Beszámoló az 56. RAI-ról 2. (A plenáris és hettitológiai előadások)

A konferencia három plenáris előadással nyitott. Megvallom őszintén, nem tudom miről szólt B. Groneberg előadása (Creating Time in Narrative Discourse), mert a „narratív diskurzus” kifejezés elhangzása egy önvédelmi mechanizmust indít be az agyamban, amely kizárja bármilyen ilyen tárgyú információ beszüremkedését. W. van Soldt előadása (The Extent of Literacy in Syria and Palestine during the Second Millennium B.C.) újdonságot nem tartalmazott, csak elmondta, mi a kutatás helyzete.

A következőkben a fontosabb hettitológiai előadásokról ejtek pár szót. A. Mouton néhány hettita születési rítust elemzett, mint az átmenet rítusait is (Time and Space in the Hittite Rites of Passage) – kár, hogy ezek – mint J. Miller a vitában rámutatott – nem átmeneti rítusok, mivel valójában nem a születéshez, hanem a terhességhez kapcsolódnak.

F. Giusfredi jelen sorok szerzőjének elméletét (ZA 99 [2009] 247-269) vette górcső alá, és a két kulcskérdésben (viselték-e a labarna címet az újhettita királyok; ill. a REGIO.HATTI.VIR2 ‘a hettita’ jelcsoport olvasata) fogalmazott meg markánsan eltérő véleményt, melynek következtében a feliratot egy karkamiši újhettita uralkodó korára datálta (Further Considerations on the ANKARA-Silver Bowl). Sajnos a javasolt olvasata (REGIO.DOMINUS és egy szóelválasztó jel) epigráfiailag nem állja meg a helyét (augusztus elején Ankarában megvizsgálhattam a tálat és feliratát, és az bizony HATTI és nem DOMINUS jel; ilyen formájú szóelválasztó jelre pedig nincs párhuzam). Az egyetlen töredékes feliratot, amelyet annak bizonyításául hozott fel, hogy az újhettita uralkodók is viselték a labarna címet, már részletesen tárgyaltam az eredeti cikkben, rámutatva, hogy ez az olvasat epigráfiailag megintcsak nem lehetséges. 

Minthogy az olasz hettitológia nagyon erős, nem meglepő, hogy egy másik fiatal kutató is kimagasló előadással jelentkezett (V. Cordani: One-year or five-year War? A Reappraisal of Shuppiluliuma’s First Syrian Campaign), aki „mindössze” annyit tett, hogy elsőként az eddigi kutatók közül figyelmesen olvasta el a vonatkozó forrást, amely feketén-fehéren ötéves hadjáratról beszél.

Ellenpontozásként megemlítem az izraeli I. Peled előadását, amely a konferencia egyik mélypontja volt (Eunuchs throughout the History of the Ancient Near East: A Reassessment). Az egy dolog, hogy nem arról beszélt, ami a címe, hanem egy hettita előkelőről (ill. annak eunuch mivoltáról), az már kicsit zavaróbb volt, hogy kézenfekvőnek vette, hogy a Hettita Birodalomban voltak eunuchok (ezt ugyanis nem tudjuk), az viszont különösen zavaró volt, hogy úgy olvasott ki hieroglif luvi jeleket, ahogy nem lehet.

Még két előadást említenék. A grúz N. Phiphia a megrel (egy nyugat-grúziai nyelv) és a kaška névanyag közötti párhuzamokra hívta fel a figyelmet. Bár előadása filológiailag erősen támadható volt, egy nagyon pozitív vonását kiemelném: arra hívta fel a figyelmet, hogy az asszírok által említett kaška – abešla szövetség puszta tényéből semmilyen etnikai következtetés nem vonható le. Ennek az a jelentősége, hogy utóbbiakat egyes, köztük neves, kutatók előszeretettel, de valószínűleg alaptalanul az abkházokhoz kötik, és e szöveghelyet alapul véve próbálnak következtetni a kaškák nyelvi hovatartozására, sőt, horribile dictu a hatti nyelv rokonságára is (Historical Memory about Migration of the Kaskians in the Western Georgia).

Végezetül a török İ. Taş egy leletmentésről számolt be (ill. megemlített egy újonnan talált és hamarosan publikálásra kerülő hieroglif luvi sztélét is), amelynek következtében örvendetesen gyarapodnak az információink a hettita kőfejtőkről (Unfinished Sculpture from a Quarry Karakiz Yozgat).


Folytatjuk.