SEC-konferencia

A Collegium Hungaricum Societatis Europaeae Studiosorum Philologiae Classicae (CHSEC) VI. országos konferenciája

2011. május 28-29.

Rendező intézmény: Eötvös József Collegium

Színhely: ELTE BTK Kari Tanácsterem, Múzeum körút 4/A, magasföldszint

Az ókori keletes előadások:

10:00-11:40 Officina Orientalia, ELTE

Elnök: Zólyomi Gábor

10:00-10:20 Paksi Julianna: Igaz hívő fáraók?

10:20-10:40 Bartos Fruzsina: TT 65 - egy újbirodalmi sír továbbélése a Harmadik Átmeneti Korban

10:40-11:00 Földi Zsombor: Sîn-muštāl, az uri kereskedők felügyelője

11:00-11:20 Kerekes Miklós: „Élére kineveztem helytartómat.” - Asszír közigazgatás a birodalom provinciáiban

Az előadások absztraktjai:

Paksi Julianna: Igaz hívő fáraók?

A „személyes vallásosság” az Újbirodalom egyik meghatározó szellemi irányzata, amely nemcsak a társadalom alsóbb rétegeire gyakorolt hatást az ókori Egyiptomban, de idővel magával ragadta a fáraót is. Előadásunkban arra keressük a választ, hogy egy, az egyiptomi nép körében már a Tizennyolcadik Dinasztia idején jól dokumentált műfaj, a „személyes ima” hogyan válik fokozatosan a hivatalos kánon részévé, illetve arra, milyen szerepet játszik mindebben a „kétnyelvűség”. Királyfeliratok egyes árulkodó szófordulatai és más nyelvi eszközei segítenek nyomon követni a folyamatot. III. Ramszesz szövegei kiválóan tükrözik az újfajta istenélményt, de vajon elmondható ugyanez utódai feliratairól is?

Bartos Fruzsina: TT 65 - egy újbirodalmi sír továbbélése a Harmadik Átmeneti Korban

A Sheikh Abd el-Gurnán elterülő nekropolisz használata a Harmadik Átmeneti Kor teljes időtartama alatt nagyjából egyenletesen kimutatható, a legfrekventáltabb területnek a domb dél-nyugati része tűnik, de a temető egészén megtalálhatók a korabeli temetkezések egészen a Ptolemaiosz korig. Ebbe a folyamatosságba jól illeszkedik a TT 65 számú sír, amely ugyan a temető dél-keleti részén helyezkedik el, mégis a szóban forgó időszak csaknem egésze alatt és még az után is folyamatos és többszörös használata mutatható ki az eddig feldolgozott koporsó és kartonázs leletek vizsgálata alapján. Az eddigi eredményeket alapul véve három fő temetkezési fázist különíthetünk el: egy 21. dinasztiabelit, egy 22. dinasztiabelit, valamint egy Ptolemaiosz korit. Mindhárom fázis esetében többszörös felhasználásról beszélhetünk, ami az egyes időszakokban minimum 2-4 temetkezést jelent. A gazdagnak – bár igen töredékesnek – mondható leletanyag alapján megállapítható, hogy a sír igen népszerű temetkezési hely lehetett a harmadik átmeneti kori – és talán a Ptolemaiosz-kori – lakosság körében. A még fel nem dolgozott, illetve a remélhetőleg a jövőben előkerülő leletek minden bizonnyal kibővítik eddigi ismereteinket és hozzájárulnak a sír korabeli történetének pontosabb megrajzolásához.

Földi Zsombor: Sîn-muštāl, az uri kereskedők felügyelője

Előadásomban egy, az i.e. XVIII. századi Dél-Babilóniában élt állami hivatalnok, bizonyos Sîn-muštāl karrierjével és tevékenységével foglalkozom. Ehhez először ismertetem azokat a problémákat, amelyek a mezopotámiai névadás és a ránk maradt szövegek természetéből fakadnak, és megnehezítik az egyes magánszemélyek élettörténetének feldolgozását.

Ezt követően felvázolom az általam vizsgált, mintegy huszonöt éves periódus politika-történetét, valamint a babilóni hódoltság időszakából ismert ún. „állami kereskedelem” (Palastgeschäft) rendszerét. Ez utóbbinak pontosabb megértéséhez fontos adalékokkal szolgál azoknak a gazdasági tevékenységeknek a vizsgálata, amelyek Sîn-muštālhoz, az uri kereskedők felügyelőjéhez kötődnek – személyével ilyen kontextusban utoljára Wilhelmus François Leemans foglalkozott (1950).

Sîn-muštālnak a II. Rīm-Sîn-féle felkelés alatt játszott szerepe – ebben a rövid időszakban Larsa város kormányzója lett –, Marten Stol tanulmánya (1976) óta ismert; az azóta kiadott egyetlen, vonatkozó szöveg is jól illeszkedik a Stol által felrajzolt képbe.

Kerekes Miklós: „Élére kineveztem helytartómat.” - Asszír közigazgatás a birodalom provinciáiban

Az újasszír közigazgatás egyik legfontosabb szereplője a helytartó, aki egyrészről a hivatalnoki hierarchia kellően magas szintjén helyezkedik el, így jól dokumentált a működése; másrészről a birodalom számos provinciájából ismerünk ilyen címet viselő személyeket, így kellő mennyiségű – többségében a birodalom fővárosainak központi archívumaiból származó – forrás áll rendelkezésre a vizsgálatához. A helytartó feladatkörei véleményem szerint elsődlegesen provincián kívüli és azon belüli csoportokra oszthatóak. OTDK dolgozatomban előbbieket vizsgáltam részletesen. Mostani előadásomban azonban utóbbiakat szeretném áttekinteni, azon aspektusokat, amelyek szorosan a provinciájához kötődnek. Ezek elsősorban a terület különböző nyersanyagainak a kiaknázásával, másodsorban bizonyos katonai aspektusokkal függnek össze.