Hazatérvén az október 2-5. között Lipcsében rendezett Language Typology and Egyptian-Coptic Linguistics konferenciáról két bejegyzésben szeretnék beszámolni az eseményekről. Előrebocsátom, hogy írásom maradéktalanul lelkes lesz, mivel ez eddig pályafutásom legizgalmasabb – kutatásaim szempontjából legrelevánsabb – konferenciája volt.
Mindenekelőtt a remek szervezésről pár szót. Ahogy a konferencia címe is sejteti, itt egyfajta összefogásról volt szó: a lipcsei Egyiptológiai Intézet (Ägyptologisches Institut/Ägyptisches Museum – Georg Steindorff) és a híres Max Planck Institute for Evolutionary Anthropology közösen szervezte a rendezvényt; az előbbit Tonio Sebastian Richter, az utóbbit Martin Haspelmath képviselte. Az előadások a Max Planck Intézet gyönyörű, hipermodern épületében zajlottak, míg a péntek esti fogadást az Egyiptológiai Intézet biztosította. Nem elhanyagolható tény, hogy a szervezők pályázati pénzből igencsak nagymértékben támogatták a résztvevők utazási és szállásköltségeit, ami lehetővé tette, hogy az előadók listája ne az anyagiak függvényében alakuljon. (Rodosz után magam sem tudtam volna megengedni még egy nemzetközi konferenciát ugyanabban az évben)
A konferencia nem titkolt célja az volt, hogy párbeszédet nyisson egyiptológusok és nyelvészek (ezúttal inkább nyelvtipológusok) között. Ennek értelmében például előre megkérték az előadókat, hogy nyelvi példáikat átírásban (is) prezentálják, lehetőleg nemzetközileg elismert glosszázási technikával kiegészítve.
Az előadók főleg az egyiptológusok soraiból kerültek ki, de hallhattunk néhány nyelvtipológiai kontribúciót is, főleg afrikanisták előadásában. Az előadások 35 percesek voltak, de a meghívott előadóknak 45 perc állt rendelkezésre. Ebből persze levonandó a vitára szánt idő, minthogy minden előadást 10 perc vita követett. Ez utóbbi néha felfokozott és heves hangnemben folyt, ami nagyon jó, hiszen pont ez a konferenciák lényege: a nézőpontok ütköztetése, a nyilvános diszkusszió, „magyarul” a feed-back. Szeretném kiemelni azt az örvendetes tényt is, hogy az előadások túlnyomó többségéhez részletes (sokszor 10-15 oldalas) handout is tartozott, az elhangzott példamondatok és a bibliográfia feltüntetésével. Nem voltak párhuzamos szekciók, így mindenki mindenkit láthatott-hallhatott, semmiről sem kellett lemondania. Mondanom sem kell, minden reggel 9-kor csordultig megtelt a terem, és a közönség (kb. 70 fő) türelmesen és érdeklődéssel végighallgatott minden előadást.
Szintén a szervezést és a szervezők előrelátását dicséri, hogy viszonylag hosszú kávészünetek (30-45 perc), illetve közös ebédek és vacsorák tették lehetővé, hogy a beszélgetések, viták az előadótermen kívül is folytatódjanak. Így gyakorlatilag majdnem mindenkivel sikerült ismeretséget kötnöm, és legalább néhány szót váltanom. Ez egy rendkívül fontos aspektusa volt ennek a konferenciának, hiszen hasonló jellegű és mértékű kapcsolatépítés Rodoszon egyszerűen kivitelezhetetlennek tűnt.
[Folyt.köv.: előadók és témák]
Szintén a szervezést és a szervezők előrelátását dicséri, hogy viszonylag hosszú kávészünetek (30-45 perc), illetve közös ebédek és vacsorák tették lehetővé, hogy a beszélgetések, viták az előadótermen kívül is folytatódjanak. Így gyakorlatilag majdnem mindenkivel sikerült ismeretséget kötnöm, és legalább néhány szót váltanom. Ez egy rendkívül fontos aspektusa volt ennek a konferenciának, hiszen hasonló jellegű és mértékű kapcsolatépítés Rodoszon egyszerűen kivitelezhetetlennek tűnt.
[Folyt.köv.: előadók és témák]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése