Előadás-ajánló

Nem tartozik ugyan blogunk szorosan vett tárgyához, de a téma különlegessége miatt felhívom a figyelmet a következő előadásra:

Zaza Aleksidze: The Lost Written Language of the Caucasian Albanians. Discovery and Decipherment

Október 13. 17.30. CEU Room 001

A grúzok és az örmények mellett a harmadik késő ókori - kora középkori keresztény kaukázusi királyság a  albánoké, helyesebben alwánoké (amint ebből is látszik, semmi közük nincs a balkáni albánokhoz), nagyjából a mai Azerbajdzsán területén. Nyelvükről jószerével semmit sem lehetett tudni, mindaddig amíg egy véletlen következtében a Sínai-félszigetről elő nem került egy palimpszeszt, rajta alwán szöveggel. Ennek megfejtése csak nemrégiben sikerült (a szöveg kiadását ld. itt), melynek során kiderült, hogy ma mintegy ötezer ember által beszélt, az északkelet-kaukázusi nyelvcsaládba tartozó udi őséről van szó. A kutatásról és a kutatás helyzetéről pedig maga az egyik megfejtő számol be ebben az előadásban. További részletek itt.

Bizánc 1200-ban

Különféle okoknál fogva épp azt térképeztem fel, hogy a világhálón milyen bizantinológiai szakhonlapok érhetőek el, amikor egy fantasztikus honlapba botlottam. A honlap Bizánc városának virtuális rekonstrukcióját nyújtja, ahogy 1200 körül kinézhetett. Szakmailag teljesen precíz, bizantinológusok és számítástechnikusok kooperációja. Két fő része van: 1) Bizánc felülnézetből, 11 térképre szabdalva (ebből eddig nyolc készült el); ill. 2) Bizánc főbb épületei (jelenleg 66), több szögből és szakmai kommentárral. Annak, akit érdekel Bizánc, vagy szereti Isztambult, hatalmas élményt nyújt (különösen, ha ismeri Isztambul mai struktúráját és a benne fellelhető bizánci emlékeket), én személy szerint vagy egy órát eltanulmányozgattam a rekonstrukciókat.

Ha valaki háttérinformációkra vágyik, két kis rendkívül olvasmányos munka:

1. Peter Schreiner: Konstantinopel. Geschichte und Archäologie. München, 2007.

2. Steven Runciman: Konstantinápoly eleste, 1453. Budapest, Osiris, 2000.

Új könyv Alexandroszról

Waldemar Heckel: The Conquests of Alexander the Great. Key Conflicts of Classical Antiquity. Cambridge/New York: Cambridge University Press, 2008. Pp. xxi, 218. $25.00.

S mindjárt a kritika is róla, a BMCR-en.

Orion és Nemrut hegye

Különféle részben kívánatos, részben egyáltalán nem kívánatos okokból nem volt időnk felrakni a blogra bejegyzéseket, amint Olvasóink is láthatták. De igyekszünk pótolni, van mivel. E bejegyzés tárgya nem valami ezotéria, hanem némi esztétikum: a NASA-nak van egy sorozata, "A nap csillagászati képe" címmel. A december 16-i kép az Orion csillagképet ábrázolja, a Nemrut Dağ felett. Az egyiptológusoknak pedig ott van rajta a Szíriusz is. Itt nézhető meg.

Szárazság a keleti Mediterráneumban

Nemrégiben egy érdekes hírt közölt egy fizikus honlap, a Physorg.com. Egy amerikai és izraeli geológusokból álló csoport geokémiai analízissel vizsgálta meg a Jeruzsálem-közeli Soreq barlang cseppköveit, melyekből arra a következtetésre jutottak, hogy i. sz. 100 és 700 között az átlagosnál jóval szárazabb, csapadékszegényebb klíma uralkodott, legalábbis ebben a földrajzi régióban. Arra is felhívták a figyelmet, hogy ez egybeesik a térségbeli római, ill. bizánci uralom gyöngülésével, mégha ezen egybeesésnek nem is biztos, hogy van jelentősége (a cikk címe persze jóval bombasztikusabb, mint a kutatók nyilatkozata). A cikk itt olvasható, és a publikáció egy bizonyos Quaternary Research c. folyóiratban fog megjelenni.

Egy-két kommentár, hangos gondolkodás jelleggel: természetesen az említett hatszáz év története rendkívűl változékony, egyáltalán nem homogén, egységként kezelni naivitás, ezért még maga az egybeesés sem létezik. Iustinianus korát például nehéz lenne hanyatlásként jellemezni, s költséges háborúi inkább megroppanthatták a bizánci gazadaságot, mint mondjuk egy szárazság. Ugyanakkor egy szárazabb, csapadékmentesebb periódusnak komoly következményei lehettek. Azt is tudjuk, hogy a korai Bizánc anatóliai részében (tehát kb. V-VI. sz.) komoly éhínségek, járványok voltak, komoly demográfiai következményekkel (melynek etnikai hozadékát mindmáig nem vizsgálták érdemben). Persze egy ilyen periódus következményeinek feltárása rendkívül sok, hosszadalmas és aprólékos kutatást követel még, kezdve mondjuk a településszerkezet esetleges változásaival. További fontos - és nem elhanyagolandó szempont - hogy földrajzilag ez a száraz periódus mekkora területeket érintett? Példának okáért Egyiptomot (a római világ kiváló gabonaforrását) érintette-e? A kutatók maguk is tisztában vannak e problémával és vizsgálataik folytatásában e kérdésre is megpróbálnak válaszolni. Mindesetre felettébb gondolatébresztő e vizsgálat.

Kritika egy Nagy Sándor-kritikáról

Nagy Sándor - vagyis helyesen Alexandros - tevékenységének kritikai jellegű szemlélése hasznos és nem is új dolog. Nemrégiben egy angolszász kutató, John D. Grainger mindezt (ismételten) könyv alakba öntötte és ellátta egy némileg provokatív címmel: Alexander the Great Failure.The Collapse of the Macedonian Empire. Sajnos a munka távolról sem elégíti ki a cím által felcsigázott kutatói kíváncsiságot, amint azt a Bryn Mawr Classical Review-n, Waldemar Heckel tollából megjelent kritika részletesen taglalja. A kritika elolvasható itt, nagyon szép példája a jó stílusú, velős kritikának. Átolvasva Heckel írását, van egy olyan érzésem, hogy J. D. Grainger erre válaszolni is fog.