KÖSZÖNTÉS ÉS BEVEZETÉS
Üdvözlöm a kedves Olvasókat! A következő bejegyzés a Melammu konferencia-sorozat hatodik, bulgáriai szimpóziumának rövid összefoglalója lesz. Először is szeretném megköszönni két kedves kollégámnak, Barbinak és Zsoltnak, hogy felkértek a konferencia beszámolójának megírására. Magamról röviden annyit, hogy egyiptológia és assziriológia szakot végeztem, és jelenleg az ELTE egyiptológia doktori programjának hallgatója vagyok egyebek mellett (Műegyetem, Közgáz), hétvégenként pedig a Szépművészeti Múzeumban találtok, ahol tárlatot vezetek a Reneszánsz a Fáraók Egyiptomában kiállításon.
Hogy kerültem a konferenciára? A könyvtárban „porosodva” mindig nagy élvezettel forgattam a Melammu konferencia színvonalas köteteit. A Melammu-projekt a Kr.e. II. évezredtől az iszlám elterjedéséig vizsgálja az asszír és babilóni civilizáció szellemi örökségének hatásait Egyiptomtól Indián át a görögökig. A kezdeményezés lényege a több tudományágat bevonó interkulturális megközelítés.
Logójukon is a melammu szerepel: az isteneket körülvevő, belőlük áradó félelmetes ragyogás. A projekt főszervezői az assziriológia, hebraisztika, klasszika-filológia, iráni és iszlám tanulmányok meghatározó alakjai; köztük Tzvi Abusch, Simo Parpola és Joan Goodnick Westenholz az, aki a keletesek számára érdekesebb lehet. A hatodik konferencia témája a globalizáció volt a Kr. e. I. évezredben. A projektben konzekvensen vizsgált témák egyike a vallás, és mivel én is vallással foglalkozom, jelentkeztem előadónak.
Logójukon is a melammu szerepel: az isteneket körülvevő, belőlük áradó félelmetes ragyogás. A projekt főszervezői az assziriológia, hebraisztika, klasszika-filológia, iráni és iszlám tanulmányok meghatározó alakjai; köztük Tzvi Abusch, Simo Parpola és Joan Goodnick Westenholz az, aki a keletesek számára érdekesebb lehet. A hatodik konferencia témája a globalizáció volt a Kr. e. I. évezredben. A projektben konzekvensen vizsgált témák egyike a vallás, és mivel én is vallással foglalkozom, jelentkeztem előadónak. AZ ELSŐ NAP
A konferenciát Szófiában rendezték meg szeptember 1-3. között Mark Geller és a Theodor Lekov professzor szervezésében az Új Bolgár Egyetemen. A Mezopotámiáról és Egyiptomról szóló előadások az első két napon hangzottak el. Az első szekció a globalizáció hátteréről szóló bevezető előadásokat tartalmazta, amelyeket Baruch Levine (Az izraeli próféták hozzájárulása a monoteizmus globalizációjához), Miroslav Salvini (Az ékírás elterjedése Urartu északi részén) és Sergei Ignatov (Ehnaton és a napistenhit: egy monoteisztikus vallás?) mutatott be. A második szekció a globalizációt vizsgálta Egyiptomban és Mezopotámiában. Az 6 előadás közül kettőt emelnék ki: az egyik az ifjú titánnak számító Cynthia Jean munkája (Globalizáció az irodalomban: A Gilgames-eposz szerepének újraértelmezése), aki A. R. George Gilgames-kiadását vizsgálta felül az eposz továbbélésének szempontjából. A vakmerő kritika Gilgames alakja mint toposz átvételét mutatta be különböző kultúrák irodalmi alkotásaiban, kimerítő és megfontolt érveléssel párosult, és óriási sikere volt. A másik előadás, amely erőteljes és egyben ellentétes reakciókat váltott ki és megosztotta a hallgatóságot, Simo Parpola nevéhez fűződik. Parpola a zsidó és mezopotámiai kozmológiai gondolkodást vetette össze, és leegyszerűsítve arra jutott, hogy a Bibliában található motívumok és elemek jelentős része a mezopotámiai gondolati hagyományokban gyökerezik. Ez a megállapítás korántsem újkeletű, és noha Baruch Levine méltatta az előadás szemléletmódját, többek számára (pl. Mark Geller) úgy tűnt, hogy az előadó az első gondolat felvetésétől kezdve minden elhangzott tényt az általa felállított rendszernek és végeredménynek rendelt alá. Az én előadásom is ebben a szekcióban hangzott el korábban. Kutatásaimban az egyiptomi Bész isten szerepét vizsgálom Egyiptomon kívül: Levantéban, Mezopotámiában és Anatóliában. Szófiában a mezopotámiai
Bészről szóltam pár szót: olyan tárgyakat vizsgáltam, amelyek Nimrudból kerültek elő és az a jellegzetességük, hogy nemcsak egy, hanem egyenesen két Bész látható rajtuk (két elefántcsontról és egy bronztálról van szó). Ezeket a darabokat levantei kézműves központokban készítették, és adó vagy zsákmány formájában jutottak el a hajdani asszír fővárosba. Bész az egyiptizáló motívumok közül csak egy volt a föníciai művészetben. Kutatásaim szerint ezeknek az egyiptizáló Bészes jeleneteknek hasonló olvasata volt a föníciai mesterek alkotásain is, mint az eredeti egyiptomi környezetben; Bész alakját tehát Egyiptomon kívül is tudatosan és eredeti funkcióinak megfelelően, azoknak ismeretében, pontosan használták. Megállapításaimmal a konferencia résztvevői is egyetértettek.
A konferenciát Szófiában rendezték meg szeptember 1-3. között Mark Geller és a Theodor Lekov professzor szervezésében az Új Bolgár Egyetemen. A Mezopotámiáról és Egyiptomról szóló előadások az első két napon hangzottak el. Az első szekció a globalizáció hátteréről szóló bevezető előadásokat tartalmazta, amelyeket Baruch Levine (Az izraeli próféták hozzájárulása a monoteizmus globalizációjához), Miroslav Salvini (Az ékírás elterjedése Urartu északi részén) és Sergei Ignatov (Ehnaton és a napistenhit: egy monoteisztikus vallás?) mutatott be. A második szekció a globalizációt vizsgálta Egyiptomban és Mezopotámiában. Az 6 előadás közül kettőt emelnék ki: az egyik az ifjú titánnak számító Cynthia Jean munkája (Globalizáció az irodalomban: A Gilgames-eposz szerepének újraértelmezése), aki A. R. George Gilgames-kiadását vizsgálta felül az eposz továbbélésének szempontjából. A vakmerő kritika Gilgames alakja mint toposz átvételét mutatta be különböző kultúrák irodalmi alkotásaiban, kimerítő és megfontolt érveléssel párosult, és óriási sikere volt. A másik előadás, amely erőteljes és egyben ellentétes reakciókat váltott ki és megosztotta a hallgatóságot, Simo Parpola nevéhez fűződik. Parpola a zsidó és mezopotámiai kozmológiai gondolkodást vetette össze, és leegyszerűsítve arra jutott, hogy a Bibliában található motívumok és elemek jelentős része a mezopotámiai gondolati hagyományokban gyökerezik. Ez a megállapítás korántsem újkeletű, és noha Baruch Levine méltatta az előadás szemléletmódját, többek számára (pl. Mark Geller) úgy tűnt, hogy az előadó az első gondolat felvetésétől kezdve minden elhangzott tényt az általa felállított rendszernek és végeredménynek rendelt alá. Az én előadásom is ebben a szekcióban hangzott el korábban. Kutatásaimban az egyiptomi Bész isten szerepét vizsgálom Egyiptomon kívül: Levantéban, Mezopotámiában és Anatóliában. Szófiában a mezopotámiai
Bészről szóltam pár szót: olyan tárgyakat vizsgáltam, amelyek Nimrudból kerültek elő és az a jellegzetességük, hogy nemcsak egy, hanem egyenesen két Bész látható rajtuk (két elefántcsontról és egy bronztálról van szó). Ezeket a darabokat levantei kézműves központokban készítették, és adó vagy zsákmány formájában jutottak el a hajdani asszír fővárosba. Bész az egyiptizáló motívumok közül csak egy volt a föníciai művészetben. Kutatásaim szerint ezeknek az egyiptizáló Bészes jeleneteknek hasonló olvasata volt a föníciai mesterek alkotásain is, mint az eredeti egyiptomi környezetben; Bész alakját tehát Egyiptomon kívül is tudatosan és eredeti funkcióinak megfelelően, azoknak ismeretében, pontosan használták. Megállapításaimmal a konferencia résztvevői is egyetértettek.A MÁSODIK NAP ÉS ÖSSZEGZÉS
A következő napok szekciói közül csak a Globalizáció és a Kelet-Mediterráneum szekciója foglalkozott szigorúan véve az ókori Mezopotámia ill. Egyiptom témakörével. Az elhangzottakból két előadást emelnék ki. Az első Jorrit M. Kelder prezentációja, amely az olíva és az olívaolaj szerepét vizsgálta az egyiptomi és a mükénéi kereskedelemben a késő bronzkorban. Az előadó írásos és régészeti források kombinációjával mutatta be az olíva szerepét mint presztízs cikket a két kultúra kapcsolataiban. A másik előadásban Kristoffer Momrak a görög polisz és a közel-keleti politikai struktúrák közötti diffúzió problematikáját és lehetőségeit vizsgálta. Ehhez az előadáshoz többen is hozzászóltak, beleértve Simo Parpolát, Mark Gellert – akik ellentétes álláspontot képviseltek –, és Baruch Levine-t. A következő szekciók India, Irán, Thrákia és Görögország globalizációjáról szóltak.
A következő napok szekciói közül csak a Globalizáció és a Kelet-Mediterráneum szekciója foglalkozott szigorúan véve az ókori Mezopotámia ill. Egyiptom témakörével. Az elhangzottakból két előadást emelnék ki. Az első Jorrit M. Kelder prezentációja, amely az olíva és az olívaolaj szerepét vizsgálta az egyiptomi és a mükénéi kereskedelemben a késő bronzkorban. Az előadó írásos és régészeti források kombinációjával mutatta be az olíva szerepét mint presztízs cikket a két kultúra kapcsolataiban. A másik előadásban Kristoffer Momrak a görög polisz és a közel-keleti politikai struktúrák közötti diffúzió problematikáját és lehetőségeit vizsgálta. Ehhez az előadáshoz többen is hozzászóltak, beleértve Simo Parpolát, Mark Gellert – akik ellentétes álláspontot képviseltek –, és Baruch Levine-t. A következő szekciók India, Irán, Thrákia és Görögország globalizációjáról szóltak.
Mindent összegezve elmondhatom, hogy az eddigi konferenciáim közül ez volt a legélvezetesebb; nemcsak azért, mert ténylegesen a szűkebb kutatási témámhoz vágott, hanem azért is, mert most volt először alkalmam személyesen találkozni azokkal a nagy professzorokkal, akiknek az írásait különösen nagy becsben tartottam, akiknek a cikkein-könyvein tulajdonképpen „felnőttem”. Érdekes volt látni, hogyan bánnak ezek a „nagy öregek” a szárnyaikat bontogató fiatalokkal; hogy korántsem olyan ellenséges a légkör az ifjakkal szemben, mint hazánkban, és a legnagyobb profok sem fukarkodnak a dicsérő szavakkal, ha jó előadást hallottak. A viták inkább az együtt gondolkodásról és a dicséretekről, valamint az építő kritikáról szóltak, mintsem kisstílű kukacoskodásokról. Az érem másik oldala, hogy fény derült a kutatók közti ellentétekre is; a szakmai (vagy más jellegű) irigység különösen Parpolával szemben volt látványos. A helyszín megválasztásakor a szervezők azért döntöttek Bulgária mellett, hogy ezzel a konferenciával is támogassák azokat kelet-európai kutatókat, akiknek szűk anyagi lehetőségeik másképpen nem engedik meg, hogy drága nyugati városokba utazzanak azért, hogy részt vegyenek egy-egy szimpóziumon. A szándék tehát igazán nemes volt, arról azonban szólhattak volna előre, hogy mindenki vigyen jól zárható hálózsákot, mert a sokcsillagos szállodák is tele vannak bolhákkal és poloskákkal... A következő, szám szerint hetedik Melammu konferenciára 2010-ben kerül sor az ausztriai Innsbruckban, ahová a szerevezők minden érdeklődőt szeretettel várnak. Aki addig nem tud várni, már jövőre kezébe veheti az idei szimpózium kötetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése