2010. december 26., vasárnap

Említik-e Izraelt a Merneptah-sztélé előtt?

We do not wish to downplay the complexity of the linguistic issues involved, which go beyond the scope of this article

Említenek-e egy Izrael nevű entitást Merneptah híres sztéléje előtt? Amint arról mi is hírt adtunk (itt és itt), novemberben publikáltak e témában egy új cikket, melynek híre futótűzként terjedt el, minthogy a szerzők rövid válasza: igen. Letöltvén és elolvasván a cikküket, a válasz szerintem: nem.

A tanulmány adatai még egyszer:

Peter van der Veen – Christoffer Theis – Manfred Görg: Israel in Canaan (Long) Before Pharaoh Merenptah? A Fresh Look at Berlin Statue Pedestal Relief 21687. JAEI 2/4 (2010) 15-25.

Elöljáróban meg kell még említeni, hogy a dolgozatban taglalt ötlet nem új, hiszen az egyik szerző ezt már korábban felvetette (M. Görg: Israel in Hieroglyphen. Biblische Notizen 106 (2001) 21-27), amelyet egyébként meg is cáfolt James K. Hoffmeier egy hozzáférhetetlen cikkben (What is the Biblical Date for the Exodus? A Response to Bryant Wood. Journal of the Evangelical Theological Society 50 (2007) 225-247), melyre még visszatérek.

A szöveghely és kora
A szóban forgó szöveghely nem más, mint egy Berlinben őrzött gránittömb, egy szobortalapzat topográfiai listája. Kora ismeretlen, de vagy a XVIII. (konkrétan II. vagy III. Amenhotep) vagy a XIX. dinasztiát, közelebbről II. Ramszeszt javasolja M. Görg, mivel a felirat megfogalmazása emlékeztet a Merneptah-sztéléére (!) és bizonyos karnaki (Askelón Fal) ikonográfiai párhuzamok miatt. Az nem derül ki, hogy ezek mik, mert csak egy, a Görg-féle cikkre való utalás található (ez pedig jelen pillanatban nem áll rendelkezésemre). Pedig kulcsfontosságú lenne, mert még egy Merneptah-korabeli vagy későbbi datálást sem lehet kizárni: egy ilyen datálást ugyanis az zárna ki, hogy általában kerüli az ún. csoportírást, és hogy az Izrael név ’El eleme egy korábbi, rövidebb típusú átírásában jelenik meg (a hosszabb alak III. Thotmesztől, ill. III. Amenhoteptől kezdve jelenik meg).

Ezzel két gond van. Egyrészt nehezen egyeztethető össze a fentebbi régészeti datálással: ezt azzal magyarázzák, hogy egy korábbi, korai XVIII. dinasztiai, vagy Második Átmeneti Korbéli forrás másolatáról van szó. A másik, fő gond, hogy feltételezik, hogy az egyiptomi lejegyzésű helynév második felében az ’El elem van, ezt azonban nem bizonyítja semmi, csak az, hogy ők Izraelnek értelmezik. Vagyis a datálásuk az értelmezésüktől függ, ami nem szerencsés.

Más szavakkal: a töredék kora ismeretlen, legfeljebb annyi mondható, hogy újbirodalmi. Ez annyiban lényeges, hogy nem zárható ki egy Merneptah-korabeli, sőt egy Merneptah utáni datálás sem. Azaz még ha helytálló is az olvasatuk (valószínűleg igen) és az értelmezésük (valószínűleg nem), még akkor sem biztos, hogy Merneptah előtti a felirat. Ennyit a cím „(Long) Before” kitételéről.

Az olvasat és interpretációja
A töredéken három név vehető ki, Askelón, Kanaán és egy harmadik. Ez sajnos töredékes, de – véleményem szerint – a szerzők meggyőzően érvelnek amellett, hogy csakis a ’i-[3]-š3-’i-r olvasat lehetséges (a későbbiekben egyébként elfeledkeznek arról, hogy a töredékességre utaló jelet kitegyék, pedig ez elemi filológiai követelmény).

Igen, igen, ez lenne Izrael, melynek bibliai fomája Yśr’l. De hogyan csinálnak ebből Izraelt a szerzők? Abból az Izraelből, amely a Merneptah-sztélén a ’i-[3]-š3-’i-r-től jelentősen eltérő y-s-r-i-r formában jelenik meg?

A következőképpen: minthogy az 3 középbirodalmi és alkalmilag újbirodalmi szövegekben r-ként is értelmezhető, a ’i-[3]-š3-’i-r lehet ’i-[3]-šr-’i-r is. Ez idáig rendben is van (az r pedig /l/-t is visszaadhat, ez közismert). A probléma a szibilánssal van, hogy miért is nem , mint a másik feliraton. Ez ugyanis, mint arra már Hoffmeier is felhívta a figyelmet, kizárja az Izraelként való interpretálást. A szerzők a következő érvekkel próbálják ezt megmagyarázni:


1) Megpróbálják relativizálni a biblikus <ś>-s alakot, ám ezek az Izrael név vélelmezett etimológiáin alapulnak, s mint olyanok, értéktelenek. Arra is felhívják a figyelmet, hogy a szibiláns hangértékét csak a középkori maszoréta hagyományból tudjuk. Ez már jobb érv, hiszen így lehetne /š/ is, de nekem a maszoréta kiejtési hagyomány megváltoztatása az egyik legfontosabb szó esetén nem meggyőző, hiszen itt Izraelről magáról van szó, nem pedig mondjuk egy obskúrus filiszteus katona nevéről (különben sem jó, ha valaki csak szöveg-emendálással tudja bizonyítani az állítását). Ám még ha így is van, az sem változtat az inkonzekvens egyiptomi átírás tényén.

2) Aláhúzzák, hogy nem tudjuk, az egyiptomi írnokok milyen forrásból szereztek tudomást e névről. Minthogy az akkád volt ekkor a nemzetközi diplomácia nyelve, lehet, hogy ékírásos forrásokból. Ez éppenséggel elméletben lehetséges, noha aligha valószínű, hiszen ekkor Egyiptom a vonatkozó területet az uralma alatt tartotta és nem szorult rá az akkád forrásokból való tájékozódásra (ott személynévként <š>-sel jelenik meg, amelynek viszont speciel a kortárs kiejtése /s/, szóval ez sem segít). Feltéve, de meg nem engedve, hogy így volt, akkor se nyerünk választ az inkonzisztenciára.

Így persze nem marad más, mint hogy az írnok tévedett, amelyre több lehetőséget is felhoznak:

3) Felvetik, hogy Egyiptomon kívül is konfúz volt a szibilánsok visszaadása és ez is okozhatta az egyiptomi írnok tévedését. Lehet, hogy konfúz volt máshol, de nem Izrael esetén, ahol a maszoréta hagyomány következetesen írja a nevet.

4) Az írnok félrehallotta, mivel a kölcsönzések sosem szabályosak. Sajnos az esetek túlnyomó többségében, még a szibilánsoknál is, amint a szerzők is elismerik, a kölcsönzések szabályosak. Mint például a Merneptah-sztélé esetén. Idézik Hoch klasszikus munkáját is (amelyben az áll, hogy néha az š is visszaadhat ś-t), de természetesen bárminemű példa vagy hasonló nélkül, holott ez megint csak kulcsfontosságú (sajnos Hoch könyve itt nem áll a rendelkezésemre, hogy megnézzem a példáit).

Ezt követi a mottóul választott idézet: „We do not wish to downplay the complexity of the linguistic issues involved, which go beyond the scope of this article”. Ez az attitűd sajnos ismerős, nem egy esetben találkoztam már vele: igaz, hogy filológiailag nem alátámasztható az, amit a szerzők írnak, de ennek kifejtése, bizonyítása túlmutat a cikk keretein. Nagyon súlyos mondat.

A cikk többi része, amikor a proto-izraeliek Kánaánba való megérkezéséről (!) spekulálnak, érdektelen (annyiban nem, hogy rávilágít, a szerzők eléggé készpénznek tekintik a bibliai állításokat).

Összefoglalás
Van egy rosszul szerkesztett dolgozat. Ugyanazon problémakörök (pl. datálás) a cikk különböző pontjain lettek pertraktálva, a kulcsfontosságú részleteket pedig egyszerűen hanyagolják. Hiába a kérdőjeles írásmód, ha a cikk szerzőinek láthatóan szemernyi kétségük sincs afelől, hogy Izraelt találták meg a feliraton, mégpedig jóval Merneptah előtt, s nehéz elhessegetni az érzést, hogy ezért nem is tulajdonítanak nagy jelentőséget az állításaik bizonyításának.

Van tehát egy egyiptomi újbirodalmi felirat, amely lehet, hogy Merneptah elé datálandó, de ezt nem lehet bizonyítani (pontosabban a szerzők nem fedték fel érveiket). Ez tartalmaz egy helynevet, amelyet szabályosan nem lehet Izraelként értelmezni. Ha egy ad hoc kivételt megengedünk, akkor igen. Azaz lehet Izraelként értelmezni, csak ezt az állítást nem lehet bizonyítani. Említik tehát Izraelt Merneptah előtt? Lehet, csak jelen tudásunk szerint ezt nem lehet bizonyítani.

De ahogy egy német kollégám fogalmazott: a hit hegyeket mozgat meg. És hieroglifákat.

2 megjegyzés:

Norbert írta...

James K. Hoffmeier cikke annyira nem hozzáférhetetlen, hogy ingyenesen letölthető:
http://www.etsjets.org/files/JETS-PDFs/50/50-2/JETS_50-2_225-247_Hoffmeier.pdf

Simon Zsolt írta...

Nagyszerű, köszönöm! Én a müncheni Staatsbibliothekban kerestem, és ott nem volt meg, s minthogy ez igencsak extrém eset, ezért ítéltem hozzáférhetetlennek.