2010. június 30., szerda

A NEA világhálós melléklete

A NEA világhálós mellékletet indított Dig-it-al NEA címen (a címadás gondolom valami informatikus humort tükrözhet). Itt a folyóiratba be nem kerülő kisebb szösszenetek olvashatóak. Rögtön mindjárt B. Sass egy írása, aki azt mondja, hogy a nemrégiben beazonosított, a filiszteusokra emlékeztető szíriai hettita utódállam, W/P(a)la/isatin(i) királya, Taita a biztos i. e. 1100 - 900 perióduson belül a X. sz. második felébe datálandó, azon pallos súlyosságú érvre alapozva, hogy mert úgy jobban beleillik az általános történeti képbe (gondoljunk csak utána, mennyi írott forrásunk van ebből a korszakból!).Utána pedánsan leírja, kik lennének így a kortársai. No igen, mindenkinek becsúszik egy-két rosszabb írás.

2010. június 28., hétfő

Könyvajánló - ókori Kelet

Már régen nem jelentkeztem az új könyvek listájával, pedig...

A pedig kifejtve:

R. A. Carter - G. Philip (szerk.): Beyond the Ubaid. Transformation and Integration in the Late Prehistoric Societies of the Middle East. SAOC 63. Chicago, 2010.

Y. Mizrachi: Archaeology in the Shadow of the Conflict. The Mound of Ancient Jerusalem (City of David) in Silwan. Jerusalem, 2010.

O. Keel: Corpus der Stempelsiegel-Amulette aus Palästina/Israel. Von den Anfängen bis zur Perserzeit. Katalog II-III. OBO Series Archaeologica 29 & 31. Fribourg - Göttingen, 2010.

D. T. Potts: Mesopotamia, Iran and Arabia from the Seleucids to the Sasanians. 2010.

S. Démare-Lafont - A. Lemaire (szerk.): Trois millénaires de formulaires juridiques. Genéve, 2010.

M. J. Geller: Ancient Babylonian Medicine. Theory and Practice. London, 2010.

H. D. Beaker - E. Robson - G. Zólyomi (szerk.): Your Praise is Sweet. A Memorial Volume for Jeremy Black from students, colleagues and friends. London, 2010.

2010. június 26., szombat

Kiállítás-ajánló

Két egyiptológiai témájú kiállítás is nyílt a napokban Németországban.

Sahure – Leben und Tod eines großen Pharao
Liebieghaus, Frankfurt am Main
2010. június 24. – november 28.

Papyrusschätze in Leipzig. Vergraben – Verloren – Gefunden - Erforscht
Universitätsbibliothek Leipzig in der Bibliotheca Albertina
2010. június 18. – szeptember 26.

Továbbá felhívnám a figyelmet egy érdekes kiállításra Bécsben, amely i. e. 3. századtól az i. sz. 9. századig terjedő időszakban keletkezett magán- és hivatalos leveleket mutat be Egyiptomból:

Stimmen aus dem Wüstensand. Briefkultur im griechisch-römischen Ägypten
Papyrusmuseum der Österreichischen Nationalbibliothek, Wien
2010. június 10. – 2011. január 15.

Részletek a linkek mögött olvashatók.

A Disciplinary Measures konferenciáról

Itt olvasható Andie Byrnes részletes beszámolója és jegyzetei a Disciplinary Measures? Histories of Egyptology in Multi-Disciplinary Context című tudománytörténeti konferenciáról, amelyet június 10. és 12. között rendeztek Londonban.

2010. június 23., szerda

Marhaši = BMAC = hurri? (2. rész)

Sorozatom első részében azzal foglalkoztam, hogy tényleg hurriul beszéltek-e Marhašiban és az eredmény az lett, hogy nem. Most, a kedélyeket tovább csigázandó, még nem arról fogok beszélni, hogy azonosítható-e Marhaši a BMAC-mal, hanem a vonatkozó tanulmány első feléről, melyet szintén Tremblay írt és melynek célkitűzése a Marhaši név pontos alakjának megállapítása és annak a kérdésnek megválaszolása, hogy ez összefügg-e Margiána nevével.

1. Tremblay a név eredeti alakjának megállapításáért egy majdhogynem teljes válogatást állított össze az e földrajzi régiót, ill. a régió nevéből képzett tárgyneveket említő szöveghelyekből, melynek során a Barahšum, Marhaši, Marahši, Warahši, Parahš°, Paraši, paraša° alakokat sikerült kigyűjtenie.

A kezdő mássalhangzó szerinte a fentiek alapjána következő lehet:
  • f
  • bilabiális frikatíva
  • zöngétlen nazális
  • labioveláris frikatíva
  • nazalizált zöngétlen labioveláris frikatíva

Ha a Kedves Olvasó most a fejéhez kapott, ne aggódjon, nem Önben van a hiba. Most tegyük azt félre, hogy ezek részben értelmezhetetlen leírások. A probléma ott van, hogy Tremblay minden egyes szöveghelyet azonos értékűnek kezel és nem választja szét őket sem nyelvileg, sem kronológiailag.

Pedig így kiderülne, hogy a sumerben mindig Marhaši áll (a több tucatnyi példa mellett mindössze kétszer Marahši), az akkádban pedig mindig Barahšum. Warahši egyetlen egyszer fordul elő, igencsak kétes kontextusban. A p- kezdetű alakok pedig Márira – nyilván innen került át az egyetlen hettita alak, a Paraši is - és újbabilóni adatokra korlátozódnak, azaz nyilván másodlagosak. Azaz jól látható, hogy az idegen fonémát a sumerek m-mel, az akkádok b-vel vették át. Ezért nyugodtan igazat adhatunk a hagyományos magyarázatnak, miszerint itt egy ún. prenazalizált b állhatott, vagy egyszerűen csak egy *mb mássalhangzócsoport.

A szó közepén a -rahš-, -rhaš csoportok Tremblay szerint egy -rxs- mássalhangzócsoportra utalnak (a -x- egy torokhangot jelöl). Ez teljesen elfogadható.

A szóvégi magánhangzóra a különböző ritkább írásváltozatok alapján megint mindenféle extra magánhangzót tételez fel, ennek ismertetésétől most eltekintek, és a legevidensebb i-nél maradok (az -umot akkád nominativusnak tételezve fel).

2. A Margiánának nevezett régió neve gazdagon adatolt az iráni nyelvekben az óperzsától egész mai napig (Merv), és számos nyelv is kölcsön vette az iráni alakokat. Tremblay gondosan összegyűjti az alakokat és elmagyarázza összefüggéseiket. Legkorábbi – óperzsa – alakja Marguš, minden alak ebből ered, kivéve az avesztai Mouru-t. Tremblay kritikailag áttekinti a kettő összekapcsolására született elméleteket és rámutat, hogy egyik sem tartható fenn s így kézenfekvő azt feltételezni, hogy egy helyi földrajzi név kétfajta adaptációjával állunk szembe. A kérdés tehát az, hogy lehet-e Marguš, ill. Mouru- Marhaši (azaz kb. *mbarxsi) adaptációja? Tremblaynél a fonetikai változatok olyan gazdag tárháza van Marhaši esetében, hogy természetesen lehet, bár az avesztai alak megválaszolásához még így is el kell tüntetnie a *x-t, különféle trükkök révén, így tehát még ő is azt mondja: lehet, de nem biztos hogy az iráni nevek és Marhaši összefüggenek. Szerintem a két szó eleje gyanúsan összecseng (Marh° és Marg°), de kétségtelen, hogy meg kellene magyarázni tudni az avesztai alakot, az óperzsa szó u-tövűségét és a °si végződést az eredeti névben. A „lehetséges” továbbra is a helyzet legmegfelelőbb leírása.

2010. június 19., szombat

Nyárkezdő könyvajánló (egyiptológia)

Frissen államvizsgázott egyiptológus barátaimnak ajánlom ezt a bejegyzést. Remélem, találnak majd kedvükre való újdonságot! :)

James P. Allen: Middle Egyptian. An Introduction to the Language and Culture of Hieroglyphs. Cambridge, CUP, 2. (javított!) kiadás

Johanna Brankauer: Coptic. A Learning Grammar (Sahidic). Subsidia et Instrumenta Linguarum, Orientis 1. Wiesbaden: Harrasowitz

Anne Boud'hors, James Clackson, Catherine Louis, and Petra Sijpesteijn (eds.): Monastic Estates in Late Antique and Early Islamic Egypt: Ostraca, Papyri, and Studies in Honour of Sarah Clackson. American Society of Papyrologists

Friedhelm Hoffmann, Martina Minas-Nerpel, Stefan Pfeiffer: Die dreisprachige Stele des C. Cornelius Gallus. Übersetzung und Kommentar. Archiv für Papyrusforschung und verwandte Gebiete - Beihefte 9. Walter de Gruyter

Katja Lembke, Martina Minas-Nerpel, and Stefan Pfeiffer (eds.): Tradition and Transformation. Egypt under Roman Rule. Proceedings of the International Conference, Hildesheim, Roemer- and Pelizaeus-Museum, 3–6 July 2008. Culture and History of the Ancient Near East 41. Leiden: Brill

S.J. Mpay Kemboly: The Question of Evil in Ancient Egypt. Golden House Publications

Richard Phillips: Pursuit of Invisibility: Ritual Texts from Late Roman Egypt. American Society of Papyrologists


Andreas Schweizer – David Lorton (ed.): The Sungod’s Journey through the Netherworld. Reading the Ancient Egyptian Amduat. Cornell University Press, 2010 (Foreword: Erik Hornung)

JANER 10/1 (2010)

A tartalomból:

B. Brian: Kingship and Ancestral Cult in the Northwest Palace at Nimrud
I. Peled: Expelling the Demon of Effeminacy: Anniwiyani's Ritual and the Question of Homosexuality in Hittite Thought
J. Miller: Paskuwatti's Ritual: Remedy for Impotence or Antidote to Homosexuality?
C. Corti: "Because for a long time (the gods of Zalpa) have been ignored ... hence these offerings in this way do we donate". New Celebrations in the Zalpuwa Land

2010. június 15., kedd

Ókori Kelet az Erasmus Kollégiumban

2010. június 24.-én, csütörtökön, kerül sorra az Erasmus kollégium újoncainak konferenciájára, melyen a következő ókori keletes előadás fog elhangozni (egyiptológiai nem lesz):

14.00-14.30. Rókus Levente: A Folyamköz nomádjai: dimorf társadalmi struktúrák a Kr. e. első évezredi Mezopotámiában. - Vitaindító: Vér Ádám

Helyszín: ELTE BTK, Múzeum krt. 6-8. fsz. 34, "Kovács Máté terem" (az épületet egyelőre nem sikerült kinyomoznom)

2010. június 12., szombat

Konferencia-felhívás: Cognitive linguistics in Near Eastern philologies

Network invitation and call for papers


Traditionally, the fields of linguistics, cognitive science and regional philologies have led quite separate existences. The two former areas have started a very fruitful collaboration during the recent decades in the field of cognitive linguistics, but with occasional exceptions, philology has mainly been left out of the collaboration. Rather than dwelling on the possible reasons for this, we propose to establish a network of scholars interested in the conjunction of cognitive linguistics and philology, particular the philologies of the modern and ancient Near East.


The purpose of this move is to establish a relationship of benefit for both fields: On the one hand traditional philological disciplines such as lexicography and etymology stand to gain from advances in the understanding of categorical structure within cognitive linguistics, just as the study of individual texts and discourses can be furthered by theoretical models of such phenomena as metaphors and conceptual blending. On the other hand, many Near Eastern languages, especially the ancient ones, are difficult to access for linguists for comparative or typological purposes, as introductions to these languages are often strongly steeped in individual philological traditions. For the linguist, this leaves a rich material for language study relatively unexplored.


The aim of this call is twofold. The long-term objective is to assemble a network of scholars working with or interested in the cross field between cognitive linguistics and Near Eastern philologies. On a shorter term, we would like to initiate this cooperative effort by inviting interested scholars to join forces for a project combining various approaches to the main theme outlined here. We envisage the project as taking the form of a symposium or workshop resulting in a published anthology, but the exact nature will naturally depend on the amount and nature of feedback on this call.


For the moment, we cordially invite feedback of two kinds:


1) Statements of interest in becoming part of the network, and/or
2) Abstracts of current projects, results of which could be presented at a workshop and/or anthology in the near future


Sample topics for abstracts dealing with in one or more Near Eastern languages would include


Metaphors
Rhetoric device in particular texts/discourses
Issues of translation to modern Western languages
Classification and category structure
Language-specific issues, e.g. writing systems or grammar


Abstracts should be in English and of no more than 300 words. The initial deadline for abstracts is July 15 2010. Please send abstracts, statements of interest and questions or comments to Joshua Sabih joshua kukac hum.ku.dk or Rune Nyord rnyord kukac hum.ku.dk


Rune Nyord
Postdoctoral fellow
University of Copenhagen

2010. június 9., szerda

Anatóliai méhek a vaskori Izraelben

Általában nem szokásom a médiumokban megjelenő régészeti híreket kommentálni, mivel ezek sokszor csak (rossz esetben szenzációhajhász, ill. pénzfelhajtó) hírközlések, a valódi, tudományos publikációra pedig úgyis éveket kell majd várni. Most kivételt teszek, éppen azért mert egy már megjelent (ill. voltaképp megjelenendő) tanulmányról van szó, amelynek témája felettébb izgalmas:

Guy Bloch et al.: Industrial apiculture in the Jordan valley during Biblical times with Anatolian honeybees. Proceedings of the National Academy of Sciences (Early Edition - ez azt jelenti, hogy a világhálón már hozzáférhető, de nyomtatásban csak később lát napvilágot).

Arról van szó, hogy az i. e. 12-9. sz.-ban virágzott Tel Rehovon, a vaskori Izrael egyik legnagyobb településén nemrégiben egy méhészetet tártak fel, amely az Óvilágban a legkorábbi in situ lelet, kalibrált radiokarbon adatok szerint a X. sz. vége / IX. sz. eleje (most tekintsünk el a hibahatároktól és a valószínűségektől). A méhészet becsült kétszáz kaptárából mintegy harminc maradt fenn, égetetlen agyag hengerek, melyek egyik oldalon egy fedéllel voltak lezárva.

A tanulmány arról szól, hogy két kaptárban megszenesedett lépet találtak, bennük méhek (dolgozók, herék és utódok) maradványaival. A kutatók megvizsgálva e maradványokat arra a következtetésre jutottak, hogy ezek nem a helyi háziméh, de még csak nem is a szomszédos, hanem az anatóliai háziméh (Apis mellifera anatoliaca) maradványai ezek. Különféle érvekkel ki lehetett zárni, hogy az adott időben anatóliai háziméh élhetett volna Izraelben, ezért arra a következtetésre jutottak, hogy anatóliai importtal állunk szemben, mégpedig olyannal, amely méhészeti okokból kifolyólag folyamatos utánpótlást kellett, hogy biztosítson.

Két kérdés merül fel: volt-e méhészet Anatóliában, ill. hogyan is zajlott ez a kereskedelem? Sajnos a cikk szerzői között mindössze egy nem-természettudós van (az ásató Amihai Mazar), így ennek megfelelően e két kérdésre elég furcsa válaszokat kapunk.

1. Anatóliai méhészetre a hettita törvényeket, egy i. e. harmadik századi (!) egyiptomi (!) papiruszt és egy vagy Anatóliára vagy a Zagroszra (!) utaló nyolcadik századi asszír sztélét idézi példaként. Ez nulla. Holott elég ha valaki kinyitja a online is elérhető hettita szótárt (CHD), melynek milit- 'méz' címszavából kiderül, hogy

a) a méz rendkívül gyakori szereplője az anatóliai rítusoknak
b) a mítoszok alapján a hettiták szerint a méz a méh hasában van
c) ismerünk méztartó edényeket
d) az 'édes' fogalmai visszatérően e szóból vannak képezve

Ha pedig a luvikhoz fordulunk (amelyekkel átjutunk a vaskorba), csak lexikális alapon az a), c), d) jelenségekkel szembesülünk rögtön (az ékírásos luvi szótár online is elérhető).

Más szavakkal, az anatóliai méhészkedés megléte sokkal szilárdabban bizonyítható.

2. A kereskedelem kérdése. A cikk szerzői azt állítják, hogy a Tel Rehov-i emlékanyag alapján a város a föníciaiakkal, Ciprussal, a görögökkel és Egyiptommal kereskedett; ill. hogy Izrael és Anatólia közötti közvetlen kereskedelmi kapcsolatra nincs bizonyíték ebből a korszakból. Ezzel szemben a helyzet a következő:

a) Az 1Kir 10:28-29 (2Krón 1:16-17) alapján közismert, hogy Salamon a dél-anatóliai Québól (is) szereztette be lovait. A kérdés természetesen az, miképpen? A kutatás ezt vagy a föníciaiak által vagy (inkább) a közbeeső más luvi utódállamok (jelesül Hama) által magyarázza. Azaz a helyes kérdésfeltevés inkább úgy hangzik, kapcsolatban álltak-e az izraeliek a luvi utódállamokkal?

b) E kérdésre a válasz természetesen evidensen igen, elég ha a jól ismert alkalmi politikai szövetségekre gondolunk. S itt külön kiemelendő Hama szerepe: nemcsak a lókereskedelemben, hanem a vallási ideák közvetítésében, vagy akár a személyes kapcsolatok szintjén is (a hamai király Tó'i és fia, Jórám szövetsége Dáviddal, 2Sám 8: 9-10).

Azaz úgy tűnik, az anatóliai méheket leginkább a luvi utódállamokkal fennálló kapcsolataik révén szerezhették be, amelyek egy része (feltételezhetően Hama) közvetítő szerepet játszott, mivel az anatóliai méh az akkori szíriai klimatikus viszonyok között nem élhetett meg.

Ajánlott olvasmányok:

A. A méhekhez

Crane, Eva (1983): The Archaeology of Beekeeping. London.

Mazar, A. - Panitz-Cohen, Nava (2007): It is the Land of Honey. Beekeeping in Iron Age IIA Tel Rehov - culture, cult and economy. NEA 70: 202-219.


Mazar, Amihai et al. (2008): Iron Age beehives at Tel Rehov in the Jordan valley. Antiquity 82: 629-639.

B. A luvi - izraeli kapcsolatokhoz

Hutter, Manfred (2004): Wiederspiegelungen religiöser Vorstellungen der Luwier im Alten Testament. In: Mirko Novák - Friedhelm Prayon - Anne-Maria Wittke (szerk.): Die Außenwirkung des späthethitischen Kulturraumes. Güteraustausch - Kulturkontakt - Kulturtransfer. AOAT 323. Münster, 425-442.


Ikeda, Yutaka (1982): Solomon's Trade in Horses and Chariots in Its International Setting. In: Tomoo Ishida (szerk.): Studies in the Period of David and Solomon and Other Essays. Papers Read at the International Symposium for Biblical Studies, Tokyo, 5-7 December 1979. Winona Lake, 215-238.

2010. június 7., hétfő

Könyvbemutató: Bir Minayh

Végre eljött a régen várt pillanat, és megjelent a több éves, Luft Tanár úr vezette Bir Minayh-i magyar expedíció eredményeit feldolgozó könyv. Az Archaeolingua Alapítvány és az ELTE Egyiptológiai Tanszék közös szervezésében lesz a könyvbemutató 2010. június 15-én, kedden, 17.00 órakor. A könyv pontos címe:

Ulrich Luft (ed.)
BI’R MINAYH
Report on the Survey 1998–2004

A bemutató helyszíne:
ELTE BTK Kari Tanácsterem
1088 Budapest, Múzeum krt. 4/A

A könyvet bemutatja:
Prof. Dr. Török László, az MTA rendes tagja és Dr. Jerem Erzsébet, tudományos főmunkatárs, egyetemi docens, az Archaeolingua Kiadó felelős vezetője

(A kötet ára 19 600 Ft, a könyvbemutatón a kedvezményes ár 14 000 Ft a meghívó tanúsága a szerint)

SEC előadás

A következő SEC felolvasóülés június 8-án, kedden lesz, 17.30-kor, ismét egy egyiptológiai témájú előadással:

Bárány Ildikó (egyiptológus hallgató)
Kígyók az óegyiptomi alvilági könyvekben

Helyszín:
ELTE BTK Assziriologiai és Hebraisztikai Tanszék
Múzeum krt. 4/F II. 234.

2010. június 6., vasárnap

Marhaši = BMAC = hurri? (1. rész)

Noha a téma nem szűkebb szakterületem, természetesen nem tudom megállni, hogy néhány szóban (bejegyzésben) ne kommentáljam Francfort és Tremblay elméletét, amit legegyszerűbben a címben jelzett egyenlettel lehet kifejezni. Emlékeztetőül a cikk adatai:

Henri-Paul Francfort – Xavier Tremblay: Marhaši et la civilisation de l’Oxus. Iranica Antiqua 45 (2010) 51-224.

Itt most a dolgozat harmadik (legprovokatívabb) részével foglalkozom, az oxusi civilizáció (BMAC) nyelvének azonosításával, melyet Tremblay írt. Vigyázat, hosszú lesz.

1. Ha eltekintünk a Marhašival való azonosítástól, a BMAC területéről nincsenek írásos emlékeink, így nyelvét, nyelveit közvetlenül nem lehet meghatározni. Az egyetlen lehetőség, ha valamilyen közeli nyelvben szubsztrátumként nyomot hagytak. Tudni kell, hogy a BMAC az indo-iráni törzsek vándorlása útjában (vagy mellette) feküdt, és noha interakciójuk részletei körül vita dúl, kialakult egy komoly szanszkritista nyelvészek (pl. F. Kuiper, A. Lubotsky, M. Witzel) fémjelezte nyelvészeti irányzat, mely az indo-iráni köztes alapnyelv (ill. kisebb részben az iráni és ind nyelvek) ismeretlen eredetű jövevényszavainak forrását ebben a régészeti (!) csoportban látja (implikálva a régészeti kultúrák és nyelvek egy az egyben történő megfelelését, amely szinte sohasem igaz, de ettől most tekintsünk el, ahogy a nyelvcsoport harmadik ágától, a núrisztáni nyelvektől is). Ezért Tremblay cikkének első felét az teszi ki, hogy végigveszi ezeket a szavakat, etimológiai szempontból. Számomra többségében meggyőző és precíz, az indogermanistáknak sok csemegét tartalmazó elemzéssel azt mutatja ki, hogy ezek vagy mégiscsak indoeurópai eredetűek vagy olyan általános vándorszavak, amelyekkel úgysem lehet mit kezdeni. Nyilván fennmarad még így is néhány szó, de a szubsztrátum-elmélet alapvetően nem tudja megválaszolni a BMAC nyelvének kérdését.

2. Ha viszont a BMAC azonosítható Marhašival, akkor egy minimális forrásunk mégiscsak van, mégpedig az ókori keleti forrásokban megőrződött marhaši személynevek, elsősorban a helyi uralkodók és előkelők nevei, amelyeket J.-J. Glassner gyűjtött össze (L’onomastique de Marhasi, N.A.B.U. 2005/1, 11-14). Evidens, de azért felhívom a figyelmet, hogy Marhaši nyelvi meghatározása független a lokalizációjától, tehát pl. ha Marhaši mégsem azonos a BMAC-mal, attól még bőven lehet hurri nyelvű, vagy amit csak a nyelvészek kihoznak.

2.1. A lista tizenhét személynév, melyben akad – a bizonytalanokat is beleszámolva – sumer (kettő), sémi (négy) és elámi is (egy). Glassner maga amellett érvelt, hogy nem hogy egy elámi név van közöttük, hanem a többség elámi, vagyis a marhašiak elámiul beszéltek (az Abalgamaš, Libanukšapaš nevek kétségtelenül elámi hatást keltenek). Tremblay ezért a következő pontban alapos kritika alá veti alá ezt a nézetet, ahol az is kiderül, hogy a fentebb is említett egy (nem egészen kifogástalan) néven kívül a többi nem ismeretes az elámi onomasztikonból s szerinte nem is magyarázhatóak elámi elemekből.

2.2. Ha nem elámi, akkor mi? Tremblay felveti, hogy voltaképp lehetne indoiráni is, miért ne? (mint utaltam rá, a BMAC és az indoirániak valódi kapcsolata ténylegesen tisztázatlan). Gyárt is rögtön mindegyikhez indoiráni – indo-európai etimológiákat és nem is rosszakat. De felhívja a figyelmet arra, hogy ezek megsértik az indoiráni fonotaxist, ráadásul azt kellene feltételezni, hogy a neveket nem mindig ugyanabban a nyelvtani esetben írták át forrásaink.

2.3. Mi marad hát? Tremblay egy majd’ hetven éves ötlethez fordul, amikor is két kutató, P. Purves és I. J. Gelb egy-egy marhaši névről azt feltételezte, hogy hurri. Tremblay így végigvizsgálja a fennmaradt neveket a hurri névanyag tükrében, s azokat ennek alapján egy hurri nyelvjárásból származóakként, s így Marhaši nyelvét pedig hurriként azonosítja (ill. kitalál hozzá egy nevet is: „vannique”).

3. Hogyan is lehet ezt értékelni?

3.1. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a vizsgálat személynevekre épül. Csakhogy a személynevek finoman szólva sem kielégítő források: egyrészt etimologizálásuk sokszor teljesen bizonytalan, másrészt a személynevek nyelvi hátterének (különösen a vezető réteg esetén) és a ténylegesen beszélt nyelvnek sokszor igen kevés köze van egymáshoz. Néhány híres példa az ókori Keletről: Mitanni uralkodóinak többsége indoiráni nevet viselt, de hurriul és akkádul levelezett; a hettita uralkodóknál hettita, luvi, hurri nevek egyaránt előfordultak; a karkemisi hettita alkirályok hurri neveket hordtak, de hettita – luvi kétnyelvűek voltak; a sam’ali uralkodók hol luvi, hol arámi nevet hordtak, de arámi feliratokat állítottak; a sort a végtelenségig lehetne folytatni. A névanyag tehát nem, vagy csak rendkívül korlátozottan alkalmas nyelvi következtetések levonására.

3.2. Ám ha csak névanyag van, márpedig itt csak az, akkor kénytelen a kutató arra támaszkodni. A dolog nem teljesen reménytelen, ha sok név áll rendelkezésre. Az ókori Anatólia például névanyagilag jól elkülöníthető tartományt alkot, amelyre már a hettita és rokonsága megfejtése előtt rájöttek. Csakhogy itt összesen tizenhét név van, amelyből az ismert nevek kirostálása után tíz marad fenn! Tíz névre alapozni egy állam nyelvi viszonyainak megállapítását merész.

3.3. Még ez sem lenne feltétlenül kizáró ok, ha ez a tíz tényleg összefüggő, transzparens név lenne. Például a nyugat-anatóliai Arzawát illetően sem sokkal jobb a helyzet, de ott le se lehet tagadni, hogy luvikus nyelvből származnak a nevek. Csakhogy ebből a tíz névből mindössze egyetlen egy ismert más forrásból is (Aridubuk, talán hurri)! A többi kilencet különféle hurri nevekből kiszegmentált, jelentésüket tekintve általában ismeretlen elemből próbálja megmagyarázni, ahol is szabad teret enged a magánhangzók és mássalhangzók, valamint a jelentések össze-vissza történő váltakozásának. Munkamódszerét jól érzékelteti a következő két példa:
  • az Arp/wilukpi és Hušumkipi nevek első felében a hurri evri- ‘úr’ és az akkádból hurriba bekerült hupši- ‘petit propriétaire corvéable, vilain’ jövevényszót (!) látja, míg az utótagban egy „Kfi” istennevet (!) és ebből valahogy a következő jelentések jönnek ki neki: „Kfi est seigneur” és „Kfi affranchit” (!)
  • a Lipanukšapaš és Lipanaškupi nevek esetén a hurri ašk- ‘demande’ igével összekapcsolva jön ki neki „Le Dieu Lipan conquiert vel sim.”

Emellett megsérti a hurri fonotaxist (ezt annak tulajdonítja, hogy itt egy új hurri nyelvjárásról van szó) és feltételezi, hogy a marhaši neveket nem mind ugyanabban a nyelvtani esetben írták át forrásaink. Jól látja a Kedves Olvasó: Tremblay pontosan úgy érvel a hurri azonosítás mellett, ahogyan az indoiráni azonosítást elutasította! S ha szigorúan nézzük, egyetlen talán hurri nevünk van Marhašiból – még sumer és sémi is több!

(Szubjektív megjegyzés: nem tudok attól a benyomástól szabadulni, hogy a hurrik afféle csodaszerré váltak: ha valamilyen név vagy szó eredetét nem ismerjük Mezopotámiában, akkor az biztos hurri. Ehhez az attitűdhöz ld. még Th. Schneider dolgozatát, aki meg a kassúkban akar hurrikat látni: Kassitisch und Hurro-Urartäisch. Ein Diskussionsbeitrag zu möglichen lexikalischen Isoglossen. AoF 30 (2003) 372-381).

3.4. Summázat: alkalmatlan anyagon, nem megfelelő módszerrel végzett vizsgálat alapján kijelenteni, hogy a marhašiak egy hurri nyelvjárást beszéltek, véleményem szerint nem megalapozott.

2010. június 5., szombat

Iranica Antiqua

Megjelent a címben jelzett folyóirat legújabb, 45 (2010)-es kötete, telve érdekesebbnél érdekesebb írásokkal (a tartalomjegyzéket absztraktokkal ld. itten), köztük még egy magyar szerző írásával is (a szászánida jog témájában), ám mind közül kiemelkedik a következő, csekély százhetven oldalas, bombasztikusnak ható írás:

Henri-Paul Francfort - Xavier Tremblay: Marhaši et la civilisation de l'Oxus.

A szerzőpáros (ahol Francfort a jelzett terület régészetének egyik legkiválóbb ismerője, Tremblay pedig neves indogermanista, akinek az egyik szakterülete az iráni nyelvek) nem kevesebbet állít, mint hogy Marhaši nem az iráni Kermán vagy Beludzsisztán tartományok területén terült el, ahogy más kutatók eddig javasolták, hanem az oxusi civilizációval (a baktriai - margiánai régészeti komplexum, BMAC) azonos, és a személynevek alapján egy keleti hurri (!!!) társasággal állnánk szemben.

Enyhén szólva is meghökkentő állítások, amelynek megvitatását minden bizonnyal sikerrel fogja hátráltatni, hogy a cikket franciául írták, mert a szerzők nem ismerik Villon örökbecsű sorát: Mais où son les neiges d'antan? Engem mindenesetre ez nem riaszt vissza, a cikk itt van előttem, máris nekiülök - s talán még egy bejegyzést is fogok erről írni (de nem ígérek semmit).

2010. június 1., kedd

Call for papers: NACAL 39

A North American Conference on Afroasiatic Linguistics konferencisorozat 39-ig találkozója Austinban (Texas) lesz 2011. február 12 és 13-án. A rendezvény neve önmagáért beszél a tematikát illetően. További részletek a felhívás hivatalos honlapján olvashatók. A jelentkezéseket 2010. november 15-ig várják.

Még két folyóirat

További két folyóirat frissen megjelent számának tartalmáról tájékozódhatunk az alábbi oldalakon:

A Göttinger Miszellen 225 (2010) tartalomjegyzéke
(a lap tetején a 224-es szám látható, kicsit lejjebb kell gördíteni az oldalt)

A Journal of Near Eastern Studies 69/1 (2010) tartalomjegyzéke