A vita a hattušai szfinx körül

A napokban említettem, hogy Törökország – elég egyéni stílusban – magának követeli a hettita fővárosból, Hattusából származó, jelenleg Berlinben, a Pergamon Múzeumban látható szfinxet. De pontosan miről is van szó?

Hattusa legdélibb kapuját – modern nevén a Szfinx-kaput – négy kapuőrző ún. szfinx díszítette, kettő kívül, kettő belül. Ez egy elég jellegzetes hettita építészeti megoldás, hasonlót ismerünk a városból az egykoron a Nişantaşon állt épületből is. A külső kettő közül egyet már a legkorábbi ásatók sem látták (1907), a másikat több darabban találták meg és helyben rakták össze. A belső kettő olyan rossz állapotban volt, hogy 1915-ben Németországba kellett küldeni restaurálásra (az ásatás ugyebár német), ahol azt el is végezték, majd a leletmegosztás akkori eljárásának megfelelően a jobb állapotút 1924-ben visszaküldték Törökországba, ma az Isztambuli Régészeti Múzeumban látható – s 1938-ig eszébe se jutott a törököknek, hogy visszakérjék.

A helyzet tehát látszólag világos – a leletmegosztás jegyében maradt Berlinben a szfinx – csakhogy a hivatalos iratok azóta – német oldalon – megsemmisültek (vö. Berlin sorsa a második világháborúban). A török oldal helyzete nem ismeretes, olykor előállnak azzal, hogy papírjuk van arról, hogy a berlini szfinx is az övék – de ezek mindeddig blöffnek bizonyultak. A törökök 2010-ben az UNESCO-hoz is fordultak, amely azonban okiratok hiányában nem hozott döntést, hanem párbeszédre bíztatta a feleket. Így Berlin érthető okokból mindig is elzárkózott az átadástól (amúgy sem az az ország, akivel ilyen stílusban lehet tárgyalni, különösen nem, ha megnézzük, mit tettek és tesznek a német régészek Anatólia megismeréséért). Ráadásul a törökökre ez az igény csak kampányszerűen tör rá (ld. a fiatal török államot a ’30-as években és Atatürk mottóját, miszerint a török föld története a török nép története – nem csak pozitív következményei vannak ennek); amint egy szemfüles olvasónk iróniából megjegyezte, biztos választások lesznek – s igaza van, júniusban általános parlamenti választásokat tartanak (vö. az átadás követelt határideje), ilyenkor pedig mindig jól jön egy kis erőfitogtatás.

De vajon átadja-e Berlin? A kulturális államtitkár szerint igen. Hermann Parzinger, a Pergamon Múzeumot is magába foglaló Stiftung Preußischer Kulturbesitz elnöke (a legnagyobb szkítás régész és a hattušai kerámia avatott szakértője) szerint viszont azért ez nem egészen így működik. Magam is kíváncsian várom a fejleményeket.