Körülbelül egy hete zajlott le a Crossroads 4 konferencia, teljesebb nevén a Fourth International Conference on Egyptian Grammar. Ennek kapcsán szeretném most személyes tapasztalataimat olvasóinkkal is röviden megosztani. A rendezvénynek az Ägyptologisches Seminar der Universität Basel adott otthont. Az egyiptológia tanszék egy impozáns, bár kissé zeg-zugos épületben található, ahol már a konferencia megkezdése előtt, érkezésünk estéjén, egy barátságos fogadással vártak minket a szervezők. Maguk az előadások péntektől vasárnapig a tanszék patinás, lépcsős előadótermében zajlottak, bár az igazat megvallva a felhajtható faülőkék és asztalkák nem túl alkalmasak a hosszan tartó egy helyben ülésre. Az időbeosztás azonban nagyon kényelmesnek bizonyult: mivel egy előadónak (vitával együtt) 45 perc állt a rendelkezésére, minden második előadást hosszabb-rövidebb szünet szakított meg, így rengeteg idő jutott a nem-hivatalos szakmai beszélgetésekre és véleménycserére a kávé és sütemény mellett.A Crossroads sorozat eredete egy 1986-ban Helsingør-ben rendezett konferenciában keresendő. Az akkori esemény tényleg formabontónak bizonyult, ahogy ezt a rendezvény teljes címe is sejteti: Crossroad. Chaos or the Beginning of a New Paradigm. Új korszak nyílt a tudományágban, amennyiben egyfajta párbeszéd és termékeny vita indult meg az eleddig magányosan dolgozó egyiptológus-nyelvészek között. Ezt a tudományos diskurzust kívánta fenntartani az 1986-os konferencia folytatása, a Crossroads 2 (UCLA, 1990) majd a Crossroads 3 (Yale, 1994) is. Az előadások írott változata a párhuzamosan beinduló, kifejezetten nyelvészeti problémáknak szentelt Lingua Aegyptia folyóirat hasábjain kapott helyet (LingAeg 1 (1991) és 4 (1994); az első konferencia anyaga még külön Proceedings kötetben látott napvilágot Gertie Englund és John Paul Frandsen szerkesztésében). A harmadik találkozó után azonban a sorozat sajnos megszakadt, és 15 évet kellett várni e baseli újjáéledéshez. Minden reményünk megvan azonban, hogy ezúttal nem kell annyi évet várni a folytatásra: Jean Winand, a közelmúltban felvirágzó liège-i kutatóközpont vezetője ígéretet tett a Crossroads 5 megszervezésére ami kb. 2011-ben esedékes.
Baselben az egyiptológiai nyelvészet legnagyobb alakjai képviseltették magukat: Wolfgang Schenkel, Antonio Loprieno (aki egyben az egyetem rektora is!), Jean Winand, Joachim Quack, Mark Collier, Pascal Vernus, és így tovább. Bár meg kell jegyeznem, hogy a zártkörű szervezésnek és a többnyire meghívásos alapon történő előadásoknak meg volt az a hátránya, hogy több olyan kolléga hiányzott, akiknek személye, munkássága, tekintélye, vagy éppenséggel polémikus természete jelentős mértékben emelte volna a konferencia vitalitását. Így viszont a három nap kellemes és előzékeny légkörben zajlott, nem szabadultak el az indulatok, nem alakult ki parázs vita, feloldhatatlan feszültség. De nem merült fel forradalmi ötlet sem: se káosz, se paradigmaváltás. Helyette kiegyensúlyozottan magas színvonal, töretlen professzionalizmus jellemezte ezt a három napot, ami persze önmagában is sokkal de sokkal több, mint amit valaha is tapasztaltam szép kis hazánkban.
Antonio Loprieno záróbeszédében értékelte a konferenciát és egyben felhatalmazva érezte magát – úgy mint házigazda, s egyszersmint a készülő kétkötetes egyiptomi történeti nyelvtan főszerkesztője – hogy összefoglalja tudományágunk jelen helyzetét, és jövőbeli kilátásait. Rámutatott arra a problémára, hogy írásaink célközönsége egyre szűkül, és ez pont a dinamikus fejlődésnek tudható be. Egyrészről az újabb generációk olyan modern nyelvelméleti módszerekkel dolgoznak, melyek aligha érthetők és nem is túl érdekfeszítőek egy (nem-nyelvész) egyiptológus számára. Másrészről hiába is próbálná a (nem-egyiptológus) nyelvészolvasókat megszólítani, e tudományág természetéből fakad, hogy a bonyolult filológiai apparátus elsajátítása látszólag megkerülhetetlen az adatok bemutatásakor és alapos értelmezésekor. (NB Az utóbbi probléma feloldására komoly kísérletet tett például a tavalyi Lipcsei konferencia!) A területen dolgozó kutatók speciális helyzetét jól mutatja, hogy többen közülük már nem is hagyományos egyiptológiai intézetekben, tanszékeken dolgoznak.
Loprieno szavait – meglátásom szerint – túlzott pesszimizmus fűtötte. Olyan dolgok felett mond ítéletet, melynek fejlődését sem ő, sem mások nem tudják egyelőre prognosztizálni. A tudomány emberek szellemi alkotásainak összessége. Ezen emberek egyéni teljesítményét illetve a közöttük kialakuló párbeszéd, vita mennyiségét és minőségét pedig képtelenség előre megjósolni. Jó néhány fellegvár szilárdan áll még, és ahogy a baseli találkozó is mutatta, újabb s újabb fiatal kutatók kívánnak bekapcsolódni az egyiptomi nyelv kutatásába. Éppen ezért gondolom, hogy a legfontosabb dolog újra és újra keretet és lehetőséget biztosítani a kibontakozásnak, például a baselihez hasonló konferenciák formájában.
