Szomorú hírek érkeztek Trójából (egyelőre csak a német sajtó számolt be róla, itt és itt): jövőre átadják a trójai ásatások vezetését a kutatócsoport amerikai felének, a wisconsini William Aylward klasszika-archeológus vezetésével (ő a Trójában dolgozó amerikai csoport vezetőjének, Brian Rose-nak a tanítványa). Zárójeles, de nem mellékes körülmény, hogy ez úgy történik, hogy az ásatási engedélyt jövőre ő pályázza meg, amiről azonban a török hatóságok döntenek. Tudományos szempontból ennek az a jelentősége, hogy az ásatás ezentúl a görög-római korszakra fog irányulni - konkrétan a még feltáratlan agorára -, de a német csoportfél ismét aktívan bekapcsolódik a munkába, ha újra prehistorikus rétegeket érnek el (s ebben reménykednek az agora esetén is), addig is a leletfeldolgozásra, -kiértékelésre és a publikálásra koncentrálnak. A tübingeni archaeometria-professzor Ernst Pernicka, az ásatások jelenlegi vezetője három tényezővel indokolta a váltást: először is, hogy ő csak a 2005-ben váratlanul elhunyt ásatásvezető, Manfred Korfmann munkájának befejezésére vállalkozott; másodszor, hogy a török szabályok szerint csak nem nyugdíjazott kutatók vezethetnek ásatásokat (ő pedig ez előtt áll); harmadszor - s számomra ez tűnik a döntő motívumnak - elfogyott a pénz: az OTKA-hoz hasonlító német DFG 2009-ig támogatta őket, azóta pedig az egyetem Trója-alapítványa, de mostanra az ő forrásaik is elfogytak, s Pernicka próbálkozásai szponzorokat találni kudarcba fulladtak (noha korábban például a Daimler tizenöt éven át támogatta őket, egészen 2003-ig) - ugyanakkor Amerikában nyilván könnyebb szponzorokat találni. Azt már csak én teszem hozzá, afféle magánspekulációként, hogy egyrészt egyre több helyről hallom már évek óta, hogyan csökkennek a DFG-támogatások, így ezen nem lepődtem meg; másfelől a privát szponzoráció elmaradásán sem, mivel elmúltak a látványos leleteket felmutató évek és áttevődött a nagyon szakmai régészeti kérdésekre a hangsúly (és a vita), ami finoman szólva is sokkal kevésbé "eladható". Ezek tehát a hírek, ezen lehet elmélkedni, mivel viszont a törökországi ásatások világa nem egy unalmasan csordogáló szcéna, személy szerint nem lepődnék meg, ha a 2014-es szezonig ebben a kérdésben azért még lenne itt-ott némi finomhangolás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése