Grúzia tudományos helyzete az ókori Kelet kutatásában mindig is érdekes volt. Az orosz törzsterületek mellett az egyetlen szovjet tagállam, mely tudományos értékű ókori keletes kutatást tudott felmutatni, sőt, volt olyan kutató, akit nemcsak a Szovjetunióban, de a szocialista tömbben (a hettitológus G. Giorgadze), sőt a nyugati világban is ismertek (az urartológus G. Melikisvili), bár meg- és elismerésüket nyilvánvalóan nehezítette az a tény, hogy oroszul, nem pedig a tudományos közösség által bevett nyelveken publikáltak.
Ezt az igen jó alapot méltó fellendülés és az európai tudományos életbe való integrálódás követhette volna Grúzia függetlenedése után, ha az országot az első két évtizedben nem polgárháború, romló közbiztonság, szakadár tartományok és a velük állandósult határvillongások gyötrik. Ám Grúzia, a szakadár tartományok és azok olykor kellemetlen következményei (mint egy becsúszó orosz háború) kivételével megoldotta e problémákat és így vissza lehetett térni a tudományos élet felélénkítéséhez. Eddigre azonban felnőtt egy új generáció is (melynek legidősebb tagjai is csak a PhD-fokozat környékén vannak), amely már végre képes világnyelveken (angol és/vagy német) jól, adott esetben kitűnően kommunikálni, így nem csoda, ha egyre többen tanulnak nyugaton, ill. hogy igen komoly igény jelentkezik nyugati kutatók invitálására (nem úgy, mint nálunk).
E fiatal kutatóknak köszönhető, hogy létrejött egy új könyvsorozat, amely a grúz kutatók ókori keleti tárgyú munkáit hivatott szélesebb közönség elé tárni. Ennek első kötete egy hurri szótár: Nana Nozadze: Leksika khurritskogo jazyka. Vocabulary of the Hurrian Language. SABC 1. Tbilisi, 2007 (melynek de facto megjelenéséről magam is hírt adtam, s melyre most grúziai kollégáim jóvoltából szert is tettem).
A szerző kutatási területe a hurri és urartui nyelvek, s azoknak, akik követik az orosz nyelvű szakirodalmat, valószínűleg nem ismeretlen a neve, mivel már 1978-ban közzétett egy könyvet a hurri ige szerkezetéről (Voprosy struktury khurritskogo glagola. Tbilisi, 1978).
A 483 oldalas, papírfedeles könyv két fő részre tagolódik: egy hosszú (5-48. old.), elsősorban kutatástörténeti bevezetőre és magára a szótárrészre, amelyet egy rövid (49-52. old.) hurri hangtan vezet be; a kötetet természetesen részletes bibliográfia (445-461. old.) zárja le. A szótárrész nem csak a közneveket, hanem a tulajdonneveket, ill. a grammatikai elemeket is tartalmazza. A jelentéseket orosz nyelven adja meg, de felveszi a szakirodalomban előforduló más nyelven megadott jelentéseket is. A jelentéseket a szöveghelyek és adott esetben a szakirodalom követi.
Két sajátossága van a kötetnek. Egyik, hogy nyelvezete (a jelentésmegadások egy része kivételével) sajnálatos módon orosz, amely abból fakad, hogy Nozadze még a régi generáció tagja. A másik, hogy amint arra az előszó előtti megjegyzés nyomatékosan felhívja a figyelmet, a kézirat sok-sok évvel ezelőtt lezárult, de a szerzőnek nem állt módjában kiadatnia. Ez a bibliográfiai hivatkozásokból is könnyűszerrel megállapítható, a legfrissebb ugyanis 1988-as. Mielőtt még valaki megdöbbenne, szeretnék visszautalni a bevezetőben írottakra Grúzia utóbbi két évtizedéről (különben is, számoljuk csak össze, hány hurri tárgyú munka jelent meg összesen Magyarországon!). Másfelől rögtön hangsúlyozni kell, hogy a szerző e megjegyzésben azt is elmondja, hogy dolgozik a kiegészítő köteten, amelyben az azóta megismert szövegek, ill. megjelent szakirodalom is feldolgozásra és reményei szerint hamarosan publikálásra kerül. Szegény szerzőnek viszont határozottan nem volt szerencséje, hiszen munkájába épp a nevezetes hettita – hurri bilingvis szöveg anyagát nem tudta érdemben bedolgozni, pedig az igencsak megkavarta a hurri grammatika és lexikográfia állóvizét.
Ami pedig az egyes szócikkek tényleges tartalmát illeti, annak értékelését rábízom olyanra, aki rendelkezik megfelelően mély hurri nyelvi ismeretekkel, ami rólam sajnos nem mondható el. Ugyanakkor fel kell hívni arra is a figyelmet, hogy a kötet bizonyos értelemben mindenképp hiánypótló, hiszen mindmáig nem áll rendelkezésre teljes hurri szótár, csak bizonyos szójegyzékek (mint például Laroche Glossaire-je, RHA 35-35 (1976-1977) vagy a Wegner-féle nyelvtankönyv függeléke), a hurri thesaurus projekt, a LHL (amely majd egyszer a világhálón is elérhető lesz a mainzi hettita portálon) ugyanis eleddig csak az A betűvel készült el (St. de Martino - M. Giorgieri).
Ezt az igen jó alapot méltó fellendülés és az európai tudományos életbe való integrálódás követhette volna Grúzia függetlenedése után, ha az országot az első két évtizedben nem polgárháború, romló közbiztonság, szakadár tartományok és a velük állandósult határvillongások gyötrik. Ám Grúzia, a szakadár tartományok és azok olykor kellemetlen következményei (mint egy becsúszó orosz háború) kivételével megoldotta e problémákat és így vissza lehetett térni a tudományos élet felélénkítéséhez. Eddigre azonban felnőtt egy új generáció is (melynek legidősebb tagjai is csak a PhD-fokozat környékén vannak), amely már végre képes világnyelveken (angol és/vagy német) jól, adott esetben kitűnően kommunikálni, így nem csoda, ha egyre többen tanulnak nyugaton, ill. hogy igen komoly igény jelentkezik nyugati kutatók invitálására (nem úgy, mint nálunk).
E fiatal kutatóknak köszönhető, hogy létrejött egy új könyvsorozat, amely a grúz kutatók ókori keleti tárgyú munkáit hivatott szélesebb közönség elé tárni. Ennek első kötete egy hurri szótár: Nana Nozadze: Leksika khurritskogo jazyka. Vocabulary of the Hurrian Language. SABC 1. Tbilisi, 2007 (melynek de facto megjelenéséről magam is hírt adtam, s melyre most grúziai kollégáim jóvoltából szert is tettem).
A szerző kutatási területe a hurri és urartui nyelvek, s azoknak, akik követik az orosz nyelvű szakirodalmat, valószínűleg nem ismeretlen a neve, mivel már 1978-ban közzétett egy könyvet a hurri ige szerkezetéről (Voprosy struktury khurritskogo glagola. Tbilisi, 1978).
A 483 oldalas, papírfedeles könyv két fő részre tagolódik: egy hosszú (5-48. old.), elsősorban kutatástörténeti bevezetőre és magára a szótárrészre, amelyet egy rövid (49-52. old.) hurri hangtan vezet be; a kötetet természetesen részletes bibliográfia (445-461. old.) zárja le. A szótárrész nem csak a közneveket, hanem a tulajdonneveket, ill. a grammatikai elemeket is tartalmazza. A jelentéseket orosz nyelven adja meg, de felveszi a szakirodalomban előforduló más nyelven megadott jelentéseket is. A jelentéseket a szöveghelyek és adott esetben a szakirodalom követi.
Két sajátossága van a kötetnek. Egyik, hogy nyelvezete (a jelentésmegadások egy része kivételével) sajnálatos módon orosz, amely abból fakad, hogy Nozadze még a régi generáció tagja. A másik, hogy amint arra az előszó előtti megjegyzés nyomatékosan felhívja a figyelmet, a kézirat sok-sok évvel ezelőtt lezárult, de a szerzőnek nem állt módjában kiadatnia. Ez a bibliográfiai hivatkozásokból is könnyűszerrel megállapítható, a legfrissebb ugyanis 1988-as. Mielőtt még valaki megdöbbenne, szeretnék visszautalni a bevezetőben írottakra Grúzia utóbbi két évtizedéről (különben is, számoljuk csak össze, hány hurri tárgyú munka jelent meg összesen Magyarországon!). Másfelől rögtön hangsúlyozni kell, hogy a szerző e megjegyzésben azt is elmondja, hogy dolgozik a kiegészítő köteten, amelyben az azóta megismert szövegek, ill. megjelent szakirodalom is feldolgozásra és reményei szerint hamarosan publikálásra kerül. Szegény szerzőnek viszont határozottan nem volt szerencséje, hiszen munkájába épp a nevezetes hettita – hurri bilingvis szöveg anyagát nem tudta érdemben bedolgozni, pedig az igencsak megkavarta a hurri grammatika és lexikográfia állóvizét.
Ami pedig az egyes szócikkek tényleges tartalmát illeti, annak értékelését rábízom olyanra, aki rendelkezik megfelelően mély hurri nyelvi ismeretekkel, ami rólam sajnos nem mondható el. Ugyanakkor fel kell hívni arra is a figyelmet, hogy a kötet bizonyos értelemben mindenképp hiánypótló, hiszen mindmáig nem áll rendelkezésre teljes hurri szótár, csak bizonyos szójegyzékek (mint például Laroche Glossaire-je, RHA 35-35 (1976-1977) vagy a Wegner-féle nyelvtankönyv függeléke), a hurri thesaurus projekt, a LHL (amely majd egyszer a világhálón is elérhető lesz a mainzi hettita portálon) ugyanis eleddig csak az A betűvel készült el (St. de Martino - M. Giorgieri).
