Anatóliai méhek a vaskori Izraelben

Általában nem szokásom a médiumokban megjelenő régészeti híreket kommentálni, mivel ezek sokszor csak (rossz esetben szenzációhajhász, ill. pénzfelhajtó) hírközlések, a valódi, tudományos publikációra pedig úgyis éveket kell majd várni. Most kivételt teszek, éppen azért mert egy már megjelent (ill. voltaképp megjelenendő) tanulmányról van szó, amelynek témája felettébb izgalmas:

Guy Bloch et al.: Industrial apiculture in the Jordan valley during Biblical times with Anatolian honeybees. Proceedings of the National Academy of Sciences (Early Edition - ez azt jelenti, hogy a világhálón már hozzáférhető, de nyomtatásban csak később lát napvilágot).

Arról van szó, hogy az i. e. 12-9. sz.-ban virágzott Tel Rehovon, a vaskori Izrael egyik legnagyobb településén nemrégiben egy méhészetet tártak fel, amely az Óvilágban a legkorábbi in situ lelet, kalibrált radiokarbon adatok szerint a X. sz. vége / IX. sz. eleje (most tekintsünk el a hibahatároktól és a valószínűségektől). A méhészet becsült kétszáz kaptárából mintegy harminc maradt fenn, égetetlen agyag hengerek, melyek egyik oldalon egy fedéllel voltak lezárva.

A tanulmány arról szól, hogy két kaptárban megszenesedett lépet találtak, bennük méhek (dolgozók, herék és utódok) maradványaival. A kutatók megvizsgálva e maradványokat arra a következtetésre jutottak, hogy ezek nem a helyi háziméh, de még csak nem is a szomszédos, hanem az anatóliai háziméh (Apis mellifera anatoliaca) maradványai ezek. Különféle érvekkel ki lehetett zárni, hogy az adott időben anatóliai háziméh élhetett volna Izraelben, ezért arra a következtetésre jutottak, hogy anatóliai importtal állunk szemben, mégpedig olyannal, amely méhészeti okokból kifolyólag folyamatos utánpótlást kellett, hogy biztosítson.

Két kérdés merül fel: volt-e méhészet Anatóliában, ill. hogyan is zajlott ez a kereskedelem? Sajnos a cikk szerzői között mindössze egy nem-természettudós van (az ásató Amihai Mazar), így ennek megfelelően e két kérdésre elég furcsa válaszokat kapunk.

1. Anatóliai méhészetre a hettita törvényeket, egy i. e. harmadik századi (!) egyiptomi (!) papiruszt és egy vagy Anatóliára vagy a Zagroszra (!) utaló nyolcadik századi asszír sztélét idézi példaként. Ez nulla. Holott elég ha valaki kinyitja a online is elérhető hettita szótárt (CHD), melynek milit- 'méz' címszavából kiderül, hogy

a) a méz rendkívül gyakori szereplője az anatóliai rítusoknak

b) a mítoszok alapján a hettiták szerint a méz a méh hasában van

c) ismerünk méztartó edényeket

d) az 'édes' fogalmai visszatérően e szóból vannak képezve

Ha pedig a luvikhoz fordulunk (amelyekkel átjutunk a vaskorba), csak lexikális alapon az a), c), d) jelenségekkel szembesülünk rögtön (az ékírásos luvi szótár online is elérhető).

Más szavakkal, az anatóliai méhészkedés megléte sokkal szilárdabban bizonyítható.

2. A kereskedelem kérdése. A cikk szerzői azt állítják, hogy a Tel Rehov-i emlékanyag alapján a város a föníciaiakkal, Ciprussal, a görögökkel és Egyiptommal kereskedett; ill. hogy Izrael és Anatólia közötti közvetlen kereskedelmi kapcsolatra nincs bizonyíték ebből a korszakból. Ezzel szemben a helyzet a következő:

a) Az 1Kir 10:28-29 (2Krón 1:16-17) alapján közismert, hogy Salamon a dél-anatóliai Québól (is) szereztette be lovait. A kérdés természetesen az, miképpen? A kutatás ezt vagy a föníciaiak által vagy (inkább) a közbeeső más luvi utódállamok (jelesül Hama) által magyarázza. Azaz a helyes kérdésfeltevés inkább úgy hangzik, kapcsolatban álltak-e az izraeliek a luvi utódállamokkal?

b) E kérdésre a válasz természetesen evidensen igen, elég ha a jól ismert alkalmi politikai szövetségekre gondolunk. S itt külön kiemelendő Hama szerepe: nemcsak a lókereskedelemben, hanem a vallási ideák közvetítésében, vagy akár a személyes kapcsolatok szintjén is (a hamai király Tó'i és fia, Jórám szövetsége Dáviddal, 2Sám 8: 9-10).

Azaz úgy tűnik, az anatóliai méheket leginkább a luvi utódállamokkal fennálló kapcsolataik révén szerezhették be, amelyek egy része (feltételezhetően Hama) közvetítő szerepet játszott, mivel az anatóliai méh az akkori szíriai klimatikus viszonyok között nem élhetett meg.

Ajánlott olvasmányok:

A. A méhekhez

Crane, Eva (1983): The Archaeology of Beekeeping. London.

Mazar, A. - Panitz-Cohen, Nava (2007): It is the Land of Honey. Beekeeping in Iron Age IIA Tel Rehov - culture, cult and economy. NEA 70: 202-219.


Mazar, Amihai et al. (2008): Iron Age beehives at Tel Rehov in the Jordan valley. Antiquity 82: 629-639.

B. A luvi - izraeli kapcsolatokhoz

Hutter, Manfred (2004): Wiederspiegelungen religiöser Vorstellungen der Luwier im Alten Testament. In: Mirko Novák - Friedhelm Prayon - Anne-Maria Wittke (szerk.): Die Außenwirkung des späthethitischen Kulturraumes. Güteraustausch - Kulturkontakt - Kulturtransfer. AOAT 323. Münster, 425-442.


Ikeda, Yutaka (1982): Solomon's Trade in Horses and Chariots in Its International Setting. In: Tomoo Ishida (szerk.): Studies in the Period of David and Solomon and Other Essays. Papers Read at the International Symposium for Biblical Studies, Tokyo, 5-7 December 1979. Winona Lake, 215-238.