2010. augusztus 12., csütörtök

Çorum Müzesi

Amint azt legutóbb ígértem, most, mivel épp semmilyen konferencián vagy projektumban nem veszek részt (legalábbis nagyon remélem, hogy nem felejtettem el ott lenni valahol), feltámadnak a blogbejegyzések, elsősorban az elmúlt hetek szakmai anyagából táplálkozva.

Jelen bejegyzés tárgya egy kelet-közép-anatóliai török kisváros, Çorum, múzeuma. Maga a kisváros nem feltétlenül halálosan izgalmas (kivéve a szeldzsuk erődök és az ottomán óratornyok, valamint a leblebi szerelmeseinek), nemígy a múzeum! E város a hasonnevű tartomány központja, mely tartomány arról nevezetes, hogy a legnevezetesebb hettita lelőhelyek itten találhatóak, ennek megfelelően a múzeum a hettiták iránt komolyan érdeklődőknek és minden magára is adó ókori keletesnek kihagyhatatlan (ennek van még egy speciálisan tudománypolitikai oka is, erről ld. lentebb).

A 2003-ban (újra) megnyílt múzeum egy nagyméretű, parkosított kertből és az 1914-ben, kórháznak épült múzeumi épületből áll (utóbbiban egy etnográfiai gyűjtemény is helyet kapott). A kertben is érdemes végigsétálni, ott található meg például a Kayalı Boğaznál talált hettita bikafejet formázó relief: a forrás a bika száján keresztül csobogott elő. S egy hettita várrekonstrukció is, amely aranyos (s voltaképp formailag helytálló is), bár leginkább egy hettita Playmobil-várra hajaz, idealizált négyzetes alakja és méretarányai miatt.

A múzeum a khalkolitikumtól a bizánci korig tartalmaz anyagot (igen figyelemreméltó a phryg részleg is),  köztük az egyik Alaca Höyük-i sír rekonstrukcióját is (a sírok anyaga azonban Ankarában van kiállítva). A törzsanyagot azonban érthető okokból a hettiták alkotják, a leletek Boğazköyből, Alaca Höyükből, Eskiyaparból és Hüseyindedéből származnak (hogy milyen alapon osztozott az ankarai, a helyi, valamint ezen  múzeum a hattusai leleteken, azt nem tudom). A "hétköznapi" izgalmak (mint például hordozható tűzhely, erődítmény-modell-töredék, istenszobrocskák) mellett több igazi unikális ínyencség is itt található meg, néhány példa:

1. A két hüseyindedei reliefdíszes váza - az egyik egy, a többek között Krétáról és Avarisból is ismert bikaugratásra hasonlító jelenetet is felmutat, amely gyorsan nagy hírnévre tett szert, míg ki nem derült, hogy nem bikaugratást ábrázol (de persze még mindig vannak hívei a hagyományos nézetnek).

2. I/II. Tudhaliya kardja, rajta a felajánlási felirattal, annak alkalmából, hogy legyőzött egy nyugat-kis-ázsiai koalíciót (ez rendkívül kevés hettita kardleleteink egyike).

3. Egy hettita fűrész.

4. IV. Tudhaliya sztéléje (ld. fent), amely sokak szerint őt ábrázolja, megistenült formában (vagy nem, de itt a vita nem lezárt).

Emellett látható a hettita fal- és útépítési technika, ill. az egyik hettita fúrótípus rekonstrukciója is.

A múzeum másik csemegéje az ortaköyi leletek, melyek publikálatlanok ugyan - de itt megtekinthetőek (fotózni ebben a részlegben értelemszerűen [elméletben] nem lehet). A leletek igen széles skálán mozognak, szövegek és pecsétlenyomatok mellett például rituális balta (amelynek csak kaukázusi párhuzamai ismertek, ill. egy ábrázolása Hattusából az ún. Király-kapun), egyiptomi szórványleletek, s nagyszámú, elsősorban a hétköznapi élethez tartozó hettita kerámia. Az ezeket kísérő szöveg minimális (értsd: nem informatív), a datálás pedig legtöbbször megmosolyogtató (értsd: "hettita"). Ellenben hosszasan lehet olvasni a múzeum és egyúttal az ásatás vezetőjének Ortaköyt illető egyéni interpretációjairól: hogy ti. Ortaköy is hettita főváros lett volna, ill. hogy az egyik épület bejáratát őrző íjászt ábrázoló relief voltaképp Tessub, a hurri Viharisten (!).

A múzeum reggel nyolctól este hétig van nyitva, a város pedig három órányira van Ankarától az országúton, szóval csak ki kell ugrani :-)

Nincsenek megjegyzések: