54. RAI - Beszámoló (első rész)

Következzék akkor a régóta beígért beszámoló az 54. Rencontre-ról (két részben), melynek témája a következő volt: „Organisation, Repräsentation und Symbole der Macht in Altvorderasien”.

A rendező Würzburg volt, egy helyes Majna-parti német városka, erőddel, püspöki palotával és kiváló borokkal (Frankföld borvidékeinek központja ugyanis). Szakmai szempontból a város egyeteme a hettitológia és a hurritológia, egyúttal a német ókori Kelet–kutatás egyik fellegvára, ahol a tanszékvezető Gernot Wilhelm, aki maga is a legtekintélyesebb német ókori keletesek egyike. Magyar részről ketten voltunk, s mindketten elő is adtunk.

Ami a technikai részeket illeti: a nyitónap kivételével az üléseket az Am Hubland elnevezésű egyetemi campuson tartották, amely, mint megtapasztaltuk, arról hírhedt, hogy az előadótermek klímaberendezése pontosan 16 °C-ra van beállítva… A konferenciához tartozó obligát fogadások sajnos pocsékak voltak: pontosan ugyanazokat az ehetetlen sós pékárukat szolgálták fel fogadás címén, mint két évvel ezelőtt, amikor a Deutsche Orient-Gesellschaft rendezte itt a konferenciáját. Azért érdemes belegondolni annak a helyzetnek az abszurditásába, amikor állunk a püspöki palota amúgy igen izgalmas Antikenabteilungjában rendezett fogadáson, én sajtos stanglit, kollégám meg retket és répát majszol, mert ez volt ehető a fogadáson… A borok viszont kiválóak voltak, akárcsak a résztvevőknek szervezett kirándulás Rothenburg ob der Tauberbe, egy középkori német városkába (ahol vacsorát egy helyi fogadóban kaptunk, az viszont kiemelkedő volt, jó sok sonka, kolbász meg kocsonya).

Ami a szakmai részt illeti: Egyszerre három szekció futott, ez még az elviselhető kategóriába tartozik, azon viszont sokan meghökkentek, hogy nem egyszer párhuzamosan futottak hettitológiai előadások – ha már hettitológusok a szervezők, erre azért figyelhettek volna (magának Wilhelmnek az előadása alatt is párhuzamosan egy Amir Gilán nevű izraeli hettitológus beszélt).

Itt is voltak műhelyek („workshopok”), mégpedig három:
1. Divination im Alten Orient.
2. Collective governance and the role of the palace in the Bronze Age Middle Euphrates and beyond.
3. The Public and the State.
Mint az ICAANE-beszámolók során említettem, sosem voltam elragadtatva a konferencián belüli műhelyek ötletétől – de viszont a jóslós műhelyben rögtön három hettitológiai előadás is volt, úgyhogy egy szavam se lehet :-)

Az első nap nagy részét felkért előadók előadásai töltötték meg (ekkor értelemszerűen nem voltak párhuzamos szekciók) – amelynél mindig az a probléma, hogy erősen az illető egyéntől függ, mennyire veszi komolyan a feladatát (többük még absztraktot sem adott le), így itt is volt jó is meg rossz is, aki feltehetőleg a vonat/repülőúton rittyentette össze.

A következőkben néhány előadásról fogok részletesebben szólni, ezek között – érthető okokból – több lesz hettitológiai, mint a többi, de előrebocsájtom, lesznek igen fontos, nem-hettitológiai előadások is. Ezek csak néhány mondatos bemutatások lesznek, ha bárkit érdekelnek a részletek, keressen meg. Az első kettő a felkért előadók közül való – azok közül, akik komolyan vették a felkérést.

Dominique Charpin (Paris): L’exercice du pouvoir par les rois de la Ière dynastie de Babylone: problèmes de méthode előadásából nekem elsősorban az a fejtegetése ragadta meg a figyelmem, miszerint az I. óbabilóni dinasztiát nem Szúmú-abum, hanem Szúmú-la-El alapította, amelyre több érvet is felhozott, nem utolsósorban azt, hogy a Tell ed-Dēr-i levelek tanúsága szerint a két úriember kortársa volt egymásnak. Charpin – aki egyébként jól beszél németül és angolul is – azzal szórakoztatta a közönséget, hogy mivel ez sajnos már nem a XVII-XVIII. század, amikor mindenki franciául beszélt, ezért, hogy könnyebben lehessen követni az előadását, kioszt egy handoutot – franciául. Persze sokkal viccesebb lenne, ha a hollandok is ezt csinálnák, vagy ha mi, magyarok.

Theo van den Houtnak (Chicago), ahogy pestiesen mondják, sikerült belecsapnia a lecsóba (Die Rolle der Schrift in einer Geschichte der früheren hethitischen Staatsverwaltung). A kérdés – paleográfiai szempontból – az ún. óhettita duktus kezdete, történeti szempontból pedig, hogy a hettiták mikor kezdtek hettita nyelven írni. Van den Hout válasza erre az (leegyszerűsítve), hogy a XVI. század volt a hettita írás formatív fázisa, és csak Telipinutól kezdve beszélhetünk óhettita duktusról (nem utolsósorban azért, mert csak az ő korától kezdve ismerünk névvel ellátott nagykirályi pecséttel ellátott, vagyis bizonyosan datálható szövegeket). A kérdés természetesen az, hogy mit csinálunk azokkal a szövegekkel, amelyeket különféle okoknál fogva Telipinu elé kell datálnunk (történeti szövegek, rítusok, törvények, hatti, luvi szövegek, stb.) – ezek van den Hout szerint egyszerűen csak később lettek írásba foglalva, ill. későbbi másolatok, amely magyarázatot nem mindenki fogadta el.

Yasuhiko Sakuma (Würzburg) a konferencia egyik legjobb előadását tartotta (Analyse hethitischer Vogelflugorakel). Nem tett egyebet, mint az egyik létező legegyszerűbb, ám mindmáig megválaszolatlan kérdést tett fel: hogyan is zajlott a madárjóslás a hettitáknál? Ehhez szépen átnézte a megfelelő szövegeket és immáron – noha nem minden részletre adtak választ a táblák – nagy részletességgel el lehet mondani, hogyan osztották fel a látómezőt, melyik irány, melyik égtáj, stb. mit jelentett a hettita madárjósok számára.

Elisabeth Monamy (München) előadását (Aramäische Paläste – Machtdarstellung durch Architektur) csak azért emelem ki, hogy látszódjék, komoly műhelyekben is előfordulnak komolytalan emberek. A kollegina az újhettita utódállamok teljes építészetét en bloc az arámiaknak tulajdonította, elfeledkezve arról, hogy az arámiak ezen utódállamok megalakulása után mintegy – utódállamtól függően – száz-kétszáz évvel később érkeztek meg, így gyakorlatilag átvették az eredetileg luvi államok észak-szíriai építészeti hagyományát.

Holnap, a második, záró részben további nyolc előadást fogok tárgyalni, lesz kárum-kor, hettiták, újhettiták, Urartu és az Akkád- és III. uri-dinasztia kronológiai kérdései.