Közismert, hogy Egyiptom minden követ megmozgat, hogy magáénak tudja a nevezetes Nofertiti-szobrot. De nem ők az egyetlenek, akik ebben utaznak, sőt, útszéli zsarolásban még a fasorban sincsenek. Törökország ugyancsak szeretne néhány dolgot a saját múzeumaiban (khm, raktáraiban) tudni (nemrégiben elérték, hogy a Németországba jutott hettita agyagtáblákat megkapják - azóta se lehet hozzájuk férni). A friss skandalum az, hogy követelik a hettita főváros, Hattusa legdélibb kapujából származó, jelenleg Berlinben látható szfinxet (jobb híján nevezzük így, ill. van jobb, de az most messzire vezetne). Nyomatékul hozzátették, ha nincs szfinx, nincs ásatás: ettől az évtől a németek nem ásathatnak többé Hattusában (1906 óta ásnak ott, az egyik legjelentősebb ókori keletes német ásatásról van szó). Bár a török kultuszminiszter ezt már ősszel belengette, most kijelentette: a határidő június, az idény kezdete. Itt olvasható egy részletes cikk, benne a török kultuszminiszter néhány sajátságos kijelentésével, mint például, hogy hiányolja a restaurációs és állagmegóvási munkálatokat - egy hatvan méter hosszú fal egy az egyben történt, tökéletesen hű rekonstrukciója nyilván nem elég (bár az Oroszlános-kapu egyik oroszlánjának borzalmas rekonstrukciójáért tényleg büntetés járna)... Azt is megnézném, hogy a miniszter mit restaurál - az utóbbi évek munkáját figyelembe véve - rétegtani célzatú ásatások vagy a Yenicekale esetén, ahol nem kevés helyen csak a sziklaágy maradt fenn (a fennmaradt falszakaszok meg olyan stabilak, hogy legfeljebb lebombázni lehet őket). Nem érdemes egyébként a miniszter szavait üres fenyegetőzésnek tekinteni: az aizanoi, 1926 óta folyó ásatásokat már elvette a németektől és a helyi, kütahyai egyetemnek adta. Mindenki levonhatja ebből a megfelelő következtetéseket.
3 megjegyzés:
Tényleg igaz, hogy két szfinx (mik is tulajdonképpen, tényleg érdekelne) került Németországba restaurálásra, és csak az egyiket adták vissza?
Erről fogok írni egy külön posztot.
Izgatottan várom :)
Megjegyzés küldése