OLZ 107/2 (2012)

Megjelent az OLZ új füzete, benne számos érdekes recenzióval, köztük a középbirodalmi Egyiptomról szóló tanulmánykötetről, Vargyas Péter válogatott tanulmányairól, és Török László legújabb könyvéről.

Hogyan ne írjunk recenziót?

Tartozom egy vallomással: a recenziók azon válfaját, amely csak leírja a kötet tartalmát teljesen értelmetlennek, fölöslegesnek és nulla tudományos tevékenységnek tartom. Az  nem recenzió, hanem esti mese. Erre ugyanis bárki képes, nem kell a témához érteni. A napokban én egy evolúcióbiológiai könyvet fejeztem, egy egyoldalas tartalomismertetőt bármikor írok róla (hosszabbat is), s ugyanez vonatkozik az általam előszeretettel olvasott kozmológiai irodalomra is. Mindez azért kívánkozott ki belőlem, mert most futottam át a Bryn Mawr Classical Review-ban W. H. Pecknek Steven Snape "Ancient Egyptian Tombs. The Culture of Life and Death" c. kötetéről írott recenzióját, ami gyakorlatilag egy fülszöveg. Még arra se vette a fáradtságot, hogy legalább hosszan írjon róla. Efféle megírásához nem kell egyiptológusnak lenni (NB. a BMCR szerkesztői a PhD-val rendelkezőket kultiválják recenzióírásra, nyilván akinek nincs PhD-ja az nem ember, de legalábbis analfabéta), ilyet nemhogy egy elsőéves egyiptológia szakos, de egy értelmes középiskolás is megír. S most én ezen nagyon fel vagyok háborodva. De legalább fát nem vágtak ki ezért a nulláért, mivel on-line.

Ahmet Ümit: Patasana (rendhagyó könyvajánló)

Minthogy blogunk nemcsak szaktudományos, hanem ismeretterjesztő is, néha egy-egy könnyedebb bejegyzés is születik, ma is egy ilyen kerül sorra, mégpedig egy, a blogunk profiljához kapcsolódó szépirodalmi mű ajánlója keretében (lehet, hogy ebből sorozat is lesz, nem tudom).

A történet ott kezdődik, hogy nagy élvezettel olvasom a kortárs török irodalmat, így isztambuli életem során megragadtam az alkalmat az ebben való elmélyülésre (még ha egyelőre ez csak közvetítő nyelv révén lehetséges is). Az egyik lépten-nyomon felbukkanó, igencsak termékeny és népszerű, nagy példányszámban megjelenő szerző Ahmet Ümit. Ez önmagában még nem jelent semmit, de a szerző egyik új, Patasana című könyvéről kiderült, hogy részben hettita tárgyú (ekkor kicsit már meginogtam), de végül az döntötte el a kérdést, hogy egy német hettitológus kollégám azt találta mondani, hogy a szóban forgó mű nagyon jó, jobb, mint Orhan Pamuk könyvei. Ezen kicsit felvontam szemöldököm (bár elfogult vagyok, hiszen Pamuk az egyik kedvenc szerzőm és ezért roppant mód örültem, amikor Nobelt kapott), és nem volt mese, el kellett olvasnom.

Ahmet Ümit elsősorban irodalmi igényű detektív-regényeket ír, méltatói szerint hősei lelkének mélyére ás, s ez adja műveinek vonzerejét. A Patasana két szálon fut: az egyik modern, amely egy meg nem nevezett kelet-törökországi ásatáson játszódik (a helyszín kitalálható: Karkemis, a dolog mókás része, hogy ott épp most fogják felújítani az ásatásokat), ahol a helyi faluban gyilkosságsorozat követnek el. A másik szál Karkemisben játszódik, az utolsó hettita (pontosabban luvi) uralkodó, Pisiris idején, főhőse Patasana, egy nagy múltú hettita írnokcsalád utolsó sarja, aki táblákra vetette tragikus élettörténetét, melyet az expedíció megtalál és ahogy a szöveg megfejtése halad előre, mi is egyre többet és többet olvashatunk el belőlük.

Essünk túl a kötelező, de voltaképp teljesen érdektelen kérdésen, a történelmi hitelességen (érdemes megfigyelni a kötet borítóját, amely persze nem a szerző felelőssége). Azt kell mondanom, hogy nem is rossz, persze a hettita és a késő-hettita korszak tulajdonságai egybe lettek mosva (de ezek és hasonlók inkább csak szórakoztatják a hozzáértőt) és a szerző bizonyára életében nem látott még ásatást közelről (a szereplők voltaképp csak lelki életet élnek és kizárólag a táblákra vadásznak). Igazán csak egy dolog zavart engem, az egész kulcsmomentuma, a táblák, ugyanis a késő-hettiták nem használtak agyagtáblát, ólomcsíktól kezdve viaszos fatábláig volt minden, csak épp agyagtábla nem (bár meg lehet a dolgot azzal menteni, hogy Patasana nem luviul, hanem mondjuk akkádul írt, de a táblák nyelvére nincs explicit utalás).

A könyv azonban nem jó, illetve hogy pontos legyek, a modern szál (ami a terjedelem négyötöde) nem jó. A szándéka valóban megvan a dolgok mélyére való ásásnak, hiszen minden kényes kérdés szóba kerül, így a török-örmény viszony és a török-kurd konfliktus is. Ám mindez elképesztően felszínesen, körülbelül a napi híreket olvasók és azon elmélkedők szintjén, amelyhez rettenetes közhelyekkel lefestett szereplők társulnak (ki lehet találni, hogyan jellemzi az ásatáson dolgozó német régészt, akkor tényleg majdnem a falhoz vágtam a könyvet). Az én ízlésemnek kissé sok volt a szerelmi szálak leírása is, amelyek szintje inkább egy felnőtt nőknek írott romantikus regényéhez közelített. A dektektív-vonal majdnem végig igen érdekes, de agyoncsapja a megoldás, amely egyszerűen blődli, illogikus és tökéletesen indokolatlan. S végül az sem válik az előnyére, hogy minden nagyon terjengősen lett elbeszélve.

A dolog furcsasága azonban az, hogy a Patasana tábláit idéző betétek jók, kifejezetten jók. Erre szokás mondani, hogy kevesebb több lett volna. Ha csak azt írja meg, lett volna egy színvonalas, feszes tempójú, élvezetes kisregény; helyette lett egy nagyon hosszú és rossz könyv (a kollégám őszintén nem értem, hogyan lehet egyáltalán Pamukhoz hasonlítani ezt a könyvet – nem is beszélve arról, hogy ott van mondjuk İhsan Oktay Anar, aki tényleg még Pamuknál is jobb). Ezek a betétek azt mutatják, hogy Ümit tud írni, ha akar, és ezért nem zárom ki, hogy csak nekem volt pechem ezzel a kötettel. De egyelőre nem vitt rá a lélek, hogy egy másik könyvét is elolvassam.

Egyiptológiai kiadványok

Pierre Zignani, Le temple d'Hathor à Dendara. Relevés et étude architecturale (2 vol.) - IF 997, ISBN 978-2-7247-0580-5, BiEtud 146, IFAO 2010, 2 vols., 39 pl. + 440 pp. - 60 EUR.
IFAO

Damien Laisney, Balat IX. Cartographie de Balat - IF 1024, ISBN 978-2-7247-0552-2, FIFAO 61, IFAO 2010, 1 vol., 71 pp. - 29 EUR
FIFAO

Megjelent a K.M.T.: A Modern Journal of Ancient Egypt új száma: 22:2 (Summer 2011)
A tartalomból: 

• Rediscovering the Karnak Cachette by Laurent Coulon, Emmanuel Jambon & Cynthia Sheikholeshlami
• KV63 Update: The 2010 Season by Otto J. Schaden
• Spanish Excavations of Tomb 28 at Luxor by Francisco J. Martin Valentin & Teresa Bedman
• Theodore M. Davis & His Excavators by John M. Adams
• The Origins of Egyptian Civilization Exhibition in Chicago by Emily Teeter
• Egypt in Mantua, Italy, by Lucy Gordan-Rastelli

Recenzió - Bryn Mawr Classical Review 2011.05.54
Bojana Mojsov, Alexandria Lost: From the Advent of Christianity to the Arab Conquest by Christopher Haas

Említik-e Izraelt a Merneptah-sztélé előtt?

„We do not wish to downplay the complexity of the linguistic issues involved, which go beyond the scope of this article”

Említenek-e egy Izrael nevű entitást Merneptah híres sztéléje előtt? Amint arról mi is hírt adtunk (itt és itt), novemberben publikáltak e témában egy új cikket, melynek híre futótűzként terjedt el, minthogy a szerzők rövid válasza: igen. Letöltvén és elolvasván a cikküket, a válasz szerintem: nem.

A tanulmány adatai még egyszer:

Peter van der Veen – Christoffer Theis – Manfred Görg: Israel in Canaan (Long) Before Pharaoh Merenptah? A Fresh Look at Berlin Statue Pedestal Relief 21687. JAEI 2/4 (2010) 15-25.

Elöljáróban meg kell még említeni, hogy a dolgozatban taglalt ötlet nem új, hiszen az egyik szerző ezt már korábban felvetette (M. Görg: Israel in Hieroglyphen. Biblische Notizen 106 (2001) 21-27), amelyet egyébként meg is cáfolt James K. Hoffmeier egy hozzáférhetetlen cikkben (What is the Biblical Date for the Exodus? A Response to Bryant Wood. Journal of the Evangelical Theological Society 50 (2007) 225-247), melyre még visszatérek.

A szöveghely és kora

A szóban forgó szöveghely nem más, mint egy Berlinben őrzött gránittömb, egy szobortalapzat topográfiai listája. Kora ismeretlen, de vagy a XVIII. (konkrétan II. vagy III. Amenhotep) vagy a XIX. dinasztiát, közelebbről II. Ramszeszt javasolja M. Görg, mivel a felirat megfogalmazása emlékeztet a Merneptah-sztéléére (!) és bizonyos karnaki (Askelón Fal) ikonográfiai párhuzamok miatt. Az nem derül ki, hogy ezek mik, mert csak egy, a Görg-féle cikkre való utalás található (ez pedig jelen pillanatban nem áll rendelkezésemre). Pedig kulcsfontosságú lenne, mert még egy Merneptah-korabeli vagy későbbi datálást sem lehet kizárni: egy ilyen datálást ugyanis az zárna ki, hogy általában kerüli az ún. csoportírást, és hogy az Izrael név ’El eleme egy korábbi, rövidebb típusú átírásában jelenik meg (a hosszabb alak III. Thotmesztől, ill. III. Amenhoteptől kezdve jelenik meg).

Ezzel két gond van. Egyrészt nehezen egyeztethető össze a fentebbi régészeti datálással: ezt azzal magyarázzák, hogy egy korábbi, korai XVIII. dinasztiai, vagy Második Átmeneti Korbéli forrás másolatáról van szó. A másik, fő gond, hogy feltételezik, hogy az egyiptomi lejegyzésű helynév második felében az ’El elem van, ezt azonban nem bizonyítja semmi, csak az, hogy ők Izraelnek értelmezik. Vagyis a datálásuk az értelmezésüktől függ, ami nem szerencsés.

Más szavakkal: a töredék kora ismeretlen, legfeljebb annyi mondható, hogy újbirodalmi. Ez annyiban lényeges, hogy nem zárható ki egy Merneptah-korabeli, sőt egy Merneptah utáni datálás sem. Azaz még ha helytálló is az olvasatuk (valószínűleg igen) és az értelmezésük (valószínűleg nem), még akkor sem biztos, hogy Merneptah előtti a felirat. Ennyit a cím „(Long) Before” kitételéről.

Az olvasat és interpretációja

A töredéken három név vehető ki, Askelón, Kanaán és egy harmadik. Ez sajnos töredékes, de – véleményem szerint – a szerzők meggyőzően érvelnek amellett, hogy csakis a ’i-[3]-š3-’i-r olvasat lehetséges (a későbbiekben egyébként elfeledkeznek arról, hogy a töredékességre utaló jelet kitegyék, pedig ez elemi filológiai követelmény).

Igen, igen, ez lenne Izrael, melynek bibliai fomája Yśr’l. De hogyan csinálnak ebből Izraelt a szerzők? Abból az Izraelből, amely a Merneptah-sztélén a ’i-[3]-š3-’i-r-től jelentősen eltérő y-s-r-i-r formában jelenik meg?

A következőképpen: minthogy az 3 középbirodalmi és alkalmilag újbirodalmi szövegekben r-ként is értelmezhető, a ’i-[3]-š3-’i-r lehet ’i-[3]-šr-’i-r is. Ez idáig rendben is van (az r pedig /l/-t is visszaadhat, ez közismert). A probléma a szibilánssal van, hogy miért is nem , mint a másik feliraton. Ez ugyanis, mint arra már Hoffmeier is felhívta a figyelmet, kizárja az Izraelként való interpretálást. A szerzők a következő érvekkel próbálják ezt megmagyarázni:

1) Megpróbálják relativizálni a biblikus <ś>-s alakot, ám ezek az Izrael név vélelmezett etimológiáin alapulnak, s mint olyanok, értéktelenek. Arra is felhívják a figyelmet, hogy a szibiláns hangértékét csak a középkori maszoréta hagyományból tudjuk. Ez már jobb érv, hiszen így lehetne /š/ is, de nekem a maszoréta kiejtési hagyomány megváltoztatása az egyik legfontosabb szó esetén nem meggyőző, hiszen itt Izraelről magáról van szó, nem pedig mondjuk egy obskúrus filiszteus katona nevéről (különben sem jó, ha valaki csak szöveg-emendálással tudja bizonyítani az állítását). Ám még ha így is van, az sem változtat az inkonzekvens egyiptomi átírás tényén.

2) Aláhúzzák, hogy nem tudjuk, az egyiptomi írnokok milyen forrásból szereztek tudomást e névről. Minthogy az akkád volt ekkor a nemzetközi diplomácia nyelve, lehet, hogy ékírásos forrásokból. Ez éppenséggel elméletben lehetséges, noha aligha valószínű, hiszen ekkor Egyiptom a vonatkozó területet az uralma alatt tartotta és nem szorult rá az akkád forrásokból való tájékozódásra (ott személynévként <š>-sel jelenik meg, amelynek viszont speciel a kortárs kiejtése /s/, szóval ez sem segít). Feltéve, de meg nem engedve, hogy így volt, akkor se nyerünk választ az inkonzisztenciára.

Így persze nem marad más, mint hogy az írnok tévedett, amelyre több lehetőséget is felhoznak:

3) Felvetik, hogy Egyiptomon kívül is konfúz volt a szibilánsok visszaadása és ez is okozhatta az egyiptomi írnok tévedését. Lehet, hogy konfúz volt máshol, de nem Izrael esetén, ahol a maszoréta hagyomány következetesen írja a nevet.

4) Az írnok félrehallotta, mivel a kölcsönzések sosem szabályosak. Sajnos az esetek túlnyomó többségében, még a szibilánsoknál is, amint a szerzők is elismerik, a kölcsönzések szabályosak. Mint például a Merneptah-sztélé esetén. Idézik Hoch klasszikus munkáját is (amelyben az áll, hogy néha az š is visszaadhat ś-t), de természetesen bárminemű példa vagy hasonló nélkül, holott ez megint csak kulcsfontosságú (sajnos Hoch könyve itt nem áll a rendelkezésemre, hogy megnézzem a példáit).

Ezt követi a mottóul választott idézet: „We do not wish to downplay the complexity of the linguistic issues involved, which go beyond the scope of this article”. Ez az attitűd sajnos ismerős, nem egy esetben találkoztam már vele: igaz, hogy filológiailag nem alátámasztható az, amit a szerzők írnak, de ennek kifejtése, bizonyítása túlmutat a cikk keretein. Nagyon súlyos mondat.

A cikk többi része, amikor a proto-izraeliek Kánaánba való megérkezéséről (!) spekulálnak, érdektelen (annyiban nem, hogy rávilágít, a szerzők eléggé készpénznek tekintik a bibliai állításokat).

Összefoglalás

Van egy rosszul szerkesztett dolgozat. Ugyanazon problémakörök (pl. datálás) a cikk különböző pontjain lettek pertraktálva, a kulcsfontosságú részleteket pedig egyszerűen hanyagolják. Hiába a kérdőjeles írásmód, ha a cikk szerzőinek láthatóan szemernyi kétségük sincs afelől, hogy Izraelt találták meg a feliraton, mégpedig jóval Merneptah előtt, s nehéz elhessegetni az érzést, hogy ezért nem is tulajdonítanak nagy jelentőséget az állításaik bizonyításának.

Van tehát egy egyiptomi újbirodalmi felirat, amely lehet, hogy Merneptah elé datálandó, de ezt nem lehet bizonyítani (pontosabban a szerzők nem fedték fel érveiket). Ez tartalmaz egy helynevet, amelyet szabályosan nem lehet Izraelként értelmezni. Ha egy ad hoc kivételt megengedünk, akkor igen. Azaz lehet Izraelként értelmezni, csak ezt az állítást nem lehet bizonyítani. Említik tehát Izraelt Merneptah előtt? Lehet, csak jelen tudásunk szerint ezt nem lehet bizonyítani.

De ahogy egy német kollégám fogalmazott: a hit hegyeket mozgat meg. És hieroglifákat.

OLZ 2010/4-5

Fontosabb recenziók:

Glassner, J.-J.: Histoiredes écritures: questions d’obsolescence et de résilience

Lippert, S./Schentuleit, M.: Graeco-Roman Fayum – Texts and Archaeology (A. von Lieven)

Kurth, D.: Einführung ins Ptolemäische (A. von Lieven)

Klinger, J.: Die Hethiter (Th. van den Hout)

Az Akhaimenida-kutatások disszeminációjáról

Jona Lendering, a Livius-portál szerkesztője kissé berágott a mostanában megjelenő, népszerűsítőnek is szánt Akhaimenida-monográfiákon, és írt is mindjárt három véres kritikát. Itt lehet élvezni őket.

Többnyelvűség Egyiptomban: 3K

Az egyiptomi többnyelvűség érdekes problematikájában most kissé felgyorsultak az események. Íme a 3K, azaz könyv, kritika, konferencia, kissé kifejtve:

1. A könyv

A. Papaconstantinou (ed.): The Multilingual Experience in Egypt, from the Ptolemies to the Abbasids. Paris - Oxford, Ashgate, 2010.

A tartalom:

S. Torallas Tovar: Linguistic Identity in Graeco-Roman Egypt

W. Clarysse: Bilingual Papyrological Archives

S. J. Clackson - A. Papaconstantinou: Coptic or Greek? Bilingualism in the Papyri

P. M. Sijpesteijn: Multilingual Archives and Documents in Post-Conquest Egypt

J. Dieleman: What’s in a Sign? Translating Filiation in the Demotic Magical Papyri

M. Choat: Early Coptic Epistolography

A. Boud'hors: Toujours honneur au grec? À propos d’un papyrus gréco-copte de la région thébaine

T. S. Richter: Language Choice in the Qurra Dossier

J. Cromwell: Aristophanes Son of Johannes: An Eighth-Century Bilingual Scribe? A Study of Graphic Bilingualism

2. A kritika

Tavaly jelent meg C. Cornelius Gallus háromnyelvű sztéléjének új kritikai kiadása:

Friedhelm Hoffmann, Martina Minas-Nerpel, Stefan Pfeiffer (ed.), Die dreisprachige Stele des C. Cornelius Gallus. Übersetzung und Kommentar. Archiv für Papyrusforschung und verwandte Gebiete 9. Berlin/New York: Walter de Gruyter, 2009.

Ezt a könyvet elemzi kritikájában G. Geraci itt.

3. A konferencia

Berlinben a TOPOI keretében egy nyelvészeti konferenciára kerül sor, melynek lesz egy erős egyiptológiai és mezopotámiai szekciója is.

Crossing Boundaries:

Multilingualism, Lingua Franca and Lingua Sacra

TOPOI Conference at the MPIWG

Boltzmannstrasse 22, 14195 Berlin

8-10 November 2010

Monday 8 November

2. Linguae Scripturae in Egypt

11.30-13.00

F. Kammerzell: Language contact and language change in Egypt and Southwest Asia

A.von Lieven: „After having translated these deeds, I explained to the Greeks the god’s and the ruler’s power”. Some observations on multilingualism in Graeco-Roman Egypt

3. Mesopotamia: Multilingualism and Lexicography

14.30-16.00

I. Finkel: Another view of Listenwissenschaften

G. Selz: Preliminary observations on newly edited Early Dynastic lists

16.30-18.00

K. Wagensonner: On some peculiarities of Middle Assyrian bilingual compositions

M. Hilgert: Was stellen keilschriftliche Listen dar? Zur Funktion schriftlicher Repräsentationen im Kontext multilingualer epistemischer Praktiken im antiken Mesopotamien

Tuesday 9 November

4. Looking Eastward towards Iran, India and Central Asia

10.00-11.30

J. Tavernier: Multilingualism in Neo-Elamite and Achaemenid times

Marhaši = BMAC = hurri? (2. rész)

Sorozatom első részében azzal foglalkoztam, hogy tényleg hurriul beszéltek-e Marhašiban és az eredmény az lett, hogy nem. Most, a kedélyeket tovább csigázandó, még nem arról fogok beszélni, hogy azonosítható-e Marhaši a BMAC-mal, hanem a vonatkozó tanulmány első feléről, melyet szintén Tremblay írt és melynek célkitűzése a Marhaši név pontos alakjának megállapítása és annak a kérdésnek megválaszolása, hogy ez összefügg-e Margiána nevével.

1. Tremblay a név eredeti alakjának megállapításáért egy majdhogynem teljes válogatást állított össze az e földrajzi régiót, ill. a régió nevéből képzett tárgyneveket említő szöveghelyekből, melynek során a Barahšum, Marhaši, Marahši, Warahši, Parahš°, Paraši, paraša° alakokat sikerült kigyűjtenie.

A kezdő mássalhangzó szerinte a fentiek alapjána következő lehet:

• f
• bilabiális frikatíva
• zöngétlen nazális
• labioveláris frikatíva
• nazalizált zöngétlen labioveláris frikatíva

Ha a Kedves Olvasó most a fejéhez kapott, ne aggódjon, nem Önben van a hiba. Most tegyük azt félre, hogy ezek részben értelmezhetetlen leírások. A probléma ott van, hogy Tremblay minden egyes szöveghelyet azonos értékűnek kezel és nem választja szét őket sem nyelvileg, sem kronológiailag.

Pedig így kiderülne, hogy a sumerben mindig Marhaši áll (a több tucatnyi példa mellett mindössze kétszer Marahši), az akkádban pedig mindig Barahšum. Warahši egyetlen egyszer fordul elő, igencsak kétes kontextusban. A p- kezdetű alakok pedig Márira – nyilván innen került át az egyetlen hettita alak, a Paraši is - és újbabilóni adatokra korlátozódnak, azaz nyilván másodlagosak. Azaz jól látható, hogy az idegen fonémát a sumerek m-mel, az akkádok b-vel vették át. Ezért nyugodtan igazat adhatunk a hagyományos magyarázatnak, miszerint itt egy ún. prenazalizált b állhatott, vagy egyszerűen csak egy *mb mássalhangzócsoport.

A szó közepén a -rahš-, -rhaš csoportok Tremblay szerint egy -rxs- mássalhangzócsoportra utalnak (a -x- egy torokhangot jelöl). Ez teljesen elfogadható.

A szóvégi magánhangzóra a különböző ritkább írásváltozatok alapján megint mindenféle extra magánhangzót tételez fel, ennek ismertetésétől most eltekintek, és a legevidensebb i-nél maradok (az -umot akkád nominativusnak tételezve fel).

2. A Margiánának nevezett régió neve gazdagon adatolt az iráni nyelvekben az óperzsától egész mai napig (Merv), és számos nyelv is kölcsön vette az iráni alakokat. Tremblay gondosan összegyűjti az alakokat és elmagyarázza összefüggéseiket. Legkorábbi – óperzsa – alakja Marguš, minden alak ebből ered, kivéve az avesztai Mouru-t. Tremblay kritikailag áttekinti a kettő összekapcsolására született elméleteket és rámutat, hogy egyik sem tartható fenn s így kézenfekvő azt feltételezni, hogy egy helyi földrajzi név kétfajta adaptációjával állunk szembe. A kérdés tehát az, hogy lehet-e Marguš, ill. Mouru- Marhaši (azaz kb. *mbarxsi) adaptációja? Tremblaynél a fonetikai változatok olyan gazdag tárháza van Marhaši esetében, hogy természetesen lehet, bár az avesztai alak megválaszolásához még így is el kell tüntetnie a *x-t, különféle trükkök révén, így tehát még ő is azt mondja: lehet, de nem biztos hogy az iráni nevek és Marhaši összefüggenek. Szerintem a két szó eleje gyanúsan összecseng (Marh° és Marg°), de kétségtelen, hogy meg kellene magyarázni tudni az avesztai alakot, az óperzsa szó u-tövűségét és a °si végződést az eredeti névben. A „lehetséges” továbbra is a helyzet legmegfelelőbb leírása.

Anatóliai méhek a vaskori Izraelben

Általában nem szokásom a médiumokban megjelenő régészeti híreket kommentálni, mivel ezek sokszor csak (rossz esetben szenzációhajhász, ill. pénzfelhajtó) hírközlések, a valódi, tudományos publikációra pedig úgyis éveket kell majd várni. Most kivételt teszek, éppen azért mert egy már megjelent (ill. voltaképp megjelenendő) tanulmányról van szó, amelynek témája felettébb izgalmas:

Guy Bloch et al.: Industrial apiculture in the Jordan valley during Biblical times with Anatolian honeybees. Proceedings of the National Academy of Sciences (Early Edition - ez azt jelenti, hogy a világhálón már hozzáférhető, de nyomtatásban csak később lát napvilágot).

Arról van szó, hogy az i. e. 12-9. sz.-ban virágzott Tel Rehovon, a vaskori Izrael egyik legnagyobb településén nemrégiben egy méhészetet tártak fel, amely az Óvilágban a legkorábbi in situ lelet, kalibrált radiokarbon adatok szerint a X. sz. vége / IX. sz. eleje (most tekintsünk el a hibahatároktól és a valószínűségektől). A méhészet becsült kétszáz kaptárából mintegy harminc maradt fenn, égetetlen agyag hengerek, melyek egyik oldalon egy fedéllel voltak lezárva.

A tanulmány arról szól, hogy két kaptárban megszenesedett lépet találtak, bennük méhek (dolgozók, herék és utódok) maradványaival. A kutatók megvizsgálva e maradványokat arra a következtetésre jutottak, hogy ezek nem a helyi háziméh, de még csak nem is a szomszédos, hanem az anatóliai háziméh (Apis mellifera anatoliaca) maradványai ezek. Különféle érvekkel ki lehetett zárni, hogy az adott időben anatóliai háziméh élhetett volna Izraelben, ezért arra a következtetésre jutottak, hogy anatóliai importtal állunk szemben, mégpedig olyannal, amely méhészeti okokból kifolyólag folyamatos utánpótlást kellett, hogy biztosítson.

Két kérdés merül fel: volt-e méhészet Anatóliában, ill. hogyan is zajlott ez a kereskedelem? Sajnos a cikk szerzői között mindössze egy nem-természettudós van (az ásató Amihai Mazar), így ennek megfelelően e két kérdésre elég furcsa válaszokat kapunk.

1. Anatóliai méhészetre a hettita törvényeket, egy i. e. harmadik századi (!) egyiptomi (!) papiruszt és egy vagy Anatóliára vagy a Zagroszra (!) utaló nyolcadik századi asszír sztélét idézi példaként. Ez nulla. Holott elég ha valaki kinyitja a online is elérhető hettita szótárt (CHD), melynek milit- 'méz' címszavából kiderül, hogy

a) a méz rendkívül gyakori szereplője az anatóliai rítusoknak

b) a mítoszok alapján a hettiták szerint a méz a méh hasában van

c) ismerünk méztartó edényeket

d) az 'édes' fogalmai visszatérően e szóból vannak képezve

Ha pedig a luvikhoz fordulunk (amelyekkel átjutunk a vaskorba), csak lexikális alapon az a), c), d) jelenségekkel szembesülünk rögtön (az ékírásos luvi szótár online is elérhető).

Más szavakkal, az anatóliai méhészkedés megléte sokkal szilárdabban bizonyítható.

2. A kereskedelem kérdése. A cikk szerzői azt állítják, hogy a Tel Rehov-i emlékanyag alapján a város a föníciaiakkal, Ciprussal, a görögökkel és Egyiptommal kereskedett; ill. hogy Izrael és Anatólia közötti közvetlen kereskedelmi kapcsolatra nincs bizonyíték ebből a korszakból. Ezzel szemben a helyzet a következő:

a) Az 1Kir 10:28-29 (2Krón 1:16-17) alapján közismert, hogy Salamon a dél-anatóliai Québól (is) szereztette be lovait. A kérdés természetesen az, miképpen? A kutatás ezt vagy a föníciaiak által vagy (inkább) a közbeeső más luvi utódállamok (jelesül Hama) által magyarázza. Azaz a helyes kérdésfeltevés inkább úgy hangzik, kapcsolatban álltak-e az izraeliek a luvi utódállamokkal?

b) E kérdésre a válasz természetesen evidensen igen, elég ha a jól ismert alkalmi politikai szövetségekre gondolunk. S itt külön kiemelendő Hama szerepe: nemcsak a lókereskedelemben, hanem a vallási ideák közvetítésében, vagy akár a személyes kapcsolatok szintjén is (a hamai király Tó'i és fia, Jórám szövetsége Dáviddal, 2Sám 8: 9-10).

Azaz úgy tűnik, az anatóliai méheket leginkább a luvi utódállamokkal fennálló kapcsolataik révén szerezhették be, amelyek egy része (feltételezhetően Hama) közvetítő szerepet játszott, mivel az anatóliai méh az akkori szíriai klimatikus viszonyok között nem élhetett meg.

Ajánlott olvasmányok:

A. A méhekhez

Crane, Eva (1983): The Archaeology of Beekeeping. London.

Mazar, A. - Panitz-Cohen, Nava (2007): It is the Land of Honey. Beekeeping in Iron Age IIA Tel Rehov - culture, cult and economy. NEA 70: 202-219.


Mazar, Amihai et al. (2008): Iron Age beehives at Tel Rehov in the Jordan valley. Antiquity 82: 629-639.

B. A luvi - izraeli kapcsolatokhoz

Hutter, Manfred (2004): Wiederspiegelungen religiöser Vorstellungen der Luwier im Alten Testament. In: Mirko Novák - Friedhelm Prayon - Anne-Maria Wittke (szerk.): Die Außenwirkung des späthethitischen Kulturraumes. Güteraustausch - Kulturkontakt - Kulturtransfer. AOAT 323. Münster, 425-442.


Ikeda, Yutaka (1982): Solomon's Trade in Horses and Chariots in Its International Setting. In: Tomoo Ishida (szerk.): Studies in the Period of David and Solomon and Other Essays. Papers Read at the International Symposium for Biblical Studies, Tokyo, 5-7 December 1979. Winona Lake, 215-238.

Marhaši = BMAC = hurri? (1. rész)

Noha a téma nem szűkebb szakterületem, természetesen nem tudom megállni, hogy néhány szóban (bejegyzésben) ne kommentáljam Francfort és Tremblay elméletét, amit legegyszerűbben a címben jelzett egyenlettel lehet kifejezni. Emlékeztetőül a cikk adatai:

Henri-Paul Francfort – Xavier Tremblay: Marhaši et la civilisation de l’Oxus. Iranica Antiqua 45 (2010) 51-224.

Itt most a dolgozat harmadik (legprovokatívabb) részével foglalkozom, az oxusi civilizáció (BMAC) nyelvének azonosításával, melyet Tremblay írt. Vigyázat, hosszú lesz.

1. Ha eltekintünk a Marhašival való azonosítástól, a BMAC területéről nincsenek írásos emlékeink, így nyelvét, nyelveit közvetlenül nem lehet meghatározni. Az egyetlen lehetőség, ha valamilyen közeli nyelvben szubsztrátumként nyomot hagytak. Tudni kell, hogy a BMAC az indo-iráni törzsek vándorlása útjában (vagy mellette) feküdt, és noha interakciójuk részletei körül vita dúl, kialakult egy komoly szanszkritista nyelvészek (pl. F. Kuiper, A. Lubotsky, M. Witzel) fémjelezte nyelvészeti irányzat, mely az indo-iráni köztes alapnyelv (ill. kisebb részben az iráni és ind nyelvek) ismeretlen eredetű jövevényszavainak forrását ebben a régészeti (!) csoportban látja (implikálva a régészeti kultúrák és nyelvek egy az egyben történő megfelelését, amely szinte sohasem igaz, de ettől most tekintsünk el, ahogy a nyelvcsoport harmadik ágától, a núrisztáni nyelvektől is). Ezért Tremblay cikkének első felét az teszi ki, hogy végigveszi ezeket a szavakat, etimológiai szempontból. Számomra többségében meggyőző és precíz, az indogermanistáknak sok csemegét tartalmazó elemzéssel azt mutatja ki, hogy ezek vagy mégiscsak indoeurópai eredetűek vagy olyan általános vándorszavak, amelyekkel úgysem lehet mit kezdeni. Nyilván fennmarad még így is néhány szó, de a szubsztrátum-elmélet alapvetően nem tudja megválaszolni a BMAC nyelvének kérdését.

2. Ha viszont a BMAC azonosítható Marhašival, akkor egy minimális forrásunk mégiscsak van, mégpedig az ókori keleti forrásokban megőrződött marhaši személynevek, elsősorban a helyi uralkodók és előkelők nevei, amelyeket J.-J. Glassner gyűjtött össze (L’onomastique de Marhasi, N.A.B.U. 2005/1, 11-14). Evidens, de azért felhívom a figyelmet, hogy Marhaši nyelvi meghatározása független a lokalizációjától, tehát pl. ha Marhaši mégsem azonos a BMAC-mal, attól még bőven lehet hurri nyelvű, vagy amit csak a nyelvészek kihoznak.

2.1. A lista tizenhét személynév, melyben akad – a bizonytalanokat is beleszámolva – sumer (kettő), sémi (négy) és elámi is (egy). Glassner maga amellett érvelt, hogy nem hogy egy elámi név van közöttük, hanem a többség elámi, vagyis a marhašiak elámiul beszéltek (az Abalgamaš, Libanukšapaš nevek kétségtelenül elámi hatást keltenek). Tremblay ezért a következő pontban alapos kritika alá veti alá ezt a nézetet, ahol az is kiderül, hogy a fentebb is említett egy (nem egészen kifogástalan) néven kívül a többi nem ismeretes az elámi onomasztikonból s szerinte nem is magyarázhatóak elámi elemekből.

2.2. Ha nem elámi, akkor mi? Tremblay felveti, hogy voltaképp lehetne indoiráni is, miért ne? (mint utaltam rá, a BMAC és az indoirániak valódi kapcsolata ténylegesen tisztázatlan). Gyárt is rögtön mindegyikhez indoiráni – indo-európai etimológiákat és nem is rosszakat. De felhívja a figyelmet arra, hogy ezek megsértik az indoiráni fonotaxist, ráadásul azt kellene feltételezni, hogy a neveket nem mindig ugyanabban a nyelvtani esetben írták át forrásaink.

2.3. Mi marad hát? Tremblay egy majd’ hetven éves ötlethez fordul, amikor is két kutató, P. Purves és I. J. Gelb egy-egy marhaši névről azt feltételezte, hogy hurri. Tremblay így végigvizsgálja a fennmaradt neveket a hurri névanyag tükrében, s azokat ennek alapján egy hurri nyelvjárásból származóakként, s így Marhaši nyelvét pedig hurriként azonosítja (ill. kitalál hozzá egy nevet is: „vannique”).

3. Hogyan is lehet ezt értékelni?

3.1. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a vizsgálat személynevekre épül. Csakhogy a személynevek finoman szólva sem kielégítő források: egyrészt etimologizálásuk sokszor teljesen bizonytalan, másrészt a személynevek nyelvi hátterének (különösen a vezető réteg esetén) és a ténylegesen beszélt nyelvnek sokszor igen kevés köze van egymáshoz. Néhány híres példa az ókori Keletről: Mitanni uralkodóinak többsége indoiráni nevet viselt, de hurriul és akkádul levelezett; a hettita uralkodóknál hettita, luvi, hurri nevek egyaránt előfordultak; a karkemisi hettita alkirályok hurri neveket hordtak, de hettita – luvi kétnyelvűek voltak; a sam’ali uralkodók hol luvi, hol arámi nevet hordtak, de arámi feliratokat állítottak; a sort a végtelenségig lehetne folytatni. A névanyag tehát nem, vagy csak rendkívül korlátozottan alkalmas nyelvi következtetések levonására.

3.2. Ám ha csak névanyag van, márpedig itt csak az, akkor kénytelen a kutató arra támaszkodni. A dolog nem teljesen reménytelen, ha sok név áll rendelkezésre. Az ókori Anatólia például névanyagilag jól elkülöníthető tartományt alkot, amelyre már a hettita és rokonsága megfejtése előtt rájöttek. Csakhogy itt összesen tizenhét név van, amelyből az ismert nevek kirostálása után tíz marad fenn! Tíz névre alapozni egy állam nyelvi viszonyainak megállapítását merész.

3.3. Még ez sem lenne feltétlenül kizáró ok, ha ez a tíz tényleg összefüggő, transzparens név lenne. Például a nyugat-anatóliai Arzawát illetően sem sokkal jobb a helyzet, de ott le se lehet tagadni, hogy luvikus nyelvből származnak a nevek. Csakhogy ebből a tíz névből mindössze egyetlen egy ismert más forrásból is (Aridubuk, talán hurri)! A többi kilencet különféle hurri nevekből kiszegmentált, jelentésüket tekintve általában ismeretlen elemből próbálja megmagyarázni, ahol is szabad teret enged a magánhangzók és mássalhangzók, valamint a jelentések össze-vissza történő váltakozásának. Munkamódszerét jól érzékelteti a következő két példa:

• az Arp/wilukpi és Hušumkipi nevek első felében a hurri evri- ‘úr’ és az akkádból hurriba bekerült hupši- ‘petit propriétaire corvéable, vilain’ jövevényszót (!) látja, míg az utótagban egy „Kfi” istennevet (!) és ebből valahogy a következő jelentések jönnek ki neki: „Kfi est seigneur” és „Kfi affranchit” (!)
• a Lipanukšapaš és Lipanaškupi nevek esetén a hurri ašk- ‘demande’ igével összekapcsolva jön ki neki „Le Dieu Lipan conquiert vel sim.”

Emellett megsérti a hurri fonotaxist (ezt annak tulajdonítja, hogy itt egy új hurri nyelvjárásról van szó) és feltételezi, hogy a marhaši neveket nem mind ugyanabban a nyelvtani esetben írták át forrásaink. Jól látja a Kedves Olvasó: Tremblay pontosan úgy érvel a hurri azonosítás mellett, ahogyan az indoiráni azonosítást elutasította! S ha szigorúan nézzük, egyetlen talán hurri nevünk van Marhašiból – még sumer és sémi is több!

(Szubjektív megjegyzés: nem tudok attól a benyomástól szabadulni, hogy a hurrik afféle csodaszerré váltak: ha valamilyen név vagy szó eredetét nem ismerjük Mezopotámiában, akkor az biztos hurri. Ehhez az attitűdhöz ld. még Th. Schneider dolgozatát, aki meg a kassúkban akar hurrikat látni: Kassitisch und Hurro-Urartäisch. Ein Diskussionsbeitrag zu möglichen lexikalischen Isoglossen. AoF 30 (2003) 372-381).

3.4. Summázat: alkalmatlan anyagon, nem megfelelő módszerrel végzett vizsgálat alapján kijelenteni, hogy a marhašiak egy hurri nyelvjárást beszéltek, véleményem szerint nem megalapozott.

Világhálós ókori keleti recenziók

M. Ross (szerk.): From the Banks of the Euphrates: Studies in Honor of Alice Louise Slotsky. RBL 3/7/2010. (R. K. Hawkins)

K. van der Toorn: Scribal Culture and the Making of the Hebrew Bible. RBL 3/2/2010. (R. Weis)

M. Yon: The City of Ugarit at Tell Ras Shamra. RBL 2/15/2010. (D. P. Mielke)

P. Briant, W. F. M. Henkelman, M. W. Stolper (szerk.): L'archive des fortifications de Persépolis: état des questions et perspectives de recherches: actes du colloque organisé au Collège de France par la "Chaire d'histoire et civilisation du monde achéménide et de l'empire d'Alexandre" et le "Réseau international d'études et de recherches achéménides" (GDR 2538 CNRS), 3-4 novembre 2006. BMCR 2010.02.68. (M. P. Canepa)

Recenziók (ókori Kelet is, meg némi Egyiptom is)

Mindenekelőtt következzék az egyik legviccesebb kritika, amelyet életemben olvastam:

Billie Jean Collins, Mary R. Bachvarova, Ian Rutherford (ed.), Anatolian Interfaces: Hittites, Greeks and Their Neighbours: Proceedings of an International Conference on Cross-cultural Interaction, September 17-19, 2004, Emory University, Atlanta, GA. BMCR 2009.12.14.

A kritika szerzője, a jónevű régész, Brendan Burke, azon szenveleg, hogy "Likewise Miller also has a great deal to say in the next chapter, entitled, 'Setting up the Goddess of the Night Separately', and makes great demands on his reader by not providing background for those not trained in Near Eastern languages. This is not an uncommon problem for this volume; many contributors refer to topics obliquely, thinking that the topic is well-trodden. For example, Miller begins his contribution with, "Local hypostases of supra-regional deities are well known to any student of the ancient Near East" (p. 67) and later, "The hermaphroditic character of Ishtar need not be further detailed" (p. 69)."

Ad 1. A kötet közönsége szakemberek, nem középiskolások, így még jó, hogy feltételeznek az olvasóról háttértudást. A ZA-ban sem kezdi el az ember magyarázni, ki az a Suppiluliuma.

Ad 2. Már BA-szinten is röpülnek azok az ókori keletes hallgatók, akik nem tudják azt, amit Burke kifogásol, ennél közhelyesebb ókori keleti vallástörténeti megállapítást aligha lehetne tenni (talán még a "sok isten volt ottan" lehetne ilyesmi).

Summa summarum, jobb lett volna, ha egy olyan ember ír erről a kötetről, aki még ért is hozzá...

Most következzék a többi:

1. Timothy Howe, Jeanne Reames (ed.), Macedonian Legacies: Studies in Ancient Macedonian History and Culture in Honor of Eugene N. Borza. BMCR 2009.12.16. Recenzens: Chr. Baron.

A kötet a következő, számunkra érdekesebb tanulmányokat tartalmazza:
Mark Munn: Alexander, the Gordian Knot, and the Kingship of Midas
Stanley M. Burstein: Alexander's Organization of Egypt: A Note on the Career of Cleomenes of Naucratis
Timothy Howe: Alexander in India: Ptolemy as Near Eastern Historiographer

2. Peter van Dommelen, Carlos Gómez Bellard: Rural Landscapes of the Punic World. Monographs in Mediterranean Archaeology; v. 11. BMCR 2009.12.09. Recenzens: É. Guillon.

3. Stephanie Dalley: Esther's Revenge at Susa: From Sennacherib to Ahasuerus. RBL. Recenzens: A. Koller.

4. Joseph Azize, Noel Weeks (eds.): Gilgamesh and the World of Assyria: Proceedings of the Conference Held at the Mandelbaum House, The University of Sydney, 21-23 July 2004. RBL. Recenzens: Michael Moore. (Nem az a Michael Moore).

5. Richard S. Hess, Gerald A. Klingbeil, Paul J. Ray Jr. (eds.): Critical Issues in Early Israelite History. RBL. Recenzens: L.-S. Tiemeyer.

6. Richard S. Hess: Israelite Religions: An Archaeological and Biblical Survey. AJA Online. Recenzens: C. Meyers.

7. Beth Alpert Nakhai (ed.): The World of Women in the Ancient and Classical Near East. BMCR 2009.10.60. Recenzens: St. L. Budin.

Az idevágó tanulmányok:
Mary Ann Eaverly, "Dark Men, Light Women: Origins of Color as Gender Indicator in Ancient Egypt."
Aubrey Baadsgaard, "A Taste of Women's Sociality: Cooking as Cooperative Labor in Iron Age Syro-Palestine."
Jennie R. Ebeling and Michael M. Homan, "Baking and Brewing Beer in the Israelite Household: A Study of Women's Cooking Technology."
Elizabeth Ann R. Willett, "Infant Mortality and Women's Religion in the Biblical Periods."
Kevin McGeough and Elizabeth Galway, "'Working Egyptians of the World Unite!': How Edith Nesbit Used Near Eastern Archaeology and Children's Literature to Argue for Social Change."

8. Seyed Mohammad Reza Darbandi, Antigoni Zournatzi (eds.): Ancient Greece and Ancient Iran: Cross-Cultural Encounters. 1st International Conference (Athens, 11-13 November 2006). BMCR 2009.10.48. Recenzens: M. C. Miller.

9. Dominique Lenfant (ed.), Les histoires perses de Dinon et d'Héraclide. Persika; 13. BMCR 2009.10.46. Recenzens: M. Weiskopf.

10. Billie Jean Collins: The Hittites and Their World. RBL. Recenzens: D.-P. Mielke.

11. Nicola Laneri (ed.): Performing Death: Social Analyses of Funerary Traditions in the Ancient Near East and Mediterranean. RBL. Recenzens: A. Maeir.

12. Andrea Primo, La storiografia sui seleucidi: da Megastene a Eusebio di Cesarea. Studi ellenistici 10. BMCR 2009.10.35. Recenzens: M. Weiskopf.

13. Hadrien Bru, François Kirbihler, Stéphane Lebreton (ed.), L'Asie mineure dans l'Antiquité: Échanges, populations et territoires. Histoire. BMCR 2009.10.33. Recenzens: M. B. Bittarello.

14. Ian Morris, Walter Scheidel (eda.), The Dynamics of Ancient Empires: State Power from Assyria to Byzantium. BMCR 2009.10.14. Recenzens: Chr. J. Tuplin.

Világhálós könyvkritikák (ókori Kelet)

Charlotte Lerouge: L' image des Parthes dans le monde gréco-romain. Du début du Ier siècle av. J.-C. jusqu' à la fin du Haut-Empire romain. Oriens et Occidens, 17. Stuttgart: Franz Steiner Verlag, 2007. BMCR 2009.09.41. Recenzens: Leonardo Gregoratti.

Mordechai Cogan: The Raging Torrent: Historical Inscriptions from Assyria and Babylonia Relating to Ancient Israel. Jerusalem, 2008. RBL 2009. Recenzens: Aren Maeir.

Ehud Netzer: The Architecture of Herod, the Great Builder. Grand Rapids, 2008. RBL 2009. Recenzens: David Chapman.

Kritikák még (Egyiptom)

A korábbi hasonló posztot kiegészítendő, csokorba szedtem néhány on-line elérhető recenziót egyiptológia témában:

Jacqueline Phillips, Aegyptiaca on the Island of Crete in Their Chronological Context: A Critical Review. Volume I and II (Contributions to the Chronology of the Eastern Mediterranean XVIII). Wien, Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, 2008.
Reviewed by Marsia Sfakianou Bealby, University of Birmingham
Rosetta, issue 6 (Spring 2009)

Alain Delattre, Papyrus coptes et grecs du monistere d'apa Apollo de Baouit conservees aux Musees Royaux d'Art et d'Histoire de Bruxelles. Bruxelles: Academie royale de Belgique, 2004.
Reviewed by AnneMarie Luijendijk, Princeton University
BMCR 2009.06.47

J. H. F. Dijkstra, Philae and the End of Ancient Egyptian Religion: A Regional Study of Religious Transformation (298-642 CE). Orientalia Lovaniensia Analecta, 173. Leuven: Peeters, 2008.
Reviewed by Robert B. Gozzoli, University of Siam, Thailand
BMCR 2009.06.43

Stavros Frangoulidis, Witches, Isis and Narrative: Approaches to Magic in Apuleius' Metamorphoses. Trends in Classics - Supplementary Volumes; 2. Berlin/New York: Walter de Gruyter, 2008.
Reviewed by Alexander Kirichenko, Universität Trier, Germany
BMCR 2009.06.33
Response by Stavros Frangoulidis, Aristotelian University of Thessaloniki

Giovanni Ruffini, Social Networks in Byzantine Egypt. Cambridge/New
York: Cambridge University Press, 2008.
Reviewed by Conor Whately, University of Warwick
BMCR 2009.07.25

Világhálós kritikák (ókori Kelet és Egyiptom)

No igen. Elfelejtettünk szólni, hogy a hétvége környékén nem leszünk világháló közelében, így nem lesznek bejegyzések sem. Bocsi. Mostantól persze lesz újra minden.

Ami a kritikákat (és általában a könyveket) illeti: mivel most már egyre több minden érhető el a Google Bookon, ha a szóban forgó könyvből érdemi részek érhetőek el fenn, akár a nevezett helyen, akár más (legális) oldalon, azt is belinkeljük.

A. J. S. Spawforth (ed.), The Court and Court Society in Ancient Monarchies. Cambridge/New York, 2007. Kritika: Rolf Strootman, BMCR 2009. 07. 33.

A kötet idevágó tanulmányai egyébként:

M. Brosius, 'New out of old? Court and court ceremonies in Achaemenid Persia'

J. Wiesehöfer, 'King, court and royal representation in theSassanian empire'

T. Spawforth, 'The court of Alexander the Great between Europe and Asia'

K. Spence, 'Court and palace in ancient Egypt: The Amarna period and later Eighteenth Dynasty'

A.-M. Wittke, E. Olshausen, R. Szydlak, Historischer Atlas der antiken Welt. Der Neue Pauly. Supplemente Band 3. Stuttgart/Weimar, 2007. Kritika: Richard J. A. Talbert, BMCR 2009. 07. 22.

K. McGeough: Exchange Relationships at Ugarit. Leuven, 2007. Kritika: Roger S. Nam, RBL 2009. 7. 5.

R. Arav (ed.), Cities through the Looking Glass: Essays on the History and Archaeology of Biblical Urbanism. Winona Lake, 2008. Kritika: Aren Maeir, RBL 2009. 7. 5.

C. M. Draycott, G. D. Summers, Sculpture and Inscriptions from the Monumental Entrance to the Palatial Complex at Kerkenes Dağ, Turkey. Kerkenes Special Studies 1. Oriental Institute Publications 135. Chicago, 2008. Kritika: Lynn E. Roller, BMCR 2009. 07. 18.

M. Chavalas (ed.), Current Issues and the Study of the Ancient Near East. Claremont, 2007. Kritika: Aren Maeir, RBL 2009. 6. 26.

E. Cline: From Eden to Exile. Unraveling Mysteries of the Bible. Washington, 2008. Kritika: Chad Spigel, RBL 2009, 6. 26.

W. Dietrich, The Early Monarchy in Israel: The Tenth Century B.C.E. Atlanta, 2007. Kritika: Jeremy Hutton, RBL 2009. 6. 26.

Török László a Voces paginarumról

A magyar tudományos könyvkiadás, sanyarú helyzete ellenére is, azért még mindig tud olyan kötetekkel szolgálni, amelyek megmozgatják az itthoni tudományos életet. Ilyen a Szilágyi János György szerkesztésében megjelent Voces paginarum c. kötet, melyről korábban blogunk is hírt adott. A kötetről számos informális vélemény mellett eddig László Emesétől (ÉS) és tőlem (Árgus) született meg írásban kritika. Most nem kisebb személyiség, mint Török László recenziója jelent meg a Holmi 2009. májusi füzetében (pp. 683-691), "Vallomások az emberi szellem egysége mellett" címmel. A kritikát mindenkinek tudom ajánlani, akit érdekel a magyar ókortudomány, mint olyan - és különösen ajánlom az egyiptológusok figyelmébe, mivel, érthető okokból, több, igen figyelemreméltó megállapítása is foglalkozik e tudomány honi helyzetével (sajnos a Holmi honlapján a legfrissebb szám a januári, így belinkelni nem tudom).

Anatóliai hírek

1. Ma kezdődött s a héten tart a 31. Uluslararası Kazı, Araştırma ve Arkeometri Sempozyumu, vagyis a törökországi régészetben a tavaly végzett kutatásokról beszámoló konferencia, Pamukkaléban. A konferencia honlapja, részletes programmal itt.

2. Megjelent az első kritika a friss hettita nyelvtanról, Philomen Probert tollából a BMCR-n:

Harry A. Hoffner, Jr., H. Craig Melchert: A Grammar of the Hittite Language 1-2. Languages of the Ancient Near East 1-2. Winona Lake, IN: Eisenbrauns, 2008.

Ez nyilván csak nyitánya a recenziók hosszú sorának, amiről még eddig tudomásom van: Alwin Kloekhorst is ír egy recenziót róla a Kratylos számára, továbbá engem is felkértek egy folyóirattól.

3. Megjelent a teljes urartui korpusz új kiadásának első három kötete:

Mirjo Salvini: Corpus dei testi urartei. Le iscrizioni su pietra e roccia. Vol. I - I testi. Vol. II - Thesaurus. Vol. III - Fotografie ricostruzioni e di segni. Documenta Asiana VIII/1-3. Roma 2008. Tervezett kötetek: Vol. IV - Testi su bronzi, argilla, altri materiali. Lista dei segni (in preparation, to be published in late 2009). Vol. V - Dizionario, Schizzo grammaticale (in preparation, to be published in 2010).

Leírásuk: The corpus of the Urartian inscriptions, already announced years ago,will now be in five volumes. The first three, published in December 2008, collect the cuneiform inscriptions on stone: stele, rock inscriptions and inscriptions on worked stones.

Volume I presents all the texts in transcription, ordered in chapters organized according to the chronological sequence of Urartian kings. Every chapter is preceded by a map showing the localization of the texts and is followed by a specific glossary, presenting the Urartian lexicon, the sumerogrammes, the akkadogrammes and the lexicon of the Assyrian texts. A long introduction explains the structure of the corpus, that differs from the previous similar publication. A chronological table follows, with the Assyrian synchronisms. This volume also includes general concordances with the previous publications, the list of the place of origin of the texts and the places where they are kept, the concordance of the old and new place-names and the bibliography of the editions of the text on stone and rock.

Volume II includes a general Thesaurus of the texts on stone and rock that was obtained by means of a programme specially conceived for this purpose. All the occurrences of a word are registered; they are organized according to their languages (Urartian, Sumerian, Akkadian[Akkadograms], Assyrian) and each one is followed by the indication of the text and by a line of context.

Volume III gives photographs of the texts (most of them previously unpublished) and some reconstruction of the most problematical monumental texts. For the first time are presented here 38 satellite maps covering the whole Urartian territory (Eastern Turkey, Armenia, region of Nakhichevan, northwestern Iran, northeastern Iraq), with mention of all known find-spots.

Volume IV, in preparation, will include the texts on metal (mainly on bronze objects), on clay (tablets, bullae and pithoi), with a Thesaurus and the photographic documentation. Published there will also be palaeographical list of the Urartian cuneiform signs, with all the variants connected with the neo-Assyrian ductus and the references to the texts of volumes I and IV.

Volume V includes a general dictionary and a sketch of the Urartian grammar. The linear (so called ‘hieroglyphic’) writing of the administration of the storerooms will also be studied. A supplement will include all the texts discovered and published after volume I.

További információ a Diffusion De Boccard-nál, itt. (A link hol működik, hol nem, némi türelem szükségeltetik hozzá.)

Ókori keletes recenziók

Stephanie Dalley: Esther's Revenge at Susa. From Sennacherib to Ahasuerus. Oxford, 2007. Recenzió a BMCR-n, Gary Beckmantől.

Billie Jean Collins: The Hittites and Their World. Atlanta, 2007. Recenzió az RBL-n, Willemijn Waaltól.

On-line recenziók - egyiptológia

Az utóbbi időben megjelent egyiptológiai témájú recenziók az on-line elérhető Bryn Mawr Classical Review hasábjain:

Carolyn Graves-Brown (ed.), Sex and Gender in Ancient Egypt: 'Don your wig for a joyful hour'. Swansea: Classical Press of Wales, 2008. Reviewed by Danijela Stefanovic, University of Belgrade

Holger Kockelmann, Praising the Goddess: A Comparative and Annotated Re-edition of Six Demotic Hymns and Praises Addressed to Isis. Berlin/New York: Walter de Gruyter, 2008. Reviewed by Laurent Bricault, Université de Toulouse II-Le Mirail

Daniel Polz, Der Beginn des Neuen Reiches. Zur Vorgeschichte einer Zeitenwende. Sonderschriften des Deutschen Archaeologischen Instituts, Abteilung Kairo, 31. Berlin/New York: Walter de Gruyter, 2007. Reviewed by Jan Moje, Universitaet zu Koeln

Stefan Pfeiffer (ed.), Aegypten unter fremden Herrschern zwischen persischer Satrapie und roemischer Provinz. Oikumene Studien zur antiken Weltgeschichte, Bd. 3. Frankfurt am Main: Verlag Antike. Reviewed by Jan Moje, Universitaet zu Koeln

Walter Scheidel, Ian Morris, Richard P. Saller (ed.), The Cambridge Economic History of the Greco-Roman World. Cambridge/New York: Cambridge University Press, 2007. Reviewed by Constantina Katsari, University of Leicester

Ezen a linken pedig az American Journal of Archaeology legújabb on-line recenziói tekinthetők meg (több egyiptológiai címmel). A folyóirat 2006 óta publikál ingyen letölthető kritikákat.