Az év utolsó napján immár hagyományosan kiválasztom azt a három könyvet, amelyeket az év legfontosabb publikációinak tartok. A kritériumok a szokásosak:
1. Ókori keletes kötet (tehát nem tanulmány).
2. Tartalmilag kiemelkedő és általános érvényű legyen.
3. Összesen három darab legyen.
Tavaly bevezettem azt is, hogy a konferencia-köteteket és az ünnepi köteteket is figyelmen kívül hagyom (ezen egyébként most majdnem változtattam, mert ebben az évben jelentek meg komoly konferencia-kötetek is).
Az összeállítás természetesen, mint mindig, szubjektív, hiszen ez a számomra kiemelkedő munkák listája, értelemszerűen nem fogok tudni egyiptológiai vagy épp elámi munkákat méltatni. Ebben az évben ez különösen szubjektív lesz, mivel amikor átnéztem, mi is jelent meg ebben az évben, szokatlanul sok kiemelkedő könyvet találtam - így noha nekem azonnal összeállt, mely is lesz ez a három kötet, bizony néhányan kimaradnak, akiknek itt lenne a helyük. De ezúton biztatnám minden kedves Olvasónkat, hogy a kommenteknél ossza meg velünk, Önök melyik munkákat tartják az év köteteinek (eddig soha senki nem írt be ilyesmit, de hátha egyszer).
1. Hermann Genz - Dirk Paul Mielke (szerk.): Insights into Hittite History and Archaeology. Colloquia Antiqua 2. Leuven, Peeters, 2011
Nem volt kérdés, hogy ez az év könyve. A hettitákról szóló átfogó munkák egyre gyakoribbak, mégis alapvetően filológiai szempontból közelítik meg a kérdést, így míg a rítusokról bőven lehet olvasni, más, elsősorban a tapintható valóságot tárgyaló kérdésekről alig. Ez a könyv voltaképp ezt a hiányt pótolja, s ezáltal az egyik legjobb bevezetés a hettitológiába - remélhetőleg egy kiegyensúlyozottabb kutatás kezdeteként. Az ismertetőnk itt található.
2. Sharon R. Steadman - Gregory McMahon (szerk.): The Oxford Handbook of Ancient Anatolia (10,000 - 323 BCE). Oxford, University Press, 2011
Szezonja van az efféle kézikönyveknek, mégis úgy gondolom, hogy a kötet, különösen a sorozat, melyben megjelent, egy áttörést jelez (sőt talán kettőt is): egyrészt, hogy az ókori Anatólia kutatása többé nem az ókori Kelet kutatásának egy kevesek által művelt obskúrus ága; másrészt, hogy a hettita/késő-hettita korok kutatását nem lehet leválasztani sem az őket megelőző, sem az őket követő időszakokról. Különösen beszédesek a fejezetcímek, melyek közül több olyan van, amely egy évtizede önálló témaként fel sem merülhetett volna (például luvik, Kaman-Kalehöyük, Ayanis). A kötetről bővebb info itt.
3. Andreas Schachner: Hattuscha. Auf der Suche nach dem sagenhaften Großreich der Hethiter. München, Beck, 2011
A hettita főváros kutatása, és általában a hettita régészet rohamléptekkel halad előre. Az előző ásató, J. Seeher folyamatosan frissített, kiváló vezetőt írt és számos kiemelkedő tanulmányt, mindazonáltal hiányzott egy új, részletes, áttekintő munka, s ezt pótolja e kötet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése