2008. június 27., péntek

A Mtacminda-hegy

Egyik nap úgyneveztt Khevszureti-nap volt. Khevszureti Grúzia Csecsenfölddel szomszédos egyik vadregényes régiója (a másik Tuseti, a hírekből ismeretes Pankiszi-völgy, ahol az orosz vadászbombázók gyakorlatoznak élesben, az Tuseti és a borairól híres Kakheti határán van). Ez egy szabadtéri fesztivál, amelyet minden évben megrendeznek Tbilisziben egy Városliget-szerű létesítményben, ahol khevszureti zenészek lépnek fel, sajátságos népviseletükben (ők egy enyhén eltérő nyelvjárását beszélnek). Mi is megtekintettük, sajnos kifejezetten lassú volt a rendezvény, alig történt valami és a grúzok is nagyon panaszkodtak, hogy a tavalyi összehasonlíthatatlanul jobb volt. Azért hallottunk egy-két népdalt, köztük az egyik szép dal Csecsenföldről szólt, csecsenül, majd grúzul (Hicskeria volt a címe, minthogy Csecsenföld csecsen neve Hicskeria).

Minthogy ez a programpont annyira nem jött össze, abszolváltunk helyette egy másikat: a városkép egyik felét uraló tévétorony ugyanis a Mtacminda-hegyen áll, amelynek fő nevezetessége az oldalában álló Mamadaviti-templom, amely Szent Dávid Garedzsa remetekunyhója helyén épült, s amely mellett van a grúz Nemzeti Pantheon, ahol népük nagyjai nyugszanak, köztük sok híres történész, író, vagy épp Zviad Gamszakhurdia vagy Ilija Csavcsavadze herceg. Csavcsavadze (1837-1907) jelentőségét és szerepét a modern Grúzia megteremtésében nem lehet eléggé hangsúlyozni, egy személyben volt költő, a Tergdaleulebi nevű grúz modernizációs mozgalom egyik vezéralakjaként politikai és oktatási reformer, voltaképp a grúz nemzet atyja (1987-ben szentté is avatta a grúz egyház, mint minden fontosabb történelmi személyiségüket). Mindemellett a templom mellől fantasztikus kilátás nyílik egész Tbiliszire, onnan még szebb is, mint a hegy tetejéről, de azért az sem lebecsülendő.

Nincsenek megjegyzések: