A közlemény tegnap, március 30-án, a délelőtti órákban jelent meg az egyiptomi hírügynökségek oldalain: Essam Sharaf miniszterelnök Zahi Hawass-t nevezte ki a Régiségek Minisztériumának élére, véget vetvén a közel egy hónapja tartó zűrzavaros helyzetnek, melyre leginkább a műemlék-szektorban uralkodó fejetlenség, valamint a raktárak, múzeumok és régészeti lelőhelyek módszeres fosztogatása nyomta rá bélyegét. A Régiségek Minisztériuma még nem sokkal Mubarak elnök lemondása előtt állt fel, s maga a miniszteri poszt Hawass március 3-án bejelentett távozása óta betöltetlen maradt.
Bizonyára sokan felszisszentek a hír hallatán, hogy ismét az az ember regnál a fáraónikus emlékek felett, aki leköszöntét követően bírálatok és korrupciós vádak céltáblájává vált, s akinek impulzív, becsvágytól fűtött természete sokakban visszatetszést keltett. Érdemes azonban vázlatosan áttekinteni a döntéshez vezető út történéseit illetve a kinevezés lehetséges rövidtávú következményeit.
Hagyjuk most figyelmen kívül azt az egyébként lényeges kérdést, hogy mivel magyarázható az a furcsa egybeesés, mely a műkincslopások és lelőhely-fosztogatások elharapózása illetve Mubarak, majd Hawass távozásának időpontja között van (hogy az eltűnt régiségek csodás megkerülése illetve Hawass megerősödése és újbóli kinevezése közötti párhuzamot már ne is említsük), és nézzünk szembe inkább azzal a ténnyel, hogy erős kezű vezető híján a Régiségek Legfelsőbb Tanácsából lett minisztérium teljes tehetetlenséggel szemlélte az évezredes műkincsek pusztulását - már azon ritka pillanatokban, amikor működése éppen nem a Hawass megüresedett székének megkaparintását célzó belső hatalmi harcokban merült ki..A Facebook-ot valósággal ellepték az önjelölt kandidánsok "rajongói oldalai", akik hangos szóval önnön miniszteri kinevezésüket követelték, de elenyésző volt azon épkézláb javaslatok száma, melyek ilyen vagy olyan megoldást kínáltak a meglévő súlyos problémák valamelyikére. A köztudatban több komoly név is forgott a miniszteri poszt várományosaként, közülük Dr. Alaa Shaheen-ról, a Cairo University régészeti fakultásának vezetőjéről napokig mint beiktatott új miniszterről beszélt az egyiptomi sajtó. Shaheen esete egyébként példaértékű: a régészeti hivatal erős emberei hevesen tiltakoztak egy fejük fölé ültetendő külsős kinevezése ellen, ugyanakkor arra képtelenek voltak, hogy konszenzusos alapon maguk közül ajánljanak valakit a miniszterelnök figyelmébe. Summa summarum, a mögöttünk álló egy hónap valamit fényesen bebizonyított: jelen pillanatban Zahi Hawass-on kívül senki sincs, aki kellően potens lenne a kialakult helyzet kezelésére és akaratának keresztülvitelére. Hogy milyen módszerekkel, az persze más kérdés...
S mi következik ezután? Nehéz jóslásokba bocsátkozni, ám bizonyos jelek arra utalnak, Hawass igencsak nehéz napok előtt áll. Egyfelől, a miniszteri poszt mindig szükségszerűen politikai állás is egyben, és Egyiptomban mostanság nem kedvelik az ancien regime elhasználódott arcait. Nicole Hansen, Kairóban élő amerikai kutató becslése szerint a Mubarakkal jó viszonyt ápoló Hawass újbóli kinevezése a civil lakosság közel 80%-á számára elfogadhatatlan, véleményüknek holnap tüntetésen próbálnak hangot adni. Kérdéses továbbá a szakma hozzáállása is: az egyiptomi műemlék-szektor képviselőinek tegnapi tanácskozásán több ízben elhangzott, hogy egy demokráciában Hawass hangja csupán egy a sok ezer közül. Hogy ez a régi-új hang képes lesz-e túlharsogni az ezer különvélemény keltette kakofóniát, csak eztán fog eldőlni. Várunk, mi egyebet tehetnénk?
