Mint ahogy arról nemrég hírt adtunk, újabb leletek segítségével immáron (majdnem) teljesen rekonstruálni lehetett egy urartui uralkodó, Rusa, Erimena fia sztéléjét. Urartológus kollégánkat, Buhály Attilát – a Haldiblog szorgos vezetőjét – természetesen nem hagyta hidegen ezen esemény, s ezért rögvest elkészítette és publikálta a szöveg magyar fordítását és kommentárát, amivel örvendetesen gyarapodnak a magyarra fordított urartui szövegek.
A nemzetközi kutatás malmai is őrölnek tovább, s Rusa, Erimena fia kiemelt helyet kap benne. A müncheni egyetemen az a szokás, hogy az ókori keletesek közül minden héten egy-egy kutató tart előadást az aktuális témájából (afféle ÓT-ülés szerűen), s tegnap Michael Roaf beszélt, Did Rusa commit suicide? címmel, amely a würzburgi Rencontre-on bemutatott előadás javított változata volt. Eszerint azt a problémát, hogy az asszír források szerint 714-ban öngyilkosságot elkövető Rusa a rákövetkező évben szövetségre lép egy tabali uralkodóval és Midas királlyal, csak úgy lehet megmagyarázni, hogy két különböző Rusáról van szó. Csakhogy míg a „késebbi”, más forrásokból is ismert Rusa II. Sarduri fiaként szépen beleillik az eddig is ismert apa-fia rendszerű urartui királylistába, addig az első Rusával nem tudunk mit kezdeni.
Itt jön a képbe Rusa, Erimena fia, akinek az apja ugyanis nem szerepel seholsem urartui királyként. Bár eddig a kutatás ezen Rusát – III. Rusaként – az urartui történelem végére helyezte, valójában az újabb kutatások – elsősorban a tavalyi, müncheni Biainili – Urartu-szimpóziumon elhangzott, jelenleg sajtó alatt levő tanulmányok, ill. az Aramazd 2 (2007) tanulmányai, ld. még Rusahinili, RlA s.v. – számos érvet sorakoztattak fel, hogy jóval korábbra kellene őt datálni:
1) Rusa az általa épített erődöt (Toprakkale) jelző nélkül, egyszerűen Rusahinilinek nevezi. Ezzel szemben Rusa, Argišti fia (eml. 673/2-652) amikor építkezik, sajátját már Rusahinili Eidurikai-nak hívja (Ayanis), megkülönböztetésül Toprakkalétól (Rusahinili Qilbanikai). Ezzel egy terminus ante quemet nyertünk Rusára, Erimena fiára.
2) A Rusa, Erimena fia által használt titulatúra a Rusa, II. Sarduri fia és az ő fia, az előbb említett Argišti titulatúrájához hasonló.
3) A feliratos pajzsokon megjelenő oroszlánok és bikák ikonográfiai elemzése egyetlen tipo-kronológiai sorrendet enged csak meg: Sarduri – Rusa, Erimena fia – Rusa, Sarduri fia.
Ennek az – itt most leegyszerűsített érvelésnek az – alapján Roaf szerint kijelenthető, hogy az öngyilkosságot elkövető Rusa azonos volt Rusával, Erimena fiával, aki vélelmezhetően trónbitorló volt, és a szövetséget kötő Rusa már Rusa, Sarduri fia volt, a jogos király. Hogy valóban öngyilkosság volt-e, vagy segítettek neki, az kérdéses, mindenesetre egy töredékes szöveghely (SAA 5 93) inkább ez utóbbit látszik alátámasztani.
A nemzetközi kutatás malmai is őrölnek tovább, s Rusa, Erimena fia kiemelt helyet kap benne. A müncheni egyetemen az a szokás, hogy az ókori keletesek közül minden héten egy-egy kutató tart előadást az aktuális témájából (afféle ÓT-ülés szerűen), s tegnap Michael Roaf beszélt, Did Rusa commit suicide? címmel, amely a würzburgi Rencontre-on bemutatott előadás javított változata volt. Eszerint azt a problémát, hogy az asszír források szerint 714-ban öngyilkosságot elkövető Rusa a rákövetkező évben szövetségre lép egy tabali uralkodóval és Midas királlyal, csak úgy lehet megmagyarázni, hogy két különböző Rusáról van szó. Csakhogy míg a „késebbi”, más forrásokból is ismert Rusa II. Sarduri fiaként szépen beleillik az eddig is ismert apa-fia rendszerű urartui királylistába, addig az első Rusával nem tudunk mit kezdeni.
Itt jön a képbe Rusa, Erimena fia, akinek az apja ugyanis nem szerepel seholsem urartui királyként. Bár eddig a kutatás ezen Rusát – III. Rusaként – az urartui történelem végére helyezte, valójában az újabb kutatások – elsősorban a tavalyi, müncheni Biainili – Urartu-szimpóziumon elhangzott, jelenleg sajtó alatt levő tanulmányok, ill. az Aramazd 2 (2007) tanulmányai, ld. még Rusahinili, RlA s.v. – számos érvet sorakoztattak fel, hogy jóval korábbra kellene őt datálni:
1) Rusa az általa épített erődöt (Toprakkale) jelző nélkül, egyszerűen Rusahinilinek nevezi. Ezzel szemben Rusa, Argišti fia (eml. 673/2-652) amikor építkezik, sajátját már Rusahinili Eidurikai-nak hívja (Ayanis), megkülönböztetésül Toprakkalétól (Rusahinili Qilbanikai). Ezzel egy terminus ante quemet nyertünk Rusára, Erimena fiára.
2) A Rusa, Erimena fia által használt titulatúra a Rusa, II. Sarduri fia és az ő fia, az előbb említett Argišti titulatúrájához hasonló.
3) A feliratos pajzsokon megjelenő oroszlánok és bikák ikonográfiai elemzése egyetlen tipo-kronológiai sorrendet enged csak meg: Sarduri – Rusa, Erimena fia – Rusa, Sarduri fia.
Ennek az – itt most leegyszerűsített érvelésnek az – alapján Roaf szerint kijelenthető, hogy az öngyilkosságot elkövető Rusa azonos volt Rusával, Erimena fiával, aki vélelmezhetően trónbitorló volt, és a szövetséget kötő Rusa már Rusa, Sarduri fia volt, a jogos király. Hogy valóban öngyilkosság volt-e, vagy segítettek neki, az kérdéses, mindenesetre egy töredékes szöveghely (SAA 5 93) inkább ez utóbbit látszik alátámasztani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése