Az igen gazdag isztambuli kiállítás-kínálat figyelemre méltó tagja volt az elmúlt három hónap egyik alkalmi kiállítása, amely Kültepét, azaz Kaništ, pontosabban Nešát, az óasszír kereskedelem központját, egyúttal a Hettita Birodalmat megelőző időszak egyik legfontosabb települését mutatta be. A kiállítás apropója sajnos nem derült ki, a szóróanyag „Anatólia prológusa” szlogenje, ill. az Európa Kulturális Fővárosa logó alapján (a kiállítás december 29-én nyílt…) valószínűleg ezen rendezvénysorozat egyik elemét kell látnunk benne.
A kiállításnak a Hagia Eiréné / Aya Irini templom adott helyt (Isztambul topográfiájában járatosaknak: a balkéz felőli templom a Topkapı első udvarában), amely azért is külön örvendetes, mert a templom amúgy csak koncertek alkalmával van nyitva. Igazság szerint ezzel vége is a hely pozitívumának, mert a kiállítás a központi udvar körüli folyosókban lett elhelyezve, vagyis napszaktól függően a tárlókon megcsillanó napfény igencsak akadályozta a fotózást. A kiállítás egyik negatívuma egyébként is a tárlók voltak, amelyekben sokszor úgy helyezték el a lámpákat, hogy bárminemű fényképezés sikertelenségre volt ítélve. A pecséteket, ill. pecséthengereket bemutató tárlóban pedig egyszerűen túl messze voltak a tárgyak (és a lenyomataik), hogy érdemben tanulmányozni lehetett volna őket.
A kiállítás bőséges anyagát az ankarai, kayseri és isztambuli múzeumok adták össze, s így átfogóan be tudta mutatni a település anyagi kultúráját (de vö. lentebb). Külön értékeltem, hogy egy-két darab még nekem is újdonságot okozott: felettébb érdekelnek például a fürdőkádak, melyből van egy szép, bár unalomig ismert darab az ankarai múzeumban, itt most volt egy másik (kevésbé dekoratív) is. Ilyen volt továbbá egy kaniši hölgy arcrekonstrukciója is, amely meglepően „európai” volt – értem ezalatt mindössze azt, hogy a kétségtelenül elnagyolt, ám az „európai” vonásoktól mindenesetre különböző hettita arcábrázolásoktól jellegzetesen eltért.
Mint írtam, a hangsúly az anyagi kultúrán volt, tehát a történelmi, gazdasági, társadalmi, vallási aspektusokra csak rövid utalások történtek. Az anyagi kultúrán belül is a kiásott matéria állt a középpontban, ebbe az építészet vagy épp a településszerkezet nem fért bele. Itt persze némileg a kutatás is adós (ez egy török ásatás, jellegéről mindent elárul még a laikusoknak is a megtalált / kiadott táblák aránya és az ásatás honlapja), bár ennek kétségtelenül pozitív hatásai is vannak: például a tekintélyes mennyiségű díszkerámiára kivétel nélkül a valójában semmitmondó „kultikus edény” terminust alkalmazták (mint e témakörben mindig), ami élénk (bár egyelőre inkább spekulatív) eszmecseréhez vezetett szintén régész kísérőmmel. Egy tárló zavarta csak a szakmai érzékem, amely arról értekezett, hogy edénykarcokon megtalálták a hieroglif luvi írás első jeleit. Sajnálatos módon a bemutatott edénykarcok csak nagy jóindulattal voltak írásjelnek nevezhetőek, de a megnevezett írásjeleknek meg semmiképpen sem (az egész egy néhai magyar professzorra emlékeztetett, aki pályája alkonyán minden karcot elolvasott, a legváltozatosabb nyelveken. Ha valaki találni akar valamit, előbb-utóbb fog is…). Ez már legalább a harmadik eset volt Törökországban – csak az elmúlt néhány hónap alatt – hogy hettitológiai szempontból kínos tévedésekbe futottam bele kiállítási tárlókon, feliratokon. Vajon mi lenne, ha egyszer szakemberrel is átnézetnék ezeket, mielőtt kirakják?
Úgy gondolom, laikus látogatók számára a kiállítás igen impresszív lehetett, nem utolsósorban, mert rávilágított a kor laikusok számára minden bizonnyal meglepő technikai – gazdsági fejlettségére (kivétel: egy csoport magyar suhanc, akik fénysebességgel és olasz diáksereget megszégyenítő hangzavarral siettek át). Szakemberek számára egy élvezetes áttekintés, amely jó alkalmat adhatott arra, hogy átgondoljanak, ill. feltegyenek néhány olyan kérdést, amely előbbre viheti a kutatást. S mielőtt mindenki elkezdené követelni a katalógust – az nem készült. Aki ilyenre vágyik, annak tudom ajánlani a tokiói Middle Eastern Culture Centerben 2003-ban rendezett kiállítás katalógusát, amely nagyrészt ugyanezt az anyagot fedi le, figyelemreméltó kísérő tanulmányokkal (sajnos linket nem találtam hozzá).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése