Egy új hieroglif luvi felirat

Augusztusban adtak hírt arról, hogy az adanai múzeumba egy új, VIII. század végi késő-hettita sztélé került egy gyűjtőtől. A híradások szerint a sztélén a Viharisten látható, valamint egy négysoros hieroglif luvi felirat, mely szerint a karkamisi Kamanis nevű uralkodó első ízben itt említett fia, Atika állíttatta az itt Masahunalinak nevezett Viharistennek. Aki hozzáfér az Aktüel Arkeoloji szeptemberi-októberi számához (amelyet egyébként Kültepének szenteltek), az Rukiye Akdoğan tollából talál benne egy rövid ismertetést, képpel. A sztélét Akdoğan és J. D. Hawkins fogja publikálni a Belletenben.

Új adatok a késő-hettita sztéléről

Ez a portál további adatokat szolgáltat a most megtalált későhettita sztéléről: egyrészt, hogy szántás közben találta meg egy helyi földműves, másrészt egy török fordítását adja a luvi feliratnak (amely az eddig közzétett fotókon sajnálatos módon nem látszik), eszerint Warpalawas, a palotabéli első herceg hozta létre ezt a szőlőskertet, melyre Tarhunzas áldását kéri.

Ez megerősíti azt, amit a megtalálás helye, ill. az istenábrázolás alapján lehetett tudni, hogy itt a tuwanai fejedelemségről van szó, az isten pedig a Szőlőskertek Tarhunzája (az általa használt cím viszont teljesen rejtélyes, párhuzam nélküli - de ne feledjük, hogy az eredeti szöveget még nem tették közzé). Az ábrázolás és a felirat tematikája több tabali (és a luvi világon belül csak ottani) sztélén és feliraton is visszaköszön. Egyúttal majdnem precíz datálást is ad, mivel Warpalawas ismert az újasszír forrásokból is, Urballa néven. A datálás azonban csak majdnem "precíz", ugyanis az eddig fellelt genealógiai adatok kétféle rekonstrukciót engednek meg, az egyik szerint viszont két Warpalawas volt, nagyapa és unokája. Minthogy a sztélén egy szárnyas napkorong töredéke figyelhető meg, ami a korábbi generáció ismertetőjegye lenne, a VIII. sz. közepére lehet datálni a sztélét.

A tuwanai sztélék és a genealógiai problémák kiváló áttekintéséhez ld. Clelia Mora - Silvia Balatti: Stelae from Tuwana. In: G. B. Lanfranchi et al. (szerk.): Leggo! Studies Presented to Mario Frederick Fales on the Occasion of His 65th Birthday. Wiesbaden, 2012, 527-538.

Gyorshír: új későhettita sztélé

Egy héttel ezelőtt a törökországi Bor mellett egy szántón egy 2,35 m magas, jó állapotban fennmaradt luvi sztélét találtak, mely a viharistent ábrázolja, közelebbről a Szőlőskert Viharistenét (ez egy altípusa), mivel kezében egy szőlőfürtöt tart. A sztélé érdekessége még az oldalán húzódó luvi felirat. A sztélét a niğdei múzeumba szállították. Itt egy török nyelvű cikk olvasható, egy szép nagy képpel.

A szobor Tell Tayinatról

Nem szokásom híreket felvenni a blogomba, de most kivételt teszek, természetesen a téma miatt, minthogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. A leletről már júniusban is beszéltek a kollégák, de csak most kapott nagyobb figyelmet, miután a török illetékes miniszter is megtekintette, és ezután söpört végig a világon a hír (még az Indexre is eljutott, amelynek beszámolója nem olyan rettenetes, bár a címért – „furcsa szobor” – ütni tudnék).

A helyszín Tell Tayinat (Hatay tartomány, Törökország), az Alalakh melletti domb (a két domb voltaképp egy település volt, csak korszakonként változott, melyik dombot lakják). Az idő, amelyben járunk, az újhettita korszak, vagyis a Hettita Birodalom széthullása után, de az asszír hódítás előtt. A település ekkor először egy P/Wala/istin(i) nevű államhoz tartozott, mely később annak egy utódállamához. A tellen zajló kanadai ásatások egy uralkodószobor másfél méter magas torzóját találták meg, melyre hieroglif luvi nyelvű felirat is került, amely egy Suppiluliuma nevű királyt említ. A szobor egyébként szépen illeszkedik az újhettita művészet hasonló remekeihez (több királyszobor, a berakásos szemek pedig e kultúrkörből például Karatepéről lehetnek ismerősek).

Ennél sokkal több a híradásokból egyelőre nem derül ki, bár a leletkörülmények alapján (ld. lent a linket) pontos datálás várható majd, és természetesen amíg a felirat nem kerül kiadásra, addig az sem eldönthető, hogy ez a Suppiluliuma azonos-e a – még szintén kiadatlan – arsuzi sztélék Suppiluliumájával, ill. az asszír forrásokban 858 körül említett Suppiluliumával (mindketten ezen állam(ok) uralkodói).

A sokféle híradás közül én ezt ajánlom, ahol maga az ásató, Timothy P. Harrison kommentál, s itt vannak a legjobb képek is (továbbá részletes leírása egy másik leletnek is).

Meg még egy cikk

Bementem ma az Akadémia főgyűjteményébe, s az újonnan megrendelt folyóiratokat böngészve megakadt egyen a szemem, a Lingua Posnaniensisen (mindjárt elmondom miért). E folyóirat történeti nyelvészeti tárgyú cikkeket közöl, de indogermanisták (a mi szempontunkból: anatóliai nyelvekkel foglalkozók) nem írnak bele. Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor egy bizonyos luvi igei ragról szóló tanulmányt találtam benne, méghozzá a jónevű Terumasa Oshiro tollából, aki anno elsőként írta le rendesen a luvi igei rendszert (a dolog szépséghibája az volt, hogy ezt japánul tette, így a munka idézettsége kissé alacsony - sőt, még én sem olvastam el). El nem tudtam képzelni, mi vitte rá a szerzőt, hogy itt publikáljon, amíg meg nem néztem, kikből áll a szerkesztőbizottság, s mit ad isten, ő is benne van. Megjegyzendő, a szerkesztők fenntartják maguknak a jogot, hogy külső lektorok bevonása nélkül döntsenek egy tanulmány le (nem) közléséről.

A folyóiraton pedig azért akadt meg a szemem, mert Takács Gábor egyiptológus is sűrűn publikál ebben a folyóiratban és roppant kíváncsi voltam rá. És tippelhetnek, ki van még benn a szerkesztő-bizottságban (a helyes megfejtők között egyiptomi obeliszkeket sorsolunk ki).

Végül a cikk adatai, ha valaki véletlenül ilyesmire vágyik (a cikk egyébként elgondolkodtató):

Terumasa Oshiro: The Hieroglyphic Luwian -si Again. Lingua Posnaniensis 52 (2010) 67-70.

Gyorshír: új luvi felirat

Bár a Hettita Birodalomban és utódállamaiban nagyságrendekkel kevesebb felirat született, mint a Római Birodalomban, manapság szinte már minden évben kerül elő új felirat, most épp Çalapverdiből (Yozgat mellett), a XIII. századi Anaziti herceg kissé rejtélyes felirata, amelynek most megjelent a kiadása is:

İ. Taş - M. Weeden: A Stele of Prince Anaziti in the Yozgat Museum. JAOS 130/3 (2010) 349-359.

Luwian Forum - egy új, luvi blog

Egy hettitológus kollégám egy felettébb hasznos ötlettel állt elő: összegyűjteni a későbronzkori hieroglif luvi feliratok könyvészeti adatait, mivel ezek - amíg a CHLI vonatkozó része el nem készül - különféle munkákban szerteszórva találhatóak meg. Ráadásul az összegyűjtést blog formátumban képzelte el, ahol minden egyes felirat egy bejegyzés, így kommentelhető és bármikor módosítható, az ötlet egészen kiváló. Még gyerekcipőben jár a dolog (tegnap indult el), de máris használható és folyamatosan bővülni fog. A neve Luwian Forum, természetesen ezentúl a linkeink között is megtalálható (a bibliográfia kategória alatt).

A list of Iron Age Luwian inscriptions since CHLI

The starting point of any Hieroglyphic Luwian research is the monumental corpus of the Iron Age Luwian inscriptions edited by J. D. Hawkins. Fortunately, however, there is a constant flow of new inscriptions, thus every scholar involved in this period and/or language has to compile his/her own list of the inscriptions published (or partly published) since the publication of the corpus (actually, since its submission). This is my version, please feel free to use it and comment. Note that this list does not include further discussions, only the text editions (except the case of inscriptions of disputed date, see §9) and (some of) their improvements. This list will be continuously updated (last modified: 10/08/2023, I'm very grateful to Rostislav Oreshko, Hasan Peker, and Massimo Poetto for providing additional information).

0. General works

Payne, Annick (2012): Iron Age Hieroglyphic Luwian Inscriptions. Atlanta

1. Tabal

İVRİZ 2 (cf. also CHLI X.46, p. 526 & pl. 300)

• Dinçol, Belkıs (1994): New archaeological and epigraphical finds from Ivriz: a preliminary report. Tel Aviv 21: 117-128. [preliminary report only]
• Poetto, Massimo (2002): Intorno al pittogramma luvio geroglifico 197. Sprache und Kultur 3: 98-99. (Fs. Gregor Giorgadze) [on §§ 3, 7, 8]
• Dinçol, Ali M. - Dinçol, Belkıs - Poetto, Massimo - Röllig, Wolfgang (forthcoming): [the definitive edition]

EREĞLİ

• Poetto, Massimo (2002): A New Hieroglyphic Luwian Inscription from Ereğli. In: Matthias Fritz – Susanne Zeilfelder (Hg.): Novalis Indogermanica. Festschrift für Günter Neumann zum 80. Geburtstag. Graz, 397-405.

KIRŞEHİR

• Akdoğan, Rukiye – Hawkins, J. David (2007-2008): Kırşehir-Yassıhöyük’ten ele geçen luvi hiyeroglif yazılı kurşun levha. Anadolu Medeniyetleri Müzesi’nin Yıllığı 2007-2008: 7-14. = The Kırşehir Letter: a New Hieroglyphic Luwian Text on a Lead Strip. In: Aygül Süel (ed.): VII. Uluslararası Hititoloji Kongresi Bildirileri, Çorum 25-31 Ağustos 2008. Acts of the VIIth International Congress of Hittitology, Çorum, August 25-31, 2008. Ankara, 2010, 1-16.

YASSIHÖYÜK (1)

• Weeden, Mark (2013): A Probable Join to the "Kırşehir Letter". Anatolian Archaeological Studies 18: 15-17.

YASSIHÖYÜK (2)

• Weeden, Mark (2017): YH150318: a Pot-sherd Inscribed with Hieroglyphs. Anatolian Archaeological Studies 20: 13-15.
• Simon, Zsolt (2017): Zum Gefäßfragment mit hieroglyphen-luwischen Zeichen aus Yassıhöyük. Nouvelles Assyriologiques Brèves et Utilitaires 2017/4: 182-183 (Nr. 103).

GÖSTESIN

• Şenyurt, S. Yücel (2010): Ovaören-Göstesin geç hitit/luwi hiyeroglif yazıtı. In: Şevket Dönmez (ed.): Veysel Donbaz'a Sunulan Yazılar. DUB.SAR É.DUB.BA.A. Studies Presented in Honour of Veysel Donbaz. Istanbul, 262-268.

İSTANBUL 2

• Taş, İlknur - Weeden, Mark (2011): ISTANBUL 2: a hieroglyphic fragment from Tabal in the Haluk Perk Collection. Anatolian Studies 61: 55-60.

GEMEREK

• Hawkins, J. David - Akdoğan, Rukiye (2011): A Stele from Gemerek. TÜBA-AR 14: 313-315.

BOR 2

• Ünal, Ahmet (2015): Yeni Bir Geç Hitit Steli ve Hiyeroglif Yazıt. Aktüel Arkeoloji 45 (Mayıs - Haziran 2015): 54-57.

KUŞÇU-BOYACI

• Özcan, Ali - Yiğit, Turgut (2014): A New Late Hittite Stone Workshop and Artifacts at Kuşçu-Boyacı. Altorientalische Forschungen 41: 63-79.

TÜRKMEN-KARAHÖYÜK 1

• Goedegebuure, Petra - van den Hout, Theo - Osborne, James - Massa, Michele - Bachhuber, Christoph - Şahin, Fatma (2020): TÜRKMEN-KARAHÖYÜK 1: a new Hieroglyphic Luwian inscription from Great King Hartapu, son of Mursili, conqueror of Phrygia. Anatolian Studies 70: 29-43.

TÜRKMEN-KARAHÖYÜK 2 & API

• to be published by P. Goedegebuure & A. Matessi

2. Karkamiš

Coming soon: the fragments published by Hasan Peker, Texts from Karkemish I. Bologna, 2016

POTOROO

• Hawkins, J. David (2010): A unique Hieroglyphic Luwian document. In: Yoram Cohen – Amir Gilan – Jared L. Miller (eds.): Pax Hethitica. Studies on the Hittites and their Neighbours in Honour of Itamar Singer. StBoT 51. Wiesbaden, 183-190.

ŞARAGA

• Poetto, Massimo (2010): Un nuovo verbo luvio-geroglifico: zapa-, e la sua correlazione al luvio cuneiforme zapp(a)-. In: Ronald Kim et al. (eds.): Ex Anatolia lux. Anatolian and Indo-European Studies in Honor of Craig Melchert on the Occasion of His Sixty-Fifth Birthday. Ann Arbor, 296-302. [transcription, translation, picture]
• Sertok, Kemal – Kulakoğlu, Fikri – Squadrone, F. Flomena (2008): Şaraga Höyük salvage excavations. In: Hartmut Kühne – Rainer M. Czichon – Florian Janoscha Kreppner (eds.): Proceedings of the 4th International Congress of the Archaeology of the Ancient Near East (29 March – 3 April 2004, Freie Universität, Berlin) 2. Social and Cultural Transformation: The Archaeology of Transitional Periods and Dark Ages. Excavation Reports. Wiesbaden, 411-417. [414: preliminary report, 417 Fig. 16 picture]
• Sasseville, David - Yakubovich, Ilya (2016): The Luwian inscription ŞARAGA: an improved edition. N.A.B.U. 2016/1: 32-35 (Nr. 19).

KARKAMISH X (stele of Suhi I)

• Dinçol, Ali - Dinçol, Belkis - Hawkins, J. David - Marchetti, Nicolo' - Peker, Hasan (2014): A stele by Suhi I from Karkemish. Orientalia 83: 143-153.
• preliminary reports: Dincol, Ali - Dincol, Belkis - Hawkins, David - Peker, Hasan (2012): A New Inscribed Stela from Karkemish: At the Origins of the Suhi-Katuwa Dynasty. NEA 75: 145; Dinçol, Ali - Dinçol, Belkis - Hawkins, J. David - Marchetti, Nicolo' - Peker, Hasan (2014): A New Stele from Karkemish: At the Origins of the Suhi-Katuwa Dynasty. In: Nicolo' Marchetti (ed.): Karkemish. An Ancient Capital on the Euphrates. Orientlab 2. Bologna, 127-131.

YUNUS

• Peker, Hasan (2014): A Funerary Stele from Yunus (Karkemish). Orientalia 83: 189-193.

GÜRÇAY

• Marchetti, Nicolo' - Peker, Hasan (2014): A New Anatolian Hieroglyphic Inscription from Gürçay (Karkemish). Orientalia 83: 182-188.

KARKAMISH fragments

• Peker, Hasan (forthcoming): Anatolian Hieroglyphic Funerary Stelae and Stelae Fragments from New Excavations at Karkemish. To be published in the proceedings of Sacred landscapes of the Hittites and Luwians. International Conference, Università degli studi di Firenze (6-8 February 2014)
• Peker, Hasan (forthcoming): Some Anatolian Hieroglyphic Fragments from the 2012-2013 Seasons at Karkemish. Orientalia.

REDISCOVERED FRAGMENTS OF PREVIOUSLY PUBLISHED INSCRIPTIONS FROM KARKAMISH

• to A11a & A12: Peker, Hasan - Weeden, Mark (2014): Some Anatolian Hieroglyphic Fragments from the 2011 Season at Karkemish. In: Nicolo' Marchetti (ed.): Karkemish. An Ancient Capital on the Euphrates. Orientlab 2. Bologna, 132-135.

NEW FRAGMENTS FROM KARKAMIS

• Peker, Hasan - Weeden, Mark (2014): Some Anatolian Hieroglyphic Fragments from the 2011 Season at Karkemish. In: Nicolo' Marchetti (ed.): Karkemish. An Ancient Capital on the Euphrates. Orientlab 2. Bologna, 132-135.

ADANA 1

• Hawkins, J. David - Tosun, Kazım - Akdoğan, Rukiye: A New Hieroglyphic Luwian Stele in Adana Museum. Höyük 6 (2013) 1-13.

AFŞİN

• to be published by Hasan Peker and Nicolo' Marchetti, preliminary reports: Marchetti, N. - Peker, H.: A Stele of Kubaba from Afsin. A King of Karkemish in the Region of Malatya. Actual Archaeology 2015/15 (Autumn): 4; Peker, H. - Marchetti, N.: Tanrıca Kubaba’nın Kayıp Yüzü. Kahramanmaraş Afşin’den Bir Geç Hitit Stel Parçası. Aktüel Arkeoloji 2015/48 (Kasım – Aralık) 26; id.: Tanrıca Kubaba yüzüne kavuştu. Tarih 18 (Kasım 2015) 16.

KARAMELİK

• Poetto, Massimo (2021-2022) [2023]: An Inscribed Hieroglyphic Luwian Stele from Karamelik (Kilis Provence, Turkey). News from the Lands of the Hittites 5-6:107-116.

KH.15.0.690 + KARKAMIŠ A31 + KARKAMIŠ A30b1-3

• Marchetti, Nicolò - Peker, Hasan (2018): The Stele of Kubaba by Kamani and the Kings of Karkemish in the 9th Century BC. ZA 108: 81-99.

KH.16.O.378

• Hasan Peker: A New Funerary Stele from Karkemish and New Values for Some Anatolian Hieroglyphic Signs. Belleten 87/309 (2023) 357-383.

3. Cilicia

ÇİNEKÖY

• İpek, İsmet – Tosun, Kazim A. – Tekoğlu, Recai – Lemaire, André (2000): La bilingue royale louvito-phénicienne de Çineköy. CRAIBL 2000: 961-1006.
• Yakubovich, Ilya (2015): Phoenician and Luwian in Early Iron Age Cilicia. AnSt 65: 35-53.
• Hawkins, David (2017): The Ending of the Çineköy Inscription. In: Yağmur Heffron - Adam Stone - Martin Worthington (eds.): At the Dawn of History. Ancient Near Eastern Studies in Honour of J. N. Postgate. Winona Lake, Eisenbrauns, 211-216.

İNCİRLİ

• Kaufman, Stephen A. (2007): The Phoenician Inscription of the INCIRLI Trilingual: A Tentative Reconstruction and Translation. Maarav 14/2: 7-26. [the edition of the Phoenician part]

4. Commagene

ANCOZ 5

• Poetto, Massimo (2010): L'iscrizione luvio-geroglifica ANCOZ 5(A) rivista e completata. Hethitica 16: 131-138 (Gs. Neu)

ANCOZ 11

• Poetto, Massimo (2004): Un frammento inedito in luvio geroglifico da Ancoz. Or 73: 469-471 (= Alfonso Archi - Franca Pecchioli Daddi (a cura di): Studi di Ittitologia in onore di Onofrio Carruba)

ANCOZ 12

• Poetto, Massimo (2010): Un nuovo frammento in luvio geroglifico da Ancoz (ANCOZ 12). In: Itamar Singer (ed.): ipamati kistamati pari tumatimis. Luwian and Hittite studies presented to J. David Hawkins on the occasion of his 70th birthday. Tel Aviv, 188-192.

ANCOZ 13, ANCOZ fragment 1-3 (ANCOZ fragment +? ANCOZ 9), SAMSAT fragment 11

• Bilgin, Tayfun - Özçiriş, Muzaffer (2021): Unpublished Hieroglyphic Luwian Inscriptions from Adıyaman Museum. JAOS 141: 767-777.

KÂHTA 1

• Simon, Zsolt (2014): Das Fragment einer hieroglyphen-luwischen Inschrift (KÂHTA 1). Mit einem Exkurs zu der kommagenischen Herrscherliste. In: Engelbert Winter (ed.): Kult und Herrschaft am Euphrat. Dolichener und Kommagenische Forschungen VI. Asia Minor Studien 73. Bonn, 247-254.

DÜLÜK BABA TEPESİ 1

• Simon, Zsolt (2014): Das Fragment einer syro-hethitischen Votivstele vom Dülük Baba Tepesi I. Die Inschrift (DÜLÜK BABA TEPESİ 1). In: Engelbert Winter (ed.): Kult und Herrschaft am Euphrat. Dolichener und Kommagenische Forschungen VI. Asia Minor Studien 73. Bonn, 17-22.
• Poetto, Massimo (2016): Yet Again DINGIRSassa. N.A.B.U. 2016/1: 35-40 (Nr. 20).

SAMSAT fragment 12 & ANCOZ fragment 4

• Bilgin, Tayfun - Özçiriş, Muzaffer (2021): Hieroglyphic Luwian Fragments from Commagene. N.A.B.U. 2021/4: 261-262

5. Maraş

MARAŞ 16 & MARAŞ 17

• Denizhanoğulları, Ahmet - Güriçin, Mehmet - Peker, Hasan (2018): Kahramanmaraş'tan Hiyeroglif Luvice Yeni Bir Stel: MARAŞ 17. TÜBA-AR 22: 57-61.
• Peker, Hasan (2022): A Bull Statue with Hieroglyphic Luwian Inscription (MARAŞ 16) in Kahramanmaraş Museum and the Chronology of the Late Hittite Kingdom of Gurgum. Gephyra 24: 1-10.

6. Tell Ahmar

TELL AHMAR 5

• Intilia, A. (2012): TELL AHMAR 5: One Inscription or Two? In: Paola Cotticelli Kurras et al. (eds.): Interferenze linguistiche e contatti culturali in Anatolia tra II e I millennio a. C. Studi in onore di Onofrio Carruba in occasione del suo 80° compleanno. StMed 24. Genova, 173-190.

TELL AHMAR 6

• Hawkins, J. David (2006): The Inscription. In: Guy Bunnens: A New Luwian Stele and the Cult of the Storm-God at Til Barsib-Masuwari. Tell Ahmar II. Louvain – Paris – Dudley/MA, 11-32.

ARSLANTAŞ 2

• Galter, Hannes D. (2004): Militärgrenze und Euphrathandel. Der sozio-ökonomische Hintergrund der Trilinguen von Arslan Tash. In: Robert Rollinger - Christoph Ulph (eds.): Commerce and Monetary Systems in the Ancient World. Means of Transmission and Cultural Interaction. Proceedings of the Fifth Annual Symposium of the Assyrian and Babylonian Intellectual Heritage Project. Held in Innsbruck, Austria, October 3rd - 8th, 2002. Stuttgart, 444-450 [preliminary report]
• Dillo, Martien (2016): The unpublished hieroglyphic Luwian inscription ARSLANTAŞ 2: a duplicate version comparable with the situation of ARSUZ 1 and 2. N.A.B.U. 2016/1: 27-30 (Nr. 17) [additional information]

7. Amuq – Aleppo = W/Palastin(i)

ALEPPO 4, 5, 6, 7

• Hawkins, J. David (2011): The inscriptions of the Aleppo Temple. AnSt 61: 35-54.

ARSUZ 1 & 2

• Dinçol, Belkıs - Dinçol, Ali - Hawkins, J. David - Peker, Hasan - Öztan, Aliye - Çelik, Ömer (2015): Two new inscribed Storm God wtelae from Arsuz (Iskenderun) ARSUZ 1 and 2. AnSt 65: 59-77.
• Oreshko, Rostislav (2015): Once again on the reading of Hieroglyphic Luwian sign *429: the evidence of the newly published ARSUZ inscriptions. N.A.B.U. 2015/3: 123-125 (Nr. 74).
• Hawkins, J. David (2016): Adana(wa) vs. Ahhiyawa: a rejoinder to R. Oreshko, N.A.B.U. 2015/3 (74). N.A.B.U. 2016/1: 26-27 (Nr. 16).
• Dillo, Martien (2016): The location and erection of the Storm-god stelae from Arsuz: deciphering the unreadable Luwian city name in Cilicia as the port of Urassa/i. BiOr 73/1-2. Forthcoming.

DEMİRKÖPRÜ

• Dinçol, Ali - Dinçol, Belkıs - Hawkins, J. David - Peker, Hasan (2014): A New Hieroglyphic Luwian Inscription from Hatay. Anatolica 40: 61-70.

TELL TAYINAT X

• "Suppiluliuma Statue", to be published by M. Weeden and T. Harrison.

TELL TAYINAT fragments TT2463 + TT 2713

• Weeden, Mark (2015): The Land of Walastin at Tell Tayinat. NABU 2015/2: 65-66 (Nr. 44).

TELL TAYINAT fragments

• Unpublished

8. Hama

TALL ŠTĪB

• Gonnet, Hatice (2010): Une stèle hiéroglyphique louvite à Tall Štīb. In: Pierre-Louis Gatier – Bernard Geyer – Marie-Odile Rousset (eds.): Entre nomades et sédentaires. Prospections en Syrie du Nord et en Jordanie du Sud. Lyon, 97-99.
• Payne, Annick (2012): Iron Age Hieroglyphic Luwian Inscriptions. Atlanta, 61.

9. Malatya

KAHRAMANMARAŞ

• Meltem Doğan-Alparslan - Metin Alparslan (2011): Kahramanmaraş/Tanır'da Bulunan Luwi Hiyeroglifli Bir Yazıt: Önrapor. TÜBA-AR 14: 317-322 (cf. Meltem Alparslan: Kahramanmaraş'ta Bulunan Yeni Geç Hitit Dönemi Hiyeroglifli Yazıtı. Arkeolojık Kazı ve Araştırmalar Toplantısı. Istanbul, 4 April 2011).
• Meltem Dogan-Alparslan - Metin Alparslan (2013): A New Luwian Rock Inscription from Kahramanmaraş. In: Alice Mouton - Ian Rutherford - Ilya Yakubovich (eds.): Luwian Identities. Culture, Language and Religion Between Anatolia and the Aegean. CHANE 64. Leiden - Boston, 215-232.

ŞIRZI (new collation)

• Dillo, Martien (2013): The Name of the Author of ŞIRZI: A Text Collation. BiOr 70: cols. 332-360.

MALATYA X

• Mora, Clelia (2013): Seals and Seal Impressions 7. A Carved Slab/Orthostat (Inv. 2038) with Hieroglyphic-Luwian Inscription. In: Federico Manuelli: Arslantepe Late Bronze Age. Hittite Influence and Local Traditions in an Eastern Anatolian Community. Arslantepe IX. Roma, 272-274.

DOKUZTAY

• Meltem Doğan-Alparslan - Ali Çifçi (2023): A New Hieroglyphic Rock Inscription from Afşin in the Province of Kahramanmaraş. Paper presented at the XIIth International Congress of Hittitology. Istanbul, 6 September 2023.

10. Sam'al

PANCARLI

• Virginia R. Herrmann - Theo van den Hout - Ahmet Beyazlar (2016): A New Hieroglyphic Luwian Inscription from Pancarlı Höyük: Language and Power in Early Iron Age Sam'al -Y'DY. JNES 75: 53-70.

LEAD FRAGMENT

• unpublished

HIPPOPOTAMUS IVORY

• unpublished

11. Region of Urfa

ŞEKERLİ

• unpublished, but see Poetto, Massimo (2015): DINGIRSassa. In: Andreas Müller-Karpe - Elisabeth Rieken - Walter Sommerfeld (eds.): Saeculum. Gedenkschrift für Heinrich Otten anlässlich seines 100. Geburtstags. StBoT 58. Wiesbaden, 181-187.

KÜLAFLI TEPE

• Poetto, Massimo (2014): Hieroglyphica. Paper presented at L'hittitologie aujourd'hui. Études sur l'Anatolie hittite et néo-hittite à l'occasion du centenaire de la naissance d'Emmauel Laroche. Istanbul, 21 November 2014. To appear in the proceedings of the conference.

HAÇGÖZ

• Çelik, Bahattin (2005): A New Stele Base of the Late Hittite Period from Siverek-Şanlıurfa. Anadolu / Anatolia 28: 17-24 [reporting]

12. Unclassified

MILETOS

• Herda, Alexander - Hawkins, J. David - Peltz, U. (forthcoming): Luwian Hieroglyphic from Miletos on an Inscribed Northern Syrian Horse Frontlet of the Ninth Century BCE from the Athena Sanctuary in Miletos.

13. Date disputed

ANKARA bowl

• Hawkins, J. David (1997): A Hieroglyphic Luwian Inscription on a Silver Bowl in the Museum of Anatolian Civilizations, Ankara. Anadolu Medeniyetleri Müzesi 1996 Yıllığı, 7-24 (reprinted with addenda: A Hieroglyphic Luwian Inscription on a Silver Bowl. Studia Troica 15 (2005) 193-204).

See the following contributions:

• Mora, Clelia (2007): Three Metal Bowls. In: Metin Alparslan et al. (eds.): Vita. Belkıs Dinçol ve Ali Dinçol'a Armağan. Festschrift in Honor of Belkıs Dinçol and Ali Dinçol. İstanbul, 515-521.
• Yakubovich, Ilya (2008): Hittite-Luvian Bilingualism and the Development of Anatolian Hieroglyphs. Acta Linguistica Petropolitana 4: 9-36.
• Simon Zsolt (2009): Die ANKARA-Silberschale und das Ende des hethitischen Reiches. ZA 99: 247-269.
• Durnford, S. P. B. (2010): How old was the Ankara Silver Bowl when its inscriptions were added? AnSt 60: 51-70.
• Bolatti Guzzo, Natalia - Marazzi, Massimiliano (2010): Note di geroglifico anatolico. In: Jörg Klinger - Elisabeth Rieken - Christel Rüster (Hg.): Investigationes Anatolicae. Gedenkschrift für Erich Neu. StBoT 52. Wiesbaden, 11-28.
• Woudhuizen, Fred C. (2011): Selected Luwian Hieroglyphic Texts. The Extended Version. IBS 141. Innsbruck, 110-112.
• Freu, Jacques (2010-2011) [2012]: Le vase d'argent du Musée des Civilisations Anatoliennes d'Ankara et la fin de l'Empire hittite. Talanta 42-43: 185-192.
• Giusfredi, Federico (2013): Further Considerations on the Ankara Silver Bowl. In: L. Feliu - J. Llop - A. Millet Alba - J. Sanmartín (eds.): Time and History in the Ancient Near East. Proceedings of the 56th Rencontre Assyriologique Internationale at Barcelona, 26-30 July 2010. Winona Lake, 665-679.
• Woudhuizen, Fred (2017): The Ankara Silver Bowl. Ancient West & East 16: 271-290.

KARAKUYU - TORBALI

• Fahri Işık - Mahir Atıcı - Recai Tekoğlu (2011): Die nachhethitische Königsstele von Karakuyu beim Karabel-Pass. Zur kulturellen Kontinuität vom bronzezeitlichen Mira zum eisenzeitlichen Ionia. In: Elmar Schwertheim (Hg.): Studien zum antiken Kleinasien VII. Asia Minor Studien 66. Münster, 1-33.

A NEA világhálós melléklete

A NEA világhálós mellékletet indított Dig-it-al NEA címen (a címadás gondolom valami informatikus humort tükrözhet). Itt a folyóiratba be nem kerülő kisebb szösszenetek olvashatóak. Rögtön mindjárt B. Sass egy írása, aki azt mondja, hogy a nemrégiben beazonosított, a filiszteusokra emlékeztető szíriai hettita utódállam, W/P(a)la/isatin(i) királya, Taita a biztos i. e. 1100 - 900 perióduson belül a X. sz. második felébe datálandó, azon pallos súlyosságú érvre alapozva, hogy mert úgy jobban beleillik az általános történeti képbe (gondoljunk csak utána, mennyi írott forrásunk van ebből a korszakból!).Utána pedánsan leírja, kik lennének így a kortársai. No igen, mindenkinek becsúszik egy-két rosszabb írás.

Anatóliai méhek a vaskori Izraelben

Általában nem szokásom a médiumokban megjelenő régészeti híreket kommentálni, mivel ezek sokszor csak (rossz esetben szenzációhajhász, ill. pénzfelhajtó) hírközlések, a valódi, tudományos publikációra pedig úgyis éveket kell majd várni. Most kivételt teszek, éppen azért mert egy már megjelent (ill. voltaképp megjelenendő) tanulmányról van szó, amelynek témája felettébb izgalmas:

Guy Bloch et al.: Industrial apiculture in the Jordan valley during Biblical times with Anatolian honeybees. Proceedings of the National Academy of Sciences (Early Edition - ez azt jelenti, hogy a világhálón már hozzáférhető, de nyomtatásban csak később lát napvilágot).

Arról van szó, hogy az i. e. 12-9. sz.-ban virágzott Tel Rehovon, a vaskori Izrael egyik legnagyobb településén nemrégiben egy méhészetet tártak fel, amely az Óvilágban a legkorábbi in situ lelet, kalibrált radiokarbon adatok szerint a X. sz. vége / IX. sz. eleje (most tekintsünk el a hibahatároktól és a valószínűségektől). A méhészet becsült kétszáz kaptárából mintegy harminc maradt fenn, égetetlen agyag hengerek, melyek egyik oldalon egy fedéllel voltak lezárva.

A tanulmány arról szól, hogy két kaptárban megszenesedett lépet találtak, bennük méhek (dolgozók, herék és utódok) maradványaival. A kutatók megvizsgálva e maradványokat arra a következtetésre jutottak, hogy ezek nem a helyi háziméh, de még csak nem is a szomszédos, hanem az anatóliai háziméh (Apis mellifera anatoliaca) maradványai ezek. Különféle érvekkel ki lehetett zárni, hogy az adott időben anatóliai háziméh élhetett volna Izraelben, ezért arra a következtetésre jutottak, hogy anatóliai importtal állunk szemben, mégpedig olyannal, amely méhészeti okokból kifolyólag folyamatos utánpótlást kellett, hogy biztosítson.

Két kérdés merül fel: volt-e méhészet Anatóliában, ill. hogyan is zajlott ez a kereskedelem? Sajnos a cikk szerzői között mindössze egy nem-természettudós van (az ásató Amihai Mazar), így ennek megfelelően e két kérdésre elég furcsa válaszokat kapunk.

1. Anatóliai méhészetre a hettita törvényeket, egy i. e. harmadik századi (!) egyiptomi (!) papiruszt és egy vagy Anatóliára vagy a Zagroszra (!) utaló nyolcadik századi asszír sztélét idézi példaként. Ez nulla. Holott elég ha valaki kinyitja a online is elérhető hettita szótárt (CHD), melynek milit- 'méz' címszavából kiderül, hogy

a) a méz rendkívül gyakori szereplője az anatóliai rítusoknak

b) a mítoszok alapján a hettiták szerint a méz a méh hasában van

c) ismerünk méztartó edényeket

d) az 'édes' fogalmai visszatérően e szóból vannak képezve

Ha pedig a luvikhoz fordulunk (amelyekkel átjutunk a vaskorba), csak lexikális alapon az a), c), d) jelenségekkel szembesülünk rögtön (az ékírásos luvi szótár online is elérhető).

Más szavakkal, az anatóliai méhészkedés megléte sokkal szilárdabban bizonyítható.

2. A kereskedelem kérdése. A cikk szerzői azt állítják, hogy a Tel Rehov-i emlékanyag alapján a város a föníciaiakkal, Ciprussal, a görögökkel és Egyiptommal kereskedett; ill. hogy Izrael és Anatólia közötti közvetlen kereskedelmi kapcsolatra nincs bizonyíték ebből a korszakból. Ezzel szemben a helyzet a következő:

a) Az 1Kir 10:28-29 (2Krón 1:16-17) alapján közismert, hogy Salamon a dél-anatóliai Québól (is) szereztette be lovait. A kérdés természetesen az, miképpen? A kutatás ezt vagy a föníciaiak által vagy (inkább) a közbeeső más luvi utódállamok (jelesül Hama) által magyarázza. Azaz a helyes kérdésfeltevés inkább úgy hangzik, kapcsolatban álltak-e az izraeliek a luvi utódállamokkal?

b) E kérdésre a válasz természetesen evidensen igen, elég ha a jól ismert alkalmi politikai szövetségekre gondolunk. S itt külön kiemelendő Hama szerepe: nemcsak a lókereskedelemben, hanem a vallási ideák közvetítésében, vagy akár a személyes kapcsolatok szintjén is (a hamai király Tó'i és fia, Jórám szövetsége Dáviddal, 2Sám 8: 9-10).

Azaz úgy tűnik, az anatóliai méheket leginkább a luvi utódállamokkal fennálló kapcsolataik révén szerezhették be, amelyek egy része (feltételezhetően Hama) közvetítő szerepet játszott, mivel az anatóliai méh az akkori szíriai klimatikus viszonyok között nem élhetett meg.

Ajánlott olvasmányok:

A. A méhekhez

Crane, Eva (1983): The Archaeology of Beekeeping. London.

Mazar, A. - Panitz-Cohen, Nava (2007): It is the Land of Honey. Beekeeping in Iron Age IIA Tel Rehov - culture, cult and economy. NEA 70: 202-219.


Mazar, Amihai et al. (2008): Iron Age beehives at Tel Rehov in the Jordan valley. Antiquity 82: 629-639.

B. A luvi - izraeli kapcsolatokhoz

Hutter, Manfred (2004): Wiederspiegelungen religiöser Vorstellungen der Luwier im Alten Testament. In: Mirko Novák - Friedhelm Prayon - Anne-Maria Wittke (szerk.): Die Außenwirkung des späthethitischen Kulturraumes. Güteraustausch - Kulturkontakt - Kulturtransfer. AOAT 323. Münster, 425-442.


Ikeda, Yutaka (1982): Solomon's Trade in Horses and Chariots in Its International Setting. In: Tomoo Ishida (szerk.): Studies in the Period of David and Solomon and Other Essays. Papers Read at the International Symposium for Biblical Studies, Tokyo, 5-7 December 1979. Winona Lake, 215-238.

Felújított hieroglif luvi tankönyv

A hieroglif luvi nyelvvel (ill. pontosabban a luvi hieroglif luvi írásrendszerben lejegyzett változatával) megismerkedni szándékozók számára 2004 óta létezik egy didaktikai szempontból kiváló tankönyv, Annick Payne munkája, amely egy rövid nyelvtani összefoglalást követően tucatnyi, gondosan válogatott és fokozatosan nehezedő, megfelelően elemzett szöveggel avatja be a diákokat a luvi nyelv és írás rejtelmeibe. S nem mellesleg: teljes jellista és a mindezidáig legteljesebb luvi szójegyzék is megtalálható benne. Ráadásul, a gyengébbek kedvéért, mindez angolul! Noha nem helyettesíti a legrészletesebb - bár ennek ellenére rövid - leíró nyelvtant (H. Craig Melchert: Language. In: uő. (szerk.): The Luwians. HdO 68. Leiden - Boston, 170-210), sem a hasonló, de rendkívül nehezen kezelhető német rokonát (Reinhold Plöchl: Einführung ins Hieroglyphen-Luwische. DTH 8. Dresden, 2003 (és N.A.B.U. 2003/109), tankönyvként valóban utolérhetetlen, s ezt mind a nyelv oktatója is mondhatom (mind grúz, mind magyar diákjaim esetében igen jól bevált).

Mindamellett nem volt mentes néhány problémától, ezért már régóta tervbe lett véve egy második kiadás, amely épp most jött ki a Harrassowitz kiadótól, az ezekben a körökben igen barátinak mondható harminc eurós áron:

Annick Payne: Hieroglyphic Luwian. An Introduction with Original Texts. 2nd, revised edition. SILO 2. Wiesbaden, Harrassowitz, 2010.

Mindenkinek, akit kicsit is érdekel a luvi nyelv, vagy Anatólia és Szíria késő bronzkora, ill. kora vaskora, csak ajánlani tudom (értsd: a luvi nyelvű források ismerete nélkül úgysem lehet érdemben dolgozni ezeken a területeken).

A március 23.-i SEC előadás absztraktja

Kik azok a suraiak a KARKAMIŠ A4b feliraton?
Simon Zsolt

A nevezett, XI-X. századi hieroglif luvi felirat egy karkamisi nagykirály viszályát örökíti meg egy bizonyos Sura nevű állammal, melynek azonosítása mindmáig megoldatlan probléma, többek között Asszíria és Urartu is felmerült, mint a luvi uralkodó lehetséges ellenfele.

A kutatás eddig nem figyelt fel arra, hogy a luvi corpusban ezt az államot más alkalmakkal is említik, méghozzá olyan szöveghelyek, melynek értelmezése körül már komoly vita zajlik, épp e földrajzi név azonosítása kapcsán. Ezen viták során Asszíriát, Urartut és Tyrost nevezték meg mint lehetőséget.

Az előadás során átvizsgálva az összes szöveghelyet, történeti, filológiai és nyelvi érvek segítségével kísérletet teszek a különféle elnevezések és államok szétválasztására és a végén az is kiderülhet, miért hívták a görögök Kappadókiát is Szíriának.

Új tanulmányok a luvi államok köréből

Az elmúlt évek ásatásai több fontos lelettel gazdagították a Hettita Birodalom közkeletűen hettitának hívott, de valójában luvi (és Észak-Szíriában hamarosan elarámiasodó) utódállamairól vallott ismereteinket, melyekről röviden mi is megemlékeztünk (Kuttamuwa-sztélé, Aleppo, Tell Ta'yinat). Most két folyóiratban is megjelentek az ezzekkel kapcsolatos tanulmányok:

BASOR 356 (2009)

J. David Schloen - Amir S. Fink: New Excavations at Zincirli Höyük in Turkey (Ancient Sam'al) and the Discovery of an Inscribed Mortuary Stele

Eudora J. Struble - Virginia Rimmer Herrmann: An Eternal Feast at Sam'al: The New Iron Age Mortuary Stele from Zincirli in Context

Dennis Pardee: A New Aramaic Inscription from Zincirli

Samuel L. Boyd - Humphrey H. Hardy II - Benjamin D. Thomas: Two New Inscriptions from Zincirli and Its Environs

NEA 72/4 (2009) - leánykori nevén Biblical Archaeologist

J. David Hawkins: Cilicia, the Amuq, and Aleppo: New Light in a Dark Age

Timothy P. Harrison: Neo-Hittites in the "Land of Palistin": Renewed Investigations at Tell Ta'yinat on the Plain of Antioch

Kay Kohlmeyer: he Temple of the Storm God in Aleppo during the Late Bronze and Early Iron Ages

J. David Schloen - Amir S. Fink: Searching for Ancient Sam'al: New Excavations at Zincirli in Turkey

(Az egyes ásatásokhoz ajánljuk a lenti katalógusban belinkelt ásatási honlapokat)

Anatolische Literaturen – Konferenciabeszámoló, 1. rész

2010. február 18. és 20. között került sorra Bonnban az Anatolische Literaturen. „Autoren” – Textstrukturen – „Zuhörer” c. konferenciára. A szervezők, Manfred Hutter, a kiemelkedő vallástörténész (többek között az anatóliai és az iráni vallások neves specialistája), s felesége, a hettitológus Sylvia Hutter-Braunsar immáron hagyományt teremtettek azzal, hogy néhány évente kis, tematikus konferenciákat szerveznek a bonni egyetem orientalisztikai intézetének vallástudományi tanszékén. Nem érdektelen itt felemlíteni a korábbi két konferenciából született köteteket: Offizielle Religion, lokale Kulte und individuelle Religiosität. Akten des religionsgeschichlichen Symposiums „Kleinasien und angrenzende Gebiete vom Beginn des 2. bis zur Mitte des 1. Jahrtausends v. Chr.” (Bonn, 20.-22. Februar 2003). AOAT 318. Münster, 2004 és Pluralismus und Wandel in den Religionen im vorhellenistischen Anatolien. Akten des religionsgeschichtlichen Symposiums in Bonn (19. - 20. Mai 2005). AOAT 337. Münster, 2006.

Szeretem ilyenkor kiemelni, hogy az ilyen konferenciáknak komoly előnyökkel rendelkeznek a nagy, monstre rendezvényekkel szemben: a résztvevők száma ugyanis alacsony, azaz mindenkit meg lehet hallgatni és mindenkivel lehet beszélni; továbbá a téma szűk, amely így koncentráltabb előrehaladást tesz lehetővé. Ez jelen alkalommal is így történt.

Bár nem jött el minden neves kutató, az előadók névsora így is tekintélyt parancsoló volt. A konferencia résztvevőinek összetétele jól tükrözte a hettitológián belüli „erőviszonyokat”: az előadók durván egyharmada volt német, második helyen az olaszok állnak, s csak őket követik az angolszászok, a többiek pedig a megszokott országokból (Hollandia, Izrael, Japán, Lengyelország, Spanyolország, az egyetlen francia előadó nem tudott végül eljönni). Hazánkat pedig jelen sorok szerzője képviselte („Hethitische Topoi in der hieroglyphen-luwischen Historiographie. Bemerkungen zur Frage der Kontinuität” c. előadásával).

A konferencián összesen huszonegy előadás hangzott el, s mivel túlnyomó többségük előadójuk épp aktuális kutatásaihoz kapcsolódott, a konferencia egésze első pillantásra túlzottan töredékes képet mutathat. Az én benyomásom azonban épp az ellenkezője volt: szinte minden előadó hivatkozási pontul használta Th. van den Hout kutatásait a hettita irodalom definícióját illetően és J. Assmann kulturális, ill. kommunikatív emlékezet-fogalma is sűrűn visszatérő hívószavak voltak. Ezek mintegy keretbe foglalták a konferencia előadásait, amely kereteken belül minden kutató egy kisebb rész csiszolt tovább, világosított meg.

Természetesen itt nem lehet mind a huszonegy előadásról kimerítően beszélni, ezért csak azokat emelem ki, amelyek akár pozitív, akár negatív értelemben mélyebb benyomást tettek (nem feltétlenül csak rám). Teljes előadó- és témalista itt található.

Az egész konferencián voltaképp egy rossz előadás hangzott el, ez Maria Lepši (Bonn) nevéhez fűződik, aki nem tett semmi mást, mint hogy egy nevezetes hettita történeti szöveg különféle szakaszait modern, narratológiai címkékkel látta el – magyarul semmi újat nem tudtunk meg, ellenben a (poszt)modern irodalomelméletben utazó kollégák biztosan élvezték volna (Die „Apologie” des Hattušili III. im Lichte moderner Erzähltheorie).

Két előadás különösen heves vitát generált, joggal. José Luis García Ramón (Köln), a kiváló indogermanista „Indogermanische Phraseologie in der hethitischen Literatur” c. előadásában azt vizsgálta, találhatóak-e az indoeurópai költői nyelvből származó kifejezések, kollokációk a hettita irodalom nyelvezetében. Ez az indogermanisztikában bevett megközelítés, ám a nem-indogermanisták joggal vetik az effélét kutatók szemére, hogy e kifejezések legtöbbször tetszőleges nyelvben előforduló fordulatok (pl. „széles váll”), így ebben alapnyelvi örökséget látni nem lehet, s még ha az is lenne, bizonyítani semmiképpen sem lehet.

Karl Strobel (Klagenfurt) amellett próbált érvelni, hogy a Nyugat-Kisázsiában megszülető görög történetírás kis-ázsiai, közelebbről hettita előképeken nyugszik (Geschichtsschreibung bei den Hethitern). Ezzel az a baj, hogy bár a korszak kis-ázsiai (lyd, kár, esetleg phryg) hagyományainak hatása önmagában nem zárható ki (ne feledjük, Hérodotos félig kár volt), egyelőre ez – források híján – nem is bizonyítható. Az állítólagos hettita előképeknél ugyan van forrásunk bőségesen, de ezek, úgy tűnik, semmilyen kapcsolatban nem állnak a görög történetírással, ami a köztük fennálló, néhány százéves írásbeliséget nélkülöző időszakot is magába foglaló több mint félezer éves szakadékot nézve nem is meglepő. A vitában arra is felhívták a figyelmet, hogy Nyugat-Kisázsia hettita uralom alatt állt ugyan, de nem volt hettita, és ezért kulturális hagyományairól rendkívül keveset tudunk.

A következő bejegyzésben néhány további figyelemreméltóbb előadást fogok röviden ismertetni.

Előadás a luvi nyelvről

Részlet a MTA Nyelvtudományi Intézetének decemberi programjából

Simon Zsolt: Volt-e glottális zárhang a luviban?

Időpont: 2009. december 8. kedd 14 óra

Helyszín: földszinti előadóterem

Az előadás kivonata:

Kloekhorst 2004-ben közzétett tanulmánya alaposan felforgatta mind a leíró anatóliai nyelvészetet, mind az indogermanisztikát, amikor azt állította, hogy a hieroglif luvi írás disztribúciós elemzése, ill. sémi nevek luvi lejegyzése révén sikerült kimutatnia, hogy a luvi nyelv rendelkezett a glottális zárhang fonémával, amely történetileg nem lenne más, mint a *h1 mássalhangzói folytatása. Melchert s. a. és Rasmussen 2007 hevesen kritizálták ezt az álláspontot.

Az előadás során először bemutatom, hogy Melchert és Rasmussen javaslatai miért nem jelentenek érdemi alternatívát. Ezt követően rámutatok arra, hogy míg Kloekhorst disztribúciós elemzése bizonyos megszorításokkal, de helytálló, addig a fonetikai értékre tett megállapítása nem bizonyítható. Harmadsorban kimutatom, hogy az eddig érdemben nem vizsgált két kiegészítő forráscsoport, a luvi ékírással lejegyzett változata, ill. a hettita pecsétlenyomatokon megőrződött anyag mégiscsak Kloekhorst állítását támasztja alá.

Gs. Melikishvili

A neves grúz ókori Kelet-kutató, Giorgi Melikisvili 2008. december 30.-án lett volna kilencven éves. Az emlékére tartott konferencia aktái most kerültek közlésre:

Irene Tatišvili - Manana Hvedelidze - Levan Gordeziani (szerk.): Giorgi Melikishvili memorial volume. Caucasian and Near Eastern Studies XIII. Tbilisi, 2009.

Jó hír, hogy nincsenek benne orosz nyelvű cikkek, rossz hír, hogy vannak ellenben grúz nyelvűek, amelyek csak rövid angol absztrakttal vannak kísérve. A blogunk profiljába illeszkedő írások (a *-gal ellátottak grúz nyelvűek, a címek a kötetben megadottakat követik):

George Mélikichvili: Les "gens de service" et leur position dans la stratification sociale de la société hittite. [A 31. RAI-n elhangzott publikálatlan előadás]

*Nana Bakhsoliani: To the interpretation of one plot of a Late Hittite time Karkhemish monument.

*Levan Gordeziani: To the interpretation of an Urartian formula.

Manfred Hutter: Weisheit und "Weisheitsliteratur" im hethitischen Kleinasien.

Sylvia Hutter-Braunsar: Begegnungen am oberen Euphrat - Urartäer und Luwier in Ostanatolien.

Mirjo Salvini: Die Ausdehnung des Reiches Urartu unter Argišti II. (713 - ca. 685 v. Chr.)

*Jemal Sharashenidze: For finding out social condition of geme2 category of workers of sumer state economy.

*Itamar Singer: Who were the Kaška? [Angol változatához ld. Phasis 10 (2007) 166-181]

Ilya Yakubovich: Two Armenian etymologies [az egyik egy urartui eredetű örmény szó]

A kötet hamarosan hozzáférhető lesz pdf formában az Ivane Javakhishvili Institute for History and Ethnology honlapján, de már emailben megkérhető a kötet egyik szerkesztőjétől, Levan Gordezianitól (akinek szüksége van a kötetre, természetesen legegyszerűbb, ha hozzám fordul, hiszen nekem már megvan).

Kuttamuwa sztéléjéről, sokadjára

A Zincirliben fellelt, sok vitát kiváltó Kuttamuwa-sztélé kapcsán (korábbi infókhoz kattintsanak a Zincirli címkére) megszólalt most H. Craig Melchert (UCLA) is, aki az anatóliai nyelvek (hettita, luvi és rokonaik) legnagyobb szaktekintélye, s honlapján egy kis megjegyzést tett közzé. Ennek első felében néhány új megfigyelést tesz, második felében pedig felhívja arra a figyelmet, amire korábban már én is utaltam itt a blogon, hogy a test és lélek szétválasztása errefelé korántsem újkeletű, hiszen már a hettiták is így tettek.

PS. Melchert arról is nevezetes, hogy legtöbb tanulmánya bescannelt formában letölthető a honlapjáról és a legtöbb sajtó alatt levő cikke is, érdemes tehát alaposan böngészni.

Mégegyszer Kuttamuwa sztéléjéről

Épp a napokban beszéltem át egy tbiliszi diákommal Kuttamuwa sztéléjét, és ő volt az, aki felhívta a figyelmem arra a bombasztikus megfogalmazásra, amit a chicagoi egyetem közleménye használt miszerint „ez az első írott emléke annak, hogy e régió lakossága egy testtől független lélekben hitt”.

Ez természetesen nonszensz. A hettiták és luvik már jóval Kuttamuwa sztéléje előtt egy testtől független lélekben hittek: hettitául ištanzan-, luviul (VAS/COR)á-tara/i- (a több kutató által szorgalmazott hettita atteš szó téves olvasaton alapul; a luvi szó esetén figyelemreméltóak a determinatívumok: a ‘edény’, ill. ‘szív’). A halál után a test helyetti akkant- (kb. halotti szellem) pedig továbbra is rendelkezik ezzel a lélekkel (a királyoknál ez amúgy sem volt gond, mert ők istenekké váltak, akiknek természetesen volt ištanzan-juk). A hettita lélekfogalom ugyanakkor eltért a miénktől, mert lelke nemcsak az embereknek, hanem az állatoknak, növényeknek, sőt bizonyos élettelen tárgyaknak is volt.

Az „újhettita” miliőben sem szokatlan a Kuttamuwa-féle sztélé: a KARKAMIŠ A4d felirat (X./kora IX. sz.) egy oroszlánpáron nyugvó trónon ülő istenségé, amelyet a felirat Átrisuhinak, ‘Suhi (király) lelke’-ként azonosít.

Átnézve azonban a sztélét kiadók különböző nyilatkozatait, rögtön hangsúlyozni kell, hogy a kifogásolt bombasztikus megállapítás egyáltalán nem tőlük származik, ez mindössze az OI tévedése.

Sajnos azonban a kutatók sem makulátlanok: nyomatékosan hangsúlyozták többször, hogy itt a sémi és indoeurópai hagyományok keveredéséről van szó (hogy ti. a hamvasztást biblikus körökben elutasították). Ez teljes képzavar. Nem beszélhetünk „indoeurópai” hagyományokról, amikor minden érintett nép máshogy kezelte e kérdést, s különben sem túlzottan adekvát egy „újhettita” állam arámi sztéléjét indoeurópai szemszögből magyarázni. Az azonban fontos kérdés, hogy e korszakot megelőzően, melyből ezen államok is kinőttek, mi volt a gyakorlat. A Hettita Birodalom – ugyanis erről lenne szó – gyakorlata azonban vegyes volt. Noha az uralkodókat hamvasztották; hantolásos („csontvázas”), ill. hamvasztásos temetkezés egyaránt előfordult, amint Osmankayası vagy Ilica hettita temetői mutatják, vagyis nem beszélhetünk egységes indoeurópai, hettita vagy luvi hagyományról. Voltak, akik így csinálták, voltak, akik úgy.

Kuttamuwa sztéléje – egy új arámi felirat „újhettita” miliőből

Zincirli lelőhelye az egyik legnevezetesebb „újhettita” utódállam, Sam’al (másképp Y’DY) székhelye volt. Az idézőjel használata itt kétszeresen is indokolt: nem elég hogy az ún. „újhettita” államok luvik voltak (a luvik a hettiták közeli rokonai egyébként), ezen államok egy jelentékeny része különböző időpontokban el is arámiasodott. E hagyományok szétszálazása, sőt azonosítása nem mindig egyszerű, de annál izgalmasabb, és az elmúlt években – a bővülő forrásanyagnak köszönhetően – új lendületet is vett. E városok egyik legjellegzetesebb példája Zincirli, vagyis korabeli nevén Sam’al, amely ugyan eredetileg szintén luvi település volt, de igen korán, a X. század végére arámivá lett, ugyanakkor például az uralkodó elit nagy része továbbra is luvi személyneveket használt (ld. az olyan királyokat mint Panamuwa és Kulamuwa).

Zincirli lelőhelya a nagy klasszikus német ásatások közé tartozik (Felix Ritter von Luschan, hat évad 1888 és 1902 között). 2006 óta folynak az újraindított ásatások David Schloen (OI, Chicago) vezetésével. A 2008. évi kampány során került elő in situ a bejegyzés tárgyát képező halotti sztélé, mégpedig egy halotti kápolnává átalakított konyhából (helyszín: északi Alsóváros, Area 5). A kápolna valószínűleg a sztélé tulajdonosának házához tartozott. A sztélé a kis helyiség sarkában állt, és áldozati étel, ill. edények maradványai vették körbe. A sztélé az i. e. VIII. sz.-ból származik, a datálás alapja a feliratban említett Panamuwa király: ilyenből kettőt ismerünk, az első 790-750k. uralkodott, a második 743-733/732 között említtetik. A sztélé súlya 800 font, 3 láb magas, 2 láb széles.

A halotti sztélén egy relief és egy 13 sorból, ill. 202 betűből álló felirat található. A relief a sztélé állíttatóját ábrázolja, amint egy étellel és itallal megrakodott asztal előtt ül. A felirat egy nyugati sémi dialektusban íródott, melynek elolvasását nagyban megnehezíti, hogy a daleth és a rés betűk nem különböztethetőek meg. Az eddig előkerült sam’ali (király)feliratok az arámi nyelv egy helyi dialektusában íródtak (amit épp ezért sam’alinak hívnak), ám ez a felirat, bár nagyon közel áll hozzá, mégis eltér nyelvileg. A szöveget kiadó kutató (Dennis Pardee) előzetes javaslata, hogy Sam’alban két rokon nyelvjárást beszéltek volna, a királyfeliratok és az alsóbb osztályok nyelvét. Ez inkább persze azt jelentené, tenném hozzá, hogy szociolektusokkal állunk szemben – amely állítás persze további vizsgálatokat igényelne.

A feliratban Ktmw (a kiadó szerint Kuttamuwa) elmondja, hogyan állíttatta fel a sztélét és milyen áldozatokat rendelt a különféle isteneknek (melyből jól kirajzolódik egy helyi panteon) valamint saját lelkének, mely a sztélében található (!): lnbšy zy bn$b zn. Ez a mondat, pontosabban tényleges jelentése nagy vihart kavart, mely természetesen lezáratlan. Ugyanígy vita tárgyát képezi a feliratban említett istenek pontos azonosítása (és összevetésük a más sam'ali feliratokból, ill. a régészeti anyagból ismert panteonnal).

A sztélé jelenleg a gaziantepi múzeumban van, publikálását 2009-re várják.

Fotó a sztéléről és alaprajz a lelőhelyről itt található.

A sztélé szövegének átírása itt található.

A sztélé szövegének előzetes fordítása itt található.

Az Archaeology cikke itt olvasható.

Beszámoló arról a konferenciáról, ahol a kutatók bemutatták leletüket.

Szimpózium az első évezredi anatóliai nyelvekről

Abban a párhuzamos univerzumban, ahol a francia kutatók élnek, november 21-én egy kis szimpóziumot tartanak az ELCOA éves konferenciája keretében (mottó: Journée langues rares) az i. e. első évezredi kis-ázsiai nyelvekről (csak francia nyelven természetesen). A program itt megtekinthető, az előadók között több kiválóság is akad.