Már többen kérték, hogy most már tényleg meséljek, és bár borzasztó szívesen megírom az élményeimet, még nem tudom, hogy milyen gyorsan és hány részre szabdalva. Sajnos itthon nyakamba szakadtak a munkák és elintéznivalók, próbálom utolérni magam.
A tizedik ICE helyszíne tökéletes választásnak bizonyult. Kellemesebb helyet ugyanis igazán nehéz lenne keresni a világban. Gyönyörű sziget Rodosz, fantasztikus időjárásal (meleg, de nem kánikula), dús növényzettel, pálmafákkal, szívélyes görögökkel, és egy csodálatos Óvárossal. Ez utóbbi tulajdonképpen egy johannita erődítmény, középkori házakkal, utcákkal, sikátorokal. Plusz egy óriási kikötő vitorlásokkal, luxushajókkal, világítótoronnyal. A falakon belül egy-két szép mecsetet is láthatunk kecses minarettel, és hát persze itt van a Nagymesterek Palotája, az én személyes kedvencem. Sokszor úgy éreztem, mintha a Mennyei királyság c. film Jeruzsálemében lépkednék. Igazán varázslatos hely!
Rodosz persze mindenféle gasztronómiai élvezet forrása is: kiváló étkek, borok, édességek - fel sem lehet sorolni. Szívesen mesélnék még a város és a sziget történetéről is, de azt hiszem ez elég önkényes elkanyarodás volna a blog tematikájától. :)De mielőtt a rossz nyelvek rám sütnék, hogy nyaralni mentem, leszögezem, hogy egyáltalán nem strandoltam, és a látnivalókat tulajdonképpen egyetlen nap alatt néztem meg. Plusz a hivatalos programba beépítettek egy lindoszi hajókirándulást, amin természetesen örömmel vettem részt . Egyébiránt reggel 9-től este 7-ig az előadásokon ültem, a többi magyar kollégával egyetemben. Hiszen ezért jöttünk, és minden egyéb csak ajándék volt, illetve a csodás környezet nem kis mértékben elősegítette az oldott hangulat kialakulását, és hogy fásultság nélkül lehetett végigcsinálni ezt az amúgy igen fárasztó egy hetet.
A kongresszus maga egy luxushotelban kapott helyet, melynek egy részét kifejezetten konferenciaközpontnak alakítottak ki. Öt hangzatos névre hallgató (Delphi amphitheater, Nafsika Hall, stb.) előadóteremben folyt a rendezvény, ezeket egy óriási társalgó kötötte össze, ahol a kávészünetekben eszmét lehetett cserélni, illetve itt kaptak helyet a könyvkiadók standjai is, hogy az embernek belesajduljon a szíve az akciósan 150 eurós könyvek látványába.
A 20 perces előadásokat 5 perces vita követte,majd újabb 5 perc állt rendelkezésre a szekciók (azaz termek) közötti vándorlásra. A cél nyilván az volt, hogy a résztvevők a lehető leghatékonyabban használhassák fel az idejüket, és a lehető legtöbb, őket érdeklő előadást meghallgathassák. Kicsit tartottam ettől a megoldástól, de meg kell hagyni, nagyon flottul működött a rendszer - ez természetesen az aktuális chairman ügyességén is múlott. A helyszín és a szervezés tehát kielégítőnek, sőt csodásnak mondható. Én bírtam volna még egy-két hétig...(folyt.köv.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése