Az ókor Kelet határai: a Kaukázus II. (A grúzok I.)

Elöljáróban meg kell említeni, hogy amint az a Lajtától innen már-már népszokás, a grúzoknál is nagy számban vannak jelen nemzeti történelemben és nyelvészetben utazó holdkórosok. Külön érdekesség, hogy ők is a sumereket pécézték ki, mint nyelvrokonokat, bár itt legalább tipológiailag emlékeztet egymásra a két nyelv (a XX. sz. elején ennek egyébként volt tudományos igényű bizonyítási kísérlete is, csak épp nem sikerült). Itt azonban nem erről lesz szó (ezt a kérdést meghagyom a pszichológusoknak), hanem egyéb problémákról, ehhez azonban kell némi háttérismeret.

A grúz nyelv a kartvel nyelvcsaládba tartozik (ez a grúzok önelnevezéséről, a kartvelről kapta a nevét), melynek tagjai még a szván (ezt az Abkházia nélküli Északnyugat-Grúziában beszélik), a megrel (Nyugat-Grúzia) és a láz (Északkelet-Törökország). A megrel (melyet sokszor hibásan, orosz mintára mingrelnek is neveznek) és a láz bár már nem kölcsönösen érthetőek – hiába állítja ezt sok nyugati kézikönyv –, mégis közeli rokonai egymásnak. A megrelek és a szvánok kétnyelvűek, és grúz identitással is rendelkeznek, ezért saját történelmükre is grúzként hivatkoznak, még ha ez a szociolingvisztikai helyzet viszonylag új keletű is. Írott nyelvvel csak a grúz rendelkezik, amelyre az i. sz. IV. században alkottak ábécét (azt a kérdést most hagyjuk nyitva, hogy nem i.e. III. századi-e). Az első biztosan hozzájuk köthető államok azonban Nagy Sándor halála után keletkeztek, egy grúz keleten és egy megrel nyugaton, attól kezdve bizonyosan számolhatunk „grúz” (helyesebben kartvel) államisággal. Máris megérkeztünk – legalábbis időben – az ókori Kelet határára. Az újabb – elsősorban régészeti – kutatások alapján az is egyértelműnek tűnik, hogy a grúz területek Akhaimenida-uralom alatt álltak. 

Amint a lázok helyzete is mutatja, a kartvel nyelvterület határa eredetileg sokkal délebbre húzódott. A középkorban a láz és a megrel terület legalább Trabzontól kezdve egy félhold alakban követte a Fekete-tenger partvidékét (grúziai részét hívták a bizánciak Lázikának, vagyis Lázföldnek). A tulajdonképpeni grúzok pedig ettől nemcsak keletre, hanem délkeletre, azaz a mai Északkelet-Törökországban is éltek: utóbbi Tao néven a középkori grúz királyság egyik magja volt. A szvánokkal a továbbiakban nem foglalkozom, mert ugyan Strabón és Plinius is említi őket a mai lakhelyükön, amely valószínűleg Abkházia legalább egy részére is kiterjedt, akár csak Közép- és Délnyugat-Grúziára (Kolchis, ld. lentebb), korábbi adataink nincsenek róluk. Innentől két szálon fut tovább a történet, a megrel-láz és a grúz szálakon. Ma az első szálat követjük.

A dolog a lázok önelnevezésével, a csánnal válik érdekessé, ugyanis a csánok sannoi formában ismeretesek például Strabónnál. Sőt, ő arról is tudósít, hogy a sannokat eredetileg makrónoknak hívták. Ismerős, ugye? Hérodotos leírásából tudjuk, hogy Trabzon környékén makrónok laknak. Más szavakkal, az i. e. V. században Északközép-Anatóliát a kartvel nyelvcsaládba tartozó makrónok (a leendő megrelek és lázok ősei) népesítik be. Már kötésig benne vagyunk az ókori Keletben. Sajnos azonban itt megáll a tudomány. Mi volt az V. század előtt? Legalább a VIII. századig itt csak kaskák adatoltak – akikről nem tudjuk, hogy milyen nyelvet beszéltek. Felmerült, hogy hattit, de szövegemlékek híján ezt nem lehet bizonyítani. Ha tényleg hattit, akkor az sokat nem segít, mert a hatti izolált nyelv (bármennyire is szeretné néhány kutató kartvelnek betudni - de erről még lesz szó a sorozat további részeiben). Persze ez még nem jelent semmit, hiszen a kaska lehet nyelvileg különböző csoportok gyűjtőneve is. Így vagy úgy, felmerül a kérdés, vajon a kaskák továbbéltek-e és ők lennének-e a makrónok ősei (ahogy azt néhány grúz kutató vallja)? Vagy a makrónok új bevándorlók? Nem tudjuk. 

Mindez azonban Anatólia északi részét érinti csak. De mi a helyzet Nyugat-Grúziában? Az i. sz. első századokban létrejövő Lázika királyságának területét egészen addig Kolchisként ismerte a világ, a görög forrásokkal kezdve (a hozzá kapcsolódó görög legendaanyagban pedig nem egyszer anatóliai (hatti – hettita) motívumokat szeretne felfedezni a kutatás). Szinte bizonyos, hogy az urartui források Qulha régiója valamiképp kapcsolatban áll Kolchis-szal: bár a legújabb kutatások szerint Qulha inkább Kolchis és Urartu között helyezkedett el, aligha valószínű, hogy a gyakolarlatilag azonos nevű és földrajzilag egy helyen lévő területeknek egymáshoz semmi közük ne lett volna. Inkább arról lehet szó – spekulatíve – hogy a görögök egy kisebb régió nevét terjesztették ki egy nagyobbra (ld. még Asia esetét) vagy az urartuiak nem ismerték fel, hogy Qulha mögött pontosan mi húzódik. 

A fentiek alapján Kolchist a megrelek és lázok közös ősei népesítették be (ez olvasható a grúz könyvekben is). Vagy mégsem? Van egy-két olyan toponíma a régióban, amely nem megrel vagy láz – ez alatt nem az értendő, hogy nem etimologizálható az adott nyelveken (ez ugyanis legtöbbször spekulatív), hanem az, hogy nem jól formáltak az adott nyelveken: sokukban előfordul például a [ps] mássalhangzó kapcsolat (például Apsaros (mely római erődjéről híres, ma Gonio), amely ezekben a nyelvekben elméletben állítólag nem lehetséges. 

Vajon ez azt jelenti, hogy a megrelek s lázok bevándorlók? Ez éppenséggel feltehető (említettem, hogy a szván terület határa eredetileg délebbre húzódott, s az antik auktorok megkülönböztették a kolchisiakat a sannoktól/makrónoktól), de mikor? Kolchis előtt? Alatt? Után? Más szavakkal: vajon Kolchis pre-kartvel vagy kartvel, egynyelvű vagy többnyelvű állam volt-e? S ha Kolchis akárcsak részben nem kartvel volt, vajon mi volt (az ókori forrásokban temérdek törzsi név adatolt ebben a régióban)? Abkház kutatók előszeretettel mutatnak rá, hogy az abkházban bizony lehetséges a [ps] mássalhangzókapcsolat – de azért azt se feledjük, hogy amióta a függetlenségükért küzdenek, mindent megtesznek azért, hogy bebizonyítsák, ők előbb voltak ott, mint a grúzok. A grúzok meg mindent megtesznek, hogy az ellenkezőjét. Ismerős játék, nemde? 

Mint látható, kérdéseket fogalmazok meg és nem válaszokat – nem függetlenül attól, hogy magam sem tudom a válaszokat, és a nyugati szakirodalom se nagyon, már ha egyáltalán kitér ezekre a kérdésekre, és nem a helyi történetírókat citálja kritika nélkül. Reményeim szerint viszont már ennyiből is látszik, hogy miért érdekesek e régiók egy ókori keletesnek. Akit továbbra is érdekelnek e kérdések, a következő részben a „valódi” grúzokról lesz szó, többek között a hírhedt muškikkal, még több urartui forrással és még több nyitva hagyott kérdéssel.


Frissítés. A nyelvészeti adatoknak megvan az az előnye, hogy gyorsan leellenőrizhetőek, így megkérdeztem egy anyanyelvi beszélőt. A [ps] rosszul formáltságára vonatkozó állítás a grúzra vonatkozik. A megrelben simán lehet [ps], vagyis az effajta toponímák nem szolgáltatnak bizonyítékot arra, hogy a megrelek másodlagosan vándoroltak volna be. De aki azt hiszi, hogy ezzel tisztázódott a kérdés, az nagyon téved, amint az egy későbbi részből ki fog derülni.