2013. november 13., szerda

A kis-ázsiai "venétek"-ről

Blogunk nemcsak híreket közöl, hanem linkgyűjteményt is kínál. Ám ez a linkgyűjtemény válogatott (és folyamatosan javítgatjuk is), csak olyan kerül bele, amiről úgy gondoljuk, hogy hasznos és értelmes. Az e mögött meghúzódó döntés nem feltétlenül magától értetődő az első pillantásra. Példának okáért felmerülhet, miért nem linkeljük a Múlt-kor portált, hiszen számos, blogunk profiljába vágó hírt közölnek. Nos, azért nem, mert a Múlt-kor nem tudományos portál, de még csak nem is tudományos ismeretterjesztő. Hanem bulvár. Válogatás és ellenőrzés nélkül leközölnek bármit, így éktelen hülyeségeket is - ilyet pedig mi nem ajánlunk olvasóinknak.

Vegyük például egy tegnapi hírüket: egy türkmenisztáni oázisban kutató olasz régészcsoport egy III. évezredi csontból készült tárgy díszítése alapján úgy véli, hogy megtalálták a venétek őseit, akik már az ókor szerzők szerint is Közép-Ázsiából, mégpedig a Kaszpi-tenger melletti Paphlagoniából származtak (így állítólag Homéros). Tegyük most félre azt, hogy a szerkesztő nem tudja helyesen leírni Paphlagonia nevét és az olasz formából magyarosít vissza („Paflagónia”). Figyeljünk inkább arra fel, hogy ilyet jobb érzésű szerkesztő nem rak ki, mert anélkül hogy tudná, kik voltak a venétek, hol és mikor éltek, mit mondanak az ókori szerzők, és hol van Paphlagonia, világosnak kellene lennie, hogy egyetlen díszítőmotívum aligha elégséges egy nép eredetének meghatározására. De ha még értett volna is ahhoz, amit leír, akkor tudhatta volna, hogy a venéteket csak az i.e. I. évezredből ismerjük (van némi kronológiai probléma), csak Veneto környékéről (oda azért el kellene valahogy jutni), és ráadásul nyelvük az ún. italicus nyelvekhez (mint a latin vagy az oszk) állt közel, ami némiképp furcsa lenne egy közép-ázsiai társaság esetén, végül pedig az ókori szerzők valóban arról spekuláltak, hogy Paphlagoniából származtak, csakhogy az nem Közép-Ázsiában, a Kaszpi-tenger mellett, hanem Kis-Ázsiában van (ezt Homéros jobban tudta a szerkesztőnél). Hogy az eredeti cikkben is ez áll és láthatólag a régész se tudja mit beszél? Na és? Nem kellene mindenfélét gondolkodás nélkül átvenni.

De miért is írok én erről, amikor úgysem linkeljük őket és nem is szoktunk sajtóhíreket kommentálni? Azért, mert egy roppant érdekes problémára világít rá, amely viszont már blogunk témájába vág: a kis-ázsiai „venétek”-re. Akikről nem igazán tudjuk, hogy kifélék.

Amikor az i.e. I. évezred közepe táján megindulnak görög forrásaink Kis-Ázsiáról, az ókori keleti forrásainkétól meglehetősen eltérő etnikai-nyelvi képet kapunk – legalábbis az első pillantásra. Konkrétan arról van szó, hogy töménytelen népnévvel találkozunk, amelyek mintha a semmiből kerültek volna elő. Szerencsére vannak helyi nyelveken írt szövegeink is ebből a korszakból, így ha jobban megvizsgáljuk a dolgokat (belevéve természetesen más forrásainkat is), nagyjából megérthetjük, mi áll e mögött Kis-Ázsia nagy területein. Vannak azonban problémás zónák (nem függetlenül a helyi írásbeliség hiányától), s ezek elsősorban Északnyugat-Kis-Ázsia és a Fekete-tenger partvidéke. A kis-ázsiai „venétek” pedig pont ide kalauzolnak el bennünket.

Kezdjük azzal, hogy miért teszem idézőjelbe a nevüket. Azért, mert bár ugyan le szokás őket venétezni, voltaképp így sose szerepelnek a forrásainkban, csak enetekként (a görögökben) vagy (h)enetekként (a latinokban, ahol a h tudvalevőleg néma - ha valaki jobban szereti, beszélhet enetosokról/enetusokról is). A görög nyelvtörténetben járatosak persze rávághatnák erre, hogy egy korábbi venet- (pontosabban *wenet-) formából szabályosan enet- lenne, ami igaz is, csakhogy nincs kényszerítő erejű bizonyíték erre a feltevésre ebben a konkrét esetben. A v (*w) meglétére az egyetlen utalás a venétekkel való rokonság lenne, de ezt előbb bizonyítani kellene.

Az enetekkel a fő probléma az, hogy nem igazán emlegetik őket forrásaink. Legelőször Homéros emlékezik meg róluk, aki szerint az enetek – paphlagonok (Ilias II, 851-854). Megjegyzendő, a homérosi szövegben a metrum segítségével sokszor meg lehet állapítani, hogy volt-e ott a korábbi nyelvváltozatban v (*w) – sajnos pont ebben az esetben Homéros nem segít. Ezt az azonosítást – legalábbis földrajzi értelemben – az összes többi ókori szerző is megerősíti (Strabón [XII, 3], Cornelius Nepos, Plinius (Nat. VI, 2)). S e szerzők spekulálnak arról, hogy a venétek az ő utódaik lehetnének – de erre mindösszesen csak a névhasonlóság és egy trójai legenda a bizonyíték. Aligha meggyőző (aki a névhasonlóságot továbbra is bizonyítékként véli, az gondoljon a szláv vendekre (szorbokra) – bizony sokszor, sok helyütt előfordul, hogy hasonló hangzású törzsnevet viselnek egymással egyáltalán nem rokon népek).

De ha az enetek paphlagonok, kik voltak a paphlagonok? Nem tudjuk, mivel a nyelvüknek nem maradt fenn semmilyen emléke. Lehettek anatóliai őslakosok is, de lehettek későbbi bevándorlók is. Frank Starke, egy német hettitológus pont azt javasolta, hogy Paphlagonia neve az ugyanebben a régióban található P(a)lá hettita tartomány nevéből eredne (melyek lakói egy hettitával rokon nyelvet beszéltek). Bár e javaslat nem lehetetlen (noha bizonyítani kissé nehézkes), ez még semmit sem jelent, mint ahogy a macedónoknak sincs semmi köze a makedónokhoz, a nevükön kívül (bár ennek részleteit a görögök még láthatóan nem értik). A paphlagonok ugyanakkor szomszédosak voltak a phrygökkel és mindenféle thrák törzsekkel is, akik valamikor a Hettita Birodalom szétesése után érkeztek e térségbe a Balkánról, így a paphlagonok közöttük is lehettek. De bizonyítani ezt sem lehet. De még ha lehetne is, megint nem vagyunk beljebb, mert a thrákok és a phrygök két különböző, egymással csak távoli rokonságban álló nyelvet beszéltek.

Így tehát a kis-ázsiai enetekről sem tudunk sokkal többet mondani. Egyelőre csak egy alig beazonosítható kis-ázsiai népnév az i.e.  I. évezredből, amelyből oly fájdalmasan sok van.

Nincsenek megjegyzések: