Vér Ádám
Az első helyettes-király szertartástól a „nagy tisztogatásig”: Assur-ah-iddina utolsó évei
Pillanatképek Az Erasmus Kollégium öregdiákjainak tudományos előadássorozata
2009. október 2. (péntek), 17.00
Pillanatképek Az Erasmus Kollégium öregdiákjainak tudományos előadássorozata
2009. október 2. (péntek), 17.00
ELTE BTK I. épület, 2. emelet, 208-as terem
Absztrakt
Az Újasszír Birodalom a Kr. e. 8. század második felétől a Kr. e. 7. század utolsó évtizedéig élte virágkorát. A világ első területi birodalma jószerivel a teljes Közel-Keletet bekebelezte: az egyiptomi Thébától az Iráni-fennsíkig, Kilikiától a Perzsa-öbölig mindent. Az asszír uralkodókat nagyszámú professzionális hivatalnoki kar segítette a kormányzásban, így érthető, hogy a hódítások üteme annak ellenére alig lassult valamit, hogy ezen időszak hat asszír királyából három puccsal került hatalomra, három erőszakos halált halt, és egymást követő két generációban az asszír uralkodók megpróbálták kiirtani fivéreiket. Bár a hatalom mindvégig a tágan értelmezett uralkodói családon belül öröklődött, talán nem meglepő, hogy némely asszír uralkodók erősen aggódtak személyes biztonságukért. Az assziriológiai szakirodalomban közhelynek számít, hogy Assur-ah-iddina (uralkodott Kr. e. 680–669) sokat betegeskedett, erősen babonás volt, sőt – egyes késői kritikusai szerint – kissé paranoiás is. Előadásomban a királyi levelezés és a fennmaradt ómenirodalom forrásbázisán e nagyformátumú asszír király utolsó éveit végigkísérve próbálom bemutatni, hogy az említett paranoia kevésbé az uralkodó személyes habitusából fakadt, sokkal inkább a bürokratikus apparátus működésében gyökerezett.
Absztrakt
Az Újasszír Birodalom a Kr. e. 8. század második felétől a Kr. e. 7. század utolsó évtizedéig élte virágkorát. A világ első területi birodalma jószerivel a teljes Közel-Keletet bekebelezte: az egyiptomi Thébától az Iráni-fennsíkig, Kilikiától a Perzsa-öbölig mindent. Az asszír uralkodókat nagyszámú professzionális hivatalnoki kar segítette a kormányzásban, így érthető, hogy a hódítások üteme annak ellenére alig lassult valamit, hogy ezen időszak hat asszír királyából három puccsal került hatalomra, három erőszakos halált halt, és egymást követő két generációban az asszír uralkodók megpróbálták kiirtani fivéreiket. Bár a hatalom mindvégig a tágan értelmezett uralkodói családon belül öröklődött, talán nem meglepő, hogy némely asszír uralkodók erősen aggódtak személyes biztonságukért. Az assziriológiai szakirodalomban közhelynek számít, hogy Assur-ah-iddina (uralkodott Kr. e. 680–669) sokat betegeskedett, erősen babonás volt, sőt – egyes késői kritikusai szerint – kissé paranoiás is. Előadásomban a királyi levelezés és a fennmaradt ómenirodalom forrásbázisán e nagyformátumú asszír király utolsó éveit végigkísérve próbálom bemutatni, hogy az említett paranoia kevésbé az uralkodó személyes habitusából fakadt, sokkal inkább a bürokratikus apparátus működésében gyökerezett.