A hettitológia hőskora után a hettitológusok újabb és újabb nemzedékeinek standard nyelvtankönyve volt Johannes Friedrich Hethitisches Elementarbuchja (Heidelberg, 1960, második kiadás), amely egy – akkori tudásunk szerint – minden részletre kiterjedő nyelvtan volt.
Ám a könyv és a hettita nyelvről szóló tudásunk között fokozatosan elég komoly szakadék nyílt: példának okáért sikerült a szövegek datálása, s így kiderült, hogy a hettita nyelvnek három fázisa van, és amit sok esetben Friedrich zavaró, szinkrón változatnak érzékelt, az valójában diakrón. Egyre több és több leíró nyelvészeti problémát sikerült megoldani, s a nyolcvanas évekre szükségessé vált a könyv új ismeretekkel történő kiegészítése. A másik igény, amely ezzel párhuzamosan felmerült, egy tankönyv írása, amelyből az abszolút kezdők is megtanulhatnának hettitául.
Az első tankönyvkísérlet (Warren H. Held Jr. – William R. Schmalstieg – Janet E. Gertz, Beginning Hittite. Columbus/Ohio, 1988) teljes kudarc volt – igaz, amerikai indogermanisták (Schmalstieg például szlavista!) és nem hettitológusok írták (ld. a kritikákat: Gary Beckman, JAOS 111 (1991) 658-659; Andrew Garrett, Language 67 (1991) 402-403, Carol F. Justus, Tools for the Study of Hittite. Diachronica 6 (1989) 111-122; Norbert Oettinger, HS 105 (1992) 307-308). A második kísérlet jobban sikerült (Susanne Zeilfelder, Hittite Exercise Book. DTH 17. Dresden 2005 [első kiadás mint Hethitisches Übungsbuch. DTH 9. Dresden 2003]), népszerű is lett, de igazság szerint jó szívvel ezt sem lehet ajánlani (ld. Alwin Kloekhorst, BiOr 64 (2007) col. 685-690 kritikáját).
Ami az új nyelvtan-kísérletet illeti (ha az apróbb, ill. a nem világnyelveken írt összefoglalásoktól eltekintünk), volt egy szerintem kicsit méltatlanul figyelmen kívűl hagyott munka (Silvia Luraghi, Hittite. München – Newcastle, 1997), majd Rita Francia olasz hettitológus modernizálta a Friedrichet (Lineamenti di grammatica ittita. Roma, 2005), ami szerintem egész jó lett (Simon Zsolt, BiOr 64 (2007) col. 200-204). A legjobb végül is Elisabeth Rieken nyelvtana lett (Hethitisch. In: Michael P. Streck (szerk.), Sprachen des Alten Orients. Darmstadt, 2005, 80-127, azóta két javított kiadás) amely azonban részben már a most megjelent új hettita nyelvtan előzetes változatainak ismeretében íródott.
Évek óta tudható ugyanis (én ifjú diákként 2002-ben hallottam először, hogy már évek óta írják), hogy Harry A. Hoffner, a legnagyobb amerikai hettitológus (filológus, a CHD egyik írója, számtalan tanulmány szerzője, egyik legfontosabb munkája a hettita törvénygyűjtemények kritikai kiadása) és H. Craig Melchert, az egyik legnagyobb amerikai indogermanista (szakterülete az anatóliai nyelvek s fő műve az anatóliai nyelvek történeti hangtana) közösen írják az új, standardnak szánt hettita referencia-nyelvtant. Az Eisenbrauns kiadónál azután tavaly tavasz óta mindig meg is jelent a katalógusban, hogy most már mindjárt – míg végül most júliusban meg is jelent. A würzbugi RAI-n már meg lehetett nézni – csodaszép, elképesztően jónak tűnik, s úgy tűnt első belelapozásra, hogy minden benne van, aminek kell (ez a terjedelmén is látszik, majdnem ötszáz oldal, B5-ös méretben). Van hozzá egy CD-ROM is, amelyen a teljes szöveg rajta van, kereshető, keresztüllinkelt formában. Sőt, a második, vékonyka kötet egy tankönyv (ezzel kapcsolatban kissé szkeptikus vagyok, de ismételten csak az első belelapozás alapján). Az már most biztosra vehető, hogy végre megszületett az alapos, részletes és naprakész hettita nyelvtan, ami mind az oktatást, mind a tanulást, mind a kutatást nagymértékben megkönnyíti. Most már csak a luviról kellene egy ilyet írni… A kötet egyébként az Eisenbrauns új sorozatának első tagja, melynek címe „Languages of the Ancient Near East” – hogy milyen kötetek várhatóak még ebben, azt sajnos nem sikerült kiderítenem.
Harry A. Hoffner Jr. – H. Craig Melchert: A Grammar of the Hittite Language. 1. Reference Grammar. 2. Tutorial. Languages of the Ancient Near East 1-2. Winona Lake, Eisenbrauns, 2008. 59,5 + 22,5 dollár
Ám a könyv és a hettita nyelvről szóló tudásunk között fokozatosan elég komoly szakadék nyílt: példának okáért sikerült a szövegek datálása, s így kiderült, hogy a hettita nyelvnek három fázisa van, és amit sok esetben Friedrich zavaró, szinkrón változatnak érzékelt, az valójában diakrón. Egyre több és több leíró nyelvészeti problémát sikerült megoldani, s a nyolcvanas évekre szükségessé vált a könyv új ismeretekkel történő kiegészítése. A másik igény, amely ezzel párhuzamosan felmerült, egy tankönyv írása, amelyből az abszolút kezdők is megtanulhatnának hettitául.
Az első tankönyvkísérlet (Warren H. Held Jr. – William R. Schmalstieg – Janet E. Gertz, Beginning Hittite. Columbus/Ohio, 1988) teljes kudarc volt – igaz, amerikai indogermanisták (Schmalstieg például szlavista!) és nem hettitológusok írták (ld. a kritikákat: Gary Beckman, JAOS 111 (1991) 658-659; Andrew Garrett, Language 67 (1991) 402-403, Carol F. Justus, Tools for the Study of Hittite. Diachronica 6 (1989) 111-122; Norbert Oettinger, HS 105 (1992) 307-308). A második kísérlet jobban sikerült (Susanne Zeilfelder, Hittite Exercise Book. DTH 17. Dresden 2005 [első kiadás mint Hethitisches Übungsbuch. DTH 9. Dresden 2003]), népszerű is lett, de igazság szerint jó szívvel ezt sem lehet ajánlani (ld. Alwin Kloekhorst, BiOr 64 (2007) col. 685-690 kritikáját).
Ami az új nyelvtan-kísérletet illeti (ha az apróbb, ill. a nem világnyelveken írt összefoglalásoktól eltekintünk), volt egy szerintem kicsit méltatlanul figyelmen kívűl hagyott munka (Silvia Luraghi, Hittite. München – Newcastle, 1997), majd Rita Francia olasz hettitológus modernizálta a Friedrichet (Lineamenti di grammatica ittita. Roma, 2005), ami szerintem egész jó lett (Simon Zsolt, BiOr 64 (2007) col. 200-204). A legjobb végül is Elisabeth Rieken nyelvtana lett (Hethitisch. In: Michael P. Streck (szerk.), Sprachen des Alten Orients. Darmstadt, 2005, 80-127, azóta két javított kiadás) amely azonban részben már a most megjelent új hettita nyelvtan előzetes változatainak ismeretében íródott.
Évek óta tudható ugyanis (én ifjú diákként 2002-ben hallottam először, hogy már évek óta írják), hogy Harry A. Hoffner, a legnagyobb amerikai hettitológus (filológus, a CHD egyik írója, számtalan tanulmány szerzője, egyik legfontosabb munkája a hettita törvénygyűjtemények kritikai kiadása) és H. Craig Melchert, az egyik legnagyobb amerikai indogermanista (szakterülete az anatóliai nyelvek s fő műve az anatóliai nyelvek történeti hangtana) közösen írják az új, standardnak szánt hettita referencia-nyelvtant. Az Eisenbrauns kiadónál azután tavaly tavasz óta mindig meg is jelent a katalógusban, hogy most már mindjárt – míg végül most júliusban meg is jelent. A würzbugi RAI-n már meg lehetett nézni – csodaszép, elképesztően jónak tűnik, s úgy tűnt első belelapozásra, hogy minden benne van, aminek kell (ez a terjedelmén is látszik, majdnem ötszáz oldal, B5-ös méretben). Van hozzá egy CD-ROM is, amelyen a teljes szöveg rajta van, kereshető, keresztüllinkelt formában. Sőt, a második, vékonyka kötet egy tankönyv (ezzel kapcsolatban kissé szkeptikus vagyok, de ismételten csak az első belelapozás alapján). Az már most biztosra vehető, hogy végre megszületett az alapos, részletes és naprakész hettita nyelvtan, ami mind az oktatást, mind a tanulást, mind a kutatást nagymértékben megkönnyíti. Most már csak a luviról kellene egy ilyet írni… A kötet egyébként az Eisenbrauns új sorozatának első tagja, melynek címe „Languages of the Ancient Near East” – hogy milyen kötetek várhatóak még ebben, azt sajnos nem sikerült kiderítenem.
Harry A. Hoffner Jr. – H. Craig Melchert: A Grammar of the Hittite Language. 1. Reference Grammar. 2. Tutorial. Languages of the Ancient Near East 1-2. Winona Lake, Eisenbrauns, 2008. 59,5 + 22,5 dollár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése