Reneszánsz a fáraók Egyiptomában - kiállítás megnyitó

Már jó előre beharangoztuk, és végre tényleg megynyílt a Szépművészeti Múzeum új, egyiptológiai témájú időszaki kiállítása, a Reneszánsz a fáraók Egyiptomában. 30 éve nem volt hasonló eseményre példa - emelte ki Baán László, a múzeum főigazgatója beszédében. (Bár a kopt kiállítás azért nem esett annyira messze a témától, de gondolom a fáraókori tárgyakon van itt a hangsúly.)

A hivatalos megnyitó augusztus 8-án pénteken délelőtt 11 órakor kezdődött. A műsornak egy modern performansz előadás adott keretet, Gergye Krisztián társulata mutatott be részleteket az "OZÍRISZ test-rekonstrukció" című darabjából. Néha ugyan kicsit értetlenül de általában kiváncsi érdeklődéssel szoktam a modern táncelőadásokat befogadni. Ezúttal azonban a performansz önmeghatározása ("múltba tekintés rituáléja, mágikus erejű aktus, amelynek révén spirituális szinten azonosulhatunk a példaképül választott történelmi idővel és személyiségekkel") eleve fintorgásra késztetett. Nekem persze nagyon sokat és sokfélét jelent Egyiptom, de hogy abban semmi mágikus, misztikus vagy spirituális nincsen, az is biztos. Maradjunk annyiban hogy ezt az előadást valószínűleg nem egyiptológusoknak szánták... Nem kis meglepetésemre a kiállítás fent belinkelt, hivatalos leírásában is szó szerint ezekre a fordulatokra bukkantam, de nem a mai közönségre vonatkoztatva, hanem az egyiptomiak múltba tekintésének magyarázatát illusztrálva. Mivel feltételezem, hogy nem a múzeum vette át a tánctársulat gondolatait, hanem fordítva történt, némi képzavart észlelek itt: akkor kinek is "spirituális élmény" és pontosan micsoda?

Dr. Schneider Márta kulturális szakállamtitkár nyitóbeszédét Francesco Tiradritti, a kiállítás kurátorának angol nyelvű beszéde követte, melyet tolmács fordított magyarra a közönségnek. Azt hiszem mindannyian jobban jártunk volna egy olasz nyelvű beszéddel, de tudomásom szerint Tiradritti úr ragaszkodott ehhez a felálláshoz - nyilván az esemény nemzetközi voltát kívánva hangsúlyozni. S valóban, a kiállítás tárgyait számos hazai és külföldi múzeum kölcsönözte, többek között a Louvre, a British Museum, a bécsi Kunsthistorisches Museum, és így tovább. A felsorolást most nem folytatom, mert magának a kiállításnak úgyis szentelek egy külön bejegyzést, egyfajta szubjektív élménybeszámolót - hisz élmény volt a javából, amit elemezni, értékelni szeretnék.

A megnyitó után természetesen megnézhettük magát a kiállítást, de biztosan nem ez volt az utolsó látogatásom, újra meg kell majd néznem. Az összhatásról csak szuperlatívuszokban beszélhetek, olyan színvonalas és kellemes az egész, az apró hibák felemlegetése csak kötekedésnek hatna. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy tekintse meg ezt a tárlatot; esztétikai és szakmai szempontból is fantasztikus élményben lesz része.

(folyt.köv.)