Marhaši = BMAC = hurri? (2. rész)

Sorozatom első részében azzal foglalkoztam, hogy tényleg hurriul beszéltek-e Marhašiban és az eredmény az lett, hogy nem. Most, a kedélyeket tovább csigázandó, még nem arról fogok beszélni, hogy azonosítható-e Marhaši a BMAC-mal, hanem a vonatkozó tanulmány első feléről, melyet szintén Tremblay írt és melynek célkitűzése a Marhaši név pontos alakjának megállapítása és annak a kérdésnek megválaszolása, hogy ez összefügg-e Margiána nevével.

1. Tremblay a név eredeti alakjának megállapításáért egy majdhogynem teljes válogatást állított össze az e földrajzi régiót, ill. a régió nevéből képzett tárgyneveket említő szöveghelyekből, melynek során a Barahšum, Marhaši, Marahši, Warahši, Parahš°, Paraši, paraša° alakokat sikerült kigyűjtenie.

A kezdő mássalhangzó szerinte a fentiek alapjána következő lehet:

• f
• bilabiális frikatíva
• zöngétlen nazális
• labioveláris frikatíva
• nazalizált zöngétlen labioveláris frikatíva

Ha a Kedves Olvasó most a fejéhez kapott, ne aggódjon, nem Önben van a hiba. Most tegyük azt félre, hogy ezek részben értelmezhetetlen leírások. A probléma ott van, hogy Tremblay minden egyes szöveghelyet azonos értékűnek kezel és nem választja szét őket sem nyelvileg, sem kronológiailag.

Pedig így kiderülne, hogy a sumerben mindig Marhaši áll (a több tucatnyi példa mellett mindössze kétszer Marahši), az akkádban pedig mindig Barahšum. Warahši egyetlen egyszer fordul elő, igencsak kétes kontextusban. A p- kezdetű alakok pedig Márira – nyilván innen került át az egyetlen hettita alak, a Paraši is - és újbabilóni adatokra korlátozódnak, azaz nyilván másodlagosak. Azaz jól látható, hogy az idegen fonémát a sumerek m-mel, az akkádok b-vel vették át. Ezért nyugodtan igazat adhatunk a hagyományos magyarázatnak, miszerint itt egy ún. prenazalizált b állhatott, vagy egyszerűen csak egy *mb mássalhangzócsoport.

A szó közepén a -rahš-, -rhaš csoportok Tremblay szerint egy -rxs- mássalhangzócsoportra utalnak (a -x- egy torokhangot jelöl). Ez teljesen elfogadható.

A szóvégi magánhangzóra a különböző ritkább írásváltozatok alapján megint mindenféle extra magánhangzót tételez fel, ennek ismertetésétől most eltekintek, és a legevidensebb i-nél maradok (az -umot akkád nominativusnak tételezve fel).

2. A Margiánának nevezett régió neve gazdagon adatolt az iráni nyelvekben az óperzsától egész mai napig (Merv), és számos nyelv is kölcsön vette az iráni alakokat. Tremblay gondosan összegyűjti az alakokat és elmagyarázza összefüggéseiket. Legkorábbi – óperzsa – alakja Marguš, minden alak ebből ered, kivéve az avesztai Mouru-t. Tremblay kritikailag áttekinti a kettő összekapcsolására született elméleteket és rámutat, hogy egyik sem tartható fenn s így kézenfekvő azt feltételezni, hogy egy helyi földrajzi név kétfajta adaptációjával állunk szembe. A kérdés tehát az, hogy lehet-e Marguš, ill. Mouru- Marhaši (azaz kb. *mbarxsi) adaptációja? Tremblaynél a fonetikai változatok olyan gazdag tárháza van Marhaši esetében, hogy természetesen lehet, bár az avesztai alak megválaszolásához még így is el kell tüntetnie a *x-t, különféle trükkök révén, így tehát még ő is azt mondja: lehet, de nem biztos hogy az iráni nevek és Marhaši összefüggenek. Szerintem a két szó eleje gyanúsan összecseng (Marh° és Marg°), de kétségtelen, hogy meg kellene magyarázni tudni az avesztai alakot, az óperzsa szó u-tövűségét és a °si végződést az eredeti névben. A „lehetséges” továbbra is a helyzet legmegfelelőbb leírása.