A müncheni Ludwig-Maximilian-Egyetem Assziriológiai és Hettitológiai Intézete, Elő-Ázsiai Régészeti Intézete és a Német Keleti Társaság együtt rendezte meg 2009. október 11. és 13. között a Társaság 7. Nemzetközi Kollokviumát. Az eseménynek a müncheni egyetem főépületének legimpozánsabb előadótermei adtak helyet. A kongresszuson hazánkat Bartos Fruzsina (Budapest), Sövegjártó Szilvia (Budapest/Jena) és jelen sorok írója (Budapest) képviselte.
A 2006-os nemzetközi kollokvium után, amely a hettita főváros, Hattusa ásatásai megkezdésének százéves évfordulója jegyében telt, a hetedik kollokvium témája az ókori keleti (elsősorban mezopotámiai) templom volt filológiai, régészeti, történeti, vallástörténeti és kultúrtörténeti szempontból. Munkanyelv a német és az angol volt.
A kollokvium megnyitó ülését megtisztelte jelenlétével Prof. Bernd Huber, a Ludwig-Maximilian-Egyetem rektora (elnöke), aki egyben a megnyitó beszédet is mondta. A Német Keleti Társaság részéről Prof. Markus Hilgert, a Heidelbergi Egyetem assziriológia-professzora, a szervező egyetem részéről pedig Prof. Klaus Vollmer, a Kultúratudományi Kar dékánja, illetve Walther Sallaberger professzor, az Assziriológiai és Hettitológiai Intézet vezetője intézett bevezető mondatokat a résztvevők felé.
Az ünnepi megnyitó előadást Kay Kohlmeyer régészprofesszor tartotta, aki az utóbbi években az aleppói Viharisten templomában folytat szenzációs eredményeket is produkáló ásatásokat. Kohlmeyer egyrészt összefoglalta az aleppói ásatások eddigi történetét, majd saját (1996 óta zajló) feltárásait taglalta a templom egyes rétegeit sorra véve a Kr.e. III. évezred közepétől a vaskorig. Kohlmeyer professzor előadásában különös hangsúlyt kapott a híres orthosztátok, reliefek bemutatása, illetve az egyes korszakok közötti állandóság és különbségek kiemelése, illetve a templomban kimutatható kulturális hatások megrajzolása. A korai vaskorral kapcsolatban különösen érdekes (ám parázs vitákat kiváltó) lelettel is gazdagította a tudományt az aleppói templom: egy 11. századi uralkodó, Taita, Palasatini királyának felirata a filiszteus kapcsolat lehetőségét veti fel.
A megnyitó ülést követő fogadáson (kötetlenebb keretek között) alkalom nyílt a kollégákkal való beszélgetésre egy pohár ital és egy jellegzetes bajor perec elfogyasztása közben.
A tulajdonképpeni szakmai program két napra oszlott el. Mindkét napot összefoglaló vita követte, mintegy mérleget készítve az elhangzott előadások kapcsán felmerülő problémákból.
Az első napon egy általánosabb bevezető (Prof. Stefan Maul a szentélyek régiókon átívelő jelentőségéről beszélt) után az előadások a kronologikus elvet követték: a neolitikus kortól kezdve egészen az óperzsa birodalom koráig terjedő időszakot tárgyalták az előadók. A korai időszakkal kapcsolatosan alapvető kérdések felvetésétől riadtak vissza a tudósok: Reinhard Bernbeck és Michael Roaf előadásukban kitértek a nehézségekre is, amelyek az igen korai időszakban a szakrális és nem szakrális építmények elkülönítésével kapcsolatban felmerülhetnek. Szóba kerültek az Innsbrucki Egyetem ásatási eredményei is a borsippai ziqquratu feltárásai során (Wilfrid Allinger-Csollich), illetve a mezopotámiai templomok díszítési programja (Ursula Seidl). Anne Löhnert, a müncheni egyetem oktatója a templomok belső életének, hangulatvilágának az elemzését végezte el irodalmi források alapján, és megrajzolta a csendes, nyugodt, illetve az élettel teli templomi környezet képét. Különösen érdekesnek bizonyult Andreas Müller-Karpe, a törökországi Kuşaklı ásatásvezetőjének beszámolója egyes hettita templomok tájolásának (és általánosabb várostervezési szempontjainak) csillagászati vonatkozásairól.
A második szakmai nap programja eklektikusabbnak bizonyult: a templomi szervezet társadalmi aspektusai kapták a fő hangsúlyt. Szintén egy általánosabb bevezető (F. M. Fales) után így kerülhetett szóba a sumer emesal „dialektus” szerepe a templomi kultuszokban (Uri Gabbay), a szobrok szerepe a mezopotámiai templomokban (Nicolò Marchetti előadását Adelheid Otto olvasta fel), vagy akár a fő- és mellékistenségek kultuszának viszonya egy bizonyos (az assuri Istar-)templomban (Wiebke Meinhold). Susanne Görke a hettita templomokban lejátszódó kultikus cselekményeket (étkezések, állatok feláldozása, gyűlések, felvonulások, stb.) vázolta fel a központi és a lokális kultuszok összevetésével. Adelheid Otto (saját szíriai ásatásaira [Tell Bazi] is támaszkodva) a szíriai és mezopotámiai templomok funkcionális (és az ebből adódó építészeti, berendezésbeli) különbségekre világított rá, szöveges forrásokat is segítségül hívva. A szervezők az utolsó előadás figyelemfelkeltő címével (Sex and the city-temple) vélhetően a konferenciák utolsó szekcióira oly jellemző lemorzsolódást kívánták elkerülni: Jerrold Cooper klasszikus forrásokból (Hérodotos) kiindulva a mezopotámiai templomi prostitúció és az utóbbi időben a viták kereszttüzébe került szent nász kérdéskörét járta körül.
Az elhangzott előadások (a teljes programot ld. itt) némelyike a korábbi tudományos eredmények összegzésén, szintézisén nem mutatott túl, azonban megint más előadók saját kutatásaikból kiindulva, azokat alapul véve, tágabb kontextusban helyezve rendkívül érdekes impulzusokat adtak a témával foglalkozó kollégák számára.
A 2006-os nemzetközi kollokvium után, amely a hettita főváros, Hattusa ásatásai megkezdésének százéves évfordulója jegyében telt, a hetedik kollokvium témája az ókori keleti (elsősorban mezopotámiai) templom volt filológiai, régészeti, történeti, vallástörténeti és kultúrtörténeti szempontból. Munkanyelv a német és az angol volt.
A kollokvium megnyitó ülését megtisztelte jelenlétével Prof. Bernd Huber, a Ludwig-Maximilian-Egyetem rektora (elnöke), aki egyben a megnyitó beszédet is mondta. A Német Keleti Társaság részéről Prof. Markus Hilgert, a Heidelbergi Egyetem assziriológia-professzora, a szervező egyetem részéről pedig Prof. Klaus Vollmer, a Kultúratudományi Kar dékánja, illetve Walther Sallaberger professzor, az Assziriológiai és Hettitológiai Intézet vezetője intézett bevezető mondatokat a résztvevők felé.
Az ünnepi megnyitó előadást Kay Kohlmeyer régészprofesszor tartotta, aki az utóbbi években az aleppói Viharisten templomában folytat szenzációs eredményeket is produkáló ásatásokat. Kohlmeyer egyrészt összefoglalta az aleppói ásatások eddigi történetét, majd saját (1996 óta zajló) feltárásait taglalta a templom egyes rétegeit sorra véve a Kr.e. III. évezred közepétől a vaskorig. Kohlmeyer professzor előadásában különös hangsúlyt kapott a híres orthosztátok, reliefek bemutatása, illetve az egyes korszakok közötti állandóság és különbségek kiemelése, illetve a templomban kimutatható kulturális hatások megrajzolása. A korai vaskorral kapcsolatban különösen érdekes (ám parázs vitákat kiváltó) lelettel is gazdagította a tudományt az aleppói templom: egy 11. századi uralkodó, Taita, Palasatini királyának felirata a filiszteus kapcsolat lehetőségét veti fel.
A megnyitó ülést követő fogadáson (kötetlenebb keretek között) alkalom nyílt a kollégákkal való beszélgetésre egy pohár ital és egy jellegzetes bajor perec elfogyasztása közben.
A tulajdonképpeni szakmai program két napra oszlott el. Mindkét napot összefoglaló vita követte, mintegy mérleget készítve az elhangzott előadások kapcsán felmerülő problémákból.
Az első napon egy általánosabb bevezető (Prof. Stefan Maul a szentélyek régiókon átívelő jelentőségéről beszélt) után az előadások a kronologikus elvet követték: a neolitikus kortól kezdve egészen az óperzsa birodalom koráig terjedő időszakot tárgyalták az előadók. A korai időszakkal kapcsolatosan alapvető kérdések felvetésétől riadtak vissza a tudósok: Reinhard Bernbeck és Michael Roaf előadásukban kitértek a nehézségekre is, amelyek az igen korai időszakban a szakrális és nem szakrális építmények elkülönítésével kapcsolatban felmerülhetnek. Szóba kerültek az Innsbrucki Egyetem ásatási eredményei is a borsippai ziqquratu feltárásai során (Wilfrid Allinger-Csollich), illetve a mezopotámiai templomok díszítési programja (Ursula Seidl). Anne Löhnert, a müncheni egyetem oktatója a templomok belső életének, hangulatvilágának az elemzését végezte el irodalmi források alapján, és megrajzolta a csendes, nyugodt, illetve az élettel teli templomi környezet képét. Különösen érdekesnek bizonyult Andreas Müller-Karpe, a törökországi Kuşaklı ásatásvezetőjének beszámolója egyes hettita templomok tájolásának (és általánosabb várostervezési szempontjainak) csillagászati vonatkozásairól.
A második szakmai nap programja eklektikusabbnak bizonyult: a templomi szervezet társadalmi aspektusai kapták a fő hangsúlyt. Szintén egy általánosabb bevezető (F. M. Fales) után így kerülhetett szóba a sumer emesal „dialektus” szerepe a templomi kultuszokban (Uri Gabbay), a szobrok szerepe a mezopotámiai templomokban (Nicolò Marchetti előadását Adelheid Otto olvasta fel), vagy akár a fő- és mellékistenségek kultuszának viszonya egy bizonyos (az assuri Istar-)templomban (Wiebke Meinhold). Susanne Görke a hettita templomokban lejátszódó kultikus cselekményeket (étkezések, állatok feláldozása, gyűlések, felvonulások, stb.) vázolta fel a központi és a lokális kultuszok összevetésével. Adelheid Otto (saját szíriai ásatásaira [Tell Bazi] is támaszkodva) a szíriai és mezopotámiai templomok funkcionális (és az ebből adódó építészeti, berendezésbeli) különbségekre világított rá, szöveges forrásokat is segítségül hívva. A szervezők az utolsó előadás figyelemfelkeltő címével (Sex and the city-temple) vélhetően a konferenciák utolsó szekcióira oly jellemző lemorzsolódást kívánták elkerülni: Jerrold Cooper klasszikus forrásokból (Hérodotos) kiindulva a mezopotámiai templomi prostitúció és az utóbbi időben a viták kereszttüzébe került szent nász kérdéskörét járta körül.
Az elhangzott előadások (a teljes programot ld. itt) némelyike a korábbi tudományos eredmények összegzésén, szintézisén nem mutatott túl, azonban megint más előadók saját kutatásaikból kiindulva, azokat alapul véve, tágabb kontextusban helyezve rendkívül érdekes impulzusokat adtak a témával foglalkozó kollégák számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése