2008. május 4., vasárnap

Vörös Győző Rodoszon

Messze állt tőlem az a szándék, hogy ezen a blogon bárkit kifigurázzak – még Vörös Győző kolléga urat sem akartam soha bántani. (Pedig ez utóbbiért biztosan sokan megtapsolnának.) Nem zavart ő engem soha, messianisztikus megnyilvánulásai a médiában legfeljebb vidám perceket okoztak, nem létező intézményes pozícióimat pedig sosem veszélyeztette. Természetesen zavart a személye miatt kialakult bizonytalanság és rosszallás, amennyiben ez a hazai egyiptológus társadalom egészét érintette, de koromnál és képzettségemnél fogva mindig úgy éreztem, hogy ez MÉG nem az én gondom. Legyen ez „a nagyok” dolga!

Vörös Győző azt hiszem mit sem változott, én viszont talán először kerülök olyan helyzetbe, hogy komolyan feszengnem kell miatta. Néhány napja olvastam el a rodoszi konferenciára leadott absztraktját, és azóta sem bírok szabadulni a gondolattól, mennyire kínos ez!

Előadásának címe: Egyptian temple architecture in the light of the Hungarian Excavations in Egypt (1907-2007). A hasonlóság 2007-ben megjelent könyvének címével nem a véletlen műve. Aki tehát jól ismeri a könyvet, az nyilván cseppet sem lepődik meg az itt következőkön.

Vörös Győző „centenáriumi” előadásának absztraktjában a magyar ásatásokat a következőképpen osztályozza:
- Hungarian excavations in which I could not participate.
- Hungarian excavations in which I participated on site or in the processing of results.
- Hungarian excavations which I led or am currently leading.
Ez önmagában még nem bűn, legfeljebb egy kissé nevetséges. Problémásabbnak tartom, hogy mélyen hallgat az utóbbi években zajló thébai magyar ásatásról – úgy állítva be a dolgok állását, mintha Kákosy László kutatásai után gyakorlatilag ő képviselné egy személyben a magyar egyiptológiát. Ezt azért tartom különösen kínosnak, mert Vértes Krisztián és Schreiber Gábor előadásaiból egyértelműen ki fog derülni, hogy más a helyzet. A könyvében legalább – bár szűkszavúan és vitatható módon – említést tesz a többi magyar ásatási projektről (67.o.). Bár szerinte a kutatások az utóbbi időben „rendkívül visszaestek”. Továbbá azt is megindokolja, miért nem foglalkozik részletesebben ezekkel a feltárásokkal: szerinte „a sírok annyira töredékes állapotban maradtak meg, hogy ókori állapotuk rekonstrukciója (…) csak hipotetikusan lehetséges”. A Bács Tamás, Fábián Zoltán és Schreiber Gábor vezette ásatások kapcsán kizárólag az Ókor-ban megjelent cikkeikre hivatkozik. Luft Ulrich Bir Minayh-i expedícióiról csupán annyi a mondanivalója egy lábjegyzetben, hogy „az egyiptomi Keleti Sivatagban keresett sziklafeliratokat néhány hónapon át” (180.o.), ugyanitt egyébként megemlíti Lassányi Gábort is, aki „a Merowé gáthoz indult csapatával leletmenteni”.
Persze most nem V. Gy. könyvéről kívánok recenziót írni. (Bár megjegyzem, felületes átolvasása után is több hivatkozási hibát találtam, és tudomásom szerint a képanyag felhasználása kapcsán is felmerültek bizonyos jogi problémák). Egyszerűen csak arra akartam rámutatni, hogy a rodoszi hallgatóság – aki nem tájékozott az itthoni viszonyok és szakmai viták terén – azt fogja gondolni, hogy ezek az emberek mégsem egy országból jöttek. Kissé össze fognak zavarodni, rosszabb esetben tökéletesen hülyének néznek minket. Igen, minket, hiszen V. Gy. szemmel láthatóan az egész magyarság képviseletében kíván pódiumra állni. Nem is számítunk kevesebbre egy olyan embertől, aki saját korábbi munkáját (Taposiris Magna) „a magyar szellemi nagytőke egyik gyöngyszeme”-ként emlegeti. (115.o.)

A Vörös Győző személye körüli furcsaságok nagy múltra tekintenek vissza, így tulajdonképpen ez a mostani fellépése sem meglepő. Az az igazán szomorú ebben a történetben, hogy az ilyen kellemetlen helyzetek megelőzése most is „a nagyok” dolga volna. Beszélgettünk néhányan erről egy kocsmaasztalnál, és egységes volt a vélemény: ha a tanszékről vagy a múzeumból valaki megelőzte volna V. Gy. „jubileumi értekezését”, és hasonló tematikában időben megjelentet egy komoly, szakmai, de azért kellőképen színes és kellemes könyvecskét, mindez elkerülhető lett volna – vagy legalábbis nem ennyire kellemetlen. Az se lenne hátrány, ha a magyar ásatásvezetők több nemzetközi rendezvényen jelennének meg, és beszámolnának az eredményeikről. Én szívesen mesélek Rodoszon bárkinek a magyarok ásta sírokról, de gondolom nem az én lelkes, ám kissé zavaros emlékfoszlányaimra kellene támaszkodni e jelentős magyar kutatások ismertetésekor – két pogácsa elfogyasztása között a kávészünetben.

8 megjegyzés:

Mindegyéniség írta...

Nagyon diplomatikusan fogalmaztál:) A kocsmaasztaltól felállva is egyetértek az ott elhangzottakkal, itt leírtakkal. Én még csöndben megjegyzem, bár ez nem a mostani konferenciához tartozik, hanem általánosságban a Vörös Győzővel kapcsolatos vitákhoz, hogy bármily csúnyán és anyagiasan hangozzék is, de egy tudomány műveléséhez elengedhetetlenül fontos lenne a pénz (hogy évente egy könyvnél többel bővüljön a könyvtár állománya, például). Ez az a pénz, amit egy kicsit jobb menedzseléssel talán meg lehetne szerezni; így viszont esetleg azoknak az összegeknek egy jelentősebb része is, amelyek az egyiptológia, mint tudomány megsegítésére érkeznének, Vörös Győző hamarosan esedékes életnagyságú aranyszobrába :) folynak bele, mert az esetleges jószándékú mecénás-jelölt csak őt ismeri, ismerheti...

kasuteh írta...

No igen, a "probléma" több lodalról közelítendő. A könyvenk már a megjelenésekor szóba került egy recenzió, ami azóta sem került papírra. Ahogy írtad, a "nagyok" mintha nem lennének annyira aktívak, hogy a laikus halandók számára is feltűnjön a kontraszt. És felmerül bennem a kérdés, hogy leült-e már valaki V.Gy.-vel egyszer kávézni, és rákérdezni ama "vitatott részek"-re?

Sírásó írta...

A poszt tartalmával nagyrészt egyet értek, bár az hogy, egy-egy "extrémebb egyéniségnek" hosszú távon mekkora szerepe van magyar egyiptológia nemzetköz megítélésében, nem értékelném túl!

Barbara, az utolsó bekezdésben megfogalmazott dolgokban 150%-ig igazad van!

A jelenséghez már csak a tanulságok miatt is mindenkinek a figyelmébe ajánlanám az alábbi remek elemzést:

P. Szűcs Julianna
Látomástól látomásig: Vörös Győző
http://www.mozgovilag.hu/2001/01/jan3.htm

Ajánlom minden elszánt tudományos expedíciószervező figyelmébe, akár kézkönyvként is, hogy mikre és mennyire kell figyelni a sajtóval való kommunikációban!

Egedi Barbara írta...

Nagyon köszönöm a hozzászólásokat. A Mozgó Világ cikket egyébként jól ismerem. :)

deliwiel írta...

Az eddigi bejegyzésekkel teljes mértékben egyet tudok érteni. Hiába szapuljuk folyamatosan V.GY.-t, ha tény, hogy a nagyközönséghez szinte csak az ő könyvei jutnak el. Egyfajta tudományos gőg miatt a komolyabb szakemberek nem írnak úgymond ismeretterjesztő műveket, és leszólnak minden ilyen típusú külföldi próbálkozást is (ld. complete sorozat). Pedig egy ismeretterjesztő mű is lehet igényes, pláne ha szakmailag elismert kutatók írják. Ameddig az átlagemberhez csak Győző jut el, addig nincs senkinek alapjaarra, hogy panaszkodjon. És valóban, ma igenis a tudományt is sajnos vagy nem, de bizonyos szempontból üzleti vállakozásnak kell tekinteni, amit el kell tudni adni, pláne egy olyan országban, ahol egy ilyen "nonprofit" kis tudományág számára az állam bácsi sem szán nagyobb összegeket.

debreceni írta...

Lehet VGY-t ócsárolni, kóklernek kikiáltani, de azok akik ezt teszik jó lenne ha először a magukban elszámolnának a saját sikereikkel.
Mert bírálni könnyű-eredményt felmutatni csak szívós munkával lehet.
Hölgyeim, Uraim akkor ki is a kókler?????

Simon Zsolt írta...

Debreceni: mielőtt hülyeségeket ír, vegye a fáradtságot és nézzen utána a mai magyar egyiptológusok munkásságának (mind az ásatások, mind a publikációk szintjén). Erre ezen blog oldalsó linkgyűjteménye is kínál kiinduló pontokat.

Egedi Barbara írta...

Tisztelt debreceni hozzászóló!
Mint észrevehette, írásaimat teljes nevemmel és személyazonosságom tettem és teszem közzé mind itt, mind máshol. Saját munkámmal és tudományos eredményeimmel bármikor és szívesen elszámolok, de ezek amúgy is mindig publikusak voltak. Vörös Győző előadása Rodoszon élőben is vállalhatatlan színvonalú volt - ezt a véleményemet nem vonom vissza. Mindazonáltal mókásnak találom hogy most reagál 2008-ban írt bejegyzésemre... ideje lenne frissebb források után néznie, ha ez a téma érdekli. Engem viszont egyáltalán nem foglalkoztat a kérdéses úriember pályafutása, úgyhogy szerintem véleményét inkább olyan fórumokon fejtse ki, ahol szívesen beszélgetnek önnel erről.