Előnézetek

Az interaktivitás jegyében kísérleti jelleggel feltettem a blogra a Snap Shot programot. Ez lehetővé teszi, hogy a linkek fölé mozgatva az egeret megtekintsük a belinkelt honlap előzetes (kicsinyített, de nagyítható) nézetét, blogok esetén a legfrissebb bejegyzések elejét, illetve a fényképeket (a videókat és az mp3-akat le is játssza, de ilyenből egyelőre meglehetősen keveset linkeltünk be). E lehetőséget azok a kis fekete izék jelölik, amelyektől most úgy néz ki a blog, mintha kullancsok szaladgálnának rajta.

Örülnénk a visszajelzéseknek, hogy hasznosnak találtatik-e ez a funkció, vagy a Kedves Olvasók megvannak e nélkül is. A külalak még módosítható, a kis kullancsok elméletben el is tüntethetőek, sőt elméletben az is megválasztható, melyik linknél jelenjen meg ilyen (bár az előbb egy ilyennel sikerült hosszabb időre kilőnöm a teljes programot). Addig is, akinek nem tetszik, a megjelenő előnézetben kiiktathatja (de úgy láttam, visszaállítani csak a sütik törlésével lehetett).

A 8. MÓK

Azért néhány szót fontosnak tartok szólni a Magyar Ókortudományi Konferenciáról is. Én 2000 óta járok e kétévenkénti intézményre (2004 óta előadóként is) és azt hiszem, eddig ez volt a legjobb, minden szempontból, tényleg sajnálhatja az, aki nem volt lenn (a konferenciára és előadásokra járók amúgyis egy önálló species, mindig-mindig ugyanazok vesznek részt az összes ilyen rendezvényen...). A szervezés lelkes és igényes volt (az absztraktfüzet hiánya fölött most szemet húnyok), a hangulat kifejezetten jó és oldott. Az előadásokat örvendetesen sok és élénk vita követte, és az előadások maguk is sokszor inspiratívak voltak, remélem többet viszont látok közülük írott formában is. Nekem értelemszerűen az ókori Kelet szekció tetszett a legjobban, a fentiek erre hatványozottan érvényesek. Persze mindenki arról beszélt, amivel amúgy is foglalkozik, de jó volt meghallgatni a kollégák véleményét egy-egy konkrét kérdésben. Határozottan az a benyomásom, hogy konferenciánként szakmailag egyre erősebb szekciót alkot az ókori Kelet (és népesebbet is) s ez jó. Bárcsak az egyiptológusok is ezt tennék!

A puhakalap bája

Azt senkinek sem kell elmagyarázni (legalábbis Európában), hogy Indiana Jones-nak az égegyadta világon semmi köze nincs a régészethez. Én személy szerint az Indy-filmeket mind kalandfilmeket se bírom, de ez egyéni szoc. probléma, s az is, hogy nálam bizony mindig kiveri a biztosítékot, hogy régésznek titulálják Mr. („Prof.”) Jonest. Az viszont már érdekesebb kérdés, hogy mire jó az, ha valódi régészek az Indiana Jones-branddel kokettálnak, mint Zahi Hawass és az ő puhakalapja (meg az egész stílusa…), vagy az, hogy az Archaeological Institute of America nemrég igazgatótanácsába fogadta Harrison Fordot. Nem csak én fintorgok: Neil Asher Silberman izraeli régész nemrégiben írt egy érdekes cikket az Indy-jelenségről a Washington Postban, amely itt olvasható, további linkekkel.

Ókori nyelvtanok, vázlatosan

Biztosan mindenki ismeri a Roger D. Woodard szerkesztésében 2004-ben megjelent kiváló kötetet, a Cambridge Encyclopedia of the World’s Ancient Languages-t, amely több tucatnyi ókori nyelv rövid, de annál naprakészebb leírását tartalmazza, meglehetősen drágán (205 amerikai dollár). Erre a kiadónál (CUP) is rájöttek, mert most önálló, papírkötésű füzetekben kiadták az összébb tartozó egységeket, barátibb áron, a minket érdeklő részek: Kis-Ázsia (40 dollár), Mezopotámia, Egyiptom és Akszum (40 dollár), Szíria-Palesztína és Arábia (40 dollár). Amennyire a honlapból ki tudtam venni, sajnos a kiadást nem aktualizálták, pedig a kéziratok még az ezredforduló előttről származnak és néhány apróbb tévedést sem ártott volna javítani.

A 6. ICAANE - Második rész

A konferencián elhangzott előadásokhoz tartozik egy általános észrevétel: nekem igencsak úgy tűnt, hogy az ICAANE és a RAI kiegészítő eloszlásban vannak egymással: míg noha a RAI-n is elhangzanak régészeti előadások, az ICAANE-n jellemzően olyanok adtak elő, amelyek korszakában és/vagy régiójában írott források nincsenek vagy az előadónak egyáltalán nem áll szándékában foglalkozni velük (egy olasz hettitológus kollegina ismerősöm épp azért nem jött el például, merthogy túl sok itt a cserép az ő ízlésének). Valóban, itt a cserepek – rétegek – alaprajzok – GIS szentnégyesség bűvkörében mozgott a legtöbb előadó, s ugyan ezek tagadhatatlanul izgalmasak és fontosak (még a „A kora bronzkor IV kerámiája Libanonban” előadás is), az én szívemhez mégis közelebb állnak az olyan kutatók, mint John David Hawkins, aki diplomája szerint ókori keletes régész, mégis a hieroglif luvi nyelv, írás és források legnagyobb szaktekintélye. Arról nem is beszélve, amit A. Archi említett az egyik hozzászólásában: mindig elhűlve nézi, amikor régészek összekötnek két települést s közlik, hogy ott ment az út. Talán nézzük meg az írott forrásokat is (különösen, ha vannak), mit is tudunk mi erről az útról…

Mint korábban írtam, az előadások mintegy egyötödén lehetett csak részt venni, s itt nyilván nem fogom mindet leírni. Azokat válogattam ki, amelyek 1) bennem mély (de nem feltétlenül pozitív…) nyomot hagytak, 2) a blog olvasótáborának is érdekes lehet (A kora bronzkor IV libanoni kerámia nem lesz benne, akkor se, ha naponta száz emaillel bombáznak érte. Meghallgattam, mert az előadó egy nagyon jó német régész és a szobatársam volt egy hétig Hattusában, de már rég elfelejtettem a lényegét.). A citált előadások sorrendje teljesen véletlenszerű lesz, nagyjából, ahogy a jegyzeteim haladnak.

A konferencia nagy témáit egy-egy plenáris nyitóelőadás vezette fel. Ezt a felkért előadók elég különbözőképp fogták fel. J.-C. Margueron egy komolynak szánt előadás tartott, amellyel azt bizonygatta, hogy a tágabb értelemben vett ókori Mezopotámiát hol egy központból, hol kettőből irányították és ez váltakozott történelme során – nem kell komolyabb történeti ismeret ahhoz, hogy belássuk, ez nem igazán helytálló (La Mésopotamie antique: un monde mono- ou bipolarisé?). F. Pinnock előadása (High vs. Low. Considerations about the Study of Artefacts in the Ancient Near East) erősen esszéisztikus jellegű volt, nem problémaközpontú. Az iszlám szekció felvezetője (D. Whitcomb) meg gyorsan lezavarta az egészet, mondván az emberek nyilván nem rá kíváncsiak, hanem az előadókra.

Teljesen korrekt és meggyőző volt M. J. Szudy (Bécs) előadása, aki szerint az újasszír reliefeken a ruházaton megjelenő négyzetes mintázat egy páncélzatfajtát mintáz meg (The Square Pattern on Assyrian Garments), vagy A. Ottoé (München), aki szerint Tall Bazi ókori neve Armi volt (News from Armi/Tall Bazi at the Euphrates?). Ezen a napon játszódott le egy mókás jelenet is, amikor egy kaukázusi hölgy az „alliance” szót félrehallva „lions” után érdeklődött az előadónál a pecséthenger-művészetben.

Azért nem mindegyik előadás volt ilyen. A. Arroyo (Madrid) ígéretes címe ellenére (Il rapporto tra testo e oggetto nei rituali ittiti) semmit nem tartalmazott (holott itt aztán lenne mit bőven kutatni, a kérdéskör elképesztően izgalmas - és elhanyagolt), O. Yıldız (Ankara) előadásának meg már a címe is gyanús volt (Death and Fire in Anatolia throughout History), s valóban, én nem látom be, mi a jó abban, ha valaki felsorolja az összes anatóliai prehellenisztikus hamvasztásos temetkezést (itt az ember mindig a szervezők felé kacsintgat, hogy azért lehetett volna erősebben is szűrni). Arroyohoz kapcsolódóan érdemes megjegyezni, hogy szinte mindenki angolul tartotta az előadását (azok is, akik nem tudnak angolul), kivéve a franciákat és az olyan őrülteket, akik mindig a nyelvi sokszínűség mellett törnek lándzsát (mint én, aki németül beszélt). Ennél rosszabb ötlet már csak olaszul beszélni: kis túlzással én voltam az egyetlen nem olasz ajkú a teremben Arroyo előadása alatt.

Megint elég hosszúra nyújt e bejegyzés, úgyhogy később folytatom (van még írnivaló bőven), de azért nem fogom dél-amerikai szappanopera hosszúságúra elnyújtani, ígérem.

Tóth István emlékkötet

A frissen megjelent, ma bemutatott Tóth István Gedenkschrift első kötetének jelentékeny részét egyiptológiai és ókori keletes tanulmányok teszik ki. Álljon itt címük kedvcsinálóul:

Török László: The Depiction of the World in a Classic Kerma Mortuary Chapel.
Fábián Zoltán Imre: The Opening of the Mouth Ritual in the Theban Tomb of Nefermenu (TT 184) and Other Post-Amarna Monuments (The “El-Khokha Tomb-Group”).
Stipich Béla: Zur Identität von Niphururiya und Dahamunzu. Ein historiographisch-prosopographisches Essay.
Bács Tamás A.: Ahmose at Rosetau. A curious early Ramesside attestation.
Vargyas Péter: The Alleged Silver Bars of the Temple of Ptah: Traditional Money Use in Achaemenid, Ptolemaic and Roman Egypt.
Irsay-Nagy Balázs J.: The Royal Ritual of Ebla. A New Interpretation.
Everling János: Amar-Suena Bricks in Hungary.
Kalla Gábor: Ein altbabylonischer Haushalt aus Ur.

Csabai Zoltán: Verbrauchsdarlehen in Babylonien im 1. Jtsd. v. Chr. Eine Vorstudie.

Ókori Kelet az Erasmus Kollégiumban

Az Erasmus Kollégium "Vallás - Hagyomány - Modernitás" kutatócsoportja konferenciát rendez "Pusztába kiáltott szavak" címmel, melyen két ókori keleti tárgyú előadás is el fog hangozni:

Vér Ádám: Agymosás a végvidéken. Asszír királyi propaganda a birodalom perifériáján.

Kelenhegyi Andor: Egy istennő nyomai a Bibliában.

A konferencia időpontja és helyszíne: 2008. június 6., 10.00-17.30; ELTE BTK "I" épület, Bence György terem.

Részletes program és absztraktok itten.

A 6. ICAANE - Első rész

Akkor, mint oly sokszor ígértem már, az ICAANE (tudom, hogy vasárnap estét ígértem és most hivatalosan hétfő hajnal van – de nekem még vasárnap este). Illetve, hogy pontos legyek, az első rész. Mivel én személy szerint nem szeretem a túlontúl hosszú blogbejegyzéseket (s gyanítom, hogy az adott blogbejegyzést végigolvasók száma fordítottan arányos annak hosszával), két részre bontottam, az első néhány strukturális észrevételt tartalmaz, a második fogja a konkrét előadásokat, meg ami még eszembe jut.

A konferencia helyszíne a római La Sapienza egyetem volt (a diktatúrák építészete iránt rajongóknak kötelező), ami egy kellemes campus, a háta mögött a metrómegállóig elhúzódó józsefvárosi jellegű, rossz arcú délkelet-ázsiaiak által üzemeltetett bazártól eltekintve. Az egyetem környékén egyébként igen kiváló és garantáltan turistamentes trattoriák és borozók találhatók, talán az egyik legjobb negyed Rómában ebből a szempontból.

Sajnos már ez a konferencia is úgy épült fel, amit Barbara már korábban joggal kárhoztatott: egyszerre négy / öt /hat (!) szekció futott, így legjobb esetben is az előadások legfeljebb egyötödét hallgathatta meg az ember, holott ennél azért általában némileg több érdekli. Ráadásul az előadók túlnyomó többsége azt hiszi, hogy a Power Point kiváltja a handoutot: innen üzenem, nem, nem váltja ki, ugyanis míg a handoutot haza lehet venni és a polcra rakni, amíg meg nem jelenik évek múlva a konferencia-kötet, addig ez a Power Point prezentációval kissé nehezen megvalósítható: azaz a meg nem látogatható előadások összefoglalóját is nehéz (lehetetlen) beszerezni. Ebben azonban némileg a szervezők is hibásak: nem elég, hogy a konferencia négy téma köré szerveződött, még jól rászerveztek féltucat műhelyt („workshop”-ot), amelyek ráadásul nem is a konferencia-kötet(ek)ben fognak megjelenni… Plusz ugye ott az iszlám régészet, ami nagyon szép és izgalmas, de nem vagyok biztos benne, hogy az ókori kelet régészete konferencián kell, hogy szerepeljen (illetőleg konkrétan biztos vagyok benne, hogy nem). Ha pedig mindezen előadókat kivonnánk, nagyjából meg is feleződne a kb. 250-es összelőadói létszám, így legrosszabb esetben is három szekcióba beférnének – s nem kellene minden nap 09.00 – 19.00-ig ülésezni, ami kicsit talán sok (ráadásul csak egy órás volt az ebédszünet).

Nagyobb probléma volt, hogy az előadásokat láthatóan teljesen rendszertelenül osztották be (a helyszín Róma volt, ne feledjük). Elméletileg ugyan a fő témák alkották a szekciókat, de valójában az adott témához kötődő (már ha kötődő) előadásoknak egymáshoz vajmi kevés közük volt. Ráadásul a beosztás alapját szemmel láthatóan az előadók ábécérendbe való szedése jelentette… Így viszont például a Qatnát taglaló előadások vagy épp a hettitológiaiak teljesen különböző időpontokba (azaz öt előadás hét napra szétszórva stílusban), olykor egymással ütközve kerültek sorra. Nyilvánvalóan jobb lett volna egy régió és/vagy korszak szerinti csoportosítás. Apropó, hettitológia: nagy szívfájdalmamra elég alulreprezentált volt e terület, pedig mindenki tudja, milyen élénk régészeti munka folyik ott. De azért volt így is szépen, majd erről bővebbet a következő bejegyzésben.

Igen örvendetesnek találtam, hogy rengeteg keleti, különösen arab és perzsa résztvevője volt a konferenciának (az átlagnál kevesebb török volt). Így egyébként elég, hmm, hogyismondjamcsak, látszatra kényes helyzetek is kialakultak, amikor egy asztalnál ült megszálló és megszállt (amerikai / iraki arab, izraeli / palesztin), de szerencsére ide nem politikusok jöttek, hanem tudósok. Egy, inkább mulatságos eset azért így is akadt: egy francia kutató – rém rossz plenáris előadása alatt – elkövette azt a hibát, hogy a Perzsa-öblöt learaböblözte (a térképén pedig Arab-Perzsa-öböl néven futott), amire persze felpattant egy perzsa, s elmagyarázta, hogy azt helyesen Perzsa-öbölnek hívják, a többi perzsa meg lelkesen tapsolt, a mellettem ülő német meg értetlenkedve nézett, hogy most mi is a baja a kollégának, holott a perzsák mindig ezt csinálják (apropó: a perzsa nők fejkendője sokkal, de sokkal nagyvilágibb volt, mint iraki kolléganőiké, kifejezetten csinosak voltak). A sok keleti résztvevőnek egyébként elsősorban az angol nyelv grammatikája látta kárát, de még mindig többre becsülöm az ilyen előadókat, mint azt a francia professzort, aki angolul adja le az absztraktját, és franciául tartja meg az előadását, mondván, hogy nem tud olyan jól angolul…

Hangulatfestésnek ennyit, a második részben konkrét előadásokról fogok szólni (lesz egyiptológia is!)

Helyzetjelentés a MÓK-ról

Természetesen addig sem szünetel a blogunk, amíg Barbara az egyiptológus kongresszuson tartózkodik. Ugyan az agyagtábla írnoka is konferencián van (8. MÓK, Szeged), de gondol a blog hűséges olvasóira (a nem hűségesekre is…), ezért következzék egy gyors helyzetjelentés Szegedről.

Még csak a konferencia közepén vagyunk, az ókori keletes szekció még csak holnap lesz, úgyhogy szakmai hírekkel egyelőre nem szolgálhatok. A szegedi konferencia-szervezők egyébként igen kitettek magukért, három fogadás és egy kamarakoncert is benne van a felettébb jelképes részvételi díjban – azt azonban eléggé nehezményezem, hogy absztrakt-füzet nincs (!). Én ugyan végigolvastam szerda este (csak a BL-döntő után persze) a honlapra felrakott összes absztraktot (és végül is a honlap elérhető marad később is) – de aki speciel nem olvasta végig, vagy mondjuk vasárnapra, az utolsó napra elfelejti az aznapi előadások foglalatát, az igen rosszul járt.

Egy konferencián persze a szakmaiság számít, nem az, hogy milyen állófogadásokat adnak, de a gondtalan háttér hozzátartozik a konferenciákhoz, hogy annál könnyebben lehessen a szakmai kérdésekkel foglalkozni. Ilyen szempontból az ICAANE elég furcsa volt, mert a tekintélyes regisztrációs díj fejében meglehetősen keveset kaptunk (egy se-hús-se-hal záró „koktél-parti” egy magát puccosnak tartó, de inkább vicces olasz „luxusszállóban”, a borokhoz tökhülye pincérrel körítve), holott például a tavalyi RAI-n az oroszok jóval kevesebb pénzért a lelküket is kitették, a két évvel ezelőtti itthoni minimál költségvetésű CECYE igen jól sikerült rendezvényeit nem is említve (apropó, az ICAANE-s beszámolóm előre láthatólag vasárnap este lesz fellőve ide a blogra).

Az ókori keletesek gyűlnek szép sorban, külön öröm, hogy itt vannak az emlegetett SEC-en előadó kolleginák is, általában véve örvendetesen sok a fiatal – és holnap örvendetesen sok lesz az ókori keletes :-)

Technikai szünet

Kedves Blogolvasók!

Fájó szívvel, de el kell búcsúznom egy kis időre. Már is hiányzik a blogírás, de az elmúlt napokban eleve elég elfoglalt voltam, Rodoszon pedig - félek - még ennyi időm sem jut internetes kapcsolataim ápolására. Az egyiptológia tematika tehát egy rövid ideig szünetel.

Vígasztalásul megígérem, hogy az ókori Keleti szekció töretlenül működni fog. :)

A múzeumok jövőjéről

A múzeumok szerepe a 21. században

Kerekasztal-beszélgetés a Néprajzi Múzeumban.

Május 22. (csütörtök) 18.00.

A beszélgetés résztvevői:

Frazon Zsófia etnográfus, muzeológus (Néprajzi Múzeum)

Fejős Zoltán néprajzkutató (Néprajzi Múzeum)

György Péter esztéta (ELTE)

Radnóti Sándor esztéta (ELTE)

Marosi Ernő művészettörténész (MTA)

A beszélgetést vezeti: Pallag Zoltán, az Árgus főszerkesztője.

http://boltavarosmelyen.blogspot.com/

Könyvbemutató

2008. május 26-án, délután 4 órától kerül sor a Tóth István emlékének ajánlott Cultus Deorum. Studia religionum ad historiam című kötet I. részének (Ókori Kelet és őskori Dunavidék) bemutatójára.

Helyszín: ELTE BTK Ókortudományi Intézet, Assziriológiai és Hebraisztikai Tanszék, Múzeum krt. 4, F épület II. emelet 234-es terem.

A kötetet bemutatja dr. Vargyas Péter egyetemi tanár, a PTE BTK Ókortörténeti és Régészeti Tanszékének tanszékvezetője.

8. MÓK - Ókori Kelet szekció - új infok

Felkerültek a konferencia honlapjára az absztraktok, lehet böngészgetni!

SEC konferencia Szegeden

Kicsit megdöbbenve értesültem ma arról, hogy a SEC Collegium Hungaricum tagszervezete május 20–21-én (azaz holnap és holnapután, pontosabban ma és holnap) rendezi III. országos konferenciáját Szegeden. Ebben persze nem az a megdöbbentő, hogy megrendezik, az nagyon is örvendetes, hanem, hogy miért nem tudunk mi erről???
Pedig milyen praktikus ötlet volt az Ókortudományi Konferencia elé szervezni, hiszen így lehet számítani a korábban érkezők részvételére. Ha mennék idén a MÓK-ra, szívesen megtoldanám egy, esetleg két nappal szegedi tartózkodásomat, hogy meghallgassam az új nemzedéket.
A konferencia honlapjáról persze sajnos csak a következő derül ki: "A részletes programról nemsokára tájékoztatjuk látogatóinkat." - ami ugye nem sok. Főleg annak fényében, hogy holnap kezdődik a rendezvény. De beértem volna egy figyelemfelkeltő körlevéllel is, ehhez igénybe lehetett volna venni az ÓT adatbázisát. Tudomásom szerint azonban még a MÓK résztvevőket sem tájékoztatták eme szerencsés egybeesésről, hogy egymás után akár két konferenciát is meglátogathatnak.
Elnézést kérek a szervezőktől e kirohanásomért, de mindig kihoz a sodromból, ha az internet és a blogok világában a tájékoztatás hiánya miatt maradok le valamiről... talán majd jövőre.
Mindenestre a távolból kívánok sok sikert a SEC konferencia résztvevőinek, különösképpen a két egyiptológus koleginának! :)

Primo Convegno Napoletano di Egittologia

Az imént fedeztem fel az EEF honlapján ezt a nápolyi konferenciát. A Primo Convegno Napoletano di Egittologia című rendezvényt június 18 és 20 között tartják a Nemzeti Könyvtárban illetve a nápolyi L'Orientale egyetemen. Sajnos a felhívást nem láttam korábban, így már csak a kész programot böngészhetjük. Ez utóbbi viszont érdekes és változatos: érdemes átfutni.

Coptic Cairo

Coptic Cairo címmel egy új honlap jött létre körülbelül egy hónappal ezelőtt. A beköszöntőből kiderül, hogy a honlap elsősorban az élő kopt kultúrával, illetve a kopt örökség bemutatásával kíván foglalkozni. Ennek megfelelően leírást és fotókat találunk a kairói kopt templomokról, a Kopt Múzeum anyagáról, illetve rövid összefoglaló írásokat a kopt művészetről, zenéről, szerzetességről, nyelvről. Szeretném kiemelni személyes kedvencemet, a kopt betűk kurrens egyházi kiejtését szemléltető hangfájlokat. Dr. Kamal Farid Isaac professzor olvassa fel nekünk a betűket és angolul rövid magyarázatokat is fűz a speciálisabb hangokhoz.

Letölthető ókori keletes disszertációk Chicagóból

A chicagoi Oriental Institute-nak megvan az a jó szokása, hogy az ott készült disszertációkat vagy kiadják vagy - újabban - pdfben letölthető formában közzéteszik (a németek ugyebár szintén kiadják a disszertációkat, a magyarok pedig …).

Linkjükön jelenleg a következők érhetőek el pdfként:

Yakubovich, Ilya: Sociolinguistics of the Luvian Language. (2008. június).

Ezt különösen ajánlom mindenkinek, módomban volt több változatát is olvasni, kicsit talán visszariasztó címe ellenére elképesztően izgalmas, gondolatébresztő (vitára sarkalló) és megkerülhetetlen a Hettita Birodalom etnikai és nyelvi valóságát illetően. Hurritológusoknak pedig kötelező a következő:

Campbell, Dennis R. M.: Mood and Modality in Hurrian. (2007. március).

Továbbá még:

Urbanism and Society in the Third Millennium Upper Khabur Basin by Jason Alik Ur (2004. december).

The Architecture of Defense: Fortified Settlements Of The Levant During The Middle Bronze Age by Aaron Alexander Burke. (2004. június).

Hierakónpolisz 2008

Már olvasható a legfrissebb (2008-as) ásatási beszámoló Hierakónpoliszból a neten. Az érdekes, sok képpel ellátott honlapot alul is belinkeltem a lelőhelyekhez. Érdemes visszamenőleg is olvasgatni.

Újranyitás Athénban és egy falatka kenyér

Hihetetlen, de megint egy új kiállítás megnyitásáról, pontosabban egy régi kiállítás újranyitásáról számolhatok be: Athénban, a Nemzeti Régészeti Múzeumban hosszas felújítási munkálatok után újrarendezték a már meglévő, de évekig nem látogatható egyiptomi kiállítást, ezúttal csaknem háromszor annyi tárggyal, mint azelőtt. (Állítólag még így is temérdek lelet marad a pincékben...)

A legizgalmasabbnak beharangozott kiállítási tárgy egy kerek barnakenyér, amelyből hiányzik egy harapásnyi rész. Ez persze számos izgalmas találgatásra ad okot, de azt hiszem csak a nagyközönség miatt van így felfújva a dolog. Ha belegondolok, valószínűleg a temetkezési kellékeket és áldozatokat elhelyező családtag vagy szolga értékelhette úgy, hogy nem bírja hazáig ilyen éhesen, és az elhunytnak igazán marad még elég finomság e formás kis cipón kívül is. De egy harapás után talán elszégyellte magát és visszahelyezte a kenyeret eredeti rendeltetési helyére. Persze az is lehet, hogy a szertartást végző papnak kordult meg a gyomra a sok recitáslás közben, esetleg egy közeli rokon végzett minőségellenőrzést, nehogy aztán az elégedetlen halott visszajárjon követelőzni. :)

8. Magyar Ókortudományi Konferencia – Ókori Kelet-szekció

Minthogy visszatértem Rómából, újjáéled blogunk ókori keletes szekciója. Ígéretemhez híven lesz részletes beszámoló az ICAANE-ról is, de most még csak csigáznám a kedélyeket, s ezért először egy hamarosan igencsak aktuális (jövőheti) konferenciára hívnám fel a figyelmet, mégpedig a 8. Magyar Ókortudományi Konferenciára (link oldalvást!), melyre – akárcsak két évvel ezelőtt Debrecenben – igen szép számú ókori keletes előadó gyűlt össze, annak ellenére, hogy a szervezők érthetetlen okokból kifolyólag tematikussá tették a konferenciát („Fikció és propaganda az ókorban”), s így sok honi kutató, akinek területét nem lehetett ebbe a témába beszuszakolni, kimaradt.

(Kitérő: fogalmam sincs, miért kell tematikussá tenni „a” magyar ókortudományi konferenciát. Ez szakmánk per definitionem seregszemléje, ezért mindenkinek arról kellene beszélnie, amivel foglalkozik. Most mondjon nekem valaki olyan témát, amelyről minden ókortudós tud beszélni – beleértve a sumer nyelvészettel, ógörög hangtörténettel, ill. thébai sírokkal foglalkozó kutatókat is!)

Sajnos – akárcsak két évvel ezelőtt – az egyiptológia is fájón fog hiányozni (különösen a szakmai súlyához mérten). Míg két évvel ezelőtt Egedi Barbara és Török László kivételével a kollégák szimplán nem jöttek el, ebben az évben a magyar konferencia szervezőinek sikerült azt a zseniális húzást elkövetniük, hogy a magyar konferencia napra pontosan egybeesik a csak négyévente megrendezésre kerülő Nemzetközi Egyiptológus Kongresszussal (amiről Barbara már megemlékezett itt egy párszor), így egyiptológusaink érthető okokból oda mennek (kivéve Török Lászlót, aki itthon tart előadást). Ez a fajta szervezés kommentárt nem kíván. Persze sokan vannak, akik egyikre sem mennek – ehhez sem kell kommentár.

Az ókori keletesek azonban nagy számban vonulnak fel, számos – de nem minden – itthon kutatott témát reprezentálva, így lesz hettitológia, Urartu, Akkád-kor, újasszírok (sok), sumer nyelv, Izrael (sok). Amúgy lesz három indológiai előadás is, bár az nem ókori Kelet, s témájukat nézve nem is igazán ókor (igaz, a szekciót át is keresztelték orientalisztikának).

A programot valamiért úgy alakították, hogy noha lett egy külön ókori Kelet szekció („Orientalisztika” néven), Kalla Gábor előadása a ninivei Délnyugati Palotáról a Régészet/Művészettörténet szekcióba került (szerencsére nem egy időben az ókori keletesekkel), míg Török László előadása e két szekció közös ülésén lesz.

A konferencia honlapján elvileg ugyan olvashatóak az absztraktok (április 30.-ig kellett volna őket leadni), de ténylegesen a konferencia összes előadója absztraktjának jó, ha egyötöde található meg (legalábbis e bejegyzés fellövésének pillanatában). Ezt igazából nem értem, mindenesetre az enyém fenn van :-) Az absztraktokon túl (helyett) egyébként a honlap kimerítően tájékoztat arról az előadások színvonalát illetően elképesztően fontos kérdésről is, hogy melyik kutatónak milyen tudományos fokozata van (PhD-val kezdve), beleértve a „főigazgató” minősítést is…

Egy hónap után

A mai napon egy hónaposok lettünk, és bár csak egy szűkebb kör olvassa blogunkat, így is közel 900 látogatást mértünk, amire igazán büszkék lehetünk. (Megjegyzendő, hogy az első két napon még nem is volt beállítva a sitemeter!) Reméljük ez a látogatási tendencia a jövőben is megmarad, sőt, esetleg növekszik. Nemsokára az ókori keleti tematika is visszatér a lapra, így még változatosabb bejegyzéseket kínálhatunk.

Múmiabetakarás

Az Egyptology News blogon olvastam egy másik, nemrégiben indult, Egypt at the Manchester Museum címmel szintén Egyiptommal foglalkozó blogról Azt hiszem erről a viszonylag friss honlapról jó darabig nem hallottunk volna, ha nem került volna fel a hír egy elég megdöbbentő intézkedésről. A múzeum vezetősége vagy valamilyen bizottsága, amely kompetens a kérdésben, úgy döntött, hogy a múmiákat egyszerűen betakarja, méghozzá az elhunyt maradványai iránti tiszteletből. Az intézkedés - amely állítólag egy világszerte terjedőben lévő hozzállásbeli változást tükröz - nagy port kavart fel, ez látszik a bejegyzésre érkezett kommentek számából és tartalmából is. Nyilván lehetne évekig tartó társadalmi vitát nyitni a kérdésről. Az én pragmatikus agyammal csak azt nem értem, hogy minek állítják ki egyáltalán a múmiákat ezek után? Mókás lenne, ha azért mennénk be a firenzei Accademiára, hogy egy lepelbe burkolt Dávidot lássunk. De lehet, hogy Kha építész felesége, Merit sem repesne az örömtől, ha tudná, hogy pipere holmijait naponta több ezren bámulják meg a torinói Egyiptomi Múzeumban.

Démotikus irodalom - Peteésze története 2/3

Folytatom néhány napja írt bejegyzésemet a Kim Ryholt által publikált izgalmas démotikus történetről, melynek főszereplője Peteésze, Petetum fia, továbbá felesége, Szakhminofret (sxmy.t-nfr.t). Az ő történetük tulajdonképpen egy kerettörténet, amelybe egy 70 részből álló mesefűzért ágyaztak az asszonyi természet erényeiről és hibáiról.

Maga a keretelbeszélés is elég bonyolult, és töredékessége miatt értelmezése nem problémamentes. Az első epizódban például egy asszony (aki szintén egy papnak, Atum prófétájának felesége) azzal vádolja férjét a fáraó előtt, hogy az egy másik pap feleségét ejtette teherbe. Ez a közjáték valószínűleg Peteésze szüleiről szól, a szereplők itt nincsenek megnevezve. A sértett asszony magának követeli a még meg sem született gyermeket és az uralkodó – úgy tűnik – beleegyezik.

Peteésze egy szellemtől tudja meg a rá váró szörnyű sorsot, hogy napjai meg vannak számlálva. A körülmények nem világosak, mit követett el pontosan, mivel érdemelte ki a büntetést, de minden jel arra mutat, hogy magát Oziriszt dühítette fel. Valamilyen ezüst és aranytárgyak eltulajdonításáról esik szó, amelyre valószínűleg templomának papjai bujtatták fel, mert a következő részben hősünk velük akar elszámolni. De mindenekelőtt hazatér hitveséhez, akivel eltölt egy „szép napot”. A történet folytatásában egyébként kiderül, hogy hátralévő napjai mindegyikén hódol e családi örömöknek.

A következő epizódban Peteésze a többi héliupoliszi paphoz fordul. Szó esik bizonyos elrejtett és értékes könyvekről is.

(Hangsúlyozandó, hogy a szöveg rendkívül töredékes, így a cselekmény csak némi óvatossággal rekonstruálható.) Peteésze 500 ezüstöt kér a templom kincstárából. Elképzelhető, hogy e tekintélyes összegért tudását ajánlotta fel, azaz az említett szent iratok helyének felfedését vagy tartalmuk megfejtését. A papok hajlandóságot mutatnak a megegyezésre, egyetlen kivétellel: a templom leszónisz papja ellenkezik. Peteésze nem nyugszik bele a döntésbe. Hazatérve mágiához folyamodik: készít egy macskát és egy sólymot viaszból és ezek segítségével valahogyan rákényszeríti akaratát ellenfelére, aki ezek után saját maga hozza el hősünknek a kívánt összeget, sőt, engesztelésképpen megduplázza azt. Megkezdődhetnek tehát a temetési előkészületek. Peteésze további mágikus segítőtársakat készít magának viaszból, ezek közül a legérdekesebb az a két pávián, akik különleges feladatot kapnak. A feladat pontos szavai hiányoznak, de annyi kivehető, hogy miután írnokszerszámokat kaptak, ők jegyzik le azt a bizonyos 35 erényes és 35 bűnös történetet. Ez utóbbiakra úgy utal a szöveg, mint „könyvek, melyeket majd megtalálnak utána, egy másik időben”. Tehát a gyűjtemény célzottan egyfajta irodalmi emlékezetnek készült, amely örökre fenntartja Peteésze nevét és tudását. Fontos a számszimbolika is, hiszen az ideális balzsamozási időt 70 napnak tartották.

A kiszabott idő végül lejár, és Peteésze valóban távozik az élők sorából. Felesége követi utasításait és áldozatot mutat be neki. Könyörög a napistenhez, aki megjelenik számára és elhunyt férje hangján beszél hozzá. A kerettörténet itt sajnos félbeszakad, de rekonstruálható, hogy a rövid mesék között újra és újra folytatódik, egyfajta összekötő kapocsként. Úgy tűnik, hogy a történeteket minden nap egy pávián ismerteti Szakhminofrettel, és ez a motívum több szempontból is jelentős. A majom központi szerepe a napkultuszban jól ismert. Elképzelhető, hogy a pávián maga a napisten manifesztációja, akihez a nő korábban imádkozott, és az egész eseménysor végső soron Peteésze feltámadásához vezet. Mindez egy komplex varázslat része lehetett, hiszen maga Peteésze alkotott korábban viaszpáviánokat, talán pont azért, hogy egyikük (vagy mindkettőjük) alkalmassá váljon az isteni világgal való kommunikációra.

Peteésze alakja, mint tudós és titkos iratok ismerője, érdekes módon több helyütt kimutatható. Létezik egy ezidáig publikálatlan tebtüniszi töredék (P. CtYBR 422), amely pont arról szól, hogy egy bizonyos bölcs, név szerint Peteésze, megfejti a fáraó számára Imhotep egyik ősi, asztrológiai írását. Egy görög nyelvű, 2-3. századi papirusz (P. Rylands 63) egy dialógust őrzött meg Platón és a próféta Peteésze között. Ráadásul a sztrabóni hagyomány szerint (XVII 1, 29) Platón 13 évet töltött Héliupoliszban (!), megpróbálva megismerni az ottani papok titkos tudását. Hősünk tehát Szetnához hasonló, közkedvelt irodalmi figura lehetett, bár hogy valós történelmi személyről mintázták-e alakját, egyelőre nyitott kérdés marad.

[Az írnokot Thottal ábrázoló szobor csak illusztráció: ÚB. 18.din. Párizs, Louvre]

Egyiptom elsüllyedt kincsei

Árilis 16-tól szeptember 28-ig igazán különleges kiállítás látható Madridban (Matadero de Legazpi) a hangzatos Tesoros sumergidos de Egipto címmel.

Az elmúlt 12 év tenger alatti régészeti kutatásait mutatja be a tárlat, melyet Franck Goddio vezetett, az Institut Européen d'Archéologie Sous Marine (IEASM) alapítója. Geofizikai felmérésekből ugyanis kiderült, hogy az i.e. 8. században a partszakasz egy része leomlott és több méter mélyen a víz alá temetett épületek, sőt egész városrészeket. Az "ásatások" kokrétan a modern Alexandria partjainál folytak (kikötő, királyi negyed), illetve az Abu Kír-i öbölben, ahol feltárták Kanóbosz egyes városrészeit, továbbá a csak ókori forrásokból ismert, elveszett Hérakleiont.

A leletek az i.e. 7. századtól az i.sz. 8. századig terjedő időszakot ölelik át, kb. 500 tárgy kerül bemutatásra: monumentális szobrok, érmék, ékszerek és kultikus tárgyak, nyomtatott formában pedig egy vaskos, 600 színes illusztrációval ellátott, részletes katalógus mutatja be az anyagot.

Az eseményről egyébként találtam egy korábbi tudósítást a Múlt-kor történelmi portálon, bár itt az adatok egy kissé eltérnek. Legjobb lenne persze személyesen ellenőrizni a leírtakat! :)

További konferenciák

További konferenciákat adtam hozzá a jobb oldali linktárhoz. Mindkettő ősszel lesz, ezért pillanatnyilag lejjebb keresendők a listában.

Az egyik a 9th International Congress of Coptic Studies, amelyet szeptember 14 és 20 között rendeznek Kairóban (Medinet Nasr). A másik a 8th Egyptological Tempeltagung, ennek alcíme is van: Interconnections between temples, és szeptember 22 és 25 között lesz Varsóban, a Nemzeti Múzeumban.

Beszámoló sz Ókor bemutatójáról

Hát szerintem elég jól sikerült a bemutató, a szerkesztőség tényleg kitett magáért. Azok kedvéért aki kénytelenek voltak távol maradni, de érdekli őket az esemény, röviden összefoglalom a történteket. Bár tényleg nagyon kevesen maradtak távol, hiszen zsúfolásig megtelt a Kari tanácsterem.

A tematikus Egyiptom számot Kalla Gábor mutatta be a hallgatóságnak, néhány szót ejtve minden egyes tanulmányról. Ezután következett Török László előadása, aki áttekintette, összefoglalta a magyar egyiptológia történetét, mindeközben éles kritikát fogalmazott meg a 20. század eleji ásatások és anyagfeldolgozás mai értékeléséről és félreértelmezéséről. Őt hallgatva két dolog fordult meg a fejemben. Egyrészt, hogy milyen keveset tudok a szakmám tudománytörténeti hátteréről. Bár különösképpen sosem vonzódtam a témához, mégiscsak szégyen (rám nézve), hogy éppen csak címszavakban ismerem ezeket a korai kutatásokat és eddig nem is nagyon igyekeztem ezirányú műveltségemet fejleszteni. Azt hiszem ezen változtatni kell. A másik gondolatom az volt, hogy végül is milyen kár, hogy egy hasonló jellegű kis értekezés nem került be az Ókorba nyomtatott formában. Lehetett volna egyfajta bevezető/felvezető cikk ez, ahogy Komoróczy Géza tanulmánya volt az Ókori Kelet számban (2006/3-4). Török László előadása egyébként rengeteg célzást is tartalmazott a recensebb kutatási irányok és felfogások kapcsán, de attól tartok ezeket csak nagyon kevesen értették/értettük.

A programot Gulyás András előadása zárta a fény és dekoráció szerepéről az újbirodalmi templomokban. Azt hiszem András vetitős előadásával nagyon jól eltalálta azt a középutat, amire a szerkesztőség kérte, miszerint legyen ismeretterjesztő, de azért beszéljen a saját kutatásairól is. Ezt ugye elég nehéz összeegyeztetni, neki mégis sikerült. Szerintem ideális lezárása volt az estének.

A hivatalos program után a szerkesztőség borral és pogácsával kínálta meg az egybegyűlteket, amit mindannyiunk nevében ezúton is megköszönök. A beszélgetések még sokáig folytatódtak kis csoportokba verődve, amíg a portás néni kérlelhetetlenül ki nem ebrudalt minket a teremből.

Egyetlen kis szervezési probléma merült fel: a szerkesztőség tagjai sajnos nem tudtak elég Ókor példányt a helyszínre szállítani, így a "kedvezményes vásár" nem tartott valami sokáig. Engem is megbíztak, hogy vásároljak egy példányt, de hopppon maradtam. Hát ezért nagyon nagyon kár, bár van egy olyan érzésem, hogy az Egyiptom szám nem fog a kiadó nyakán maradni. Inkább az a kérdés, hogy elég sokat nyomtak-e belőle... :)

Egyiptomi királynők Monacoban

Újabb nagyszabású kiállítás nyílik a nyáron Monacoban, a Grimaldi Forum-on. Július 12. és szeptember 10. között tekinthető meg a Reines d'Egypte című időszaki kiálllítás, közel 250 tárggyal, melyeket számos magán- és közgyűjtemény (többek között Berlin, Kairó, New York, London, Torinó, Párizs) kölcsönöz erre az alkalomra. A honlapon minden információ megtalálható, továbbá egy interjút is olvashatunk Christiane Zieglerrel, a kiállítás fő kurátorával. A honlapot fent angolul linkeltem be, de franciául és olaszul is elérhető.

Journal of Egyptian History

Journal of Egyptian History címmel új folyóirat indult idén a Brill kiadó gondozásában. Thomas Schneider előszavában azt írja, hogy a történelemtudomány és a történetírás fejlődése meglehetősen visszamaradt az egyiptológia többi részterületével (irodalomtudomány, nyelvészet, antropológia, művészettörténet, stb.) összehasonlítva. Ezt a hiányt kívánja majd ez az új folyóirat pótolni, amely az ókori Egyiptom történetének minden aspektusával (politika-, társadalom-, szellem- és gazdaságtörténet), illetve a modern historiográfia kérdéseivel (metodológa, hermeneutika, stb.) is foglalkozni fog.

Az első szám tartalma ingyen letölthető (pontosabban a cikkek tölthetők le egyenként, pdf formátumban). Nem hiszem, hogy ez mindig így lesz, úgyhogy érdemes átnézni a tartalomjegyzéket és kiválogatni az izgalmasabb tanulmányokat.

Démotikus irodalom - Peteésze története 1/3

Mielőtt az Olvasó csalódottan „továbblapozna”, ez a bejegyzés NEM a jól ismert Peteésze démotikus beadványáról (P. Rylands 9) szól, hanem valami teljesen másról. Mivel erről az új elbeszélésről bőven van mit írni, és a hosszú értekezések nem illenének egy bloghoz, mondanivalómat ezúttal több részre fogom osztani.

A bemutatatásra váró irodalmi mű kiváló példa arra is, amiről e sorozat felvezető bejegyzésében írtam a démotikus irodalomtörténet-kutatás dinamizmusa kapcsán. Ha ugyanis kizárólag a 1999-es, réginek éppen nem nevezhető szövegkiadást vesszük figyelembe, csupán részleges képet alkothatunk a történetről, hiszen gyakorlatilag egy év elteltével újabb töredékeket azonosítottak és vontak be a kutatásba, így a 2005-ös publikációval egy sokkal teljesebb elemzést kaphatunk.

Petetum fia, Peteésze története 1999-ben összesen három töredékes papiruszról volt ismert. Ebből kettő a már emlegetett Tebtüniszi templomarchívumból való (P. Petese Tebt. A = P. Carlsberg 165; P. Petese Tebt. B = P. Carlsberg 389), és paleográfiai alapon az i.sz. 1. század végére, 2. sz. elejére keltezhető. A harmadik kézirat G. T. Martin észak-szakkarai ásatásai során került elő felszíni törmelékből (P. Petese Saq = P. Dem. Saq. 4). Az itt talált irodalmi töredékeket H. S. Smith és W. J. Tait (Saqqara Demotic Papyri I. London, 1983) jóval korábbra, az i.e. 4. századra datálják. A szövegkiadó Kim Ryholt szerint a történet eredetileg a Napszem-mítosz hosszúságával vetekedett. Figyelemre méltó az a tény is, hogy a kéziratok kora között legalább egy fél évezred áll, ami a mese ismertségét, népszerűségét sejteti.

Az első 5 és fél kolumnát elfoglaló kerettörténet tehát egy bizonyos Peteészéről szól, és valószínűleg II. Ramszesz uralkodásának idején játszódik, Heliupoliszban. Lényege, hogy egy pap, Atum profétája (Hm-nTr) megtudja, hogy csak 40 nap van hátra az életéből. Az első öt napot temetkezése elrendezésével és a paptársaival való civakodással tölti, majd az ötödik napon mágikus lényeket teremt, akiket arra utasít, hogy keressenek és foglaljanak írásba 35 jó és 35 gonosz történetet, vagyis egyet-egyet minden hátralévő napjára. Az újabb papirusztöredékek beazonosítása után (P. Petese Tebt. C és D) immár egyértelmű, hogy a kis történetek mind asszonyokról szólnak, tulajdonképpen morális tanítómesék egy csokrával állunk szemben az asszonyi természet erényeiről és bűneiről.

(Ez lenne talán az a rejtélyes írás, amelyre egy helyütt (8,10) a híres P. Insinger is utal?)

Maga a kompiláció ebben a formájában valamikor a hellenisztikus korban jött létre, az i.e. 3. századnál nem korábban. Az egyes kis történetek azonban sokkal régebbi hagyománnyal rendelkezhettek, hiszen a szakkarai töredék a 4. századra keltezhető, továbbá az egyik mese párhuzama Hérodotosznál is felbukkan (II. 111. Pherosz-történet), tehát az 5. században már ismerték. E rövid történetek hossza nehezen rekonstruálható, de ha a mű valóban magában foglalta mind a 70 mesét, akkor páratlanul hosszú kézirat lehetett. Ryholt (2005) becslése alapján egy mese átlagos hossza kb. másfél kolumna lehetett, ennek megfelelően a teljes elbeszélés a bevezetővel együtt legalább 110 kolumnát tehetett ki. Hasonló rendkívüli terjedelemmel legfeljebb a Napszem-mítosz esetében számolhatunk.

A kerettörténetbe ágyazott rövid elbeszélések mintázata egyébként nem ismeretlen az egyiptomi irodalomban, egészen a híres Khufu és a varászlók-ig (P. Westcar) visszavezethető, de párhuzamot találni a démotikus irodalomban sem nehéz (Napszem-mítosz, Szetna-történetek).

Publikációk:
Kim Ryholt: The Carlsberg Papyri 4. The Story of Petese, Son of Petetum and Seventy Other Good and Bad Stories (P. Petese). CNI Publications 23. Copenhagen, 1999
Kim Ryholt: The Carlsberg Papyri 6. The Petese Stories II. CNI Publications 29. Copenhagen, 2005
[FOLYT. KÖV.]

Két kiállítás Münchenben

A müncheni Egyiptomi Múzeumban most két időszaki kiállítás is megtekinthető. (Direkt link egyikre sem mutat, de könnyen megtalálhatók az "Aktuelles Angebot" linket követve.) Az egyik témája a késő antik és kora keresztény Egyiptom: Ägypten nach den Pharaonen. Spätantike und frühes Christentum am Nil. Ez június 30-ig látogatható.
A Ton-Künstler című, öt évezred óegyiptomi kerámiáját bemutató másik kiállítás megtekintéséhez egy kicsit kirándulni kell: méghozzá a Seefeld-i Kastélymúzeumhoz. Ez a kiállítás viszont szerencsére még jó sokáig, november 30-ig nyitva van.

Addig talán járok még arra magam is...

(A kerámiás kiállításhoz egy vicces animációs honlap is tartozik, ahol a teremtőisten egy hajtogatott papírcsónakban billeg végig a Níluson)

Vörös Győző Rodoszon

Messze állt tőlem az a szándék, hogy ezen a blogon bárkit kifigurázzak – még Vörös Győző kolléga urat sem akartam soha bántani. (Pedig ez utóbbiért biztosan sokan megtapsolnának.) Nem zavart ő engem soha, messianisztikus megnyilvánulásai a médiában legfeljebb vidám perceket okoztak, nem létező intézményes pozícióimat pedig sosem veszélyeztette. Természetesen zavart a személye miatt kialakult bizonytalanság és rosszallás, amennyiben ez a hazai egyiptológus társadalom egészét érintette, de koromnál és képzettségemnél fogva mindig úgy éreztem, hogy ez MÉG nem az én gondom. Legyen ez „a nagyok” dolga!

Vörös Győző azt hiszem mit sem változott, én viszont talán először kerülök olyan helyzetbe, hogy komolyan feszengnem kell miatta. Néhány napja olvastam el a rodoszi konferenciára leadott absztraktját, és azóta sem bírok szabadulni a gondolattól, mennyire kínos ez!

Előadásának címe: Egyptian temple architecture in the light of the Hungarian Excavations in Egypt (1907-2007). A hasonlóság 2007-ben megjelent könyvének címével nem a véletlen műve. Aki tehát jól ismeri a könyvet, az nyilván cseppet sem lepődik meg az itt következőkön.

Vörös Győző „centenáriumi” előadásának absztraktjában a magyar ásatásokat a következőképpen osztályozza:
- Hungarian excavations in which I could not participate.
- Hungarian excavations in which I participated on site or in the processing of results.
- Hungarian excavations which I led or am currently leading.
Ez önmagában még nem bűn, legfeljebb egy kissé nevetséges. Problémásabbnak tartom, hogy mélyen hallgat az utóbbi években zajló thébai magyar ásatásról – úgy állítva be a dolgok állását, mintha Kákosy László kutatásai után gyakorlatilag ő képviselné egy személyben a magyar egyiptológiát. Ezt azért tartom különösen kínosnak, mert Vértes Krisztián és Schreiber Gábor előadásaiból egyértelműen ki fog derülni, hogy más a helyzet. A könyvében legalább – bár szűkszavúan és vitatható módon – említést tesz a többi magyar ásatási projektről (67.o.). Bár szerinte a kutatások az utóbbi időben „rendkívül visszaestek”. Továbbá azt is megindokolja, miért nem foglalkozik részletesebben ezekkel a feltárásokkal: szerinte „a sírok annyira töredékes állapotban maradtak meg, hogy ókori állapotuk rekonstrukciója (…) csak hipotetikusan lehetséges”. A Bács Tamás, Fábián Zoltán és Schreiber Gábor vezette ásatások kapcsán kizárólag az Ókor-ban megjelent cikkeikre hivatkozik. Luft Ulrich Bir Minayh-i expedícióiról csupán annyi a mondanivalója egy lábjegyzetben, hogy „az egyiptomi Keleti Sivatagban keresett sziklafeliratokat néhány hónapon át” (180.o.), ugyanitt egyébként megemlíti Lassányi Gábort is, aki „a Merowé gáthoz indult csapatával leletmenteni”.
Persze most nem V. Gy. könyvéről kívánok recenziót írni. (Bár megjegyzem, felületes átolvasása után is több hivatkozási hibát találtam, és tudomásom szerint a képanyag felhasználása kapcsán is felmerültek bizonyos jogi problémák). Egyszerűen csak arra akartam rámutatni, hogy a rodoszi hallgatóság – aki nem tájékozott az itthoni viszonyok és szakmai viták terén – azt fogja gondolni, hogy ezek az emberek mégsem egy országból jöttek. Kissé össze fognak zavarodni, rosszabb esetben tökéletesen hülyének néznek minket. Igen, minket, hiszen V. Gy. szemmel láthatóan az egész magyarság képviseletében kíván pódiumra állni. Nem is számítunk kevesebbre egy olyan embertől, aki saját korábbi munkáját (Taposiris Magna) „a magyar szellemi nagytőke egyik gyöngyszeme”-ként emlegeti. (115.o.)

A Vörös Győző személye körüli furcsaságok nagy múltra tekintenek vissza, így tulajdonképpen ez a mostani fellépése sem meglepő. Az az igazán szomorú ebben a történetben, hogy az ilyen kellemetlen helyzetek megelőzése most is „a nagyok” dolga volna. Beszélgettünk néhányan erről egy kocsmaasztalnál, és egységes volt a vélemény: ha a tanszékről vagy a múzeumból valaki megelőzte volna V. Gy. „jubileumi értekezését”, és hasonló tematikában időben megjelentet egy komoly, szakmai, de azért kellőképen színes és kellemes könyvecskét, mindez elkerülhető lett volna – vagy legalábbis nem ennyire kellemetlen. Az se lenne hátrány, ha a magyar ásatásvezetők több nemzetközi rendezvényen jelennének meg, és beszámolnának az eredményeikről. Én szívesen mesélek Rodoszon bárkinek a magyarok ásta sírokról, de gondolom nem az én lelkes, ám kissé zavaros emlékfoszlányaimra kellene támaszkodni e jelentős magyar kutatások ismertetésekor – két pogácsa elfogyasztása között a kávészünetben.

Technikai bejegyzés

Blogunk ókori Keletes része május első felében szünetelni fog, ideiglenesen. Ennek az az oka, hogy az agyagtábla írnoka Rómába megy konferenciázni az ICAANE-ra, amint erről már esett szó. Utána viszont egyrészt friss, helyszíni beszámolóval jelentkezünk és sok más ókori Keletes bejegyzéssel. Az egyiptológiai rész viszont május első felében is zavartalanul működni fog.

PS. Ha az írnok DUB.SAR, az Anatóliában fatáblára író írnok DUB.SAR GIŠ, akkor a világhálós írnok lehetne mondjuk DUB.SAR NET :-) Bocs.

Voces paginarum

Az Osiris kiadónál nemrégiben megjelent a Voces paginarum. Magyar ókortudomány a XX. században c. kötet, amely Szilágyi János György szerkesztésében XX. századi, már elhunyt magyar ókortudósok válogatott ókortudományi tanulmányait tartalmazza. Egyiptom és az ókori Kelet köréből Mahler Ede, Aistleitner József, Dávid Antal, Dobrovits Aladár és Kákosy László egy-egy tanulmányát tartalmazza. A kötetről való véleményemet terveim szerint egy hivatalosabb fórumon fogom közzé tenni (majd belinkelem). Tipp: szerdán a Fókuszban még 50% kedvezménnyel adták, más Osiris könyvek társaságában.

Letölthető a ZA 95

A ZA 95. kötetének dolgozatai ingyen letölthetővé váltak (nem tudom meddig) itt.

A kötet tartalma:

Dietz Otto Edzard 28.8.1930–2.6.2004 (Manfred Krebernik)

On the Euphrates (Christopher Woods)

A propos de AK «faire» (I) (Pascal Attinger)

Iddin-Dagan and his Family (Piotr Michalowski)

Reflections on the Gt-Stem in Akkadian (N. J. C. Kouwenberg)

The Babylonian Lunar Three in Calendrical Scrolls from Qumran (Jonathan Ben-Dov - Wayne Horowitz)

Beiträge zur althethischen Geschichte (III). Kleine Fragmentehistorischen Inhalts (Oğuz Soysal)

Könyvismertetések (N. Wasserman, M. P. Streck, J. Klinger, D. O.Edzard †, K. Metzler, J. Hazenbos, U. Seidl)

Ókor szám ismertetés

Az Ókorblogra szokás szerint felkerült az új Ókor szám rövid ismertetése Tamás Ábel szerkesztő tollából. Egyfajta ajánló ez, amely néhány mondatban összefoglalja mindegyik tanulmány tartalmát. Akinek tehát korábbi bejegyzéseim még nem csigázták fel kellőképpen az érdeklődését, annak figyelmébe ajánlom ezt az ismertetést és a hivatalos bemutatót is (Lásd 3 poszttal lejjebb!).