Az ókori keletesek évenkénti seregszemléjére ezúttal Barcelonában került sor, közelebbről a Barcelonai Egyetem igencsak pompás épületében. A téma „Time and History in the Ancient Near East” volt. A konferencián – az igen sokakat érintő téma ellenére – sajnos csak három magyar vett részt (Sövegjártó Szilvia, Kuli Sára és jelen sorok szerzője [előadással, címe: War war Großkönig I(a)+ra/i-TONITRUS der KARAHÖYÜK-Inschrift?]).
Mint az sejthető, a konferencia témáját kétféleképp lehetett megközelíteni: vagy egy történeti / kronológiai részletprobléma kidolgozásával vagy a lehető legáltalánosabban, az időről és a történelemről, mint olyanról való elmélkedéssel. Mindkettőre akadt bőven példa a konferencián, bár az én ízlésemnek kicsit túlontúl sok tartozott az utóbbi kategóriába. Ugyanakkor olyan mennyiségű eltérő témájú előadás hangzott el és eltérő témájú műhely került megszervezésre, hogy számomra végeredményben egyáltalán nem keltette egy történeti tárgyú kongresszus benyomását. Én többek között ezért sem tartom jó ötletnek egy téma kijelölését, de azt meg végképp nem, hogy ha van ugyan téma, de voltaképp bármiről lehet beszélni.
A műhelyek egyébként a következőek voltak: középasszír kutatások, korai akkád nyelv és közege, hurri nyelv, ókori keleti jog; építészet és régészet. Rögtön hozzá kell tennem, hogy azok jártak jól, akik valamilyen műhelybe tagozódtak be. A többi előadást ugyanis a konferenciát szervező amúgy népes bizottság a lehető legnagyobb káoszban sorolta be, az egyes szekciók előadásai között az esetek túlnyomó többségében semmilyen kapcsolat nem volt az égegyadta világon. Ezt elég sokan nehezményezték – már a konferencia előtt is, de a szervezők egyszerűen nem voltak hajlandóak ezen változtatni. Arra se figyeltek, hogy azonos tárgykörű előadások ne legyenek párhuzamos időpontban (három párhuzamos helyszín volt). Ha valami rosszul volt megszervezve a konferencián, akkor az ez volt – csakhogy azért ez elég kardinális kérdés (a másik, ami nem sikerült, az a második fogadás volt, amin csak ételben és italban szenvedtünk hiányt, amúgy a látkép és a helyszín meggyőző volt).
Az ókori keleti régiókat a megszokott arányban képviselték, vagyis főképp az akkád – sumer filológia / história / régészet stb. tárgykörébe tartozó előadások hangzottak el, a hettitológusok, bár szép számmal voltak jelen, továbbra is inkább saját – de csak háromévente megrendezett – konferenciájukra járnak elsősorban; míg az egyéb régiók / korszakok jószerével láthatatlanok voltak. Én ezt magam részéről persze roppant sajnálatosnak tartom.
Folytatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése