Akkor, mint oly sokszor ígértem már, az ICAANE (tudom, hogy vasárnap estét ígértem és most hivatalosan hétfő hajnal van – de nekem még vasárnap este). Illetve, hogy pontos legyek, az első rész. Mivel én személy szerint nem szeretem a túlontúl hosszú blogbejegyzéseket (s gyanítom, hogy az adott blogbejegyzést végigolvasók száma fordítottan arányos annak hosszával), két részre bontottam, az első néhány strukturális észrevételt tartalmaz, a második fogja a konkrét előadásokat, meg ami még eszembe jut.
A konferencia helyszíne a római La Sapienza egyetem volt (a diktatúrák építészete iránt rajongóknak kötelező), ami egy kellemes campus, a háta mögött a metrómegállóig elhúzódó józsefvárosi jellegű, rossz arcú délkelet-ázsiaiak által üzemeltetett bazártól eltekintve. Az egyetem környékén egyébként igen kiváló és garantáltan turistamentes trattoriák és borozók találhatók, talán az egyik legjobb negyed Rómában ebből a szempontból.
Sajnos már ez a konferencia is úgy épült fel, amit Barbara már korábban joggal kárhoztatott: egyszerre négy / öt /hat (!) szekció futott, így legjobb esetben is az előadások legfeljebb egyötödét hallgathatta meg az ember, holott ennél azért általában némileg több érdekli. Ráadásul az előadók túlnyomó többsége azt hiszi, hogy a Power Point kiváltja a handoutot: innen üzenem, nem, nem váltja ki, ugyanis míg a handoutot haza lehet venni és a polcra rakni, amíg meg nem jelenik évek múlva a konferencia-kötet, addig ez a Power Point prezentációval kissé nehezen megvalósítható: azaz a meg nem látogatható előadások összefoglalóját is nehéz (lehetetlen) beszerezni. Ebben azonban némileg a szervezők is hibásak: nem elég, hogy a konferencia négy téma köré szerveződött, még jól rászerveztek féltucat műhelyt („workshop”-ot), amelyek ráadásul nem is a konferencia-kötet(ek)ben fognak megjelenni… Plusz ugye ott az iszlám régészet, ami nagyon szép és izgalmas, de nem vagyok biztos benne, hogy az ókori kelet régészete konferencián kell, hogy szerepeljen (illetőleg konkrétan biztos vagyok benne, hogy nem). Ha pedig mindezen előadókat kivonnánk, nagyjából meg is feleződne a kb. 250-es összelőadói létszám, így legrosszabb esetben is három szekcióba beférnének – s nem kellene minden nap 09.00 – 19.00-ig ülésezni, ami kicsit talán sok (ráadásul csak egy órás volt az ebédszünet).
Nagyobb probléma volt, hogy az előadásokat láthatóan teljesen rendszertelenül osztották be (a helyszín Róma volt, ne feledjük). Elméletileg ugyan a fő témák alkották a szekciókat, de valójában az adott témához kötődő (már ha kötődő) előadásoknak egymáshoz vajmi kevés közük volt. Ráadásul a beosztás alapját szemmel láthatóan az előadók ábécérendbe való szedése jelentette… Így viszont például a Qatnát taglaló előadások vagy épp a hettitológiaiak teljesen különböző időpontokba (azaz öt előadás hét napra szétszórva stílusban), olykor egymással ütközve kerültek sorra. Nyilvánvalóan jobb lett volna egy régió és/vagy korszak szerinti csoportosítás. Apropó, hettitológia: nagy szívfájdalmamra elég alulreprezentált volt e terület, pedig mindenki tudja, milyen élénk régészeti munka folyik ott. De azért volt így is szépen, majd erről bővebbet a következő bejegyzésben.
Igen örvendetesnek találtam, hogy rengeteg keleti, különösen arab és perzsa résztvevője volt a konferenciának (az átlagnál kevesebb török volt). Így egyébként elég, hmm, hogyismondjamcsak, látszatra kényes helyzetek is kialakultak, amikor egy asztalnál ült megszálló és megszállt (amerikai / iraki arab, izraeli / palesztin), de szerencsére ide nem politikusok jöttek, hanem tudósok. Egy, inkább mulatságos eset azért így is akadt: egy francia kutató – rém rossz plenáris előadása alatt – elkövette azt a hibát, hogy a Perzsa-öblöt learaböblözte (a térképén pedig Arab-Perzsa-öböl néven futott), amire persze felpattant egy perzsa, s elmagyarázta, hogy azt helyesen Perzsa-öbölnek hívják, a többi perzsa meg lelkesen tapsolt, a mellettem ülő német meg értetlenkedve nézett, hogy most mi is a baja a kollégának, holott a perzsák mindig ezt csinálják (apropó: a perzsa nők fejkendője sokkal, de sokkal nagyvilágibb volt, mint iraki kolléganőiké, kifejezetten csinosak voltak). A sok keleti résztvevőnek egyébként elsősorban az angol nyelv grammatikája látta kárát, de még mindig többre becsülöm az ilyen előadókat, mint azt a francia professzort, aki angolul adja le az absztraktját, és franciául tartja meg az előadását, mondván, hogy nem tud olyan jól angolul…
Hangulatfestésnek ennyit, a második részben konkrét előadásokról fogok szólni (lesz egyiptológia is!)
A konferencia helyszíne a római La Sapienza egyetem volt (a diktatúrák építészete iránt rajongóknak kötelező), ami egy kellemes campus, a háta mögött a metrómegállóig elhúzódó józsefvárosi jellegű, rossz arcú délkelet-ázsiaiak által üzemeltetett bazártól eltekintve. Az egyetem környékén egyébként igen kiváló és garantáltan turistamentes trattoriák és borozók találhatók, talán az egyik legjobb negyed Rómában ebből a szempontból.
Sajnos már ez a konferencia is úgy épült fel, amit Barbara már korábban joggal kárhoztatott: egyszerre négy / öt /hat (!) szekció futott, így legjobb esetben is az előadások legfeljebb egyötödét hallgathatta meg az ember, holott ennél azért általában némileg több érdekli. Ráadásul az előadók túlnyomó többsége azt hiszi, hogy a Power Point kiváltja a handoutot: innen üzenem, nem, nem váltja ki, ugyanis míg a handoutot haza lehet venni és a polcra rakni, amíg meg nem jelenik évek múlva a konferencia-kötet, addig ez a Power Point prezentációval kissé nehezen megvalósítható: azaz a meg nem látogatható előadások összefoglalóját is nehéz (lehetetlen) beszerezni. Ebben azonban némileg a szervezők is hibásak: nem elég, hogy a konferencia négy téma köré szerveződött, még jól rászerveztek féltucat műhelyt („workshop”-ot), amelyek ráadásul nem is a konferencia-kötet(ek)ben fognak megjelenni… Plusz ugye ott az iszlám régészet, ami nagyon szép és izgalmas, de nem vagyok biztos benne, hogy az ókori kelet régészete konferencián kell, hogy szerepeljen (illetőleg konkrétan biztos vagyok benne, hogy nem). Ha pedig mindezen előadókat kivonnánk, nagyjából meg is feleződne a kb. 250-es összelőadói létszám, így legrosszabb esetben is három szekcióba beférnének – s nem kellene minden nap 09.00 – 19.00-ig ülésezni, ami kicsit talán sok (ráadásul csak egy órás volt az ebédszünet).
Nagyobb probléma volt, hogy az előadásokat láthatóan teljesen rendszertelenül osztották be (a helyszín Róma volt, ne feledjük). Elméletileg ugyan a fő témák alkották a szekciókat, de valójában az adott témához kötődő (már ha kötődő) előadásoknak egymáshoz vajmi kevés közük volt. Ráadásul a beosztás alapját szemmel láthatóan az előadók ábécérendbe való szedése jelentette… Így viszont például a Qatnát taglaló előadások vagy épp a hettitológiaiak teljesen különböző időpontokba (azaz öt előadás hét napra szétszórva stílusban), olykor egymással ütközve kerültek sorra. Nyilvánvalóan jobb lett volna egy régió és/vagy korszak szerinti csoportosítás. Apropó, hettitológia: nagy szívfájdalmamra elég alulreprezentált volt e terület, pedig mindenki tudja, milyen élénk régészeti munka folyik ott. De azért volt így is szépen, majd erről bővebbet a következő bejegyzésben.
Igen örvendetesnek találtam, hogy rengeteg keleti, különösen arab és perzsa résztvevője volt a konferenciának (az átlagnál kevesebb török volt). Így egyébként elég, hmm, hogyismondjamcsak, látszatra kényes helyzetek is kialakultak, amikor egy asztalnál ült megszálló és megszállt (amerikai / iraki arab, izraeli / palesztin), de szerencsére ide nem politikusok jöttek, hanem tudósok. Egy, inkább mulatságos eset azért így is akadt: egy francia kutató – rém rossz plenáris előadása alatt – elkövette azt a hibát, hogy a Perzsa-öblöt learaböblözte (a térképén pedig Arab-Perzsa-öböl néven futott), amire persze felpattant egy perzsa, s elmagyarázta, hogy azt helyesen Perzsa-öbölnek hívják, a többi perzsa meg lelkesen tapsolt, a mellettem ülő német meg értetlenkedve nézett, hogy most mi is a baja a kollégának, holott a perzsák mindig ezt csinálják (apropó: a perzsa nők fejkendője sokkal, de sokkal nagyvilágibb volt, mint iraki kolléganőiké, kifejezetten csinosak voltak). A sok keleti résztvevőnek egyébként elsősorban az angol nyelv grammatikája látta kárát, de még mindig többre becsülöm az ilyen előadókat, mint azt a francia professzort, aki angolul adja le az absztraktját, és franciául tartja meg az előadását, mondván, hogy nem tud olyan jól angolul…
Hangulatfestésnek ennyit, a második részben konkrét előadásokról fogok szólni (lesz egyiptológia is!)
3 megjegyzés:
A Power Pointokról jut eszembe: ha már az absztraktokat beküldjük, és felteszik az adott konf honlapjára, elvileg megoldható lenne, hogy a prezentációkat is így "begyűjtik" a szervezők, mégpedig letölthető formában. Mikor fog ez egy konferencia-szervezőnek eszébe jutni?
*fejvakar*
*azaz nem érti, hogy aki konferenciát "szervez", az miért nem _szervezi_ meg azt a konferenciát a meghírdetésén kívül*
De azért így is biztosan nagy élmény lehetett.
Abszolút támogatom Attila ötletét, így az alatt a két-három (négy-öt...) év alatt, amíg elkészül a konferencia-kötet, a konferencia honlapjáról elérhetőek lennének az előadások anyagai. Mondjuk ehhez az kellene, hogy a pdf-hez hasonlóan idegen olvasó által megváltoztathatatlan formában kellene felrakni őket, de ez biztos megoldható (ezen még nem gondolkoztam).
Azt nem is írtam, hogy a műhelyek programjában az előadások időpontja meg se volt adva, csak a címek felsorolva, így folyamatosan számolni kellett, s újrakalibrálni, hogy hova tudok bemenni és hova nem. Különösen mivel ha egy előadás elmaradt, akkor a szervezők többször megjátszották azt, hogy nem kihagyták azt a periódust, hanem jól előrehozták a többi előadást... Először az enyémmel is ezt csinálták előző este (persze nem szóltak), aztán aznap reggel mégiscsak visszarakták az eredeti időpontba, ezzel jól megzavarva sok embert...
Mindazonáltal hatalmas élmény volt, remélem ez majd látszódni fog a konkrét előadásokról szóló bejegyzésben is.
Megjegyzés küldése