Új könyv a III. uri dinasztiához

A Journal of Cuneiform Studies, fennállásának 60. évfordulója alkalmából, "Supplementary Series"-t indít, melynek első kötete egy igen neves kutatók tanulmányait egybegyűjtő Festschrift, mely a III. uri dinasztiára koncentrál. Alább olvasható a kötet tartalma:

Piotr Michalowski (szerk.): On the Third Dynasty of Ur: Studies in Honor of Marcel Sigrist. Oxford, Oxbow, 2008. 75 dollár.

Marcel Sigrist: An Appreciation.

Ulla Kasten: List of Works.

Franco d'Agostino - Elena Santagati: BM 106145: un nuovo testo da Umma che menziona personale del cantiere navale (m a r -s a ).

Lance Allred: Labor Assignments from the City of Girsu.

Farouk Al-Rawi: An Ur III Incantation in the British Museum.

Nicole Brisch: Messenger Texts in the Kelsey Museum of Archaeology at the University of Michigan.

Miguel Civil: An Agricultural Account from Umma.

Remco de Maaier: Šulgi's Jubilee: Where's The Party?

Douglas Frayne - W. W. Hallo: New Texts from the Reign of Ur-Namma.

Steven Garfinkle: Silver and Gold: Merchants and the Economy of the Ur III State.

Wolfgang Heimpel - Kent Hillard: Fact and Fiction in YBC 9819 and SET 188 as Sources for the Reality behind the Name of Year 9 of King Shu-Sin of Ur.

Jacob Klein: The Brockmon Collection Duplicate of the Sumerian Kinglist (BT14).

Bertrand Lafont: À propos des repas collectifs et banquets (naptanum) à l'époque d'Ur III.

Pietro Mander: Nuovi "Shepherd-Texts" da Lagash.

Piotr Michalowski: Observations on "Elam" and "Elamites" in Ur III Times.

Manuel Molina: New Ur III Court Records Concerning Slavery.

Francesco Pomponio: Ancora un bilancio neo-sumerico di orzo.

Seth Richardson: Ningirsu Returns to His Plow: Lagas and Girsu Take Leave of Ur.

Walther Sallaberger: Der Eid im Gerichtsverfahren im neusumerischen Umma.

Tonia Scharlach: Priestesses, Concubines, and the Daughters of Men: Disentangling the Meaning of the Word l u k u r in Ur III Times.

Piotr Steinkeller: Joys of Cooking in Ur III Babylonia.

Benjamin Studevent-Hickman: Quantitative Aspects of Land Tenure in Ur III Babylonia.

M. Such-Gutiérrez: Gesiegelte Urkunden aus der königlichen Viehverwaltung von Drehem und die Frage derLinienunterteilung und Siegelung dieser Tafeln.

Ozaki Tohru: Divine Statues in the Ur III Kingdom and Their "Ka Du8-Ha" Ceremony.

NiekVeldhuis: Orthography and Politics: a d d a , "carcass" and k u r 9,"to enter".

Lorenzo Verderame: Rassam's Activities at Tello (1879) and the Earliest Acquisition of Neo-Sumerian Tablets in the British Museum.

Hartmut Waetzoldt: Die Haltung der Schreiber von Umma zu Königusuen.

Joan Goodnick Westenholz: The Memory of Sargonic Kings under the Third Dynasty of Ur.

Claus Wilcke: Der Kauf von Gütern durch den"staatlichen" Haushalt der Provinz Umma zur Zeit der III. Dynastie von Ur: Ein Beitrag zu "Markt und Arbeit im Alten Orient am Ende des 3. Jahrtausends vor Christus".

Richard Zettler: Context and Text: Nippur Area TB IV and the Archive of Lama-Palil.

Új hettitológiai könyvek

Az olasz kutatók megbecsült tagjai a hettitológusok közösségének, s folyamatosan figyelemreméltó tanulmányok, szövegkiadások és könyvek sorozatával jelentkeznek. Egy kiváló sorozatuk a firenzei LoGisma által kiadott (majdnem kizárólag hettitológiai tárgyú) Eothen. Ennek legújabb része a hurritológusok kedvelt kézikönyve lesz:

Stefano de Martino - Mauro Giorgieri: Literatur zum Hurritischen Lexikon (LHL). Band 1 -A. 2008. 192 p., € 38,00.

A következő kötet egy, a hettita Anatólia földrajzát taglaló tanulmánykötet lesz, ilyen dolgozatokkal:

New Perspectives in the Historical Geography of Anatolia in the 2nd and 1st Millennium B.C. 2008. 296 p., €63,00

O. Carruba: Analisi delle liste reali etee.

D. Crasso: The location of Ankuwa and the geographic connections with the capital and the neighbouring towns.

S. de Martino: The Hittite city of Samuha. Its location and its religious role in the Middle Kingdom.

M. Forlanini: The central provinces of Hatti: an updating.

C. Gerber: New insights into the settlement history of the Tavium region.

C. Michel: Nouvelles données de géographie historique anatolienne d'après des archive récents de Kültepe.

K. Strobel: Tawinija/Tavium and the Regional Hittite Road Network.

Maritime Archaeology konferencia

Madridban (Universidad Carlos III de Madrid), szeptember 18. és 20. között konferenciát szerveznek "Maritime Archaeology and Ancient Trade in the Mediterranean" címmel. Ezen belül külön szekciót szentelnek majd az egyiptomi kikötők, termékek és kereskedelmi utak kérdéskörének. A konferencia - nyilván nem véletlenül - a nagyszabású Egyiptom elsüllyedt kincsei kiállítás ideje alatt lesz, ez utóbbiról már szóltunk egy korábbi bejegyzésben.

A Codex Sinaiticus a világhálón

A Codex Sinaiticus az egyik legfontosabb biblia-kézirat. A negyedik század közepén született, görög nyelvű, és az Újtestamentum legrégibb teljes kézirata (a majdnem teljesek közül csak a Codex Vaticanus hasonlóan korai). Mindamellett a Septuaginta majdnem fele is fennmaradt benne.

Most ez a kötet felkerült a világhálóra (a honlap novemberben bővítésen fog átesni és jövő júliusra nyeri el végleges formáját). A honlap több részből áll:
1. Egy részletes, több fejezetből álló bevezetés, mi is az a Codex Sinaiticus.
2. A Codex Sinaiticus Project részletes taglalása.
3. A legfontosabb: maga a digitalizált kódex (még nem a teljes, a honlapon egy tartalomjegyzék mutatja, mi érhető már el).

A kódex egyes lapjait megjeleníthetjük szöveghely szerint, vagy a kézirat lapjai szerint. A megjelenített kép természetesen nagymértékben felnagyítható. Oldalvást megtaláljuk a görög szöveg nyomtatott görög átírását (vagy versenkénti vagy oldalankénti tördelésben), ill. (majd később) a fordítását, angol, német, orosz, ill. görög nyelveken. A honlap ugyanezen a nyelveken fog üzemelni is (bár jelenleg csak angolul és németül), minthogy ez a projektben résztvevő, vagyis a kódexből bizonyos részeket őrző intézmények nyelvi háttere.

Sahara és BMSAES

A Sahara folyóirat legfrissebb számának (19. kötet, 2008 július) tartalomjegyzéke és a cikkek absztraktjai itt megtekinthetők. Három cikk letölthető a British Museum honlapjáról a BMSAES legújabb számából is (=British Museum Studies in Ancient Egypt and Sudan, 9. szám, 2008 augusztus). Ezek egy korábbi, a múzeumban rendezett Annual Egyptological Colloquium előadásainak írott változatai. Érdemes nézelődni a korábbi évfolyamokban is, van egy két izgalmas tanulmány.

Hurri és urartui műhelykonferencia Chicagoban

2009. április 24-26. között nyelvészeti tárgyú hurri és urartui műhelykonferenciát („workshop”) terveznek Chicagoba. A felhívás szövege a következő:

A Workshop on Hurrian and Urartian

On April 24-26, 2009, a workshop on Hurrian and Urartian will be held at The Oriental Institute of Chicago. This workshop is designed to bring together established scholars who have long made Hurrian apart of their research and the new group of younger scholars who will be their successors.

The focus of this workshop is twofold:

1) approaches to Hurrian and Urartian grammar and the advancement of our ability to understand it,
2) strategies and approaches necessary to begin to translate Hurrian texts, especially those from Boğazköy.

It is by fostering an environment of dialog that a consensus opinion can be reached on these topics and a framework for future research can be created. There is room for a few extra papers.

We are in the process of procuring further sponsorship for this workshop in the hope of offering some assistance to additional participants. The language of these talks should be in English, German, or French. Those interested in participating in this workshop should electronically submit a title, an abstract of 200-300 words to either:

Dennis Campbell drcampbe kukac uchicago pont edu

Theo van den Hout tvdhout kukac uchicago pont edu

List of current participants (in alphabetical order):

Mary Bachvarova, Dennis Campbell, Stefano de Martino, Ali Dinçol, Mauro Giorgieri, Joost Hazenbos, Theo van den Hout, Margarit Khačikyan, Mirjo Salvini, Aygül Süel, Gernot Wilhelm

Helyesbítés a 6. hettita kongresszus aktáihoz

Most, hogy véget ért a RAI, ismét jelentkezni fogok ókori keletes bejegyzésekkel (hamarost mindjárt beszámolókkal a Rencontre-ról). Bár a konferencia ideje alatt volt világháló-hozzáférésünk, én az ebédszünetet étkezéssel és társalgással töltöttem és csak elismeréssel tudok az olyan kutatóknak adózni, mint az Agade levelezőlista szerkesztője, aki a konferencia ideje alatt is rendületlenül küldözgette a híreket.

Rögtön egy helyesbítéssel kezdek: megkaptam a 6. hettita kongresszus aktáiból a saját példányomat, amelyből rögtön kiderült, hogy a korábbi állításommal szemben a SMEA 49 (2007) és 50 (2008) köteteit képezik, tehát nem 47 (2007) két füzetben!

A farkas és a szfinx

La lupa e la sfinge. Roma e l'Egitto dalla storia al mito címmel érdekes kiállítás látható Rómában, a Castel Sant’Angelo (magyarul Angyalvár) múzeumában, július 11. és november 9. között. A kiállítás tárgyai Róma és Egyiptom kapcsolatát mutatják be az i.e. 1. századtól a Felvilágosodás koráig. Rövid leírás és további információk ezen a minisztériumi honlapon olvashatók.

(A múzeumnak meglepő módon nincs saját honlapja.)

Coptic Research honlap

Megújult a Coptic Research honlapja. Az oldal számos hasznos információt és linket tartalmaz a kopt régészet, művészetét és történelem területéről, adatbázisokat épít az egyiptomi kolostorokról, továbbá nyitott egy fórumot is, amely mindenféle koptológiai témával foglalkozik. Számon tartja a kapcsolódó konferenciákat és híreket is, és (remélhetőleg még bővülő) képgalériákat is tartalmaz.

"Nagy doktor" kiállítás Olaszországban

2008 szeptember 27-én kiállítás nyílik az egyiptomi orvosláról Olaszországban. Az "UR SUNU. Grandi Dottori dell'Antico Egitto. Malattie e Cure nella Terra dei Faraoni" című kiállítás december 21-ig lesz látható Casale Monferratoban (Piemonte tartomány, Provincia di Alessandria), körülbelül 150 tárggyal itáliai és külföldi múzeumok gyűjteményeiből.

Linkajánló: Régészeti Magazin

Próbálom behozni a lemaradást és visszamenőleg is átolvasom a hazai és külföldi szakmai blogokat, portálokat. Így akadtam rá Lassányi Gábor linkajánlójára a Sírások naplójában. Bár ókori keletes és egyiptológiai hírek csak ritkán bukannak fel a Régészeti Magazinban, mindenképp érdemes rendszeresen ellátogatni e honlapra, mert érdekes és mindenekelőtt naprakész. Oldalra is kiteszem a linket, hogy tőlünk is bármikor elérhető legyen.

A 6. Nemzetközi Hettitológiai Kongresszus aktái

2005. szeptemberében rendezték meg Rómában a hettitológusok háromévenkénti konferenciájának aktuális fejezetét. Ennek aktái jelentek most meg nemrégiben - az ár első pillantásra ijesztő (230€), ám az akták valójában a SMEA 47 (2007) kötete, két "füzetben" (egyenként vagy négyszáz oldal), így viszont például az Akadémián könnyűszerrel hozzáférhető. Kommentár nélkül ideiktatom a két kötet tartalomjegyzékét, böngészés céljából - én anno részt vettem a konferencián és biztosíthatom az Olvasókat, a tanulmányok többsége elképesztően izgalmas, igen sok közülük már most alapvetőnek tekinthető (például van közöttük olyan, amelyet már beemeltem diákjaim tananyagába) s számos igencsak heves vitákat fog generálni közülük. Íme (a török nevek "helyesírása" [vagyis félreírása] az eredeti publikációt követi):

RUKIYE AKDOGAN: Gurparanzah Destanina Birleşen Yeni Bir Tablet Parçasi.

SILVIA ALAURA: Un esempio di comunicazione non verbale nei testi ittiti: il cenno con gli occhi.

METIN ALPARSLAN: Die Gattinnen Muršili II.: Eine Betrachtung des heutigen Forschungsstandes und seiner Interpretationsmöglichkeiten.

YASEMIN ARIKAN: The Mala River and its importance according to Hittite documents.

DALIAH BAWANYPECK: Die Königinnen auf den Siegeln.

JACQUELINE BOLEY: Il ruolo dell'ittita antico nella ricerca della Logica antica.

ORA BRISON: Aggressive goddesses, abusive men: gender role change in Near Eastern mythology.

DENNIS CAMPBELL: The Old Hurrian verb.

BIRGIT CHRISTIANSEN: Ein Entsühnungsritual für Tuthaliya und Nikalmati? Betrachtungen zur Entstehungsgeschichte von KBo 15.10+.

CARLO CORTI: The so-called “Theogony” or “Kingship in Heaven”. The name of the Song.

PAOLA COTTICELLI-KURRAS: Indogermanische Kasussyntax: Verwendungen und Wandel des Akkusativs im Hethitischen.

IZABELLA CZYZEWSKA: ÍDAzziya or ÍD-azzi=ya. A note on KUB 31.101.

LORENZO D'ALFONSO: Talmi-šarruma judge? Some thoughts on the jurisdiction of the kings of Aleppo during the Hittite Empire.

PAOLA DARDANO: Die hethitischen Tontafelkataloge aus Hattuša: Inhalt und Funktion.

ALEXANDRA DAUES: Die Funktion der Konstruktion -škewan dai/i-/tiye- im Junghethitischen.

ELENA DEVECCHI: A fragment of a treaty with Mukiš.

TOMMASO DE VINCENZI - PAOLO RINALDI: The development of Hittite military architecture: “Kastenmauer” and “Casematte” building » techniques.

ALI M. DINÇOL: Fünf neue Siegel und Siegelabdrücke aus Boghazköy und Überlegungen über die Bedeutung des Hieroglyphenzeichens L. 402.

BELKIS DINÇOL: Ein mittelhethitischer Brief.

MELTEM DOGAN-ALPARSLAN: Drei Schreiber, Zwei Könige.

MASSIMO FORLANINI: The Offering List of KBo 4.13 (I 17'-48') to the local gods of the kingdom, known as “Sacrifice List”, and the history of the formation of the early Hittite state and its initial growing beyond central Anatolia.

JOSÉ LUIS GARCÍA RAMÓN: Zur Entstehung und Semantik der hethitischen Supinumperiphrase.

VIRGILIO GARCÍA TRABAZO: Die hethitischen Verben für ‘wissen, erkennen’ im indogermanischen Kontext.

AMIR GILAN: How many princes can the land bear? -Some thoughts on the Zalpa text (CTH 3).

PETRA M. GOEDEGEBUURE: The Hieroglyphic Luwian demonstrative ablative-instrumentals zin and apin.

LEWAN GORDESIANI: Die Königin von Pylos und Tawananna.

SUSANNE GÖRKE: Das Ritual der Aštu (CTH 490) zwischen Tradition und kultureller Neuerung.

VOLKERT HAAS - ILSE WEGNER: Beispiele poetischer Techniken im hurritischen Schrifttum.

JOOST HAZENBOS: Der Essiv des selbständigen hurritischen Personalpronomens.

SUSANNE HEINHOLD-KRAHMER: Albrecht Goetze und die Ahhiyawa-Frage.

HARRY A. HOFFNER, JR.: On Higher Numbers in Hittite.

THEO VAN DEN HOUT: Some observations on the tablet collection from Maşat Höyük.

MANFRED HUTTER: Zum Ritual des Zarpiya. Funktion und Einbettung in die religiösen Traditionen Anatoliens.

ANNA MARGHERITA JASINK - MAURO MARINO: The West-Anatolian origins of the Que kingdom dynasty.

CAROL F. JUSTUS†: Syntactic structures in Mursili's Aphasia.

MAGDALENA KAPEŁUŚ: Some remarks on Hittite Royal Funerary Ritual sallis wastais (Texts from Building A on Büyükkale).

CEM KARASU: On the interesting demands made to the scribes of Maşat- Höyük.

GÜNGÖR KARAUGUZ -KORAY ÖZCAN: Hitit Imparatorluk Döneminde Anadolu Yerleşme Sistemine Ilişkin Hipotetik Yaklaşimlar “Tarhuntašša Eyaleti Yerleşme Sistemi”.

ISABELLE KLOCK-FONTANILLE: Retour sur l'Histoire du Déchiffrement des Hiéroglyphes Hittito-Louvites: le Statut de la Bilingue de Karatepe.

ALWIN KLOEKHORST: The Hittite 2pl.-ending -šten(i).

ULRIKE LORENZ: Sonnengöttin der Erde - Ereškigal - Allani. Enige Bemerkungen zu den hethitischen Unterweltsgöttinnen in der Ritualliteratur.

EMILIA MASSON: Testament politique de Hattusili Ier: encore et toujours.

MICHEL MAZOYER: Remarques a propos du génitif partitif hittite.

H. CRAIG MELCHERT: Middle Hittite revisited.

JARED L. MILLER: The rebellion of Hatti's Syrian vassals and Egypt's meddling in Amurru.

CLELIA MORA: Principi di Karkemiš a Hattuša: attivita e rapporti con il potere ittita.

ALICE MOUTON: Quelques différences régionales concernant le sacrifice sanglant en Anatolie hittite.

LEYLA MURAT: kupti- Kelimise Üzerine Bir Inceleme.

NORBERT OETTINGER: Zur Zahlensymbolik bei den Hethitern.

MEHMET ÖZSAIT - NESRIN ÖZSAIT: Les sites archéologiques du IIe millénaire avant J.-C. a Yalvaç.

BÉRENGERE PERELLO: L'architecture domestique hittite.

ANNA MARIA POLVANI: The god Eltara and the Theogony.

ESMA REYHAN: Ortaköy/Šapinuwa arşivinde geçen yeni kurban terimleri hakkinda.

ELISABETH RIEKEN: Die Zeichen , und in den hieroglyphen-luwischen Inschriften der Nachgroßreichszeit.

MIRJO SALVINI: Gli archivi hurriti di Boghazköy (Corpus der hurritischen Spachdenkmäler). Realizzazione di un progetto di lunga lena.

SAVAŞ ÖZKAN SAVAŞ: The Fist of the Storm God and the ‘Rundbau = É tarnu-structure’.

ANDREJ V. SIDEL’TSEV: Middle Hittite -ške-forms in Benedictions and Curses.

ZSOLT SIMON: Zur Funktion des hattischen Suffixes -ma.

ITAMAR SINGER: A Hittite-Assyrian diplomatic exchange in the Late 13th Century BCE.

MUSTAFA SÜEL: Ortaköy/Şapinuwa antik kenti, agilönü bölgesinde yeni çalişmalar.

DIETRICH SÜRENHAGEN: Hartapus - Ein Sohn Mursilis II.?

TERRI TANAKA: GIŠ.anza(n)-in the Hittite Laws.

PIOTR TARACHA: The Storm-God and Hittite Great King.

ANNETTE TEFFETELLER: Hittite phrasal verbs in crosslinguistic perspective.

GIULIA TORRI: The scribes of the House on the Slope.

SYLVIE VANSÉVEREN: Hitt. gim(m)ara- «steppe»: questions d'étymologie.

REMZI YAGCI: Hittites at Soli (Cilicia)

ALI M. DINÇOL -BELKIS DINÇOL: APPENDIX to “Hittites at Soli” by Remzi Yagci.

JAK YAKAR: The archaeology of the Kaška.

TURGUT YIGIT: Šanahuitta and some observations on the Early Period of the Hittite Kingdom.

TAYFUN YILDIRIM: New scenes on the second relief vase from Hüseyindede and their interpretation in the light of the Hittite representative art.

KAZUHIKO YOSHIDA: Another archaic linguistic feature in Hittite.

MARINA ZORMAN: CTH 3: The conquest of Zalpa justified.

Technikai

Blogoló szerzőpárosunknak az ókori Keletért felelős része a holnapi nappal elmegy Würzburgba, az 54. RAI-ra (dolgozni, nem jóféle frankföldi fehér borokat iszogatni, még elő is ad) és csak jövő hét szombaton jön haza. Elméletben lesz drótnélküli internet-kapcsolata, így megpróbál a hét folyamán is néhány ókori keletes hírrel kedveskedni az Olvasóknak, de biztosat nem ígér. Aggódni nem kell, egyiptológiai hírekben addig sem lesz hiány - a sivatag nagy, ott mindig lehet valamit találni :-)

Bloomsbury Summer School

A most zajló londoni Bloomsbury Summer School programja itt olvasható.

Journal of Ancient Egyptian Interconnections

Az Arizonai Egyetem (University of Arizona) bejelentette, hogy 2008 őszén egy új online folyóiratot indítanak be "Journal of Ancient Egyptian Interconnections" (JAEI) címmel. A folyóirat elsősorban interdiszcliplináris kutatásokat kíván bemutatni az egyiptomi régészet, ókori Kelet és afrikanisztika területéről hosszabb-rövidebb tanulmányok és recenziók formájában. A megszokottnál szélesebb földrajzi és időbeli tartományt fog átölelni, de mindenekelött az ókori Egyiptom és a szomszédos kultúrák kölcsönhatásaira, kapcsolataira specializálódik. A beküldött írások névtelen lektorálási folyamaton esnek át, de a szerkesztőség gyors megjelenést ígér, a beküldött írás az elfogadástól számított néhány hónapon belül megjelenhet. Aki szerző kíván lenni, a részletes útmutatót e-mailen igényelheti a szerkesztőtől:

Editor: Richard Wilkinson (egypt@u.arizona.edu)

Executive Editorial Board:

Kathryn Bard, Professor, Boston University, USA

Daphna Ben Tor, Curator, The Israel Museum, Jerusalem, Israel

Manfred Bietak, Professor and Director, University of Vienna, Austria

Salima Ikram, Professor and Director, American University in Cairo, Egypt

Nanno Marinatos, University of Illinois, Chicago, USA

Donald Redford, Professor and Director, Pennsylvania State University, USA

Thomas Schneider, Professor and Editor, Journal of Egyptian History, Univ. of British Columbia, Canada

Günter Vittmann , Professor, University of Würzburg, Germany

Willemina Wendrich, Professor and Director, UCLA, USA

Nicolas Wyatt, Professor Emeritus, Edinburgh University, United Kingdom

Editorial Production Board:

Dennis Forbes, KMT: A Modern Journal of Ancient Egypt, USA

Patricia Spencer, Egyptian Archaeology, Egypt Exploration Society, UK

André J. Veldmeijer, Palarch Foundation, Netherlands

JNES 67/3 (2008)

Megjelent a Journal of Near Eastern Studies új füzete. A tartalomból:

Der Kampf im Haustor. Eine der Schlüsselszenen zum Verständnis desGilgames-Epos (Jan Keetman)

The Importance of Imported Aromatics in Arabic Culture: Illustrations from Pre-Islamic and Early Islamic Poetry (Anya King)

Továbbá számtalan könyvismertetés, az érdekesebbek:

Robert Chadwick, First Civilizations: Ancient Mesopotamia and AncientEgypt. 2nd ed. (Mark W. Chavalas)
Amar Annus, The God Ninurta in the Mythology and Royal Ideology ofAncient Mesopotamia (Robert D. Biggs)
Rebecca Hasselbach, Sargonic Akkadian: A Historical and ComparativeStudy of the Syllabic Texts (Robert D. Biggs)
Zainab Bahrani, The Graven Image: Representation in Babylonia and Assyria (M. B. Garrison)
Elizabeth Simpson - Krysia Spirydowicz, Gordion Wooden Furniture: The Study, Conservation, and Reconstruction of the Furniture and Wooden Objects from Gordion, 1981-1998 (Robert D. Biggs)
André Wiese - Andreas Brodbeck, Tutanchamun: Das goldene Jenseits:Grabschätze aus dem Tal der Könige (Emily Teeter)
Renée Friedman, Egypt and Nubia: Gifts of the Desert (Bruce Williams)
Chantal Heurtel, Les inscriptions coptes et grecques du temple d'Hathor à Deir al-Médîna, suivies de la publication des notes manuscrites de François Daumas, 1946-1947 (T. G. Wilfong)
Anne Boud'hors, Ostraca grecs et coptes: des fouilles de Jean Masperoà Baouit: O. Bawit IFAO 1-67 et O. Nancy (T. G. Wilfong)
Christine Tetley, The Reconstructed Chronology of the Divided Kingdom (Ralph W. Klein)
Alan Millard, Reading and Writing in the Time of Jesus (Nancy Pardee)
René Lebrun, Res Antiquae 1 (2004) (Robert D. Biggs)
Aharon Maman - David Lyons, Comparative Semitic Philology in the Middle Ages from Saadiah Gaon to Ibn Barn (10th-12th C.) (Alan S. Kaye)

Pályázat Liège-be

A Liège-i Egyetem Egyiptológia Tanszéke "Ramses. An annotated corpus of Late Egyptian texts" címmel nagyszabású projektet indított, melyre 2008 októberétől jelentős anyagi támogatást is nyert. A projektről a rodoszi konferencián is részletes bemutatót tartottak, melynek Power Point bemutatója innen letölthető. A csoport most pályázatot hirdet két doktori és két poszt-doktori kutatóhelyre, melyre a jelentkezési határidő augusztus 15. A pályázati kiírás itt olvasható.

Vossen professzor Budapesten

A tanszéken járva a következő hirdetményt találtam a faliújságon:

2008 szeptember 22-25 között Rainer Vossen professzor (Institut für Afrikanische Sprachwissenschaften, Frankfurt) tart angol nyelvű előadássorozatot "Ragozó szerkezetek az afrikai nyelvekben - különös tekintettel a bantu és a közép-koiszan nyelvekre" címmel. További részletek (helyszín, pontos időpontok) majd szeptemberben.

Konferencia frissítések - Egyiptológia

Hosszú szünet után magam is igyekszem visszarázódni a bloghétköznapokba. Szerzőtársamnál kicsit lassabban, de - ígérem - szisztematikusan fogom frissíteni, hírekkel ellátni az egyiptológia szekciót. Az "aktuális konferenciák" menüpontból néhány, immár lezajlott esemény az archívumba került, viszont újdonságokkal is szolgálhatok: Artists and Painting in Ancient Egypt címmel egy négy napos rendezvény lesz az olaszországi Montepulcianoban augusztus 22 és 25 között. A program és az előadások összefoglalói állítólag a Harwa sír honlapjáról lesznek letölthető. Kicsit zavaros a dolog, mivel ezzel egyidőben és ugyanazon a helyszínen egy változatos kurzusokat felvonultató egyiptológiai nyári egyetem is zajlik majd. Feltételezem, hogy ez utóbbival párhuzamosan, esetleg beleékelve tartják majd a konferenciát. Az előadók listája mindenesetre a következő: Guillemette Andreu, Valérie Angenot, John Baines, Betsy Bryan, Nadine Cherpion, Paolo Gallo, Alfred Grimm, Isabel Grimm-Stadelmann, Melinda Hartwig, Arielle Kozloff, Lise Manniche, Richard Parkinson, Loredana Sist, Nigel Strudwick, Francesco Tiradritti, Ariane Vaneigem-Tefnin, Deborah Vischak.

A másik konferencia még nagyon nagyon sokára lesz (2009 május), de már olvasható egy előzetes ismertetés róla, illetve letölthető a Call for papers. Ez az Old Kingdom Art and Archaeology találkozó Cambridge-ben lesz és a Fitzwilliam Museum szervezi.

Konferencia kötet a kárum-korról

A Leideni Egyetemen 2005. decemberében egy hallatlanul izgalmas konferenciát tartottak a kárum-kor Közép-Anatóliájáról és Észak-Szíriájáról, mely most kötet alakban is megjelent a NINO PIHANS sorozatában (vagyis papírkötésben és emberi áron), ízelítőül a tanulmányok címei:

Klaas R. Veenhof: Across the Euphrates.

Jesper Eidem: Old Assyrian trade in Northern Syria. The evidence fromTell Leilan.

Michaël Guichard: Nahur et la route des marchands assyriens à l'époque de Zimrî-Lîm.

Massimo Forlanini: The historical geography of Anatolia and the transition from the kārum-period to the Early Hittite Empire.

Gojko Barjamovic: The geography of trade. Assyrian colonies in Anatolia c. 1975-1725 BC and the study of early interregional networks of exchange.

Şevket Dönmez - Aslıhan Yurtsever Beyazıt: A general look at the Central Black Sea region during the Middle Bronze Age and a new approach to the Zalpa problem in the light of new evidence.

Petra M. Goedegebuure: Central Anatolian languages and language communities in the Colony period: A Luwian-Hattian symbiosis and the independent Hittites.

Gernot Wilhelm: Hurrians in the Kültepe texts.

Sophie Démare-Lafont: Aspects du commerce international des Assyriens en Anatolie.

Cécile Michel: Les Assyriens et leurs femmes anatoliennes.

Guido Kryszat: The use of writing among the Anatolians.

A kötet adatai:

J. G. Dercksen (ed.): Anatolia and the Jazira during the Old Assyrian period. Old Assyrian Archives, Studies, Volume 3. (PIHANS 111). The Netherlands Institute for the Near East, Leiden, 2008. X, 251 pp. ISBN: 978-90-6258-322-5. € 27,50 (excl. VAT/postage), vö. még itt.

Felhívás konferencia-műhelyre (7. ICAANE)

Bár a 6. ICAANE csak nemrég ért véget, máris megkezdődött a felkészülés a 7. ICAANE-re, amely Londonban lesz, 2010 április 12-17. között, a British Museum és a University College London szervezésében. Ennek jegyében megjelent az első - roppant izgalmasnak ígérkező - műhelyre a felhívás, íme:

FIRST CALL FOR PAPERS
Proposals for papers are invited for a forthcoming workshop entitled:

BEADS AND PERSONAL ORNAMENTS IN THE ANCIENT NEAR EAST: TECHNOLOGIES, STYLES, SOCIAL SIGNIFICANCE

Workshop Organizing Committee: Katherine (Karen) Wright, St John Simpson, Roseleen Bains, Gassia Artin

Enquiries to: ki.wright kukac btopenworld pont com

Since the publication of Rachel Maxwell-Hyslop's pioneering study of Ancient Western Asiatic Jewellery in 1971, there have been few syntheses of the emergence and development of beads and personal ornaments in the ancient Near East, although wider overviews of beads exist (eg, Lois Sherr Dubin's masterful The History of Beads, 1987). For the Near East itself, most studies have been conducted for specific sites, regions, periods, or problems. However, recent developments in archaeological thought suggest that personal ornamentation of the human body is a central means by which individuals are educated in their own cultures. Ornaments also serve as a crucial arena for negotiation of social identities (age, gender, status, group affiliation) and the establishment of social networks, via exchange.

Whilst early studies emphasized styles and typology in a culture-historical framework, recent research has made major advances in our understanding of the origins, development, technologies, exchange and social significance of personal ornaments in the Near East. The purpose of this workshop is to draw together this research and to explore the potential of personal ornaments for understanding technological change, social organization and the development of the Near Eastern complex societies. Examples of themes which we anticipate would be addressed would include:

(1) The beginnings and development of bone and shell bead technologies and their evolutionary significance;

(2) The early development of stone bead technologies, from prehistory to the Early Bronze Age, and questions of craft specialization;

(3) The origins and development of metal jewellery;

(4) The emergence, use and exchange of ornaments of faience and glass;

(5) Diversity in ornament assemblages in later complex societies in the Near East: technologies, styles, exchange and social identities;

(6) Understanding contexts of manufacture (e.g. workshops) and contexts of use (e.g. burials) in exploring ancient ornaments;

(7) Symbolic aspects of ornaments and materials.

Papers from this workshop will be published as a separate volume. Please send paper titles and a short abstract (250 words), by 15 November, 2008 to:

Dr Katherine (Karen) Wright

Lecturer in Archaeology of the Levant

Institute of Archaeology, University College London 31-34 Gordon Square London WC1H 0PY

Email address for this purpose: ki.wright kukac btopenworld pont com

Kié a Biblia?

Megjelent az ÉS-ben (2008/27) és már a világhálón is olvasható Komoróczy Géza fentebbi című előadása, melyet az itthoni Biblia-év alkalmából rendezett Ökumenikus Nemzetközi Bibliai Szimpóziumon tartott.

SAAB 16 (2007)

Megjelent a State Archives of Assyria Bulletin legújabb kötete. Érdemes átböngészni a tartalmát:

1.

Greta Van Buylaere: SAA 5, 55, and SAA 5, 61, Rejoined.

Martin Lang: An Account on i-pi-ra-am-ma in Gilg. XI,149, via Aramaic ?

Wiebke Kirleis – Michael Herles: Climatic Change as a Reason for Assyro-Aramaean Conflicts? Pollen Evidence for Drought at the End of the 2nd Millennium BC.

Nadav Na'aman: Borders and Districts in Descriptions of the Conquest of the West in Tiglath-pileser III's Inscriptions and in Biblical Historiography.

Robert Rollinger: Überlegungen zur Frage der Lokalisation von Jawan in neuassyrischer Zeit.


2. Papers Presented at the Workshop "Archives and Administration in the Neo-Assyrian Empire" Verona, October 20-21, 2005:

Simonetta Ponchia: Introduction.

Frederick Mario Fales: Multilingualism on Multiple Media in the Neo-Assyrian Period: a Review of the Evidence.

Simonetta Ponchia: Communicational Procedures and Administrative Structures in the Neo-Assyrian Empire.

Salvatore Gaspa: Vessels in Neo-Assyrian Documents. Capacity Measures and Listing Conventions.

Karen Radner: Hired Labour in the Neo-Assyrian Empire.

Mikko Luukko: The Administrative Roles of the "Chief Scribe" and the"Palace Scribe" in the Neo-Assyrian Period.

Saana Teppo: The Role and the Duties of the Neo-Assyrian šakintu in the Light of Archival Evidence.

Anne Löhnert: The Installation of Priests according to Neo-Assyrian Documents.

Alexa Bartelmus: talimu and the Relationship between Assurbanipal and Šamaš-šumu-ukin.

Technikai

Sajnos minden jónak vége szakad egyszer, így grúziai tanulmányutunk is befejeződött. Blogunk Kedves Olvasóit ez annyiban érinti, hogy ugyan lesz még néhány grúziai bejegyzés (nem utolsósorban a gonioi római erőd), azonban a mai naptól helyreáll blogunk eredeti arculata és visszatérünk az ókori Kelet és Egyiptom híreihez, a szokásos, nagyjából naponkénti frissítéssel. Mindazonáltal reméljük, hogy olvasóink élvezték rövid útibeszámolóinkat.

További képek Batumiról

Hangulatos utca a kikötő közelében


A parkok bokrait előszeretettel nyírják egzotikus formákra


Kicsit talán túlzásokba esve… :)
(a delfin motívum egyébként lépten-nyomon visszatér a város közterein, szobrain)

Vihar előtt… ilyenkor a Fekete-tenger tényleg majdnem fekete

És egy nappal utána

A tengerparti sétányt gyönyörű parkok övezik

Batumi

Batumi az Acsara Autonóm Köztársaság fővárosa (hívják, helytelenül, Adzsarának is). Az acsarok ugyanúgy grúzok mint a többi, csak épp a háromszázéves török uralomnak köszönhetően sokan muszlimok. Nagyon kíváncsian vártuk Batumit, hiszen kikötőváros, s minden kikötőváros izgalmas, ráadásul ott a Fekete-tenger is, melyhez igazából még nem volt szerencsénk. Ráadásul az útikönyv az írta, hogy nedves, szubtrópusi klímája van, ami igazán érdekes változás a kazbegi háromréteges öltözetű hegymászás után. Én az oda vezető úton végig azon problémáztam, hogyan lehet szubtrópusi a klíma ebben a földrajzi régióban, de az odaérkeztünkkor kitörő, tizenkét órán át monszun jelleggel ránk zúduló esőzés eloszlatta a kétségeimet a geográfusok meghatározásának helyességét illetően.

Batumi lakossága valóban nagyon kevert, jóval több oroszt (ill. orosznak kinéző embert) láttunk, mint eddig, és örvendetesen magas volt a törökök aránya is – őszintén szólva sosem hittem volna, hogy Batumiban a legegyszerűbb törökül rendelni a vacsorát… Batumi igazi élénk, pálmafás mediterrán kikötőváros benyomását kelti, ahol legalább a belső részekre nagy gondot fordítanak – így legalább láttuk, milyen lehetne Nápoly, ha nemcsak tízévente szednék össze a szemetet. Batumi leginkább úgy néz ki, mint egy élő Szighnaghi: ugyanazok a jól ismert grúz háztípusok, csak épp nem a tavalyi felújítás friss, hanem a használat egészséges patinájával.

A középületeket is igen gondosan tatarozták, én a modern építészeti stílusokhoz nem értek, engem leginkább spanyol gyarmati épületekre emlékeztettek. Kialakítottak egy igen szép teret is, az Európa teret, szökőkúttal és Médeia szobrával, amint egyik kezében tartja az aranygyapjút, mely egy határozottan döglött bárány alakját ölti magára. E szoborért egymilliót larit (kb. százmillió forintot) kaszált az egyszeri szobrász, ami a helyi Tocsik-ügynek felelt meg egykoron. Az Európai Unió zászlajának teljesen illegális (és bár először nevettem rajta, voltaképp engem most már elég idegesítő) használata itt is gyakori, de háttérbe szorul, mivel Acsarának is van saját, kék-fehér csíkos zászlaja (sarkában a grúz zászlóval), és mivel egy középület bejáratára kétoldalt szimmetrikusan csak két zászlót lehet kitűzni, így marad a grúz meg az acsar.

Batumi most nagyon élénk, de az útikönyv is utalt rá, hogy a szovjet időkben szinte haldoklott, hiszen a NATO-tag törökök felé a határ szigorúan zárva volt – személyes véleményem szerint a grúzok sokkal jobban jártak azzal, hogy ha már zárt határ nélkül élni nem lehet, akkor most az oroszok felé zárt a határ, s nem délfelé.

Ami pedig a Fekete-tengerben való gyönyörködést illeti, ugyan megszakította az emlegetett monszun, de másnap este zavartalanul élvezhettük a naplementét.

Technikai

Holnap elutazunk Batumiba, megnézzük a Fekete-tengert és a gonioi római erődöt, és visszafelé valószínűleg Kutaiszit és környékét is, ezt még nem tudjuk pontosan, úgyhogy a következő bejegyzések előreláthatólag csak szerdán vagy még inkább csütörtökön fognak megjelenni.

Dzsvari és Ananuri

Ma Ekával, egyik kedves tanítványunkkal megnéztük két olyan helyet, amelyre eddig nem jutott időnk.

Az egyik a Mckheta mellett egy hegytetőn (hol máshol?!), az Aragvi és a Mtkvari összefolyásánál álló Dzsvari nevű templom (a dzsvari keresztet jelent grúzul s így elég gyakorta bukkan fel földrajzi nevekben), amely az egyik legfontosabb grúz szentély: a hatodik században emelte Guaram, Kartli erisztavija (kb. tartományura) amellé a kereszt mellé amelyet vagy maga Szent Nino vagy a kortársa, Mirian király állíttatott. Jelentőségét az is mutatja, hogy architektúrája például szolgált sok más templom – így a már emlegetett Ateni Szioni – megépítésekor is.

Ananuri pedig a Grúz Hadiút (és most már a Zsinvali-víztározó) mellett álló erőd, amely eredetileg az Aragvi és a Tergi folyók völgyei (vagyis a Grúz Hadiút) erisztavijainak fennhatósága alatt állott. Maga az erőd ugyan kicsiny, és a belterületét főképp két nagy templom foglalja el, viszont igen jó állapotban megmaradt és elbűvölő, s bár ugyan a víztározó miatt a környezet nem azonos az eredetivel, ez az erődből nézve csak egy hatalmas tó, amely csak fokozza a környék vonzerejét.

A Grúz Hadiút mentén

Az ún. Grúz Hadiút az ókor óta használatos közlekedési útvonal (kis túlzással az egyetlen átkelő a Kaukázuson), amely ma Tbiliszit és az észak-oszétiai Vlagyikavkazt köti össze. Az útvonal lenyűgöző. Még a kezdeténél áll Ananuri erődje és a Zsinvali-víztározó (ezekhez egy külön alkalommal tervezünk elmenni), majd ezután a Fehér Aragvi-völgyében folytatódva éri el legmagasabb pontját, a Dzsvari-hágót (2379 m). Annak ellenére, hogy július van, itt még láthatóak voltak az igazi gleccserek töredékei (életemben először láttam közelről ilyesmit, s egyúttal ez volt a legmagasabb pont is, ahova eljutottam [Szighnaghi meg a legkeletibb, Barbarának is]). Az út egyébként viszonylag jól kiépített, olykor galériaszerű aládúcolásokkal (erre elsősorban a gyakori hegyomlások miatt volt szükség), a döngölt műfaj csak néhány száz méteren át jelentkezett. Dzsvari után a Tergi folyó völgyében folytatódik az út, végig az orosz határig. Útunk célpontja Sztepancminda (‘Szent István’) települése volt, amelyet a szovjetek a falu egy nevezetes szülöttjéről Kazbeginek kereszteltek (aki viszont végsősoron a szomszédos Kazbek-csúcsról [5047 m] kapta a nevét), majd ugyan a függetlenség után visszaállították az eredeti nevet, de azóta is csak Kazbegiként emlegeti mindenki.

Kazbegi lényege, hogy kiváló kiindulópontot nyújt a környék csodálatos hegyeinek és szurdokainak feltérképezésére. Időhiányból kifolyólag nem költöztünk magashegyi bázistáborokba, csak a legfontosabbakra voltunk kénytelenek szorítkozni, mégpedig a Cminda Szamebára és az Alán-kapura.

A Cminda Szameba (‘Szentháromság’), Kazbegi jelképe, egy – a változatosság kedvéért – a hegytetőn (2200 m) épült templom, ahová csak komoly kaptatók árán lehet feljutni, de megéri, a táj szépsége miatt. Arról nem is beszélve, hogy a grúzok mesterei voltak annak, hogy minél mesésebb (és technikai szempontból minél lehetetlenebb) helyekre húzzanak fel templomokat, ill. erődöket. Aligha lehet szavakba foglalni azt a látványt, amikor egyetlen pillantással fel lehet mérni egy egész hegyvonulatot, a hegy lábától a felhőkbe burkolódzó, örök hó fedte csúcsokig. Készítettünk természetesen sok fotót, ezek némileg visszaadják, de ott kell állni a hegyeknél, hogy igazán át tudjuk ezt érezni.

Ha a Tergi völgyében tovább megyünk, eljutunk a grúzul Darialinak nevezett szorosba, ismertebb nevén a híres, számos történet- és földrajzíró (no meg Lermontov) által megörökített Alán-kapuhoz, amely már az ókor óta a legfontosabb (gyakorlatilag egyetlen) átkelő a Kaukázuson és minden erre járó hódító építgetett itt egy kicsit (amiből mára majdhogynem semmi sem látszik). Az áthaladást sokszor nehezítik hegyomlások – ottjártunkkor is épp munkagépek takarítottak egy szakaszt –, de ma amúgy is csak a közepéig, az orosz – grúz határig lehet eljutni, ugyanis amióta a grúz-orosz kapcsolatok nem utolsósorban az abkház és az oszét konfliktus miatt bensőségessé váltak, az oroszok a teljes grúz-orosz határt lezárták (és csak azért sem importálnak grúz bort, brandyt és ásványvizet – ez a hogyan szúrjunk ki saját magunkkal jó alaposan minősített esete).

A szállásunk egy kedves grúz házaspárnál volt, nekik köszönhetjük a tolma és a krumplis lepény ismeretét (és az ismételten korrekt házibort).

Kazbegi és Cminda Szameba (Képek)

Szighnaghi

Két diákunkkal (a Ninokkal) csütörtökön tekintettük meg az Alazani-folyó síkságára néző városkát, amely a borairól nevezetes Kakhetiben található. A települést lényegében II. Erekle király építette menedékül a környék lakosságának a XVIII. században (sığınak törökül ‘menedék’), s egy huszonhárom toronnyal és hat kapuval övezett fallal vette körül. A város építészete ennek megfelelően a XVIII-XIX. századi grúz házépítészet hű tükre, amelynek Tbiliszi óvárosában, a Narikala tövében már csak nyomai láthatóak. Ez a városka is hasonló sorsra jutott volna, ha a grúz állam nem kezd nagymértékű felújításba, melynek során gyakorlatilag az összes házat renoválták, visszaállítva eredeti pompájuk. Minthogy e munkálatok csak nemrégiben fejeződtek be, kicsit még túlontúl újdonan csillognak, de ettől függetlenül hűen adják vissza az egykori hangulatot (nekem valahogy Szentendrét juttatta eszembe) – s ennek megfelelően Szighnaghi ma rendkívűl kedvelt turisztikai célpont, nemcsak a külföldiek, de a grúzok körében is (házasodni vágyóknak pedig egy huszonnégy órán át nyitvatartó házasságkötő terem áll a rendelkezésükre).

Kiemelendő még a város frissiben felújított régészeti múzeuma is, amelyről még a májusi kiadású (de lényegében tavaly írt) Lonely Planet útikönyvünk sem tudott (más útikönyv a régióról meg nincs). A rézkortól a kora középkorig található benne meg a környék régészeti anyagából egy válogatás (nem egy közülük az épp felújítás alatt levő tbiliszi Nemzeti Múzeumból lett áthelyezve), tágas, fényes termekben, általában jól körüljárható (vagy épp forgatott) vitrinekbe elhelyezve, részletes, grúz – angol leírással körítve. A kiállítás információdús, de mégis befogadható, szép példája, hogyan lehet a régészeti anyagot prezentálni, talán csak a multimédiás berendezések hiányoztak – de elnézve azokat a fotókat, amelyek az egy évvel ezelőtti állapotokat mutatták be s melyek leginkább egy bombatámadást idéztek meg, egy szavunk sem lehet. A kiállítást egy rövid néprajzi szekció, ill. híres festőjük, Piroszmani képeiből való válogatás zárja. A múzeum balkonjáról pedig az Alazani-völgy látványában lehet gyönyörködni.

Szighnaghi után tettünk egy kis kitérőt Bodbe monostorába, ahol nem más, mint maga Szent Nino nyugszik, s így kiemelt grúz kegyhely (a közelben pedig fakad egy forrás is, melynek betegséget elűző hatást tulajdonítanak az ebben hívők).

Végezetül ehhez az úthoz kötődik az előbbi bejegyzésben emlegetett csurcsela felfedezése is.

Szighnaghi és a Bodbe Monaszteri (Képes beszámoló)

A szöveges változat is hamarosan felkerül. De addig is egy kis nézegetnivaló.

Csurcsela-árus az országút mentén (a csurcselárol lásd a Grúz konyháról szóló korábbi bejegyzést)

Szighnaghi, II. Erekle falai

Egy utca Szighnaghiban

Bodbe kolostor (Szent Nino sírja)

További képek Vardziáról

Grúz konyha – további adalékok

Következzék néhány olyan étel, amelyet már kóstoltunk, de még nem taglaltunk itt. Ételbe, ételhez keverendő fűszeres szószként (afféle Erős Pistaként) itt az adzsika használatos, melynek két fajtája van, a zöld és a barna, a különbség annyi, hogy ez utóbbi csípős. Az adzsika valamilyen – általunk még nem azonosított – fűszerkeverékből készül, sajnos pont abból, amit előszeretettel kennek kenyérre vagy kombinálnak céklával kis gombócok (grúzul pkhali) formájában – s eleddig épp ez az egyetlen étel, amely nekem nem ízlett. A grúzok is nagy hívei a padlizsánnak (badridzsani), amelyet általában a törökökhöz hasonlóan készítenek el, de pont tegnap este ettünk savanyított változatot, ami igen kiváló volt. A grúzok amúgy is sok savanyított zöldséget esznek, elsősorban (pepperoni) paprikát és a mi kovászos uborkánkhoz ízre nagyon hasonló, de eltérő eljárással (konkrétan nem kovászolva) készülő savanyított uborkát, ezek összefoglaló neve a mzsavi (a grúz – magyar rokonság híveinek [biztos van ilyen őrült is] a kovászos uborka mellett a megrel házak udvarába vezető székelykapu-szerű formációt ajánljuk még a figyelmébe). Egy alkalommal mi is készítettünk kovászos uborkát helyi barátainknak, kifejezetten nagy sikerrel. Apropó, grúz nevek: említettük egyszer a kukoricalisztből készült lepényt, azt mcsadinak hívják. A grúz sajtok nagyon finom, friss sajtok, melyek készülnek füstölt formában is (szulguni), s amelyek jóval erősebbek a parenyicánál. Említsük még meg a tqemalit, ez tulajdonképp egy zöld színű, savanykás szilva-szósz, amely elsőre nem gyakorol mély benyomást, ám a roston sült burgonya-karikákkal együtt tökéletes harmóniát alkotnak – különösen ha van hozzá sült csirke :-) Szighnaghi útunk felfedezése a csurcsela volt: ez vagy földimogyoró vagy dió liszttel elkevert szőlőléből készült masszával körülvéve, s gyertya alakban egy cérnára felfűzve. Rendkívül finom édesség, s egyáltalán nem gejl. Igen mókásnak találom, hogy itt több olyan édesség is fellelhető igen-igen hosszú ideje (csurcsela, csitisz rdze), melynek nyugati megfelelőit folyamatosan reklámozzák otthon, mint nagy újításokat. Tegnap Kazbegiben tolmát vacsoráztunk, amely töltött káposzta (tényleg teljesen olyan), reggelire pedig krumplis-borsos lepényt sütött a háziasszony, melynek nevét ugyan elfelejtettük megkérdezni, de felséges volt. Mint kiderült, ez tipikus hegyi étel a grúzoknál (vagy tipikus étel a hegyi grúzoknál) – s bár én szeretem az haute cuisine-t is (mint minden jóféle ételt) – azért a nehéz, markáns ételek állnak közelebb a szívemhez (gyomromhoz), mint ez is.

Ma egyébként volt szerencsém megkóstolni a Natakhtarit is („since 2005” …), amely megint teljesen korrekt, akárcsak a Kazbegi, de a sörivók szerint a Natakhtari úgymond krémesebb, meg lágyabb – bár nekem ez eléggé hitvitának tűnik. Két megjegyzés a sörökhöz: 1. Sörrel a grúzok csak ellenséggel koccintanak, ezt nem árt észben tartani. 2. Grúzia közismerten klasszikus borvidék és borivó ország (ezért nem meglepő a sörön „since 2005” felirat sem), így, gondolom, joggal hiányolja minden Kedves Olvasó a grúz borokról szóló bejegyzést (sör helyett): jelentem, minden erőmmel a grúz borászat feltérképezésén vagyok, de értelemszerűen összefoglaló bejegyzést csak a legvégén fogok írni. Aki fenn van a Facebookon, addig is találhat néhány morzsát a kérdéskörről a profilomnál a borkóstoló jegyzetek rovatában.

Módosítás

A Szighnaghiról írt bejegyzésemet felraktam, majd levettem, mert szerzőtársam úgy ítélte meg, hogy szubjektív benyomásaim ismertetésekor valótlanságokat állítok. Mivel stílusunk, felfogásunk nagyon eltérő a személyes élménybeszámolók írásakor és a blog ezirányú átalakítása az ő ötlete volt, a további (nyilvános) vitát megelőzendő én visszavonulót fújok, és a továbbiakban csak szakmai, azaz egyiptológiai témájú bejegyzésekkel jelentkezem – legalábbis ahogy jut rá időm.

Vardzia

Már az útikönyv olvasgatásakor is kiválasztottuk Vardziát, de Upliszcikhében is mindenki nyomatékosan elmagyarázta, hogy feltétlenül el kell ide jönnünk, mivel Vardzia szinte a párja a fentebbinek.

Kiderült, hogy van közvetlen marsrutka a török határtól amúgy nem messze fekvő Vardziába Tbilisziből, aminek roppant megörültünk, gondolván, hogy így sikerül lerövidíteni az utazást. Ez a számításunk nem jött be, sőt, mintegy két órával tovább tartott az út, mint visszafele átszállással Akhalcikhében, aminek elsősorban az a tekintélyes rakomány volt az oka, amelyet a marsrutka tetejére pakoltak – de félóránként megálltak újra rákötözni: A Volán-buszok szerepét is betöltő marsrutkák szinte mindenhol Ford kisbuszok (úgyhogy Ford kisbuszt eladni és szervizelni nagy üzlet itt), a mienk is az volt, melynek a tetejére néhány láda paradicsomon túl a következő tételeket sikerült felerősíteni: három majd’ ember magasságú zsáknyi uborka, négy nagy képátlójú, különböző márkájú színes tévé és egy embermagasságú hűtőszekrény.

Az útnak egyébként két nagyon szép szakasza volt: az egyik, amely a Bordzsomi-Kharagauli Nemzeti Park mellett vitt el a Mtkvari völgyében, s az utolsó mintegy húsz kilométer közvetlenül Vardzia előtt, szintén a folyó völgyében, elképesztő szurdokokkal (az első kép az út mentén álló Khertviszi-erődöt ábrázolja, sajnos csak marsrutkából tudtuk fotózni), az egyik itteni faluhoz kötődik Rusztaveli, a grúz nemzeti eposz szerzője.

Ugyanezen útszakasz struktúrája szintén felejthetetlen. Alapvetően ugyanis nem volt út, hanem kavicsos, döngölt föld jelezte az útirányt, olyan, amilyeneket az ember csak afganisztáni híradófelvételeken lát. A nem elhanyagolható különbség azonban, hogy míg a terepjárók viszonylag gyorsan tudnak haladni ezen utakon, a személyautók és kisbuszok nem. Az egyhangúságot elkerülendő néhány kilométerenként volt egy-egy százméteres aszfaltcsík, ill. annak a maradványa, mert sokszor egészen nagy darabok hiányoztak belőle, a többi részén pedig megszámlálhatatlanul sok (és nagy) kátyú terjengett.

Vardziába érve kiderült, hogy Vardzia, mint település tulajdonképp nem is létezik – tudniillik szó szerint három házból állt, amelyből kettő vendégszállás volt (mi is az egyikben szálltunk meg), továbbá a környéken volt még néhány tanya. Igazi hangulatos, nyugalmas isten háta mögötti hely volt, ahol a legnagyobb zajt a Mtkvari csobogása és a sirályok keltették, és áram is csak este kilenc után lett. Ennek örömére Mtkvari-völgyében egy rövid kirándulást is megejtettünk (ízelítőt mutat a tájból a második kép).

Vardzia maga III. Giorgi király alapítása a XII. században, de igazán csak lánya, a nagy grúz uralkodó, Tamar királynő alatt épült ki (a népi legenda szerint neki köszönhető a város neve is, merthogy apja egy vadászata alkalmával Tamar elveszett az egyik barlangban, és onnan kiabált kifelé, hogy Ak var dzia ‘itt vagyok, bácsikám’. A népi legenda arra nem tér ki, miért bácsikámozta a saját édesapját). A barlangok úgy kerülnek a képbe, hogy az egész város egy hegy oldalába épült, szó szerint, ugyanis az épületek félig be lettek vájva magába a hegybe. Innen a hasonlóság Upliszcikhével – bár a vájás iránya eltérő – meg onnan, hogy fénykorát nagyjából egy időben élte a két város, így építészete (pontosabban azok nyomai) meglehetősen hasonlóak. Az épületek túlnyomó többségét azonban nem lakóházak, hanem templomok és monostorok alkotják, melyekben egynéhány szerzetes még ma is él. A város nem sziklába vájt részét ugyanis 1283-ban egy földrengés (melynek nyomai ma is láthatóak) eltüntette és a maradékot is elűzték 1551-ben a perzsa seregek.

Vardzia csodálatos volt, mind természetileg, mind kulturálisan, s valóban, aki látta Upliszcikhét, annak látnia kell Vardziát is (és fordítva), mert remekül rímelnek egymásra.

A hétvége

Most úgy tűnik, mégiscsak van netünk, így elkezdjük ontani a bejegyzéseket (mivel holnap amúgyis elutazunk Kazbegibe két napra, és ott nem fogunk netezni).

A hétvégét egy a korábbiaknál is alaposabb városnézésnek szenteltük. Sajnos a legfontosabb múzeum, ahol a legtöbb régészeti anyag, köztük a dmaniszi emberelőd-leletek találhatóak, a Nemzeti Múzeum, tavaly óta restaurálás alatt van (2009-ig), így bemenni nem tudtunk.

Megnéztük ellenben a skanzent, amelynek egy jó része szintén lezárás alatt van, de legalább láttunk néhány megrel házat és ettünk jóféle mcvadit (valójában a skanzenban aznap Tuseti-nap volt, de ez ismételten kimerült néhány énekes felléptében és a vendégsereg is határozottan a mcvadira koncentrált a kultúra helyett).


Végre feltérképeztük alaposan a Narikala-erődöt, amely az alatta húzódó óvárossal képezi Tbiliszi magját (az egykori városfalból kb. száz méter maradt csak meg), a Mtkvari azon pontján, ahol éles kanyart vesz és ahol a legsekélyebb. Az erőd igen látványos, teljesen szabálytalan formájú, ugyanis az alatta húzódó sziklák alakját követi, mögötte közvetlenül pedig már erdő és hegyek húzódnak.

Nem messze tőle áll Grúzia Anyácska monumentális szobra, amely a város jelentékeny részéről látható. Grúz neve Kartlis Deda, ami azért jó, mert ilyenekkel lehet kínozni az általánosításokra szünet nélkül törekvő nyelvészeket: a deda ugyanis grúzul anya, az apa pedig mama… Kartlis Deda egyébként egyik kezében kardot (az ellenségeknek), a másik kezében boroskelyhet tart (a barátoknak és a vendégeknek).

Hétvégénket egy kedélyes parti zárta, mert néhány diák eljutott a BA-fokozatig, a szokásos grúz kellékekkel (tamada, dalolás), továbbá ivókürtökkel, amelyből egy hajtásra kell kiinni a bort. Űrtartalmuk egy csarek, vagyis negyed liter. Magyaroknak az ilyesmi persze nem kihívás :-)

Hamarosan következnek beszámolóink Vardziáról és Sighnaghiról!

Tbiliszi kedvence – Nina Ananiasvili

Ezt a bejegyzést azoknak az otthoni barátaimnak dedikálom, akik tavaly karácsonykor meginvitáltak minket Csajkovszkij Diótörőjére és egy felejthetetlen estét töltöttünk együtt.

Grúz barátaink határtalan vendégszeretetének újabb bizonyítékaként abban a szerencsében részesültem, hogy egy különleges balettelőadáson vehettem részt. Az előadás egyedi alkalom volt, így a jegyeket már hónapokkal ezelőtt be kellett rá szerezni, de egy nagyon kedves tanítványunknak köszönhetően – illetve egy családtagjának, aki lemondott az én javamra – én is a közönség soraiban ülhettem.

Tbiliszi operájáról, a Paliasvili Opera és Balett Színházról már szólt egy bejegyzés. A balett-társulat művészeti igazgatója az a Nina Ananiasvili (eredeti grúz nevén természetesen Nino), aki hosszú évekig volt a moszkvai Bolsoj Színház prima ballerina-ja, de néhány évvel ezelőtt hazatért Grúziába, ahol a honi balettművészet és az operaház felvirágoztatását tűzte ki céljául. Erőfeszítéseit siker koronázta, a látványos minőségi fejlődésnek köszönhetően a komolyzene, opera és balett-előadások látogatottsága rohamosan növekszik a grúz fővárosban.
A múlt pénteki Don Quixote előadás azért számít különlegesnek, mert a művésznő évente egyetlen egyszer maga is fellép benne – természetesen a főszerepet, Kitrit alakítva – és pont e péntek esti volt ez a különleges alkalom. Mondanom sem kell, teltházzal, továbbá politikusokkal és egyéb VIP személyiségekkel a legjobb helyeken. Eka, akivel az előadásra mentem, a grúz first ladyt is felismerni vélte a szünetben. Az Opera épülete belül kissé kopottas, sötét, és levegőtlen, alapos felújításra szorul, de olyan felemelő élményben volt itt részem, ami otthon sosem fordult még elő. Csak úgy izzott, pulzált a levegőben a grúzok szeretete e hallatlanul kedves és agilis ballerina iránt, aki a százszámra érkező külföldi szerződésajánlatok helyett szülőhazáját és a kulturális missziót választotta. Önmagában is csodálatos volt a tánca, de a közönség érzelmi kitörései, mely mozdulatait és piruettjeit kísérte varázslatossá tették az előadást. Kívülállóként is mélyen meghatódtam.