2008. július 3., csütörtök

Tbiliszi kedvence – Nina Ananiasvili

Ezt a bejegyzést azoknak az otthoni barátaimnak dedikálom, akik tavaly karácsonykor meginvitáltak minket Csajkovszkij Diótörőjére és egy felejthetetlen estét töltöttünk együtt.

Grúz barátaink határtalan vendégszeretetének újabb bizonyítékaként abban a szerencsében részesültem, hogy egy különleges balettelőadáson vehettem részt. Az előadás egyedi alkalom volt, így a jegyeket már hónapokkal ezelőtt be kellett rá szerezni, de egy nagyon kedves tanítványunknak köszönhetően – illetve egy családtagjának, aki lemondott az én javamra – én is a közönség soraiban ülhettem.

Tbiliszi operájáról, a Paliasvili Opera és Balett Színházról már szólt egy bejegyzés. A balett-társulat művészeti igazgatója az a Nina Ananiasvili (eredeti grúz nevén természetesen Nino), aki hosszú évekig volt a moszkvai Bolsoj Színház prima ballerina-ja, de néhány évvel ezelőtt hazatért Grúziába, ahol a honi balettművészet és az operaház felvirágoztatását tűzte ki céljául. Erőfeszítéseit siker koronázta, a látványos minőségi fejlődésnek köszönhetően a komolyzene, opera és balett-előadások látogatottsága rohamosan növekszik a grúz fővárosban.
A múlt pénteki Don Quixote előadás azért számít különlegesnek, mert a művésznő évente egyetlen egyszer maga is fellép benne – természetesen a főszerepet, Kitrit alakítva – és pont e péntek esti volt ez a különleges alkalom. Mondanom sem kell, teltházzal, továbbá politikusokkal és egyéb VIP személyiségekkel a legjobb helyeken. Eka, akivel az előadásra mentem, a grúz first ladyt is felismerni vélte a szünetben. Az Opera épülete belül kissé kopottas, sötét, és levegőtlen, alapos felújításra szorul, de olyan felemelő élményben volt itt részem, ami otthon sosem fordult még elő. Csak úgy izzott, pulzált a levegőben a grúzok szeretete e hallatlanul kedves és agilis ballerina iránt, aki a százszámra érkező külföldi szerződésajánlatok helyett szülőhazáját és a kulturális missziót választotta. Önmagában is csodálatos volt a tánca, de a közönség érzelmi kitörései, mely mozdulatait és piruettjeit kísérte varázslatossá tették az előadást. Kívülállóként is mélyen meghatódtam.

2 megjegyzés:

Andi írta...

Sajnálom, hogy nem lehettem ott...
Egyre jobban tetszik Grúzia:)

Egedi Barbara írta...

Mi is szeretnenk visszajonni. Legkozelebb gyertek velunk!!!