Én egyelőre nagyon pörgök itt Tbilisziben, úgyhogy egyelőre őszintén szólva nincs érkezésem az ókori keletes világ híreivel foglalkozni: napi két tanítás, hozzájuk egy kis felkészülés (Power Point-igazgatás), isteni és nagy étkezések (itt komolyan el lehet hízni, szerencsére a hatodikon lakunk), kiváló társaság, kedves emberek, programok, EB… Én rettenetesen élvezem az ittlétet!
A korábbi megjegyzésemben nem hangsúlyoztam, de nagyon boldog vagyok attól is, hogy mindkét órámra egy tucat diák jár. Otthon jó, ha négy fő jár ilyen órákra, de hettita szövegolvasást már egy éve csak két embernek tartok… Rendkívül lelkesek az itteni diákok és én az ilyet nagyon becsülöm.
Egy kedves kommentelőnk korábban jelezte, hogy szerinte „simoni” formában elírták a nevem a grúz egyetem honlapján: nos, mint kiderült, ez valójában a nominativus rag, ezt onnan tudom, hogy tegnap az osztrák-német meccsen mindenki kapott egy ilyen kis i-t a neve végére, s érdeklődésemre a grúzok elmagyarázták a nyelvi hátteret. A grúz nyelvű (!) közvetítés egyébként elég érdekes volt, ritka szenvtelen hangon beszélt végig a kommentátor, s mint kiderült, ők is használnak idegen szavakat a foci terminus technicusait illetően, csak épp grúzosítva – olyannyira, hogy nem is ismertem fel…
Most következzenek további izgalmak a grúz konyhaművészetből. Az alap khacsapuri kétféle lehet, a már emlegetett imeruli (ez azt jelenti, hogy Imereti tartományból ered), ill. penovani. Ez utóbbi azt jelenti, hogy réteges, s ez különbözteti meg az imerulitól, amely tömör. Ma egy újabb khacsapuri volt soron, az acsma (ez kocka alakú, olyan mintha főtt tészta alapú lenne). Közben kiderítettem, hogy a vasárnap elfogyasztott saslikot mcvadinak hívják. Emellett ma volt kubdari (húsos-fűszeres lepény), meg lobiani (ez a vega változat). A tetejébe laridzét ittam a kolleginákkal, ez a lokális frissítő, a tej föléből (íróból?) készül és vagy csokoládéval vagy gyümölcsökkel kombinálják, egy nagyon hűsítő, könnyed, friss ízű ital.
A korábbi megjegyzésemben nem hangsúlyoztam, de nagyon boldog vagyok attól is, hogy mindkét órámra egy tucat diák jár. Otthon jó, ha négy fő jár ilyen órákra, de hettita szövegolvasást már egy éve csak két embernek tartok… Rendkívül lelkesek az itteni diákok és én az ilyet nagyon becsülöm.
Egy kedves kommentelőnk korábban jelezte, hogy szerinte „simoni” formában elírták a nevem a grúz egyetem honlapján: nos, mint kiderült, ez valójában a nominativus rag, ezt onnan tudom, hogy tegnap az osztrák-német meccsen mindenki kapott egy ilyen kis i-t a neve végére, s érdeklődésemre a grúzok elmagyarázták a nyelvi hátteret. A grúz nyelvű (!) közvetítés egyébként elég érdekes volt, ritka szenvtelen hangon beszélt végig a kommentátor, s mint kiderült, ők is használnak idegen szavakat a foci terminus technicusait illetően, csak épp grúzosítva – olyannyira, hogy nem is ismertem fel…
Most következzenek további izgalmak a grúz konyhaművészetből. Az alap khacsapuri kétféle lehet, a már emlegetett imeruli (ez azt jelenti, hogy Imereti tartományból ered), ill. penovani. Ez utóbbi azt jelenti, hogy réteges, s ez különbözteti meg az imerulitól, amely tömör. Ma egy újabb khacsapuri volt soron, az acsma (ez kocka alakú, olyan mintha főtt tészta alapú lenne). Közben kiderítettem, hogy a vasárnap elfogyasztott saslikot mcvadinak hívják. Emellett ma volt kubdari (húsos-fűszeres lepény), meg lobiani (ez a vega változat). A tetejébe laridzét ittam a kolleginákkal, ez a lokális frissítő, a tej föléből (íróból?) készül és vagy csokoládéval vagy gyümölcsökkel kombinálják, egy nagyon hűsítő, könnyed, friss ízű ital.
4 megjegyzés:
hú, Nektek nagyon jó...
Kozben kiderult hogy krumplival (kartopili) illetve babbal (lobio) toltott is van! :)
Ami azt illeti, én is gondoltam rá, hogy az az ი a შიმონი végén esetleg valami belső nyelvi fejlemény, de hát sem a ჟოლტ nem kapott ilyet, sem a ბარბარა, az ეგედი meg, ugye, már eleve "i"-re végződik :-). Ez a szuffixum arrafelé csak a férfiaknak jár?
A megfigyeles kivalo.
Nos az en nevemet ugye eleve "nominativus" alakban talaltak, igy nem volt tovabbi gond vele. Zsolt kersztnevenek eseteben pedig az lehet a megoldas, hogy a neveket egysegkent kezelik, es csak egyszer, a nev vegen rakjak ki az esetragot. (ez csak egy otlet persze)
Nemi tovabbi terepmunka utan esetleg ujabb reszletekkel szolgalhatok majd. :)
Megjegyzés küldése