Noha nekem még mindig rengeteg hivatalos ügyintéznivalóm van (amit persze felettébb élvezek…), lassan arra is jut időm, hogy ismét írjak néhány blogbejegyzést, különösen mivel rengeteg felhalmozott információ vár továbbításra.
De előbb talán megérdemel egy rövid bejegyzést az a konferencia is, amelyen még a múlt héten volt szerencsém részt venni Salzburgban. Az ugyan egy indogermanisztikai konferencia volt (ill. hogy pontos legyek: az indogermanisztikai konferencia, a Fachtagung), s így nem kifejezetten tartozik e blog olvasóinak érdeklődési körébe, de mint mindig, itt is volt egy izgalmas Kis-Ázsia szekció. Nem túl nagy, mivel sok anatóliai specialista sajnos most nem a hettitáról és rokonairól, hanem más indoeurópai problémákról tartott előadást. A hettitás előadások közül kettőt emelnék ki: a marburgi egyetem professzora, Elisabeth Rieken, és diákja, Anna Bauer egymásra épülő előadásai azzal a kérdéssel foglalkoztak, hogy mi az oka annak, hogy egyes hettita mondatokban az ige – látszólag szabálytalanul – előre vetődik (Verbanfangsstellung im Hethitischen; Verbanfangsstellung in den hethitischen Übersetzungstexten). Azt mutatták ki, hogy az ige előrevetése csak szemantikailag jól körülírható, hangsúlyos esetekben fordulhat elő; ill. hogy a fordítási irodalomban és az invokációkban, ahol ez a szemantikai ok nincs jelen, egyrészt az idegen nyelv mondatszerkezetét másolta az írnok, másrészt, idővel, ez stilisztikai eszközzé vált az invokációkban.
De előbb talán megérdemel egy rövid bejegyzést az a konferencia is, amelyen még a múlt héten volt szerencsém részt venni Salzburgban. Az ugyan egy indogermanisztikai konferencia volt (ill. hogy pontos legyek: az indogermanisztikai konferencia, a Fachtagung), s így nem kifejezetten tartozik e blog olvasóinak érdeklődési körébe, de mint mindig, itt is volt egy izgalmas Kis-Ázsia szekció. Nem túl nagy, mivel sok anatóliai specialista sajnos most nem a hettitáról és rokonairól, hanem más indoeurópai problémákról tartott előadást. A hettitás előadások közül kettőt emelnék ki: a marburgi egyetem professzora, Elisabeth Rieken, és diákja, Anna Bauer egymásra épülő előadásai azzal a kérdéssel foglalkoztak, hogy mi az oka annak, hogy egyes hettita mondatokban az ige – látszólag szabálytalanul – előre vetődik (Verbanfangsstellung im Hethitischen; Verbanfangsstellung in den hethitischen Übersetzungstexten). Azt mutatták ki, hogy az ige előrevetése csak szemantikailag jól körülírható, hangsúlyos esetekben fordulhat elő; ill. hogy a fordítási irodalomban és az invokációkban, ahol ez a szemantikai ok nincs jelen, egyrészt az idegen nyelv mondatszerkezetét másolta az írnok, másrészt, idővel, ez stilisztikai eszközzé vált az invokációkban.
1 megjegyzés:
Hehehe. Hát én most CSAK ilyen típusú előadásokat hallgatok Lipcsében!
Megjegyzés küldése