Amint ígértem, most néhány fontosabb előadásról emlékezek meg. Neil Roberts (Plymouth), az első szekció elnöke tartotta a nyitóelőadást (Holocene climate reconstruction: methods and applications with particular reference to the East Mediterranean region), amely címével összhangban egy alapos módszertani áttekintés volt, afféle gyorstalpaló kurzus. A szekció meghívott előadója, Miryam Bar-Matthews (Izrael) bár nagyon ígéretes címmel érkezett (Avner Ayalonnal közösen: Is there a link between the Prehistory of Israel and paleoclimate? The speleothems realm), a konkrét kapcsolatokat illetően csak a római korról beszélt érdemben. C. Kuzucuoğlu (Párizs) előadásának fő részét a Sivas környéki Tecer-tó üledékrétegeinek elemzése tette ki, további fontos adatokat szolgáltatva a kis-ázsiai klíma-történethez (további négy társával együtt: Climate change and anthropogenic signals in holocene sequences of north central-Anatolia). Karen Holmgren (Stockholm) prezentációja (Martin Finnével közösen: Holocene Climate Variability in the Eastern Mediterranean Region) pedig igen fontos projektumról számolt be: ez pedig az uppsalai „Urban Mind – Cultural and Environmental Dynamics” „The Climate Dimension” alprogramja. Ez nem kevesebbet tűzött ki célul, mint az összes eddig közzétett paleoklimatikus adat összegyűjtését és kiértékelését, amely egyúttal egy csodás adatbázist is nyújtana az érdeklődőknek. Az előadás során ennek néhány első eredményét mutatta be, ám sajnos neki is csak húsz perc jutott, pedig igazán jó lett volna, ha ennek a duplájában tehette volna ezt meg.
Blogunk profiljába legfőképp a második szekció előadásai tartoztak. Ennek fő előadása Jason Uré (Harvard) volt (Climatic Variation and Social Change in the Near East). Három, egymáshoz közeli észak-szíriai lelőhely (Tell Leilán, Hamúkár, Tell Brák) elemzésével arra mutatott rá, hogy egyazon klimatikus változásra eltérő helyzetükből fakadóan mennyire különbözőképpen reagálnak az adott közösségek. A szekció meghívott előadója, Harvey Weiss (Yale) Roberts és Bar-Matthews mellett a harmadik hatalmas szaktekintély, az Akkád Birodalom összeomlásáról hat kollégájával együtt írott cikke, mely a régész-hallgatóknak is ismerős lehet (The genesis and collapse of Third Millennium north Mesopotamian civilization. Science 291 (1993) 995-1004) idézettségi rekordokat döntöget. Ő meglehetősen sok mindenről beszélt előadásában, számomra a legérdekesebb az volt, hogy Tell Leilánban nemrégiben sikerült megfogni az összeomlást követően egy nagyon rövid poszt-akkád réteget, Tell Leilán IIc (Karstic aquifiers and North Atlantic cyclogenesis: explaining 4.2.kaBP West Asia social response variability). K. Van Lerberghe (Louvain) a szíriai Gibala / Tell Tweini lelőhelyről származó adatok alapján beszélt arról, mennyire volt meghatározó a klíma szerepe a késő bronzkori összeomlásban és az ún. Sötét Korban (három további társával együtt, The Late Bronze Age collapse and the Ancient Dark Ages: a role of climate in cultural disruption?). Arne Wossink (Leiden) az amurrúk felemelkedésében látta a klímaváltozás hatását, hogy ti. elsősorban nem vándorlással kell számolni, hanem identitáscserével, amit az amurrúknak az adott klimatikus viszonyok miatt sikeresebb életmódja váltott volna ki (Social aspects of the climate change: Reconsidering the emergence of the Amorites). Ha eltekintünk az őskorosoktól, Miroslav Bárta (Prága) volt az egyetlen egyiptológus előadó a konferencián, amint ezt az előadó kissé szomorkásan meg is jegyezte (a helyzet nekem igen ismerős volt az itthoni konferenciákról). Ő az óbirodalmi sírikonográfia, az elephantinéi település változásai, az Abuszirben talált bogarak és az állami adminisztráció elemzése révén amellett érvelt, hogy az Óbirodalom összeomlása nem egy gyors esemény volt, hanem az V. dinasztia korára visszanyúló hosszú folyamat, amely során folyamatosan alkalmazkodni próbáltak a rosszabbodó klimatikus viszonyokhoz (Beetles and their significance for the collapse of the Old Kingdom Egypt).
Blogunk profiljába legfőképp a második szekció előadásai tartoztak. Ennek fő előadása Jason Uré (Harvard) volt (Climatic Variation and Social Change in the Near East). Három, egymáshoz közeli észak-szíriai lelőhely (Tell Leilán, Hamúkár, Tell Brák) elemzésével arra mutatott rá, hogy egyazon klimatikus változásra eltérő helyzetükből fakadóan mennyire különbözőképpen reagálnak az adott közösségek. A szekció meghívott előadója, Harvey Weiss (Yale) Roberts és Bar-Matthews mellett a harmadik hatalmas szaktekintély, az Akkád Birodalom összeomlásáról hat kollégájával együtt írott cikke, mely a régész-hallgatóknak is ismerős lehet (The genesis and collapse of Third Millennium north Mesopotamian civilization. Science 291 (1993) 995-1004) idézettségi rekordokat döntöget. Ő meglehetősen sok mindenről beszélt előadásában, számomra a legérdekesebb az volt, hogy Tell Leilánban nemrégiben sikerült megfogni az összeomlást követően egy nagyon rövid poszt-akkád réteget, Tell Leilán IIc (Karstic aquifiers and North Atlantic cyclogenesis: explaining 4.2.kaBP West Asia social response variability). K. Van Lerberghe (Louvain) a szíriai Gibala / Tell Tweini lelőhelyről származó adatok alapján beszélt arról, mennyire volt meghatározó a klíma szerepe a késő bronzkori összeomlásban és az ún. Sötét Korban (három további társával együtt, The Late Bronze Age collapse and the Ancient Dark Ages: a role of climate in cultural disruption?). Arne Wossink (Leiden) az amurrúk felemelkedésében látta a klímaváltozás hatását, hogy ti. elsősorban nem vándorlással kell számolni, hanem identitáscserével, amit az amurrúknak az adott klimatikus viszonyok miatt sikeresebb életmódja váltott volna ki (Social aspects of the climate change: Reconsidering the emergence of the Amorites). Ha eltekintünk az őskorosoktól, Miroslav Bárta (Prága) volt az egyetlen egyiptológus előadó a konferencián, amint ezt az előadó kissé szomorkásan meg is jegyezte (a helyzet nekem igen ismerős volt az itthoni konferenciákról). Ő az óbirodalmi sírikonográfia, az elephantinéi település változásai, az Abuszirben talált bogarak és az állami adminisztráció elemzése révén amellett érvelt, hogy az Óbirodalom összeomlása nem egy gyors esemény volt, hanem az V. dinasztia korára visszanyúló hosszú folyamat, amely során folyamatosan alkalmazkodni próbáltak a rosszabbodó klimatikus viszonyokhoz (Beetles and their significance for the collapse of the Old Kingdom Egypt).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése