Már többen kérték, hogy most már tényleg meséljek, és bár borzasztó szívesen megírom az élményeimet, még nem tudom, hogy milyen gyorsan és hány részre szabdalva. Sajnos itthon nyakamba szakadtak a munkák és elintéznivalók, próbálom utolérni magam.
De mielőtt a rossz nyelvek rám sütnék, hogy nyaralni mentem, leszögezem, hogy egyáltalán nem strandoltam, és a látnivalókat tulajdonképpen egyetlen nap alatt néztem meg. Plusz a hivatalos programba beépítettek egy lindoszi hajókirándulást, amin természetesen örömmel vettem részt . Egyébiránt reggel 9-től este 7-ig az előadásokon ültem, a többi magyar kollégával egyetemben. Hiszen ezért jöttünk, és minden egyéb csak ajándék volt, illetve a csodás környezet nem kis mértékben elősegítette az oldott hangulat kialakulását, és hogy fásultság nélkül lehetett végigcsinálni ezt az amúgy igen fárasztó egy hetet.
A kongresszus maga egy luxushotelban kapott helyet, melynek egy részét kifejezetten konferenciaközpontnak alakítottak ki. Öt hangzatos névre hallgató (Delphi amphitheater, Nafsika Hall, stb.) előadóteremben folyt a rendezvény, ezeket egy óriási társalgó kötötte össze, ahol a kávészünetekben eszmét lehetett cserélni, illetve itt kaptak helyet a könyvkiadók standjai is, hogy az embernek belesajduljon a szíve az akciósan 150 eurós könyvek látványába.
A 20 perces előadásokat 5 perces vita követte,majd újabb 5 perc állt rendelkezésre a szekciók (azaz termek) közötti vándorlásra. A cél nyilván az volt, hogy a résztvevők a lehető leghatékonyabban használhassák fel az idejüket, és a lehető legtöbb, őket érdeklő előadást meghallgathassák. Kicsit tartottam ettől a megoldástól, de meg kell hagyni, nagyon flottul működött a rendszer - ez természetesen az aktuális chairman ügyességén is múlott. A helyszín és a szervezés tehát kielégítőnek, sőt csodásnak mondható. Én bírtam volna még egy-két hétig...(folyt.köv.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése