2008. október 15., szerda

Leipzig 2008: Beszámoló – második rész

Ahogy beszámolóm első részében ígértem, még egy bejegyzést szentelek a lipcsei konferenciának, ahol magukat az előadókat és előadásokat ismertetem dióhéjban.
Lelkesedésem nemcsak a konferencia témájának szólt, bár tagadhatatlanul ez az első konferencia, ahol gyakorlatilag minden előadás érdekelt. Nem lehet visszaadni azt a rendkívüli élményt, amikor az ember – kiszakadva magyarországi kis elefántcsonttornyából – szemtől szembe találja magát azokkal az egyiptológusokkal, akiknek nyelvtanaiból éveken át tanult. (Kicsit hasonló élményben volt részem, mint Adriennek a Melammu konferencián) Hátborzongató és egyben felvillanyozó érzés volt, hogy a handout-omon feltüntetett hivatkozások egytől-egyig ott ülnek a teremben. Néhány név (a teljesség igénye nélkül): Friedrich Junge, Antonio Loprieno, Wolfgang Schenkel, Ariel Shisha-Halevy, és a talán kevesebbek által ismert Leo Depuydt, Frank Kammerzell, Carsten Peust, Chris Reintges, Jean Winand (az ő könyveik is ott sorakoznak a tanszéki könyvtárunkban – vagy ott kellene sorakozniuk –, csak nem képezik a törzsanyag részét). Természetesen nem kis félelemmel töltött el, mit fognak szólni, amikor saját előadásomban esetenként kritizálom őket, de szerencsére minden remekül sikerült, és számos építő jellegű és releváns hozzászólást, kérdést kaptam az előadást követő vita során.
Nagy számban képviseltette magát a mi generációnk is, feltétlenül érdemes megemlíteni közülük néhány tehetséges fiatalt, hiszen a jövő nyelvtanait talán éppen ők fogják majd megírni. Azokat emelném ki, akiknek az előadása számomra is izgalmas és/vagy gondolatébresztő volt: Renata Landgráfová Prágából érkezett (bár pont októbertől kapott új állást Berlinben), és egy igen lendületes előadást tartott a közép-egyiptomi főnévi csoportok topikalizációjáról. Ez volt a témája nemrég elkészült doktori disszertációjának is. Eitan Grossman (Jeruzsálem), Shisha-Halevy professzor kiváló tanítványa, olyan tagadási mechanizmusokról számolt be egyes kopt dialektusokban, amelyekről még csak nem is hallottam eddig. Meggyőző érveléssel mutatta be e minták kialakulását, elterjedését és eloszlását. Andreas Stauder Baselből egy igazán briliáns elme, csak sajnos roppant nehéz követni az érvelését, mert előadásaiba rendszerint több éves kutatómunkájának eredményeit próbálja besűríteni (Rodoszon is hallottam előadni, ott is ez történt). Szerencsére nemsokára megjelenik egy önálló monográfiája és akkor talán megértek végre mindent, amit a passzív, deszubjektív és detranzitív szerkezetekről állít.
Ezúton szeretnék megnyugtatni mindenkit, aki eddig szorongva titkolta, hogy kukkot sem ért a közép-egyiptomi igerendszerből, avagy bizonytalankodik az jw partikula funkcióját illetőleg, hogy ezek a kérdések abszolúte napirenden vannak a 21. században is. Én egy kicsit meg is hökkentem azon, hogy az alapvető kérdésfeltevések még mindig ugyanazok, mint évtizedekkel ezelőtt: Hány darab sDm.f forma van? Időt vagy aspektust kódolnak a különböző igeformák? Mi a pontos szerepe az jw partikulának és hogyan változhatott meg ennyire a funkciója az újegyiptomiban? Cirkumstanciális-e a cirkumstanciális? Van-e emfatikus nominális mondat? Tényleg zöngés dentális mássalhangzóra vezethető vissza az egyiptomi ayin? – és így tovább. Általános téma volt az annotált adatbázisok létrehozásának sürgető időszerűsége, illetve az egyiptológusok és nyelvészek (amúgy már megkezdett) párbeszédének elmélyítése. Jelen konferencia is kimondottan ez utóbbi célt tűzte ki maga elé, és szerintem részben teljesítette is. Mindannyian nagyon sokat tanultunk belőle.

2 megjegyzés:

Mindegyéniség írta...

én szívrohamot kaptam volna ott helyben, és a Junge ölébe ájulok:)

Egedi Barbara írta...

Velem ez KONKRÉTAN majdnem meg is történt, amikor a konferencia előestéjén realizáltam, hogy az a kedélyes és végtelenül szimpatikus öregúr, aki szemben ül velem a vacsoraasztalnál, és akit mindenki vállveregetve köszönt és Friedrichnek szólít, csak Junge professzor lehet! :)

NB. Ő volt az egyik legkedvesebb és legközvetlenebb tagja az egész társaságnak.