Elkerülendő azt, hogy szó érje a ház elejét, miszerint nekem már semmilyen konferencia se jó és mindig fintorgok a színvonal miatt, most röviden beszámolok egy jó konferenciáról. Az isztambuli Koç Egyetem anatóliai kutatóintézete (RCAC) a tavaszi félévben mindig tematikus mini-konferenciák sorát tartja, ahol az intézet ösztöndíjasai tartanak előadásokat kutatómunkájukról. Minthogy újabban már a neolitikumtól kezdve lehet pályázni az RCAC-be, több előadás, ill. szimpózium immár blogunk profiljába tartozik (disclaimer: magam is itt vagyok munkatárs, de remélem látszódni fog, hogy a célom nem az intézetem fényezése).
Most pénteken „Technologies in Transition: Recent Research in Anatolian Archaeology” címmel zajlott le az első régészeti mini-szimpózium. Az első két előadó a neolitikummal foglalkozott: J. Roodenberg (Ilıpınar ásatója) azt vizsgálta, hogyan változott időben a nevezett lelőhely közösségének élelemtermelési gyakorlata. Elemzésében amellett érvelt, hogy a megnőtt hatékonyság vezetett a népesség megfigyelhető növekedéséhez, amely viszont a település új struktúráját indukálta (Changes in Food Production: The Example of Ilıpınar). P. Filipowicz a közép-anatóliai késő neolit / kora rézkor átmenetét vizsgálta a képi világ szempontjából (elsősorban Çatal Höyük és a Burdur-tó vidéke) és kimutatta, hogy a kora rézkori motívumok a neolit képiség és annak tendenciáinak szerves folytatásai, csak épp más médiumon, leegyszerűsítve: falfestmény helyett kerámián (The Late Neolithic / Early Chalcolithic Transition in Central Anatolia).
A harmadik előadás értelme nem derült ki (L. Stork: Cohesion and Conflict: Metal Weapons in the EB I and II Periods, Upper Euphrates Valley). A negyedik előadó, M. Horowitz a következőt figyelte meg: az Amuq-régióban (és különösen Alalahban) a középső bronzkor után gyökeresen megváltozik a kerámia szerkezete: már nem kalcittal, hanem édesvízi kagylóval soványítanak, melyre valószínűleg a közeli tóból tettek szert (ezt a törökök nemrégiben kiszárították, helyén reptér van). Igen nagy mennyiségű kagylót használnak fel, amelyet ráadásul előbb megfőztek. Minthogy ez a változás csak erre a régióra jellemző, helyi újításnak kell lennie, csak az nem világos, mi a magyarázata, egyelőre túl kevés adat van bármelyik lehetőség (technológia-import? technikai előny? gazdasági előny?) mellett dönteni (Politics, Culture, and Climate: Changes in Cookware at Middle-Late Bronze Age Tell Atchana / Alalakh). Végezetül az utolsó előadó, S. Blaylock arra kereste a választ, hol is van az Akhaimenida-birodalom régészetileg Anatóliában? Vizsgálódása tárgya a délkelet-anatóliai Tille Höyük volt, annak is két, a VI. és az V. sz. elejére datálható rétege, mely monumentális építészet nyomait őrizte meg. Előadásában arra mutatott rá, hogy ezek szépen megfelelnek mezopotámiai épületeknek, vagyis az Óperzsa Birodalom jelen van, csak egyelőre a lelőhelyeket vagy nem találták meg vagy rosszul datálták a megfelelő rétegeket (Is the Achaemenid Empire Invisible Archaeologically? Some Aspects of the Mid-first Millennium Archaeology of South-East Turkey).
Különösebb kommentárt nem szükséges mindezekhez fűzni, gondolom, látszik, miért tartottam ezt jó konferenciának: mivel ötből négy előadó probléma-központú volt és újdonsággal szolgált, valóban hozzátettek meglévő ismereteinkhez. S elvégre ez volna a tudományos kutatás célja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése