Az év utolsó napján immár hagyományosan kiválasztom azt a három könyvet, amelyeket az év legfontosabb publikációinak tartok. A kritériumok a szokásosak:
1. Ókori keletes kötet (tehát nem tanulmány).
2. Tartalmilag kiemelkedő és általános érvényű legyen.
3. Összesen három darab legyen.
Egy kicsit szigorítottam még a kritériumokon, mert bevezettem, hogy sem konferencia-kötet, sem Festschrift nem lehet. Ennek az az oka, hogy e műfajok közismerten rendkívül hullámzó produktumokat jelentenek, szinte mindegyik kötetre igaz, hogy kiemelkedő tanulmányok mellé egy(néhány) (nagyon) rossz is becsúszik (rosszabb esetben ordas hülyeség, mint például a folyó évben megjelent 53. RAI-aktákban Parpola cikke). Mindez azért most jutott eszembe, mert ez az év igazán gazdag volt e műfajokban (csak a saját szakterületemen kapásból hét Festschrift jut az eszembe), így logikus lett volna, ha valamelyikük bekerül ide.
Az összeállítás természetesen, mint mindig, szubjektív, hiszen ez a számomra kiemelkedő munkák listája, értelemszerűen nem fogok tudni egyiptológiai vagy épp elámi munkákat méltatni. De ezúton biztatnám minden kedves Olvasónkat, hogy a kommenteknél ossza meg velünk, Önök melyik munkákat tartják az év köteteinek.
Következzék tehát az én listám:
1. Federico Giusfredi: Sources for a Socio-Economic History of the Neo-Hittite States. Texte der Hethiter 18. Heidelberg, Winter, 2010.
Amióta megjelent a vaskori luvi feliratok csodálatos kritikai összkiadása J. D. Hawkins tollából (kiegészítésekhez katt ide), minden készen áll ahhoz, hogy új alapokra helyezzük a durván 1175 - 700 közötti időszak történetét Közép- és Dél-Anatóliában, valamint Északnyugat-Szíriában. Ennek ellenére a kutatások eddig meglehetősen mérsékelten éltek ezzel a lehetőséggel, akkor is inkább a politikatörténet és a vallás témaköreire összpontosítva. Jelen kötet azonban a társadalomtörténeti és gazdaságtörténeti alapokat kívánja lefektetni, a vonatkozó források kommentált és újraelemzett új kiadásával. Nélkülözhetetlen kézikönyv, még akkor is, ha az igazi újdonságok csak a gazdaságtörténeti fejezetekben találhatóak.
2. A. H. Jagersma: A descriptive grammar of Sumerian. PhD-értekezés. Leiden, 2010.
Bizony, van olyan sumer dolog, amely még az én kérges hettitológus szívem is megdobogtatja, és ez pedig a hosszú-hosszú évek óta várt Jagersma-féle sumer nyelvtan. Noha több sumer nyelvtanfelfogás van, mint ahány sumerológus, vannak olyan szerzők, amelyek megkerülhetetlenek, s Jagersma is közéjük tartozik. Nem épp metróra való olvasmány (bár ízlések és pofonok...), de akit kicsit is érdekel az a régió, annak el kell olvasnia. Nem fogja megbánni.
3. Christian Marek: Geschichte Kleinasiens in der Antike. München, Beck, 2010.
Bármilyen meglepő, ebben a témakörben eddig nem létezett megbízható kézikönyv, s ezért különösen fájdalmas volt, hogy E. Schwertheimnek az amúgy kiváló Beck-féle Wissen-sorozatban megjelent hasoncímű könyve elég gyenge lett. Így Marek könyve igazi hiánypótló munka lett, a Sagona - Zimansky-féle Ancient Turkey-vel együtt olvasva (hozzátéve Düring Prehistory of Asia Minorját) most már bárki könnyedén és gyorsan tájékozódhat az ókori Anatólia bármely korszakáról. Még akkor is, ha Marek könyvében a hettita és poszt-hettita korszak azért nem lett olyan, mint amilyennek én elvártam volna - de a hardcore rajongóknak úgyis megvannak a maguk specializált áttekintései.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése