Buhály Attila: Sziklasírok Vankalén

Január 4.-én jelent meg a Hürriyet c. török lap angol nyelvű internetes változatában a hír, miszerint megnyitották a vani sziklán I. Argišti urartui király (790-760 – az évszámok a továbbiakban természetesen Kr.e. és hozzávetőlegesen értendőek) és családjának sírkamráját Vankalén. Többen is kérdeztek a cikk kapcsán annak hátteréről online és offline csevegések során, így gondolom, hasznos lesz, ha megvilágítom egy kissé a dolgok hátterét; annál is inkább, mert maga a cikk a továbbiakban inkább csak magával Urartuval foglalkozik.

Urartura önmagában most hely- és időhiány miatt nem térnék ki; a Kr.e. 9-7. század közötti Kelet-Anatólia meghatározó államalakulatáról van szó, az érdeklődők többé-kevésbé korrekt infókat találhatnak akár a magyar, akár az angol wikipédián (részletekbe pedig most nem megyünk bele).

1. kép. Egy kis orientáció: itt vagyunk (a piros pötty a mai Van városa, ill. mellette a Van-tó, aminek a partján áll a vani szikla (Vankale, ld. 2. kép)

2. kép. Vankale a Van-tó felől. A tóra merőlegesen álló sziklatömbről van szó. A látható fal- és bástyamaradványok szeldzsuk- és oszmán-koriak (innentől a szerző felvételei, 2007-ből és 2008-ból)

Úgyhogy nézzük először magát Vankalét és az ottani királysírokat. Négy nagyobb sziklafülke található Urartu egykori fővárosának a helyén, nyugatról keletre haladva a horhori kamra, az Içkala és a Naftkuyu (3-4. kép), valamint a szakirodalomban csak „Ostkammernek” nevezett fülke (5-6. kép); és ide vehetjük még ötödiknek a Hazine Kapısıt (7. kép), ami nem sziklafülke ugyan, de mindjárt látjuk, hogy az analógiák miatt fontos megemlíteni. Ezeket a sziklafülkéket a kutatás hagyományosan királysíroknak tartja, ugyanakkor azért meg kell jegyezni, hogy erre tulajdonképpen semmiféle konkrét bizonyíték nincs. A kamrák ma teljesen üresek, hiszen létezésük tkp. köztudott volt mindig is, így Urartu pusztulása után, ami az utóbbi 2800 évből legalábbis 2600 év, szinte mindennek használták, ami elképzelhető: gabona- és fegyverraktárnak, stb.

3. kép. Içkala és Naftkuyu a bejáratok előtti térségről nézve.... Lehet, hogy kicsit okosabbak lennénk,  ha ezt a böhöm földkupacot elhordanák ottan.

4. kép. ... és lentről

5. kép. Az "Ostkammer" fent...

6. kép. ... és lentről.

7. kép. Hazine Kapısı. Balra az a felül félköríves valami egy sztéléfülke. A sztélén, ill. a fülke falán belül olvashatóak II. Sarduri krónikájának részletei.

Tárgyi bizonyíték híján írott forrásokra támaszkodhatnánk, e tekintetben pedig a következő a helyzet:

	sziklafülke	„res gestae”	kidolgozott frontális falfelület	kultusztevékenység nyoma
Horhor	+	+	+	-
Nafkuyu	+	-	-	?
Içkala	+	-	+	?
„Ostkammer”	+	-	+	?
Hazine Kapısı	-	+	+	+

Látható, hogy ami a sziklafülkéket illeti, egyedül a cikkben szereplő horhori fülke esetében beszélhetünk írott forrásokról, mégpedig I. Argištinak a fülke melletti és azon belüli sziklafeliratának egyfajta „res gestae”-szerű beszámolójáról, az uralkodó hadi és egyéb cselekedeteinek évenkénti felsorolásáról, és ebből lehet beazonosítani a fülke (azaz a sziklasír) „tulajdonosát”, I. Argištit (ugyanez a helyzet a Hazine Kapısıval is II. Sarduri [760-734] kapcsán, csak ott nincs sziklafülke). 

Van tehát négy sziklafülkénk (sírunk), ami közül egy írásos, és van egy hasonló írásos uralkodói emlékhelyünk. A fülkék további azonosításához vegyük számba az első urartui királyokat, munkahipotézisként feltételezve, hogy mindegyik uralkodónak „ki tudjuk osztani” a megfelelő sírt:

Emlékhely	Uralkodó
Naftkuyu, Içkala, „Ostkammer”	I. Sarduri (835-825), Išpuini (825-805), Minua (805-790)
Horhor	I. Argišti
Hazine Kapısı	II. Sarduri

Az írásos emlékeket tekintve tiszta sor a horhori sziklafülke és Hazine Kapısı „kiosztása”, ezek után pedig marad nekünk három további kamránk a három (egyébként legelső) uralkodónak – lehet választani. És innentől kezdve a választás további konkrét források hiányában tényleg csak gusztus dolga. 

A magam részéről, bár ami most következik, nem több puszta ötletnél, el tudnám képzelni, hogy a megoldás ott van a szemünk előtt. Mégpedig a szó szoros értelmében: a frontális falfelületek kidolgozottságára gondolok. Láthatjuk ui. a fentebb felsorolt királyaink közül, hogy a két utolsónak, I. Argištinek és II. Sardurinak (4. és 5. uralkodó) ismert a „res gestae”-je, mégpedig sírja (ill. emlékhelye) falába vésve (Horhor, ill. Hazine Kapısı). És akkor induljunk el most visszafelé: biztos, hogy lehetett ilyen „évkönyve” Minuának is (3. uralkodó), csak azt egészen egyszerűen széthordták: S. és K. Lake 1939. évi vankalei ásatásakor a szeldzsuk- ill. oszmán-kori várfalban mintegy 150 olyan kőtömböt számoltak össze, amelyen valamilyen ékírásjel szerepelt, némelyiken jól kivehetően a „Minua, Išpuini fia...” szövegrészlettel. Ha pedig Minuának lehetett ilyen (később széthordott) írott szövege, az a későbbi analógia alapján a saját sziklasírja előtt lehetett. Persze ezt én is inkább kérdezem, mint állítom, és várom a hasonló építmények architektúrájában és statikájában nálam járatosabbak véleményét, hogy a Naftkuyu (3. és 4. kép jobbra), ill. az „Ostkammer” (5. kép) jól kidolgozott frontális falfelülete tartalmazhatott-e valamilyen kiegészítéseket. Ha igen, abban az esetben a Naftkuyu és az „Ostkammer” lehetett Minua és Išpuini (2. uralkodó) sírja. Az Içkala meg Sardurié (1. uralkodó), akinek az idejéből még egyébként sem ismert az urartui nyelvű írásbeliség (jó, jó, tudom, ez argumentum e silentio, de pillanatnyilag nem tudok jobbat) .

Még egy apróság: a Horhor kivételével mindegyik helyszínünk előtt jól kidolgozott tér volt vagy lehetett, ahol kultusztevékenység nyomai is elképzelhetőek. A legnyilvánvalóbb ez a Hazine Kapısı esetében; az „Ostkammer"-nél csak egy viszonylag nagy térség látható, de hasonló elképzelhető a Naftkuyu-Içkala páros esetében is (persze okosabbak akkor lennénk, ha az ott található nagy földkupacot onnan eltávolítanák, ld. 3. kép). Egyedül Horhornál hiányzik ez az előtér, de lehet, hogy kissé előrébb lehetett, mert... - és itt térünk vissza a horhori kamra „elsőkénti” megnyitásának dolgához. A horhori kamra ui. oly masszívan van a szinte függőleges falfelületbe vésve (ld. 8. kép), hogy megközelítése rendkívül veszélyes; eddigi lezárását, gyanítom, csak ennek köszönhette, hiszen a többi kamra, miként a Vankale egésze, szabadon látogatható. A sziklatömb egyébként elvileg valamiféle szabadtéri múzeumként funkcionál, azaz körbe van kerítve, és egy (hivatalos) bejárata van, ahol (elvileg) belépőjegyet kell váltani. Persze épp elég nagy kiterjedésű területről van szó ahhoz, hogy jó orientális szokás szerint bárki bárhol be tud jutni (2008-ban megerősítették a kerítést a keleti oldalon; meglepődnék, ha mostanra ezek a kerítések nem lennének már szintén lestrapált állapotban...). A török muzeológia és műemlékvédelem ebből a szempontból Vanban teljesen liberális: Urartu egykori fővárosa teljesen át- és bejárható, sőt, úgy tűnik, eredeti urartui sziklafeliratok alatt(!) akár szabadon piknikezhetünk is (9. kép). Egyedül a horhori kamra volt-van lezárva, de úgy látszik, valaki most megtalálta a TUTO-lakat kulcsát.

8. kép. A piros rács mögött van a horhori kamra.

9. kép. Jobbra alül-felül füstölve tartósított urartui sziklafeliratok